Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-10-15 / 75. szám

SZOL íiloljam. Szekálni 1941 öklöket 15. (Szerda) 15. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 8zerkeszl6ség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő || Félévre_ ____6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dija l'BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronkénl 10 fillér. — A hírrovatban el­helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soron­ként 60 fillérbe kerül. — llástkeresőknek 50 százalék kedvezmény Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. MKeink dicsősége A Kormányzó, mint a honvédség legfőbb hadura, meleg táviratot in­tézett vitéz dálnoki Miklós Béla vezérőrnagyhoz a gyorshadtest pa­rancsnokához abból az alkalomból, hogy most három hónapja lépte át a gyorshadtest ezeréves határunkat, meft Magyarország is csatlakozott nagy német szövetségese oldalán a bolsevista barbárság elleni harchoz. A távirat a gyorshadtest parancs­noka cimére érkezett, de a harcban- álló csapatok minden tagjának szól, a Kormányzó megbízta a parancs­nokot, hogy bajtársi üdvözletét ösz- szes alárendeltjeinek tudomására hozza. Ez a távirat azoknak a ragyogó teljesítményeknek az elismerése, amelyekkel a harctéren küzdő ka­tonáink újabb dicsőséget szereztek a magyar névnek. Nehéz körülmé­nyek között érték el egyik sikert a másik után olyan ellenséggel szem­ben, amely kétségtelenül vitézül harcolt és harci fanatizmusát kiváló, legmodernebb hadifelszerelés is tá­mogatta. Ennek ellenére honvédeink az eltelt három hónap' alatt szaka­datlanul előnyomultak és a jelen pillanatban olyan távolságra állnak a magyar határoktól, amelyet csak ezer kilóméterekben lehet kifejezni. Azok, akik itthonmaradtak, mert a legfőbb parancs nem szólította el őket a haza védelmére, aggódó, de egybén büszke szívvel gondoltak és gondolnak az orosz harcmezőn küzdő testvérekre Az ország együtt­érzését fejezte ki Magyarország Nagyasszonyának, a Kormányzóné- nak a nemrég elhangzott felhívása, amikor a közeledő télre való tekin­tettel áldozatokra szólította fel az országot, hogy a begyült összegből elsősorban a harctéren küzdő ka­tonák itthonmaradt és segélyre szo­ruló hozzátartozóit támogassák. — Katonáinknak érmelegitőket kért a Főméltóságu Asszony, mert az orosz tél sokkal keményebb mint az itt­honi. A kormányzói elismerés abban az időpontban jut el Oroszország­ban küzdő csapatainkhoz, amikor a német legfőbb hadvezetőség olyan döntések hírét közli a világgal, ame­lyek reményt adnak arra, hogy az orosz hadjárat belátható időn belül befejezéséhez közeledik. Hitler nem­rég elhangzott beszéde s a. köze­lebbi napokban a Német Birodalmi sajtófőnök nyilatkozata nyilván a leghiteltérdemlőbb tájékoztatások alapján történt, hiszen ezek a ki­jelentések olyan részről hangzottak el, amelyekre az egész világ fel­figyel s e kijelentéseknek egészen különleges jelentősége van. Ha te­hát úgy a Führer, mint a sajtó­főnök a bizakodó optimizmus hang­ján tájékoztatta a közvéleményt a keleti harctér eseményeiről, ebből józan ésszel arra kell következtetni, hogy az a harc, amelyet Német­ország a keresztény kultúra védel­mére a bolsevista barbárság ellen folytat, győzelmesen közeledik célja: a győzelem felé. — A szentistváni Magyarország büszkén vesz részt ebben a harcban nagy szövetségese oldalán, nemcsak történelmi hagyo­mányai, de azoknak a szörnyű ta­pasztalatoknak az alapján is, ame­lyeket a magyar nemzet az 1919. évi kommunista lázadás idején sze- zett. Éppen a Führer beszédéből tudta meg a világ, hogy a bolse­vista rendszer, amely porhintés okából oly szívesen hangoztatott békés szándékokat, egész Orosz­országot óriási fegyvergyárrá ala­kította és az orosz nép hallatlan nyomora árán olyan óriási és jól felszerelt hadsereget állított sorom­póba, amelynek megtörésére még a felülmúlhatatlan német hadsereg­nek is három hónapra volt szük­sége. Beláthatatlan következményekkel járt volna, ha a szovjetnek még egy-két esztendeje marad az elő­készületekre. — Missziót teljesí­tett Németország ennek a szörnyű fenyegetésnek az elsöprésével. A német hadsereg óriási teljesítményei mellé sorakoztak fel a mi vitéz csa­pataink sikerei is. Honvédeink a magyar névhez és nagy szövetsé­gesünk katonai vitézségéhez mél­tóan teljesítették kötelességüket. — Ennek a páratlan k öteless égtelje si- tésnek a legméltóbb elismerése a kormányzói sürgöny, amelyhez az egész magyar nép szivvel-lélekkel | csatlakozik. A volt kegyelmes ur Mint már megírtuk, megdöb­bentő közlemény jelent meg az el­múlt héten: Eckhardt Tibor, mint az amerikai „Független Magyar- országért0 cimü mozgalom intéző- bizottságának elnöke az Egyesült Államokban kiáltványt bocsátott ki hazája, Magyarország jól bevált kül­politikája ellen s „faji és felekezeti különbség nélkül0 felhívja a kül­földi magyarokat, hogy Magyar- ország függetlenségéért keljenek síkra. Magyarország hatalmas barátai és szövetségesei oldalán hónapok óta élet-halál harcot viv a szovjet- földön a bolsevizmus ellen, hogy történelmi hivatásának tudatában most is megvédje Európát a keleti ellenség pusztításaitól, lélekmérge- zésétől és a kommunizmus állandó veszélyétől. — Amíg honvédeink a harctéren küzdenek az uj Európáért, addig idehaza egy emberként áll a magyarság a kormány külpolitikája mögött, ami eddig is: meghozta a maga számos gyümölcsét. Annál megdöbbentőbb, hogy mégis akadnak Coriolanusok, sze­rencsére kevesen, akik Károlyi Mi* hály kétesértékü babérjaira pályázva, háború idején ellenséges, vagy leg- j alább is nem baráti államból rágal- i mázzák a kormányt és igyekeznek j Magyarország becsületébe gázolni. Akik szállodai szobákból konspirál- nak a magyar külpolitikai irányve­zetés ellen és elfelejtik, hogy en­nek az iránynak eddig is testvé­reink milliói köszönhetik az idegen rabság alól történt felszabadulá­sukat. A magyar nemzet megveti és el­ítéli a renegátokat és kitaszítja ma­gából a hűtlen emigránsokat, mert nem átalták külföldön Magyarország ellen összeesküdni és nem baráti állam védőszárnyai alól reánk mocs­kot szórni. — Ősi magyar szokás, hogy véleményünket bent az or­szágban hangoztatjuk, itt állunk elő a kormánnyal szemben követelé­sekkel és itthon bíráljuk tetteit. Ez nyílt, magyar cselekedet, ez az egyetlen becsületes magyar ut és aki erről letér, nem közénk való. A kormány tehát csak a nemzet helyeslése szerint járt el akkor, amidőn a nemzeti közösségből amúgy is kitaszítottakat, a becsü­letes magyar felfogással ellentétes utón haladókat megfosztotta állam- polgárságuktól, dr Eckhardt Tibort pedig töröltette a belső titkos taná­csosok sorából is. A józan itélőképességü magyar i nép, csak helyesli a kormány gyors I intézkedését és továbbra is rendü­letnül halad azon a külpolitikai irányvonalon, ami a nnmzet kipró­bált barátai iránti hűséget és szívós ragaszkodást jelent. ‘irnYu-rTMV~v-r*—————————^ A hulladékgyűjtés hazafias kötelesség! A bányák mellett a legfontosabb gazdasági források egyes termelési ágakban éppen a lomtárak. A lom­tárba ugyan mindenki olyan tár­gyakat helyez el, amelyek már nem használhatók a háztartásban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem­zetgazdasági szempontból is hasz­nálhatatlanok és értéktelenek vol­nának. A papírgyártás például év­századokon keresztül kizárólag az eldobott és összegyűjtött rongyokra támaszkodott, az ócskavas pedig a XIX. század közepétől a vasszük­séglet lényeges százalékát elégíti ki. Németországban külön birodalmi biztos vezeti azt a mérhetetlen fon­tosságú hulladékgyűjtő szervezetet, amely elért a legkisebb háztartásig és igyekszik leküzdeni a nemtörő­dömséget, mert nemzeti kötelesség­nek tartja, hogy a lomtárak fontos anyagának összegyűjtésével számos nehézségtől mentesítse az országot az anyagbeszerzés terén. Még a nyersanyagban gazdag Amerika is szükségesnek látja a papírhulladé­kok és gumifélék összegyűjtésének megszervezését. Nálunk különösen az ipari acél- és vasellátásnak biztosításában ját­szik nagy szerepet a hulladék gyűj­tése, mert szükségletünknek több, mint egy harmadát lehet ezzel fe­dezni. A hadigazdálkodás különben is uj feladatok elé állította az orszá­got. Az eddig rendelkezésre állott nyersanyagot 100 százalékig igénybe kell venni és hazafias kötelesség a fokozódott szükséglet előteremtését megkönnyíteni, főleg, ha az csupán a nemtörődömség leküzdésében áll. A hadkötelezettség és az általános termelés mellett talán a legfonto­sabb féladata minden magyar ál­lampolgárnak a hadigazdálkodás támogatása. Ez a támogatás nem is kíván áldozatot, csupán azt kéri mindenkitől, hogy kutassa végig lomtárait s abból a magánháztar­tásban használhatatlan anyagot gyűjtse össze, hogy a gyűjtések al­kalmával azt beszolgáltassa. A beszolgáltatások lehetővé te­szik, hogy a közönség újabb kor­látozásokat hárítson el, amelyek ta­lán érzékenyen érintenék nemcsak kényelemszeretetét, hanem igényeit is. Különben is, magunknak adunk, amikor a hulladékokat uj feldol­gozásra beszolgáltatjuk, mert min­den rongy, minden darab papír, pléhdoboz vagy más hulladék ér­ték, amely rövidesen, mint uj áru kerül elénk. Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents