Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)
1942-04-25 / 31. szám
xxiv. Miijm. 3i. szm. Jutatni 1942 «wills 25. (Jzuotal) Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8ZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZiü: 30—86 Egéis érre Előfizetési díj: 12 pufi || Félémre ............................• pcagé | Fel elős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap nrgjdealk minden («érdén él isombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éráit I Legkisebb hirdetés 3 P, a hirdetés szSvegoldalon egy hasábmin 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hit nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivéi, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 300 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. Au&stkeresőknek 60 százalék engedmény. Buzaszenteiő Irta: dr Eagyaráiz Férése O. Cist. A buzaszenteiő körmenet neve és szertartása magyar specialitás, a római szertartáskönyv csak a Mindenszentek litániájával egybekötött könyörgő körmenetet ismeri, mely templomtól templomba megy, nem pedig ki a búzatermő szántóföldekre. A magyar ember lelki világára végtelenül jellemző, azonban, hogy ezt a könyörgő körmenetet kivezeti a magyar kenyér szülőföldjére és ott, ahol és amikor már zöldéi a vetés, a kenyér reménysége: közös imádságban esdi le a mindennapi kenyérre annak áldását, ki megsoka- sitotta azt a pusztában. Sz. Ágoston figyelmeztet bennünket, hogy voltaképpen a vetés kikelése, a termés, tehát magának a kenyérnek minden drága harapása egy-egy csodás kenyérszaporitás, melynek kettős a tanulsága: a kenyér, tehát a mi egész megélhetésünk a magunk munkájának és az Isten áldásának együttes eredménye. Az április 25-i körmenet első ta- nulsága a munka értéke. Nagy es szent szó ez kivált mostanság, a jelen idők nehézségei között. Nem mintha arról volna szó, hogy e világnak minden teremtett embere ne érezné, mennyire szükséges minden erőnek megfeszítése. Arról sincsen szó, hogy az emberek ne tudnák, hogy mindenkinek a saját munkahelyén kell tehetségeinek* csúcsteljesítményeire törekednie. Aki most sem jutott el e belátásig, az a sző teljes értelmében élhetetlen és megérdemli, hogy a rohanó világ keresztülgázoljon rajta. A buzaszentelés a munkának más tanulságát is hirdeti. Azt tudniillik, hogy midőn magunknak dolgozunk, voltaképpen másnak is dolgozunk és nincs szociálisabb valami a kenyérnél. A kény ér munkájában egyesül az ész és a kéz munkája, a föltalálás és a kitartás, a haladás és a hagyomány, az összes társadalmi osztályok összefogása. Minden darab kenyér szinte kiáltja a sokrétű és sokfelé huző társadalomnak az egyetértés szükségét. A magyar kenyér legyen a magyar egyetértésnek gyümölcse és jelképe. A magyar kenyér egyesítse a most oly szerény, de mégis Istentől megáldott magyar asztal körül népünknek minden fiát, akárhol ringott is a bölcsője s akármilyen rendű és rangú anya akármilyen nyelven énekelt is altatódalt e bölcső fölött. Mennyivel könnyebb volna életünk sora, ha a magyar kenyér tanulságát mindenki megszívlelné, aki élvezi! A buzaszenteiő körmenet másik tanulsága annak belátása, amit oly velős rövidséggel fejez ki a régi magyar közmondás: Hasztalan az ember iparkodása, ha nem járul hozzá az Isten áldása. Mennél nehezebbek az élet körülményei, mennél' súlyosabb a gond, mennél sö- tétebbek a végigélt vagy még ismeretlen veszedelmek fellegei, annál élénkebben érzi a ember a saját erejének elégtelenségét és a termé- szetfölötti segítségre való ráutaltságát. Vegyük csak szemügyre magát a mindennapi kenyeret a vetésétől a szegéséig: a saját munkánkon kívül függ az az időjárástól, a fagytól, szárazságtól vagy árvíztől, a jégveréstől, továbbá az áralakulástól stb., szóval csupa olyan körülmény- . töl, melynek nem mi vagyunk urai, I melyek tehát az ember fölött áUÓ | A Magyar Élet Pártja országos . nagytanácsának értekezletén Kállay Miklós miniszterelnök hatalmas be* szédben tárta fel az ország kül- és belpolitikai problémáit. — Amikor Kállay Miklós a miniszterelnöki széket elfoglalta, első kijelentése az a komoly szó volt: mától kezdve háborúban élfink, a kormány háborús kormánynak tekinti magát és ez a körülmény szabja meg cselekedeteinek irányvonalát. A miniszter* elnök hű maradt ehhez a kijelentéséhez mostani beszédében is. — Szavait, mondatait, megállapításait az a mélységes komolyság, az a férfias őszinteség, az államférfiul bölcsesség és az a felelősségérzet jellemezte, amely nemcsak leméri az idők súlyát és jelentőségét, hanem határozott bátorsággal vonja le annak következményeit úgy a kormány, mint a nemzet számára. Ez a háború a mi háborúnk — mondotta a miniszterelnök és természetes, hogy a magunk háborúját önként, tudatosan vállaljuk és nemzeti erőnk teljességével harcoljuk végig, mert nem engedhetjük meg, hogy még egyszer előálljon az az eset, amikor nélkülünk határoztak sorsunkról. A háborút nagy szövetségeseink oldalán egyenrangú félként vívjuk meg, a győzelem biztos reményében és tudatában. A háborús célok és erőfeszítések szolgálatába állította be Kállay Miklós miniszterelnök az egész belső politikai és gazdasági életet. Ennek az irányelvnek a szolgálatában húzott éles választóvonalat a ma problémái, a sürgős tennivalók és az évtizedek munkáját igénylő nagy reformmunka között. Bármilyen jóhiszemű lelkesedéssel, bármilyen i izzó lélekkel akarjuk is építgetni a S magyar jövendőt, a ma első feladata s az ember körülményeit bölcs és hatalmas szeretettel intéző gondviselésre utalják lelkünket. Ha a magyar nép ősi ösztönös hite rég nem kötötte volna össze a körmenetet a buzaszenteléssel, most a jelen megpróbáltatás napjaiban ráeszméltünk volna arra, hogy ez a szertartás éppoly szükséges, mint amilyen természetes > hogy ebben is igaza van Tertullianus őskeresztény írónak, hogy az ember lelke természeténél fogva keresztény. Ennek a léleknek könyörgése száll föl a kenyér műhelyéből, a szántóföldről, az Isten trónja elé: ö engedje, ne hiába! mégis, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyek itt dörömbölnek a. kapuinkon s amelyek nélkül a nemzeti termelést fenntartani, a nemzet háborús erőkifejtését fokozni nem lehet. A ma problémái közé sorolta a miniszterelnök a zsidó birtokok ügyét, félreérthetetlen eréllyel jelentve ki, hogy a zsidóságot a magyar föld birtokából ki kell emelni és el kell távolítani. Ennek a célnak a szolgálatában már a törvény- javaslat is elkészült s az országgyűlés munkaprogramjának egyik legelső pontja lesz. Ugyancsak a ma problémái között adott helyett a miniszterelnök az összeférhetetlenségi törvényjavaslatnak, a közélet tisztaságnak feltétlen biztosítása céljából. A ma problémái között van a közellátás kérdése, az árdrágítók és rémhirterjesztők megrendszabá- lyozása, a mezőgazdasági és ipari termelés fokozásának alátámasztása és természetesen az államháztartás egyensúlyának fenntartása a háborús terhek közepette. Ennek érdekében azokat adóztatják meg, akik a fronton harcoló katonákkal szemben az otthon biztonságát érzik és még súlyosabban azokat, akiknek a háború esetleges üzleti konjunktúrát jelent. „Munkát végezni jöttem*1 — mondotta a miniszterelnök — az őrhelyére átütött katona kötelességét kívánom teljesíteni. A nemzet összefogását hirdetem s ehhez keresek segítő munkatársat." A nemzet közvéleménye teljes megértéssel fogadja a hivó szót s a történelmi Időkhöz méltó komolysággal áll Kállay Miklós miniszterelnök és kormánya mögött a nagy célok szolgálatában. Az alispán! Jelentés Szongott Edvinnek a vármegye törvényhatósági bizottsága április hó 30-án tartandó rendes közgyűléséhez intézett időszaki jelentése bevezetőjében rámutat arra, hogy alkotmányos életünk jelentős napja 1942. évi február hó 19-e, midőn a magyar országgyűlés együttes ülést tartott abból a célból, hogy kormányzóhelyettest válasszon. Ezen az ülésen az országgyűlés vitéz nagybányai Horthy István urat közfelkiáltással kormányzóhelyettessé megválasztotta. Sorsdöntő, súlyos időkben vált szükségessé a kormányzóhelyettes megválasztása, egyrészt azért, hogy annak személyében az államfői hatalom megszakítás nélküli folyamatos gyakorlását minden időben alkotmányos utón biztosítsa, másrészt pedig, hogy az államfői jogokkal és kötelességekkel járó nagy és gondterhes munkának egyrészét levegye a Főmél- tóságu Kormányzó Ur vállairól, ki a jó Isten segítségével immár 22- ik esztendejét tölti be annak az elhivatott országiásnak, mely a nemzet számára feltámadást, hirt, dicsőséget és területi gyarapodást jelentett. A nemzet akaratát kifejezésre juttató magyar országgyűlés bizalma a Kormányzó Ur öfőméltósága fiában találta meg helyettesét, aki magasan ívelő pályája elején emelkedett a felelősségteljes közjogi méltóságba. A családi kör, melyben a fiatal Kormányzóhelyettes Ur öfőméltósága ifjúkorát töltötte, azok a családi hagyományok, melyeket Öfőméltósága a szülői házból magával hozott, az a vér, mely ereiben folyik s azok az eszmények, melyek ifjú lelkében az apa példája után élnek, komoly készültsége és képességei, az eskü szentségével elkötelezték őt arra, hogy a nemzet rajongőan szeretett államfőjének, Kormányzó Urunk Őfőméltóságának nyomdokain haladjon. Megemlékezik ezután a jelentés arról, hogy Tolna vármegye egész társadalmában osztatlan örömet váltott ki az a legmagasabb elhatározás, mely vármegyénk érdemes, volt főispánjának, vármegyénk örökös törvényhatósági bizottsági tagjának Egyes szám ára 12 fillér Háborús idők — háborús célok
