Tolnamegyei Ujság, 1942 (24. évfolyam, 1-98. szám)

1942-04-04 / 26. szám

TOLNAMEGY

1942 április 3.

ff A R I S N Y A

Hűselyem és hernyóselyem

összes minőségben Kérje minden Üzletben Vigyázzon a márkára:

NOR-COC

merülhet ki a csaták megvívásában, hanem tovább kell annak mélyülnie s a harcterekről a közös érdekek valamennyi ágára ki kell terjednie. Mi is nyerni akarunk, de azok is, akik velünk együtt menetelnek Kelet rémei ellen. A közös érdekeket egy nevezőre hozni annyi, mint bizto- sitni az elért eredményeket messze időkre,

A magyar nemzet minden érdeke igy a legjobb magyar államvezetés felelős lelkén nyugszik, amely tisztában van azzal, hogy Isten nevében és segítségével olyan viszonyokat kell e hazánkban teremtenie, amelyek természetes kellékei a boldogulásnak és a nyugodt magyar életnek. 4

Ismerjük a magyar kormány fejét. Beszédei feltárták terveit. De nem azok miatt tekintünk vállalkozása felé kivételes érdeklődéssel, hanem ama meggyőződésünk miatt, hogy ő mindent, ami e hazában megoldásra vár, világosan lát, mindenhez biztos kézzel nyúl, hogy Gömbös nagy müve után most egy újabb, korszerűbb eszmét szolgáljon a teljes kibontakozásig, amely ez : a magyar fajiság és nemzet vezetői hivatása a Dunamedencében.

A magyar élet és jövendő szebb, derűsebb, mint ahogy ember elgondolhatná, mert végülis nem ember, hanem az ember munkáján keresztül Isten ajándékozza azt a magyar történelem ragyogó asztalára. A mai magyar husvét éppezért a megvalósulások kedves ünnepe.

Az éjtszak&t

én mindig is szerettem . t.

Az éjtszakát én mindig is szerettem, mert csendes, titkos, fojtó és sótét ... s oly jó bámulni szoborrá meredten amint fenti bársony köntösét...

Az elóbb még láttam a szOrke házat, mely szembén áll az ut tnloldalán s a kutat is meg a bús barna fákat •.. s a gyárkéményt is láttam még talán.

De most sóiét és mély az éj akár csak egy vak verem, amelybe égi fény még nem világolt s varangyok tanyáznak sohsem látható, titkos rejtekén...

Az éjtszakát én mégis úgy imádom, akár mások a napfény sugarát, mert tóle van a békességes álom s a csend, amely örök nyugalmat ád ...

Kósa Márton.

'Mjummlü ének

Irta: Babay Géza

A halál ellen kezdet óla Tart már az örök lázadás.

És Krisztus által benned jutott Mennyországszerzö győzelemre, Ragyogó husvit, szent feltámadás.

Gyakorta gyengülő hitünknek Te adsz új fényes szárnyat itt,

S múló világból nagy ég felé Szállunk ragyogva, hövehéren, őrizve lelkünk legszebb álmait.

Sugárzó fénnyel tündökölsz itt Az élet mély értelmeként.

Te gyújtod lángra álmok egén Új csillagát vak éjszakáknak,

Az élő hitből fakadó reményt.

Feltámadás szent ünnepnapja, Ragyogd be múlá életünk S hajnalfényeddel áldva vezess Egy felpattant, nagy sziklasírhoz, Hol úi életre hittel ébrendünk.

A hívő lelkek mülióit Égből jött angyal várja ott És diadallal zengi felénk Szent szózatát, mint réges-régen:

Az Úr. már nincsen itt. Feltámadott l

Lelkünk megejti szent varázslat, Igéző, jényes és csodás.

S szétárad rajt', mint égi sugár,

A sziklasírt is megrepesztő,

Örök, nagy eszme: a feltámadás.

Feltámadás, csodás, nagy élmény, Élő hit drága gyermeke,

Bölcsőtől sírig el sohse hagyj, —

Te légy múlandó életünknek Ki nem hányó, örök szövétneke.

S ha végóránkon ránk borul majd A felejthetetlen, mély titok,

Lelkünk számára kápráztatón Te tárd fel büszkén, diadallal A csillagfényes, égi kárpitot.

Kéz az ütőéren

Kállay Miklós miniszterelnök a napokban fogadta a népfőiskolás fiatal földművelők küldöttségét. Meleg szavakkal közölte velük, hogy nemcsak meg nem szakítja azt a kapcsolatot, ameiy őt ifjú kora óta a magyar földdel és annak népével összefűzi, hanem ezt a köteléket mint az ország miniszterelnöke, még szorosabbra kívánja kiművelni. A magyar földmivelő nép bizonyára hálásan veszi ezt tudomásul és mindenekelőtt annak örvend, hogy a miniszterelnök fogadószobája nincs elzárva azok elől, akik a haza földjét verejtékes munkával művelik és termelik az ország kenyerét.

Ma nem azokat az időket éljük, amikor az ország belső politikai élete mozgalmas lehet, amikor különböző nép- és pártgyüléseken találkozhatnak a tömegek a vezetésre hivatottakkal. Háborús világban élünk, a belső politikai élet megnyilvánulásainak kerete meg- szükült, hiszen ma tulajdonképpen egy nagy kötelességünk van: lehetőleg félretenni, mellőzni mindent, ami a magyart a magyartól elválaszthatja s megtalálni azt a területet, ahol mindannyian egyetértve teljesíthetjük nemzeti kötelességünket és odaállhatunk az alá a lobogó alá, amely nem pártokat, nem pártembereket, hanem magyarokat tömörít pártkülőnbség nélkül.

A belső politikának ez a ma kötelező csendje azonban korántsem jelenti azt, hogy megállott a kormánynak az a gépezete, amelynek lendítő kereke a szociális gondoskodás mindenkiről, aki akár a fronton, akár a front mögött becsületesen teljesíti kötelességét. íme a miniszterelnök a mai nehéz időkben és tengernyi felelősségteljes munkája közepette is ott tartja kezét az ország ütőerén. Nemcsak lát és I figyel, hanem cselekszik is ott, ahol I cselekedni kell, amint ezt megtette

akkor is, amikor az árvizssuljotta országrészt bejárta. Ajtaja pedig nyitva áll mindenki előtt, akinek közérdekű mondanivalója, vagykérelme, kívánsága van. Kállay Miklós jól ismeri a magyar életet és talán elsősorban azt a magyar életet, amely a városok zaján túl a falvak munkáscsendjében folyik. Gondoskodása kiterjed ennek az életnek minden mozzanatára és éppen ezért kívánja szorosabbá tenni a kapcsolatot a föld népe és az ország felelős miniszterelnöke között. Bizonyára egyik legalkalmasabb módja ennek az, hogy adandó alkalmakkor személyesen érintkezik mindazokkal, akik az aranykalász jegyében kopogtatnak ajtaján. A föld népének pedig tudnia kell, mint ahogy tudja is, hogy a mai korszak agrárcsillagzatának uralkodó planétája az aranykalász. Az az aranykalász, amely immár szimbólummá lett, a haladó magyar földkultura szimbóluma. Ennek a haladó agrárkulturának egyik legrégibb zászlóbontója és zászlóhordozója Kállay Miklós miniszterelnök, aki úgy a közigazgatásban, mint a mezőgazdasági kamarai életben, majd pedig a föld- mivelésügyi miniszteri székben ennek a hazának rögét szolgálta. Ez a szolgálata nem szűnt meg, ezt a rögöt szolgálja ma is, mert nemcsak évtizedeken át hirdette, hanem szent meggyőződéseként vallja ma is, hogy Magyarországon minden homokra épült, aminek fundamentuma nem a megmunkált szántóföld.

Ezért keresi a miniszterelnök a személyes érintkezést a föld munkás népével s ezért tud időt szakítani ma is, hogy kezet szorítson azokkal, akiknek izmos jobbja az eke szarván és a hasza nyelén erősödött.

Ott a kormány elnökének gondoskodó keze az ország ütőerén. Nem kell attól félni, hogy valaha bármit is |

cselekszik anélkül, hogy előbb a pontos diagnózist ne ismerné. Mindazok, akik ma az aranykalász jegyében élnek és dolgoznak, bizton remélhetnek részéről teljes megértést és segítséget ott és akkor, ahol és amikor erre szükség van. Amikor pedig a miniszterelnök előtt állhatnak a magyar föld fiataljai, sose feledkezzenek meg Kállay Miklósnak azokról a szavairól, amelyeket a nála megjelent népfőiskolásokhoz intézett:

— Amikor szembenézünk egymással, mindig érezzük, tudjuk, hogy mindenekfelett egyet szolgálunk: a tiszta szinmagyarságot.

Tudnivalók a tábori postáról

A tábori postahivatalokhoz a következő magánküldemények küldhetők: a) közönséges, tehát nem ajánlott, 100 g-nál nem nehezebb, nyitott vagy zárt levelek, tábori postai (rózsaszínű) levelezőlapok, a posta, esetleg a magánipar által kiadott, egyéb nyílt levelezőlapok, továbbá nyomtatványok, hírlapok, áruminták, üzleti papírok; b) értéklevelek 1200 P érték és 100 g súlyhatárig; c) csomagok értéknyilvánitás nélkül vagy 560 P értéknyilvánitásig, 1 kg súlyig és bármely irányban 75 cm terjedelemig, illetőleg a II. pont e) bekezdésében részletezett feltételeknek megfelelők 20 kg súlyig és bármely irányban 160 cm terjedelemig; d) tábori és magánpostautalványok 1200 P-ig, külföldre pedig a levélpostadijszabásban megállapított összegig; e) táviratok.

Tábori postahivataloknál a következő magánküldemények adhatók fel:

a) tábori postai (zöldszinü) levelezőlapok; b) a posta, vagy a magánipar által gyártott nyílt levelezőlapok; c) közönséges, tehát nem ajánlott levelek nyitva 100 g súlyhatárig ; d) értéklevelek 1200 P érték és 100 g súlyhatárig, de csak a feladó parancsnokságának írásbeli engedélyével; e) csomagok értéknyilvánitás nélkül, illetőleg 560 P értéknyilvánitásig, 1 kg súlyig és bármely irányban 75 cm terjedelemig, de az egyéni felszerelést képező és a szállítólevélen feltüntetett tartalbmnyilvánitás szerint egyetlen darabból álló vagy természetéből kifolyólag oszthatatlan tartalmú (összerakható táboriágy, matrac, bunda, pokróc, lábzsák stb.) csomagok 20 kg súlyhatárig és bármely irányban 150 cm terjedelemig;

f) tábori utalványok 1200 pengő összegig.

Tábori postahivatalokhoz küldhetők és azoknál feladhatók a következő hivatalos küldemények: a) közönséges vagy ajánlott levélpostai küldemények (nyitott és zárt levelek, levelezőlapok, nyomtatványok, hírlapok, folyóiratok, áruminták és üzleti papírok) 500 g súlyig; b) értéklevelek, az érték korlátozása nélkül, 500 g súlyig; c) csomagok értéknyilvánitás nélkül, vagy kor-