Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-06-27 / 47. szám

mv. moi» Szekálni, 1942 Janlus 27. (Szonmot) 47. szia TOLNAMEGYEI KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM; 20—86 Hé« érre . . Előfizetési dij: 12 pengő || Félérre 6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden uerdin ét aaombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éralt Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 5 pengő. Ailástkeresőknek 60 százalék engedmény. Kapuzárás Dr flagyarász Ferenc O. Cist. Még néhány nap s végig az egész országon fölhangzik Sz. Ambrus és Sz. Ágoston püspök hálaadó éneke, a Tedeum, a lelkek mélyéből fa­kadó himnusza a hálának a jó Isten iránt, aki megengedte érnünk en­nek az iskolaévnek a végét. Még néhány nap és bezárul a szellemi élet zsongó méheinek kaptára, be­csukódik az iskola kapuja s a vi­dám gyermeksereg boldogan siet haza élvezni a vakáció várvavárt napjait, heteit Nekik a Tedeum nem­csak hálaadás a tanulmányi idő be­fejezésért/ hanem egyúttal a nyári szünidő örömeiért is. És hogy ezek­ből bőséges részük legyen : mind­nyájunk • kívánsága, mindnyájunk imádsága. De mondhatnak-e Tedeumot a szülők is ? Az ő lelkűket is eltölt- heti-e a vakáció örömteli hangu­lata ? És van-e egyáltalán szünete az ő gondjaiknak, áldozataiknak, küzdelmeiknek ? Véleményem szerint, vagy tán in­kább érzésem szerint: a szülőknek nincs vakációjuk. Megvan az az örömük, hogy gyermekeikkel töb­bet lehetnek együtt, a legtöbbnek lelkét a tanulmányi siker öröme is kárpótolja az elmúlt esztendőnek megannyi nehézségeiért — de sem a szülői aggodalomban, sem a szülői kötelességben, sem a szülői áldoza­tokban nincsen szünet, nincs kis vakáció sem, nemhogy nagy jutna osztályrészül. Nincs vakációja a szülői aggoda­lomnak.. Nem pedagógiai szaklap számára készülnek e sorok, de minden gon­dolkodó szülő lelkében föltámadhat az a szorongó érzés, hogy a pe­dagógia nálunk még mindig meny­nyit tapogatódzik, mennyit kísérle­tezik, hogyan váltogatja a rendsze­reket. Nincs vakációja a szülői köteles­ségnek. Nincs, mert az nincs időhöz kötve. A kötelesség időtlen fogalom, mint az idő maga. A kötelesség igéjé­nek csak jelen ideje van; a múlt­ját a lelkiismeret nyugalmának vagy vádjának, a jövőjét jóakaratnak hívják. Nincs vakációja a szülői áldoza­toknak sem, hisz a gyermekek el­látása és annak mostani soha igy nem érzeti nehézsége, a gyermek­nek szánt falat kenyér drágasága nemcsak minden pillanatát foglalja le a szülői szívnek, de azonfölül a lemondás komoly dalával kelti reg­gel és altatja el estve a szülőket. Csak aki maga is szülő, az tudja értékelni — meghálálni és meg­fizetni soha! — amit a szülei tettek és áldoztak őérette, mikor.ő még kisdiák volt. És mindezért sokszor csak hálátlanság a fizetség, csak kegyelemkenyér a jutalom. Pedig már Dante előtt is tudták a szülők: „Tu proverai si come sa di sale Lo pane' altrui, e com e duro calle Lo scendere e il salir per l’altrui scale“ (Par. 17, 58.) (Megéred majd, milyen sós az ize a más kenyerének és milyen nehéz az útja a más lépcsőjén járónak.) ... És a szülőknek is van okuk hálát adni a jó Istennek és az ő gyermekeik Tedeumja nekik is ün­nepük, ha nincs is vakációjuk. Hisz nekik öröm a gyermekeik minden öröme, nekik jutalom azoknak min­den sikere, nekik a legnagyobb elégtétel, ha azokat testileg-lelkileg gyarapodni látják, nekik nagy meg­nyugvás, ha évről-évre szemmellát- hatóbban, kézzelfoghatóbban tapasz­talják, hogy a magyar iskola meny­nyi nemzeti és erkölcsi tartalommal gazdagítja azt a tudományos kép-* zést, amelyből a jövő nemzedék műveltsége kialakul. Ennek az igazi magyar művelt­ségnek és erkölcsi jellemnek min­den összetevő részecskéje az isteni gondviselésnek olyan jótéteménye, melyért méltó és érdemes Tedeumot zengeni. Hisz mennél őszintébb a szívből eredő hála, annál nagyobb az érdeme a kérő imádságnak a jövőre nézve. A legközelebbi jövő a vakáció: adja Isten, hogy kellemes legyen a szülőknek és gyermekeknek egy­aránt 1 A marsai tanító fiának szobra Már megemlékeztünk róla, hogy uj szobor áll, uj művészi alkotás a budai Dunapart egyik árnyas terén, a Gellérthegy lábánál. Az uj szob­rot ünnepélyesen Magyarország kor­mányzójának jelenlétében avatták fel és az avató beszéd úgy mutatta be méltóan a kőbe vésett férfiú alak­ját, mint olyan embert, akinek egész élete a legszorosabb kapcsolatban áll nemzetének életével s akinek ténykedései fölött a történelem fog majd bizonyára kedvező bírálatot mondani. Gömbös Gyulát, a tragi­kusan korán elhunyt volt miniszter­elnököt, a vitéz katonát ábrázolja ez a szobor, azt a magyar államférfiul, aki az 1918-as összeomlás után ta­lán az első naptól kezdve halála napjáig egyik legkiemelkedőbb és legjellegzetesebb alakja volt a ma­gyar közéletnek. Méltán idézhette a szoborlelep­lező ünnep előkelő szónoka, Tas- nádi-Nagy András, a képviselőház elnöke a klasszikus költőt és mél­tán mondhatta, hogy küzdelmekről, harcokról emlékezik, férfiúról szól, akinek élete küzdelmekben, harcok­ban merült ki s aki ezeket a har­cokat szent meggyőződéssel, egye­dül és kizárólag nemzetének jóléte érdekében vivta meg. És ha elmond­hatta magáról a klasszikus költő, hogy alkotásaival ércnél maradan- I dóbb emléket állított nevének, ezt bizonyára el fogja mondani az utó­kor Gömbös Gyuláról is. Mert al­kotásaival, politikai ténykedéseivel, az öncélú nemzetet szolgáló munka­tervével valóban ércnél ismaradan- I dóbb emléket állított magának. Hi­szen ő az a férfiú, akit ma a köz­életben mindig úgy idéznek, mint úttörőt, egy uj világszemléletnek megalapozóját, egy uj politikai ho­rizontnak kiépítő jét, azoknak az esz­méknek magvetőjét, amelyeknek gondos ápolása révén kell kitere­bélyesednie a réginél hatalmasabb és boldogabb uj Magyarországnak. Elmondotta az ünnepi szónok, de ezenkívül is tudjuk mindannyian, akik az utóbbi húsz esztendőt át­éltük, hogy Gömbös Gyula volt azoknak a külpolitikai kapcsolatok­nak egyik megteremtője és legfőbb ápolója, amely kapcsolatok a tria­noni békeparancs által halálra ítélt Magyarországot feltámasztani segí­tették. Valami csodálatos lelki erő és tisztánlátási adottság élt Gömbös Gyulában, meg tudta ítélni azt a kaotikus helyzetet, amely a közéleti pályára való lépése alkalmával világ­szerte uralkodott s előre tudta látni az abból kivezető egyenes utat. — Lelki ereje pedig nem hiányzott ahhoz, hogy nekifogjon az útépítő munkának akkor, amikor még en­nek utolsó szakaszát — sokaknak szeme nemcsak hogy nem látta, de nem is sejtette. Helyesen állapította meg az ünnep szónoka, hogy igazi államférfiu volt, áthatva hivatás- és küldetéstudattal és átérezte nemzete sorsát minden szépségével és min­den tragikumával. Arra oktatott egy magyar klasz- szikusunk, hogy nagy és nemes cselekedetek fénye önmagától is messze körbe veti világát, mégis tartozunk önmagunknak, nemze­tünknek és talán csak harmadsor­ban egy-egy kiemelkedő férfiúnak azzal, hogy emléküket kegyelettel őrizzük és kegyeletünknek látható jelét is adjuk, amikor nemes alak­jukat márványba véssük. így vagyunk mi Gömbös Gyulával is. Nemcsak mi tudjuk, hanem késő unokáink is tudni fogják, hogy ki volt ő, mit cselekedett, milyen politikai súllyal és tekintéllyel rendelkezett és me­lyik az az ut, amelyet nemzete szá­mára kijelölt. Az a szobor, amelyet a napokban lepleztünk le, csak lát­ható jele a némzeti kegyeletnek, csak egy szimbólum, amely előtt kalapot leemelve áll millió magyar. És mikor megállunk kegyelettel az emlékmű előtt, nemcsak azt a férfiút becsüljük meg, akit ábrázol, hanem megbecsülünk mindenkit, aki erős hittel és akarattal fűtötten mindenét, egész munkaerejét, egész énjét oda­adja nemzetének, hogy azt bol­doggá, megelégedetté, minél erő­sebbé, minél hatalmasabbá tegye. Gömbös Gyulában egyesült a ka­tona, az államférfiuval, tudta azt, hogy minden nemzeti nagyság és erő alapja az ütőképes hadsereg, de tudta az is, hogy a hadsereg csak akkor lehet ütőképes, ha mö­götte egy egységes nemzet áll. Hi­szen éppen ez a meggyőződése ve­zette olyan politikai pártnak létesí­téséhez és megerősítéséhez, amely kifejezetten a nemzeti egység alap­jára helyezkedett. Ezért akarta 6 megteremteni azt a politikai platt- formot, amelyen helye van minden jóindulatú és jószándéku magyar embernek. És ma is ez a mi nem­zeti célkitűzésünk. Ma is ezt a nem­zeti egységet munkáljuk, mert tud­juk, hogy ez a fundamentum, amelyre egy ország felépülhet. Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents