Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-03-05 / 18. szám
JUHI. évfolyam. Szekszdrd, 1941 ntrdDi 5. (Innia) 18. ízűm. NT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Egész évre __ 12 pengő || Félévre__ _____6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl)a l-50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a " "M MM nyllttér soronként 60 fillérbe kerü l. Belgrad - Budapest Csaknem 15 évvel ezelőtt, a mohácsi csata négyszáz éves évfordulóján, Magyarország kormányzója megmutatta az utat a magyarnak és Délszlávia népének, amelyen ha- ladniok kell. Ez az ut a történelmi hagyományok, a közös múlt és a közös nemzeti érdekek útja, amelyre a két ország csak most tért rá, de amelyen végül is egymásra talált. Jugoszlávia és Magyarország ösztönösen megérezte, hogy a Gondviselés természetes sorstársul rendelte őket egymásmellé. Samiként a múltban közös feladatokat kellett mégoldani, úgy a jövőben is össze kell fogniok s ápolni az évszázados barátságot, ami alaptermészetükből, nyilt és őszinte jellemükből, becsületes felfogásukból adódik. Évszázadokon együtt haladtak s ha ideig- óráig sikerült is látszólag meglazítani közöttük a baráti kapcsolatokat s idegen nagyhatalmi érdekek egymással szembe is állították őket, a vihar elmúltával újból egymásra találtak s az ellenségeskedés ideje alatt is tisztelték egymást és becsülték egymás jellemét. Ez nem is lehetett máskénemért mindkét nemzet katonanemzet, amelynek fiai harcban egyforma bátorsággal és vitézül állották meg helyüket, még ha egymás ellen is kellett harcolniok. — De többször együtt küzdöttünk a történelem folyamán, együtt védtük Európát a török ellen és együtt véreztünk az európai kultúra fennmaradásáért és a népek szabadságáért. Ezt hirdeti a déli harangszó, amit a világ ösz- szes keresztény templomaiban a pápa Hunyady János dicsőséges fegyvertényéért, Belgrádnak a tőrök iga alóli felszabadításáért rendelt el. Ha a világháborúban szemben is állottunk egymással, a háború után, amikor Magyarország a magyarságtól távolálló idegen szellemű vezetők uralma alatt ezer sebből vérzett, déli szomszédunk volt az egyedüli állam, amely megértette, mit jelent egy országnak hadsereg nélkül élni és elősegítette a magyar haderő feltámadását, amidőn szabadon bocsátotta azokat a hadifoglyokat, akik a nemzeti hadseregbe jelentkeztek és átengedte területén a Szeged felé tartó tisztjeinket. A két nemzet kapcsolatainak újabb megnyilatkozását jelenti az a baráti szerződés, amit néhai belügyminiszterünk decemberben aláirt s aminek az okmányait most cserélték ki a magyar miniszterelnökségi palotában. Az, a lelkes és őszintén meleg fogadtatás, amelyben a magyar főváros és a kormány részesítette az ünnepélyes aktusra Budapestre érkező délszláv külügyminisztert és kíséretét, kifejezője volt azoknak a mély, baráti érzelmeknek, amelyek a két népet egymáshoz fűzik. Erre célzott Bárdossy László külügyminiszter, amidőn a jugoszláv külügyminiszter tiszteletére rendezett estebéden hangoztatta pohárköszöntőjében, hogy a baráti szerződés okmányában betetőzését látja azoknak a törekvéseknek, — amelyek a két nép között a megértés szellemét teremtették meg, s amikor kifejezte azt a reményét, hogy a találkozásnak politikai, gazdasági és kulturális viszonyok kialakulására hasznos kihatása lesz. Cincar-Markovics Sándor jugoszláv külügyminiszter válaszában mélyen meghatottan mondott köszönetét az igen meleg fogadtatásért s kijelentette, hogy a délszláv nemzet is az őszinte rokonszenv és megbecsülés érzelmeivel viseltetik a magyar nemzet iránt, s éppen ezért a baráti megnyilatkozások az egész délszláv nemzetben visszhangra találnak. Úgy látja, hogy a két kormánynak nemzeteik tömegeire támaszkodó erőfeszítései hatalmas barátainkkal, Jugoszlávia nagy szomszédaival, Németországgal és Olaszországgal való együttműködésben meghozzák a maguk gyümölcsét. A délszláv-magyar barátsági szerződés igy szolgálja nemcsak a két baráti nemzet érdekeit, . hanem távolabbi célokat is: Középeurópa és a Dunavölgye békéjét s — amint arra a vendég külügyminiszter sajtó- nyilatkozatában rámutatott — igy valósult meg Horthy Miklós kormányzó nagy gondolata. Bármilyen keveset is, de adjon mindenki! Második esztendeje zúdult hazánkra az árvíz csapása. Ember- emlékezet óta soha még két egymást követő esztendőben ilyen csapadékbőség a Dunavölgyében nem volt. Az ember'tünődve néz az égre, ahol talán megváltozotf valami a csillagok járásában, vagy az életet- adó nap sugárzásában. Kifürkészhetetlen és az emberi akaraton kívülálló oka van annak, hogy folyóink ellenségekké váltak és a vízzel telített földből a folyóktól távol is tengereket alkotva fakad fel a .talajvíz, amelynek pedig más esztendőkben hiányát érezzük. Megfoghatatlan és kiszámíthatatlan, előre nem látott és nem várt természetű körülmények pusztítják immár másodízben a magyar vetéseket, tesznek ezreket hajléktalanná, koldussá, földönfutóvá ... A rémület, a kétségbeesés és a keserűség e pillanataiban csak egy segítség van, csak azzal fordíthatjuk jobbra az árvíztől sújtott nép sorsát, ha tehetségünkhöz mérten adakozunk és megosztjuk gondjainkat az árvízkárosultakkal. A magyar társadalomnak ezúttal is Kormányzó Urunk adta meg a jelet az építő munka elindítására. Fáradtságot, veszélyt nem nézve, repülőgépen be- I járta a tengerré vált rónákat és szo- I moru szívvel látta a magasból, hogy mint süppednek össze a kis tanyai házak és mint hordja el a jeges ár a földekről a vetést az életet és az istállókból a barmokat. Szomorú látvány tárult a legelső magyar ember elé. Az elöntött holdak százezrein milliós károk apasztották megint népünk vagyonát és jövedelmét éppen akkor, amikor a világtörténelem eseményei napról- napra a legnagyobb áldozatokat követelik meg a legnagyobb magyartól a legkisebbig egyaránt. Látta a kár, a pusztulás és a siralom sötét képét, de látta a magyar honvéd és sok-sok névtelen dolgozó ember hősiességét, elszántságát, kitartását a szakadozó gátakon. Látta, hogy ez a sokat szenvedett magyar társadalom mérhetetlen nagy erkölcsi erőkben gazdag. S ezért tudta, hogy két esztendő alatt, immár másodízben, nem fog kérő és hivó szavával hiába fordulni hozzá. Azok az emberek, akik ma idegen házakban, vagy talán a télutó viharával küzdve a szabadban kénytelenek tanyázni, vagy talán éppen ezekben a percekben mentik ki a düledező házból szerény, földi javaik egy részét, nem is tudják talán, i hogy rajtuk függ- ma az egész ma- i gyár társadalom aggódó tekintete. I A boglyára, vagy az ár elől a fára menekült ember, aki végveszélyben már csak az Úristenhez fohászkodott és attól a gépmadártól remél segítséget, amely elhúzott a tükörré vált földek fölött, nem integetett, nem fohászkodott hiába. A legelső magyar ember maga látta nyomorúságát, szörnyű sorsát és most a jóságos atya szerető szavával fordul a társadalomhoz: „Bármilyen keveset is, de adjon mindenki I“ A felhívásnak — tudjuk — meg lesz az eredménye. Hiszen azt mutatja meg a gyűjtéssel a társadalom, hogy mennyire becsüli meg saját véreit és mennyire hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a szakemberek ezután már felkészüljenek az ilyen rendkívüli és előre nem látható árvízkatasztrófa elhárítására is. — Azok, akik hajlékukat és vagyonukat most nagyrészben elveszítették, leginkább szűkös viszonyok között élő emberek, nehéz munkával szerzik meg mindennapi kenyerüket. Nem kérnek többet a társadalomtól, csak annyit, hogy megint visszatérhessenek hajlékukba, ismét végezhessék munkájukat, amely az országnak ad kenyeret. Aki tehát talpraállitásukban segédkezik, tulajdonképpen önmagának ad. Áldozzunk az árvízkárosultakért I ♦ Felkérjük lapunk olvasó közönségét, hogy bajbajutott véreink megsegítésére szánt adományát a főispáni hivatal „Tolna vármegye inségeny- hitő akcióu 19.009. sz. csekkszámlájára mielőbb befizetni szíveskedjék. Csekklapokat a főispáni hivatal bo- csájt rendelkezésre. Erre a célra vitéz Madi Kovács Imre főispán 100 pengőt adományozott. Családvédelem Irta: Bárd Ferenc Megrázó az a kép, melyet statisztikáink az egyke pusztításáról állítanak elénk. A legidősebb magyar telepü helyeken, lenn az Or- mányságban, itt közelben a Sárközben és mindenütt az országban, borzalmas öngyilkossággal fogyasztja magát a magyarság és ezzel sorvasztja a magyar életerőt, kidönti ä magyar életfáját. Amikor orvosságot keres az államhatalom és a társadalom, hogy megmentse a pusztuló magyar életet, elfelejtkezik arról, hogy a baj gyökere sokkal mélyebben van, a család lett beteg, mert a családnak lett teher az, ami hivatása: a gyermeknevelés. A csaEgyes szám ára 12 fillér
