Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-09-12 / 68. szám
XIV. évfolyam. 9. szám. 1942 szeptember 12. TOLNAMEOYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: JOHN SÁNDOR vm. g. e. igazgató. 1 Szerkesztőség: SZEKSZÁRD, VÁRMEGYEHÁZ. Telefons 125. Több fehérle a legelők kihasználása állal A korszerű legelőgazdaság követeli: 1. a legelők felosztását sok kis bekerített szakaszra ; 2. az állatok legeltetését teljesítmény csoportok szerint; 3. takarmány kiegyenlítést, egyes legelőszakaszok kaszálásával székára, vagy erjesztett takarmányra ; 4. okszerű legelőápolást; 5. humusszal való ellátást; 6. helyes és kielégítő trágyázást. A legelőterületek felosztása kisebb szakaszokra minden korszerű legelőgazdaságnak alapfeltétele. — Csak ez teszi lehetővé, hogy a legelőt jól kihasználhassuk. Szerző 13 év óta 8 drb tehénnel és 25 ár nagyságú legelőszakaszokkal érte el a legnagyobb sikereket Minden tehénre tehát 3 árt számítani a szakaszok nagyságának 'megállapításánál. — Magaslatokon -sokszor túllépik ezt a határt és tuí nagy legelőszakaszokat csinálnak, ami természetesen takarmánypazarlásra vezet. Minden legelési szakasz pihenési ideje az újra való legelésig kb. 24 nap legyen. 180 nap legeltetési össz- idő mellett átlagban két csoportban való legelés esetén 2X8 és 24 nap = 40 nap szükséges egy forgóra. Az egyes csoportok 4—4 napos legeltetése mellett csak 2X4 és 24 nap = 32 nap, 180 napi legeltetési összidő esetén az első esetben 480:40 = kb. 5 forgó, a máso- d i k esetben 180:32 = 6 forgó adódik. Az egyes forgó eredménye majdnem a bérletet fedezi. Teljesítmény- csoportokban való legeltetés azt az •előnyt nyújtja, hogy az összes álladók teljesítményűk és takarmányszükségletüknek megfelelően lesznek táplálva. A forgóban a nagyteljesítményű tehenek először legelnek és így a fiatal, fehérjedús füvet kapják. Ajánlatos ezeknek még keményhőtar- talmu takarmányt is adni, mint pld. répát, besavanyított szeletet stb.-t és szalmát is. A 2. csoportba kerülnek a kevesebb tejet adó állatok és vemhes tehenek; ezek még mindig találnak bő táplálkozást a legelőn. A 3. csoport, az egy éven felüli növendékmarha és csikók még mindig megtalálják a nekik elegendő fehérje mennyiséget. Kisebb tehénállománynál 2 csoport is elegendő. A legelő legjobban kiegyenlíti a takarmányfelesleget és a közvetlenül rá nyáron következő takarmány hiányt. Ilyenkor a legelő nagyszeren áthidalja a nyári takarmányhiányt és a frissen nőtt fü segítségével az állatoknak jó takarmányt nyújthatunk. Az erjesztésre szánt szakaszokat akkor kaszáljuk, amikor a fű kézmagasságra nőtt. Az előbb nem legeltetett és korai széna- termelésre szánt szakaszokat már május—júniusban is lekaszálhatjuk. A tavasszal már legeltetett legelőszakaszokat kb. 8 nappal későbben lehet vágni. A helyesen kezelt legeltetési üzemben a terület kb. 50 %-át legeltetik. A másik felét 10—20% erjesztett takarmány termelésére és 30-40 %-át szénatermelésre használják fel, azután még itt is lehet legeltetni. A vágási időt természetesen a növekedési idő szériát keil megválasztani. A leghelyesebb, ha a legelőket a virágzás kezdetében kaszáljuk. A legelő ápolása már kora tavasszal kezdődik a vakondtúrások elsimitásával. Erre még mindég a tüskésborona a legjobb. A tehénlepények elosztása legcélszerűbben a *folla“-ekével történik. Humuszt és komposztot csak a növésidőben, de sohasem télen adjunk. Meszezés minden 3—4 évben szükséges. Káliphoszphátot szép időben, a tél végén kell szórni. A nitrogénellátás elsősorban emeli a legelők hozamát. — A legelő a nitrogéntrágyát a legerősebb növés idejében, tehát legjobban kora ta- 1 vasszal értékesíti. 13 évi korszerű legelőgazdálkodás A talaj elsavanyodása ellen a legelőket minden 3—4 évben, 8—10 q égetett mésszel, vagy 14—16 q szénsavas mésszel meszezik h a- vönként. A tél vége felé az összes legelőszakaszokat 2 q 40 % os kálisóval és 4 q tomassalakkal, vagy ennek megfelelő szuperfoszfáttal trágyáz* zák, ami a nagy teljesítményekre (havonkénti 40 q keményítő termelésre) is elegendőnek bizonyult. A kellő nitrogéntrágyázás és humuszellátás a legfontosabb előfeltétel nagy eredmények eléréséhez. A nitrogént úgy osztják el, hogy a tavaszi növekedésre különös gondot fektetnek, de a túlzott tavaszi trágyázást is kerülik. A nagyobb adagokért a legelő igen hálás volt: havonkénti nilrogénádag havonkénti kemény it'ö h közönséges magasabb közönséges magasabb ai kgkg. q q 1937 40 60 3513 4429 1938 40 60 4268 4861 1939 40 60 3200 3877 1940 50 70 3260 4210 1941 50 70 3773 4776 átlagban 3603 4431 A legjobb trágya a legelő részére a trágyáié. Különösen alkalmas 16—20.000 literes havonkénti (95—115 hl-es kát. holdankénti) adagokban az er- jesztési és korai szakaszokra műtrágya nélkül és elvileg csak a növés megindulása után kerül alkalmazásra. A téli öntözés trágyalével csak félsikert ad. Istállótrágya és trágyalé mellett még kb. 50 kg. nitrogént adnak átlagban műtrágya alakjában. Az előlegeit szakaszok tavasszal 2 q 20%-os nitrogéntrágyát kapnak szénatermelés előtt. A csak lege- lésre szánt szakaszok 150 kg 20% os nitrogéntrágyát kapnak és a második legeltetés után és minden további legeltetés után 80—100 kg mészammonsalétromot, amely az összes legelötrágyák közötf a legjobban bevált. összegezve a legelők havonként kapnak tehát 120 q istállótrágyát 60 N 72 Kt 0 30 Pa 05 10.0Ű0 1 trágyalét 25 N 55 Ka 0 10 Pa 05 2’5 q 20 % nitr. trágyát 50 N — — 4 q tomasliszt — — 64 Pa 05 az istállótrágyából csak a felét számítva a rossz elosztás végett 45 N 65 Ka 0 20 Pa 05 j 180 N 232 Ka 0 124 Pa 05 i Ezzel szemben 100 q réti széna 40 q keményítővel tartalmaz 170 N-t, 110 Ka 0-t 70 Pa05-t 1 400 q répa és 250 q répalevél pedig tartalmaz: 158 N-t, 210 Ka 0 t és 62 Pa05-t Feltűnő tehát az, hogy a zöldmező különösen nagy nitrogénszük- lettel bír és éppen olyan hálás a magas nitrogénadagokért, mint a cukorrépa. Minél kevesebb istállótrágyát és trágyalevet, annál több műtrágyát kell szórni. A szekszárdi szőlő: orvossás Hála az isteni gondviselésnek, a sok-sok szekszárdi és környékbeli dolgos magyar kéz munkájának és a többi ezer holdra menő föld termő erejének eredménye, hogy idén a szőlő nálunk is rekordtermést ér el. Amilyen öröm a kedvező kilátás, olyan aggodalom is támad. A gazda attól fél, hogy a termés értékesítése nem lesz olyan gyorsan lebonyolít* ható, hogy a piacra beérkező szőlő nyomban vevőre, fogyasztóra is találjon. Ezért kívánják egy modernül berendezett szőlőeltartó- és tárolóház létesítését, amelyben a csemege- szőlők a belső fogyasztásra konzerváltassanak, úgy, hogy a szőlő hosszabb időn át zamatját és frisseségét megtartsa és olyan maradjon, mint amelyet közvetlenül szüreteltek. A friss szőlőt ugyanis inkább vásárolja a belső fogyasztási piac, mert ebben az állapotban a szölőgyümölcs leginkább alkalmas a két jelentős egészségi kúra lefolytatására, amelyet az orvosok igen erősen javainak, a hizó vagy soványitó gyógymód alkalmazásánál. A szőlő organikus és anorganikus alkatrésze, könnyű és gyors felszívódása és a szervezetre való befolyása adja meg a szőlőkurának a tápláló és gyógyító értékét. — A gyógymód sikere a szőlő minőségétől és helyes adagolásától függ. A szőlő az az egyedüli gyümölcs, amellyel két teljesen ellentétes gyógymód vihető keresztül: a hízás vagy a soványitás. A külömbséget a gyógymód alkalmazásánál a szőlő minősége adja meg. Az orvosok által előirt étrend mellett, hizásnát az édes izü zamatos szőlő fogyasztandó naponként, legalább két kiló mennyiségben, fogyásnál pedig a savanyu izü csemegeszőlő az egyéb étel étrendjén kívül, amely mindenesetre előzetes orvosi megállapításra szorul, ha azt akarják,hogy a kúra azon rövid idő alatt hatásos legyen, amig a naponkénti két kilogramm friss szőlő akár ilyen, akár amolyan minőségben kapható és fogyasztható. A szekszárdi és környékbeli szőlővel való gyógymód ilyen módon 3—4 hétig tart, azért azt az időt, aki a két kúra egyikét el akarja végezni, fel kell hasznánia az egyedüli alkalmat, amelyet a szüretelés ideje nyújt. Kiadó: . ; Tolnámegyei Újság Hírlapkiadó Rt. Vezérigazgató: Schneider Elemér.
