Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-09-19 / 70. szám
XXIV. Mohan. SztkjzMi 1942 jzomnlw 19. (SzomDat) 10. Bán. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ■SZERKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztfiség és kiadóhivatal: BZEKSZAEDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85 ■gta, Otn wnMn Előfizetési díj: 12 peng« || PéMvre 6 peng« Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden Merdán t§ aiombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttór sora 1 P, minimum 4P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési méghivói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimnm 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimnm 5 pengő. aUástkeresőknek 50 százalék engedmény. A Martin bombázók / hatóképességét hazánk földfe és itt lakó honfitársaink eddig csak hir- bői ismerték. Csillagfényes éjszakáinkban azonban már nálunk is felsivitottak a légvédelmi szirénák és sok helyen a valóságban is átélték mindazokat a rémségeket, amelyek fronton kflzdő katonáink életének mindennapi kiséró jelenségei. ízelítőt kaptunk azokból a megpróbáltatásokból, amelyek szilárd idegeket, nagyszerű önfegyelmet és kemény akaraterőt követelnek a harctereken. Megtudjuk, hogy nem csaták ideig óráig tartó erőfeszítése a katona teljesítménye, hanem az állandó megpróbáltatásokon át a férfias, kemény magatartásé. Tudjuk, hogy bátrak, merészek, a harcban kiválók már az elmúlt háborúkban is voltunk, de most érezzük, hogy ez a háború mást, többet, uj erényeket kíván a fronton küzdő katonától, uj teljesítményeket az itthonlevőktől. A magyar nép addig, amíg elkerülte házunk táját a háború, csak fantáziájának homályos tükrében tudta elképzelni, mit jelent a gépesített háború megpróbáltatásaiban éjjel-nappal való helytállás. — A Martin bombázók magyarországi látogatásai azonban most már érthetőbbé tették a távoli front eseményeinek az elképzelését és ma már jobban megértjük azt az emberfeletti nagyszerű erőfeszítést, amelyet fiaink érettünk teljesítenek. Ezek a most már itthon is megértett szörnyű élmények kötelességünkké teszik, hogy kimélyitsük, szorosabbá, egységesebbé tegyük a háború két frontját, mert a fronton küzdő katona és az itthon dolgozók közt olyan kapcsolatnak, olyan átérzett egységnek kell lenni, ami valóban megérdemli a közösség nevét. Fel kell oldódnunk a nemzeti egységben, mert uj igényeket, fokozott önfegyelmet, nyugodt idegeket kíván minden magyartól ez a háború. Ez pedig szól úgy a fronton harcoló katonának, mint az itthon- maradottaknak. Hiszen mindenkit egyaránt kötelező napiparancsa ez a mának, hogy a közösséget és az egységet tökéletesen átértsük és kövessük. A harcvonal és az otthon között, magyar és magyar között, sebesült és harcos között, a fizikailag dolgozók és az értelmiség között felbonthatatlan egységre van szükség. Amit ezeken értünk, azt körülbelül úgy fejezhetjük ki, hogy a közösség igazi fogalma a szeretetet és emberi megértésen túl segítő szándékot, cselekvő akaratot ir elő. Az elkényelmesedett lelkek felriasztására van szükség, hogy valóvá, élővé váljék mindennapi életünkben, minden cselekedetünkben, lelkünk minden rezzenésében a közösség gondolata, amely egyaránt ir elő fokozott szociális lelkiismeretet, a hadirokkantak megsegítését, a hadi- árvák támogatását, ilthonmaradot- tak istápolását és áldozatkészséget mindenki számára, mert hisz ezek ma minden magyar ember elemi kötelességei. Az a mérhetetlen veszteség, mely Magyarországot vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes őfÖméltósága hősi halálával érte, mélységes gyászba öltöztette azegész magyar nemzetet. — A közületek egymásután tartják gyászüléseiket, amelyeken mélységes fájdalommal emlékeznek meg a nemzet, a haza nagy veszteségéről. Vitéz Madi Kovács imre főispánunk e hó 15-ére hívta egybe a törvény- hatósági bizottság tagjait, akik mind részben gyászló magyar ruhában, részben fekete ruhában jelentek meg, megtöltve a vármegyeháza nagy termét. A főispán Szongott Edvin alispánnal lépett a terembe s elfoglalva az elnöki széket, az alábbi lélekbemarkoló s mély hatást kiváltó beszéddel áldozott a magyar nemzet nagy hősi halottja emlékének: Tekintetes Törvényhatósági Bi ottságl Rendkívüli közgyűlésre hívtam ma össze önöket, hogy méltó keretek között áldozhassunk vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes ur Őfőméltósága vitéz emlékének, aki a végtelen orosz mezőkön küzdő honvédeinkkel, fiainkkal vállvetve harcolt és hősi halált halt. összehívtam önöket, hogy méltó Most, amikor az Amerika által a szovjetnek szállított Martin bombázók hazánk légi terét is elérték, ezeknek a borzalmas gépeknek a zúgása rikoltsa bele a magyar telkekbe, hogy legyen egységesebb, testvéribb és megértőbb az otthon és ne feledkezzünk meg egy pillanatig sem azokról, akik értünk a háború borzalmainak közepette helytállnak. Gondoljuk meg, hogy nemcsak hazafias, hanem Isten parancsa szerint való kötelességünk is a testvéri közösségnek ez a megvalósítása, mert enélkül darabokra hullva megsemmisülhetünk a világnak ebben a most folyó legrettenetesebb kataklizmájában. formában adhassunk kifejezést mélységes gyászunknak és együttérzésünknek. A magyar nyár nemzeti ünnepének derült kék egéből villámcsapásként sújtott a megrendítő hir, amely Kormányzóhelyettesünk őfőméltósága hősi halálát futótűzként terjesztette és mindenki, az egész nemzet megdöbbenve értetlenül állott áll ma is a kifürkészhetetlen, megfejthetetlen isteni rendeléssel szemben, amely ezt az újabb megpróbáltatást a megyar történelem folyamán, ismét ismétlődő sorscsapásta magyarságra mérte. Vitéz nagybányai Horthy István kötelességteljesitése közben hősi halált halt. önként áldozta fel legdrágább kincsét, fiatal életét az európai kultúra védelmében. Feláldozta magát magyar becsülettel, magyar kötelességtudással, magyaros bátorsággal hazájáért, nemzetének biztonságáért, jövőjéért éppúgy, mint bármelyik névtelen katonája a hadra- kelt honvédhadseregnek. Vitéz nagybányai Horthy István önként feláldozta magát és hősi halált halt, hogy a jövő magyar nemzedékek elé a magyar áldozat- készség gyönyörű örök példáját állítsa, hogy*örök mintaképe,őrök ideálja legyen a hazaszeretetnek, kötelességtudásnak és vitézségnek. A sors lesújtott és a nemzet meg- I döbbenve jött rá, hogy mit vesztett vitéz nagybányai Horthy Istvánban. Főméltóságu Kormányzóhettesünk és a vele együtt küzdő magyar honvédek drága vérükkel színesítik, vérükkel öntözik a szépen fejlődő magyar vetést. Mi fájó szivvel bánkódunk, mélységesen gyászolunk, féltve aggódunk, de emelt fővel, büszkén munkáljuk tovább a magyar jövendőt. Dolgozunk össze- szoritott fogakkal, ökölbeszorított kézzel és lessük, várjuk a magyar vérrel öntözött magyar vetés teljes érésbeszökkenését. S ha mindennapi munkánktól fáradtan esténként feltekintünk a csillagoktól ragyogó égre, lelki szemeinkkel látjuk a tej- utón, a hadak utján nap, mint nap kigyulladó apró fényes csillagokat. Látjuk a hun magyar legendák hősét, Csaba királyfit puzdrás, kele- vézes hun lovasaival, Árpád magyar vitézeit, Bocskay hajdúit, Rákóczi palotásait, a 48-as honvédek szellemseregét, a múlt háború csukaszürke szellemseregének százezreit, majd utánuk a mai honvédeink táborizöld szellemseregét, élükön vitéz nagybányai Horthy Istvánnal s akkor a sors csapásai miatt lázongó, aggódó, kétkedő, a nemzet jövőjét féltő lelkünket fenséges nyugalom szállja meg, mert érezzük és tudjuk, hogyha érésbeszökken a magyar vetés, ha elkövetkezik a magyar aratás, ez a szellemsereg velünk lesz, segít, példát mutat. Mert lesz magyar aratás! Ha ezt nem hinnénk, nem tudnánk, ha arról nem volnánk meggyőződve, akkor nem is volna érdemes élnünk. Igenis lesz magyar aratás, ahol mindnyájan ott leszünk I A nemzet gyászol, őszinte hűséges szivvel osztozik a Főméltóságu Kormányzói pár, a Főméltóságu hitves, a kis árva fiú végtelen fájdalmában. A nemzet gyászol s ha lehet még mélyebb hódolattal, még rajongóbb szeretettel, még törhetetlenebb bizakodással tekint fel Kormányó Urunk Őfőméltőságára, kérve őt, ne hagyja magát a sors csapása által megtörni, hanem sugározza továbbra is a szilárd magyar akaratot, a törhetetlen bizakodást, az erős hitet nemzetére és vezesse Isten segítségével a magyar feltámadásig. Főispánunk beszéde könnyeket csalt a szemekbe. A közgyűlés állva hallgatta a megemlékezést, majd főTolna vármegye rendkívüli közgyűlése Vitéz nagybányai Horthy István hősi halált halt Kormányzóhelyettes emlékének gyászUlés keretében áldozott a vármegye közönsége Egyes szám ára 12 fillér
