Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-10-14 / 77. szám
XIV. évfolyam. 10. szám. 1942 október 14. TOLNAMEGYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYÉI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: JOHN SÁNDOR vm. g. e. igazgató. 1 Szerkesztőség: SZEKSZÁRD, VÁRMEGYEHÁZ. Telefon t25. Az uj termelési rend és a közellátás Irta: Lossonczy István m. kir. közellátásügyi miniszter A korszerű hadviselés, amely fegyverei közfii nem nélkülözheti a gaz* dasági hadviselés eszközeit, nagy követelményeket támaszt az ország j gazdasági életével szemben. A háborús gazdasági feladatok közfii biztosítani kell a hadsereg ellátását, a hadfelszerelési ipar termelésének folytonosságát, sőt fejlődését és gondoskodni kell a hátország, a belső front ellátásáról is, olyan értelemben, hogy a lakosságnak az a része, amelyik nem fegyverrel a kezében harcol, olyan ellátási helyzetbe kerüljön, amely lehetővé teszi a szükséges legnagyobbfoku erőkifejtést is. A hátország közellátása nagy mértékben befolyásolja a háború kimenetelét, azért minden esz- közzel gondoskodni kell ennek zavartalan ellátásáról. Az ellenséges hadviselés totális háborút vezet, amely nem szorítkozik csupán a két szembenálló hadsereg harcára, de kiterjeszkedik a hátország életére is s annak zavarására, rombolására és káros befolyásolására törekszik. Ennek a körülménynek a felismerése megköveteli, hogy a hátország, azaz a belső front, a hadsereghez hasonlóan, céltudatos szervezettséggel és felkészültséggel utasítsa vissza az Összes ellenséges befolyásolásokat. A belső front szilárdsága megköveteli azt, hogy az ország minden rétege, a lakosság minden egyes tagja egyformán viselje el mindazt az áldozatot, amelyet a háború következtében vállalnia kell. Ezt az áldozatvállalást megkövetelik tőifink azok, akik az ország határain ki- vfll harcolva életüket minden pillanatban kockára teszik, de megköveteli a magunk lelkiismerete is. A közellátás biztositása megköveteli, hogy mindazon termelői rétegek, amelyek munkájukkal a feladatok megoldását elősegítik és megkönnyítik, a háborús idők közepette fokozottabb felelősséggel vegyenek részt a termelésben. A magyar gazdatársadalom elsőrendű kötelessége, hogy a termelésben reá váró feladatokat egységesen oldja meg és minden feleslegét a megfelelő módon hozza a piacra. Amikor a nemzet fennmaradása érdekében élet-halálharcot vív, minden embernek honvédelmi kötelessége, hogy kivegye részét ebből a harcból. A magyar gazdakőzönség- nek, amely az ország legnagyobb és legfontosabb hadiüzemének tu- ; lajdonoss, irányitója vagy munkása, | legfontosabb kötelessége, hogy meg- | felelő termeléssel biztosítsa az or- | szág közélelmezését, mert fizikailag csak úgy állíthatunk fel követelményeket a munkással, az iparossal és a szellemi munkással szemben, ha az élelmezéshez szükséges táplálékot biztosítjuk számukra. Közellátásunk eddigi rendszere a kenyér- és zsirellátást nagyjából biztosítani tudta. Békében is, de még- inkább háború idején, szükséges, hogy a számítások során mindig előre figyelembe vegyük az előre nem látható tényezőket és azon kell lennünk, hogy ezeknek a tényezőknek a kedvezőtlen hatásait a lehetőséghez képest csökkentsük. A jövőben tehát olyan intézkedéseknek megvalósítására törekszünk, amelyek ezeket a kisebb-nagyobb akadályokat és zökkenőket lehetőleg megszüntetik és biztosítani tudjuk az állandóságot az ellátásban és a fejlődést a termelésben. Az igazsághoz híven, megállapíthatjuk, hogy a közellátás rendjének biztosításánál sok olyan intézkedés volt, amely nem váltotta be teljes egészében a hozzáfűzött reményeket. Ennek több oka volt. Amikor az elmúlt gazdasági évben a katonai beszerzőosztagok segítségével vették igénybe a gabonát, akkor a pillanatnyi helyzet ezt a szükségmegoldást parancsolta. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy ezt az eljárást a jövőben mellőzni kell. A folyó évben már a cséplésnél vettük számba a gabonát, a cséplési ellenőrök segítségével. Ez sem bizonyult tökéletesnek. Egyrészt nagy költséget jelent, másrészt az ellenőrzésben is sok helyen hibák mutatkoztak, de legfőbb hibájuk, hogy a gazdák tájékozatlanságban voltak, hogy mi a a közellátási szükségletünket és termelésünket nem tudtuk annak megfelelően beállítani. De nehézségek állnak elő annak folytán is, hogy akadnak olyanok is, akik nem akarják megérteni az idők szavát s a beszolgáltatásra előirt gabonát a megfelelő időpontban nem szolgáltatták be, de annak a köz elől való elvonására törekszenek. A későbbi elszámoltatáskor természetesen — mindenkinek kiderül a bűne, de addig hiányoznak azok a készletek, amelyeket be kellett volna szolgáltatni és ha az előre megállapított számításokba hibák csúsznak, ezek olyan nehézségeket jelenthetnek, amelyek a zavartalan közellátást rendkívül megnehezítik. Uj utat kellett tehát keresnük, hogy a termelés és az ellátás kérdését Összehangoljuk. A kiindulási pont az, hogy minden gazdának kötelessége azt termelni, amire az országnak múlhatatlanul szüksége van. Ha ez megtörtént, akkor az ország lakossága munkáját nyugodtan végezheti, hiszen ellátása biztosítva van, viszont a közellátás irányítói is nyugodtak lehetnek, mert tudják azt, hogy a szükségesek rendelkezésükre fognak állani. A gazda tehát előre tudja, hogy mi az a mennyiség, amelyet termelnie és beszolgáltatnia kell s ez feltétlenül hozzásegíti őt ahhoz, hogy termelői tevékenységét a rendes gazdálkodás keretein belül nyugodt lelkiismerettel végezhesse. Amit az előirt mennyiségen felül termel és a közellátás rendelkezésére bocsát, ezért jutalomban részesül. Az uj termelési rend ösztönzőleg kíván hatni a termelésre, amely mellett biztosítva láthatja a gazda munkája és áldozata eredményét. A kataszteri tiszta jövedelem alapján megállapítandó gabonabeszol- gáltatási kötelezettség nem jelent a jelenleginél nagyobb megterhelést a gazdára. Amikor azonban jutalmazzuk azokat a szorgalmas gazdákat, akik felismerve a nemzet érdekeit, segítségünkre sietnek, ugyanakkor büntetni fogjuk azokat, akik a mai idők közepette is elhanyagolják földjeik megművelését. Akik a megkívánt eredményt nem érik el, a hiány értékét többszörösen felülmúló büntetést fognak fizetni a köznek, mert nem gazdálkodtak megfelelően. Az uj termelési rend keretein belül lehetőséget nyújtunk a gazdáknak, hogy az ügyesség, a tehetség és a szorgalom érvényesüljön. Szilárd meggyőződésem, hogy az általunk elgondolt termelési rend,: ha munkás és gazda átérzik a nemzet irányában szükséges kötelesség- teljesítést, minden irányban csak megnyugvást hozhat és egyúttal hatalmas ösztönzője lesz a termelésnek. Lesznek zökkenők, amelyek elkerülhetetlenek, de mindenki előre tudván kötelességét, nyugodtan állíthatja be termelési tervét, amelynek alapján biztosítható lesz az ország közellátása és megtalálható a fejlődés útja is. Hasznos takarmány a kukoricaszár A kukoricaszár értékéről a magyar gazdatársadalom nincsen valami nagy véleménnyel. A kukoricaszárat nem kezeli helyesen, ezért sok helyen több kerül abból a tűzre, mint a jászolba az állatok elé. — Pedig a kukoricaszár értékes takarmány: 1'5 százalék a fehérjetartalma, a keményitőértéke pedig 26. Mázsája 8 pengőt ér. Ha holdankint 20 mázsára becsüljük átlagosan a szártermést, minden hold 160 pengő értékű takarmányt hoz a gazdának., A gazdák erre nyilván azt felelik, hogy a jószág nem kedveli a kukoricaszárat. Ez a megállapítás azonban így nem egészen pontos.’ Mert csakugyan van olyan kukoricaszár, — amelyben a jószág csak turkál, amit a jászolból kiszór az alomba. Viszont van olyan is, amelyet szívesen fogyaszt. És pedig aszerint, hogy megvannak- e benne a fehérje- és keményitőértékek vagy sem. Mert tudni kell, hogy ezek a táp- értékek nincsenek meg egyformán minden kukoricaszárban. Ugyanis az a kukoricaszár, amelyet az őszi eső a határban ér, vagy amely- éppenséggel ott is telel,, tápérték szempontjából nem állítható egy sorba az októberi kukoricaszárral. Az ilyen szárból az eső már kilúgozta a tápértékét, ezenkívül el is korhasztotta. Az ilyen kukoricaszárat természetes, hogy nent kedveli a jószág. Ellenben az októberben levágott és betakarított kuka-' ricaszárban még megvannak a tápértékek s azért takarmánynak lannyit ér, mint a közepes réti széna. A novemberi kóró már csak a szalmával egyenértékű, a decemberi i pedig csakugyan nem való másra, mint tüzelésre. Aki tehát azt akarja, hogy a jószága szívesen fogyassza a kukoricaszárat, vágja le még októberben, rakja kúpokba, azután hordja be mielőbb fedett helyre. Ha ilyen nincs, rakja száraz alapra, (szalmára, gerendára stb.) és fedje be szalmával. Nálunk kb 60 millid métermázsára becsülhetjük áz évi kukoricaszártermést. Nem közömbös : hogyan használjuk fel ezt a hatalmas mennyiségű takarmányt. Háborúban vagyunk, a honvédségnek sok takarmányra van szüksége. Elsőrendű nemzeti érdek, hogy ezt a szükségletet kielégítsük. De ugyanolyan fontos az is, hogy állatállományunkat megtartsuk. — Olyan időket élünk, amikor minden, felhasználható takarmányra szüksége van az országnak. Ezért nemcsak egyéni, de egyúttal fontos nemzeti érdek is, hogy a gazda kellő időben, tehát még októberbem gondoskodjék a kukoricaszár betakarításáról. A taitocrttoaswl/f Molnár féle nyomdai müintézet és szab. iróalzatgyár rt., Szekszárd. (Felelős vezető: Koretzky János )
