Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-08-09 / 59. szám
XIIII. MDlwm. IzetozlH, 19U gngmzfu 9. (Szombat) 59. SZÖUL TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség ta kiadóhivatal: Felelős szerkesztő Hirdetések órait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BLÁZS1K FERENC Előfizetési díj: Egész évre __ 12 pengő || Félévre ______6 pengő A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséihez küldendők. A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mllllméie v széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér, — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. — - llástkeresőknek 60 százalék kedvezmény Bankoknak és vállalatoknak 60 százalék felár. Dr BABITS MIHÁLY ' 1883-1941 Minden kulturált magyar ember mélységes fájdalommal vette tudó* másul a lesújtó hirt, hogy dr szent* istváni Babits Mihály hétfőről keddre virradó éjjel 12 órakor 58 éves korában Budapesten, a Siesta Szanatóriumban meghalt. Bár évek ót^ tartó súlyos betegsége köztudomású,■ elmúlásának hire mégis váratlanul érte a magyar szellemi életet. Hi-1 szén vele nemcsak Magyarország* nak, hanem az egyetemes Európának is egyik legfényesebb irodalmi géniusza távozott el az élők sorából. Á mai kor talán nem is tudja felmérni, hogy milyen szomorú, nagy veszteség érte Babits halálával a magyar alkotó szellem és a magyar művelődés templomát. Az ő rendkívüli nagyságát csak az irodalomtörténet lesz hivatva való értékében megállapítani, azonban az *nár ma is élénken él a magyar nemzet művelt társadalmának tudatában, hogy Babits a világháborút megelőző nagy irodalmi nemzedék egyik egyik legnagyobb költője, egyik legnagyobb értéke volt. A magyar szó ötvösművésze, aki csodálatos tökéletességű versekben a latin-görög derűt, a kereszténység igazi tartalmát, a szeretetet és emelkedett áhítatát hirdette. Nagykultu** ráju irodalomtudós volt, aki az olasz, angol, francia, német, latin és ógörög költészet legszebb gyöngyeinek művészi tökéletességű átültetésével gazdagította nemzetét. E téren legnagyobb műve Danfe Isteni szín- játékának csodálatos műfordítása, amely a hozzáértők szerint ugyanolyan művészi értékű, mint az eredeti. Európa — mint az irodalomtudósuk írják — meg fogja tudni róla, hogy a huszadik század tragikus első évtizedeinek legnagyobb költője magyar költő: Babits Mihály volt, aki Dantéval, Shakespeare-vel, Goethével volt rokon egyszerre. És ez a szellemóriás Tolna vármegye székvárosának, Szekszárdnak volt a sarja és amint az ő nevének fénye besugározta szülővárosát és vármegyéjét, halála ugyanígy mélységes gyászba borítja itt élő özvegy édesanyján és fivérén, dr Babits István tb. főszolgabíró, árvaszéki ülnökön, valamint a rokonságán kívül Szek- szárd és a vármegye közönségét is. Halála alkalmából az egész fővárosi sajtó oldalas cikkekben méltatja életét, irodalmi működését és költészetének felbecsülhetetlen értékét. Nemcsak kegyeletes kötelességet vélünk teljesíteni, ha ezeknek | a közleményeknek a kivonatait is- i mertetjük, de szolgálni is akarunk a művelődésnek, amikor közzé adjuk az ország legelőkelőbb sajtó- orgánumainak Szekszárd halhatatlan fiáról szóló megemlékezését. A „Nemzeti Újság“ többek közt eképpen ir: Vele olyan irodalmi génius távozik az élő magyar irodalomból, aki a magyar irodalomban tehetség, szellem, alkat, mélység és értelmi s jellembeli erő szerint csak a legnagyobbakkal vethető össze s az egész világirodalomban is csak húsz- harminc olyan méretű irodalmi szellem akad, mint amilyen ő. A velünk egyidőben élő európai íróknak is, mint legnagyobbja, az irodalmi Európa egyik legjellegzetesebb‘egyé- nisége volt. Amikor majd megírják a jelén század magyar irodalmának teljes történetét, bizonyára külön fejezet jut annak, hogy Babits Dante- forditása mit jelentett a magyar költői nyelv fejlődése számára. Kazinczy nyelvújítása óta s a magyar nyelv vörösmartyi fénykora óta a magyar költői nyelv és a magyar verselés leghatalmasabb és legmagasabbra ható kísérlete. A középkor ódonságával és ugyanakkor egy megujhodott, fiatal nyelv forradalmi erejével görgeti el előttünk Babits fordítása a Pokol feketévé vörösen égő jeleneteit, idézi fel a dantei alakok sorsát s a vérben és pártviszályokban gyötrődő Itáliát, mindezt belefonva minden korok legnehezebb és legzengzetesebb versformájának, a dantei terzináknak háromosztatu strófáiba és egymáson végtelen hullámmal átszövődő hármas rímeibe, — olyan komplex feladat, amit a magyar nyelv eddig még a Shakespeare fordításokban sem vállalt s olyan megoldás, aminél tökéletesebb csak kettő akadt: a dantei mű második és harmadik részének, a Purgatoriumnak és a Paradicsomnak a huszas évekbe átnyúló fordítása. Talán még az előttünk álló század sem tud hasonlót teremteni, mint amit nyelvi erőben Babits, amikor visszaadja a Purgatorium hegyén a tömjénillat s az ének tengerének áradását, a bűn, bünhődés és a kegyelem viha-, rát, fényből és zenéből szőtt alakjait. De még talán annál is több, amit a Paradicsom egymást metsző égi köreinek villogtatásával és zengetésével felidéz s abban, ahogy magyarrá fordítja át a dantei szereplők súlyos skolasztikus vitáit és megmutatja látomásait; ezek visszaadásában valóban »sikerült a Súly* és Lebegés misztikus egységét megvalósítani.“ A Dante-forditás nemcsak nagy mű volt Babits számára, nagy alkotás a magyar irodalom és a magyar nyelv számára, hanem roppant élmény és nagy iskola magának Babitsnak is, majdnem azt lehet mondani, hogy a dantei mű három országát bejárva és éveken át élve: maga is szinte kissé Dante arcvonásait viselve, bukkant elő a Pokol füstölgő szurdokaiból, a Purgatórium szerpentinjéből és a Paradicsom tündöklő karzatairól. A nagy mű után mindenki érzi a nemzeténeke fordítással adott ajándék nagy értékét. Babitsot a katolikus írók között kezdik emlegetni s egyik írásában ő maga is katolikusnak vallja magát: mint embert és írót, katolikusnak a szó legegyetemesebb értelmében, amelyben a katolikus szó a túlvilágban való hitet s a túlvilágnak való alárendeltség elfogadását s azonkívül az egyetemes, keresztény Európa kultúráját és ennek a kultúrának lelkiismeretét jelenti. Pontosan így fogalmazta meg Babits a maga katolicizmusának tartalmi körvonalait. A „Pesti Hírlap11 megemlékezéséből adjuk az alábbiakat : Nincs ma az egész európai irodalomban olyan költő, akit az ő nagyságához mérhetnénk. Ezt a fölemelő igazságot, sajnos, mi magunk tudjuk egyelőre. Magyar igazság ez is. Az ő szellemének végtelen arányait, mélységét és magasságát szinte még fel se mérhetjük. Hatalmas életművének minden darabját a remekművek kemény, örökkévalósággal dacoló anyagából faragta ki. Kegyetlen volt és szigorú önmagával szemben és a hideg öntudat éles okosságával bírálta a szenvedély, az indulat sötét mélységeiből feltörő szavak emberi és művészi igazságát. Költő volt és kritikus, a szónak legnemesebb jelentése szerint, önmagát vizsgálta s az öntudat legtisztább fényének magasságába emelte a szenvedély, az indulat titokzatosságában feltörő, sürü és forró nyersanyagot, melyből vers születik. Sokan sokáig hideg költőnek tartották. Az önkéntelenül is mindig az eszmeiség magasába igyekvő költői magatartását érezték hidegnek. Pedig nincs a magyar irodalomban egyetlen költő sem, akinek szava mögül mélyebb, gyógyíthatatlanabb és igazabb szenvedély beszélne. Babits Mihály csodálatos harmóniába tudta fogni a lélek nyugtalan mélységeinek minden irracionális gazdagságát és a művészi formák kemény, öntudatos biztonságát. Klasszikus verssorai mögött mindig a lélek önmagával küzködö lázas viaskodását érezzük. A szavak csillogó szépsége vagy monumentális disztelensége mögött misztikus mélységek szédülete kisért. Klasszicizmusában is van valami megfoghatatlan, ércesen zengő szavaiban is van valami kimondhatatlan. Költészete, mint minden igazi költészet: csoda. Tökéletes formaművész, sh technika bűvészien tökéletes mestereként jelentkezett modern irodalmunkban a fiatal Babits. A forma és(a nyelv titkain át közeledett a költészethez. Nyugtalan szelleme mindenekelőtt kipróbálta a szavak csengő zeneiségének varázserejét. A görög szépségeszmény és a latin gondolattisztaság kereszttüze edzette „klasszikussá“ a fiatal Babits Urai világát. A „Pest“ fájdalmas hangú búcsúztatójában ezeket mondja: A magyar géniusz legsúlyosabb és legszebb feladatokra hivatott, legeurópaibb humanista képviselői közé Babits Mihály már régóta vezéri rangon tartozott. Akit mi itt most siratunk: költők költője volt — egy költőieden korban. Nem csupán ennek a kicsi népnek, de talán egész Európának utolsó nagy lírikusa a huszadik században. Tiszta szellemiség felszökő orma, csonka határokon túlragyogó lélekcsúcs egy alfölddé hengerelt ország közepén. Költő, művész és tudós egyesült benne bonthatatlan, zárt egységben. Elmélyült, spirituális költő a Lélek királyságának udvari költője, tökéletes, páratlan formaművész és széles távlatú, csodálatosan gazdag felkészültségű, eredeti gondolkodó. Koszorújából — amely, fájdalom, immár ravatalát borítja — a szellemnek egyetlen szál virága sem hiányzott. Teljes és örök virágokkal ékes ez a koszorú. S mégis, szorongva gondolunk rá: tudás és Egyes szám ára 12 fillér
