Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-10-08 / 73. szám
mii. Árfolyam. Szekjzdrd, 1941 október 8. (Szerda) 73. szóm. ß HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerlcesztfiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blóflzet&sl dl|: Egész évre _12 pengő || Félévre._____6 pengő Pele ifia szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán fis szombaton. Előfizetési dijak fis hirdetések, valamint a lap szellemi rfiszfitlUletfi közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait IA legkisebb hirdetés dija l'SO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmfitersoronkent 10 fillér, — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttfir soron- | ként 60 fillérbe kertll. — llástkeresfiknek 50 százalék kedvezmény. Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. Október hatodlka Egy nap annak a nemzetnek a történetéből, amelynek a szive ilyenkor mindig felzokog. A magyar lélek, a magyar szellem nagyságának és önfeláldozó hazaszeretetének a diadalkapuja ez, amely legyőzte az emberi gyűlölet, a földi gőg, hatalom és zsarnokság minden ármányát. Október hatodika fájó és megrendítő, a magyar nemzet szenvedésének a mélypontja, mely Aradot golgotává avatta ugyan, de történelműnknek örökké büszke emléke is marad. A tizenhárom aradi halhatatlan reményteljes, bizakodó jefa lenünk hatalmas erőforrása, nagy magyar álmaink és vágyaink vértanúja. Ők megértették a szabadság- harc szentségét s lelkűkben a büszke magyar öntudat elszántságával, szeműkben a magyar dac tűzével léptek a bitófa elé, hogy meghaljanak a hazáért. Ezzel példát adtak nekünk, hogyha egy kis rögért meg kell halnunk, hát haljunk meg, de oda no adjuk 1 Es mi, a múlt hordozói, a jelen szenvedői és reménykedői, a jövő építői, lélekben elzarándokoltunk most Aradra, hogy hazaszeretetet és hűséget tanuljunk Tőlük. Hűséget elveinkhez, hűséget a Hazához, hűséget mindahhoz, ami magyar szivünk nagy álmait jelenti. Elmentünk gondolatban és elvittük hódolatunk, megemlékezésünk és szeretetünk koszorúját, leborultunk drága sírjukra, s nagy, szent fogadalmat tettünk, hogy minden tehetségűnket, minden erőnket, de ha kell, életűnket is feláldozzuk legszentebb eszményeinkért: a magyar szabadságért s ezeréves területeink elvitathatatlan jogos birtokáért. A múlt dicső .szelleme, hős nagyjaink és vértanúink lelke int, hiv és figyelmeztet bennünket e harcra. Most még nem lehet testileg is odamennünk, mert Trianon foszladozó papirrongya megköti kezűnket s így lázadozó haragunkat, Erdély bércei után szomjuhozó, so- várgó vágyunkat, soha fel nem adott igazságérzetűnket magunkba kell fojtani, de már úgy érezzük, lazulnak a láncszemek, amelyek egészen a húsúnkba martak, úgy érezzük sebünk lassan beforr és mi ökölbe szorítjuk a kezünket. Mi magyarok nem felejtünk el semmit. Mi ben- nünn nagyapáink és hős vértanúink vére forr s amely korbács az ő testükön kéklett, amely gyalázat az ő becsületüket mocskolta be, — az minket is éget s ellenségeinktől, akik becsületünkbe gázoltak, mi kérünk majd számot és elégtételt. Addig is, amíg eljön a nagy óra, amikor majd a magyar igazságért és magyar becsületért széliünk síkra, zárjuk kegyelettel a szivünkbe a tizenhárom aradi vértanú emlékét s ígérjük meg, hogy visszaszerezzük I azt a drága földet, amelyben pihennek. ígérjük meg, hogy elmegyünk és magyar virágot ültetünk sirhal- mukra, magyar könnyel öntözzük és magyar koszorút helyezünk síremlékükre. Igen, ígérjük és őrizzük meg drága emléküket, talán édesebb lesz pihenésük, ha puszta és elárvult sírjuk felett bízó magyarok virrasztanak. Gáncsov Károly. Az Őszi ülésszak előtt A jelek azt mutatják, hogy a belpolitikai élet nyári szünete már a közeli napokban véget ér. A pártklubokban máris ‘megélénkült az élet és különösen sok törvényhozó látogatja a Magyar Élet Pártja uj helyiségét az Akadémia-utcában, ahol igen komoly készülődés folyik a parlament őszi ülésszakára. A képviselők a szünet tekintélyes részét kerületeikben töltötték, megfigyelték a nép hangulatát, tájékozódtak az általános helyzet felől, részt vettek: választóik mindennapi életébén s igen értékes és megnyugtató tapasztalatokat gyűjtöttek. Látták a nehézségeket, de megállapíthatták azt is, hogy népünk széles rétegei öntudatos, hazafias, munkás szempontok szerint figyelik a háborús életet és az eseményeket azzal a megértéssel fogadják, amit megkövetelnek a mai történelmi idők. Kiegyensúlyozott és egységes — szerte az országban a nemzeti közvélemény. Tisztában vannak a tömegek a közellátási és egyéb megszorítások kényszerű szükségességével s örömmel és megelégedéssel fogadják a kormányzat erélyes intézkedéseit, amelyek gátat vetnek a visszaéléseknek és büntetik keményen, illetve igyekeznek megelőzni azokat. Á parlamenti szünet egyébként nem jelentette a kormányzati munka szüneteltetését is. A szakminisztériumokban e hetek alatt is komolyan dolgoztak s a törvényhozás őszi ülésszaka elé a miniszterek egész sereg jelentőségteljes törvényjavaslatot terjesztenek. A parlamentet előreláthatólag a hónap közepére, október 10. és 20-a között hívják össze, amikor is a munkarend legfontosabb pontja a negyedszer megnagyobbodott ország költségvetése lesz. Ez természetesen több hetet vesz igénybe s alkalmat ad magyar életünk minden időszerű kérdésének alapos megvitatására. De napirendre kerül sok más égetően fontos és sürgős kérdés is. A sorrendben még nincs döntés, ám az őszi ülésszak egyik legkiemelkedőbb eseménye lesz báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter már a nyár folyamán jelzett törvényjavaslata, a „második milliárdos program“. — Ez a mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslat — anyagilag és teljes szakszerűséggel támasztja alá mezőgazdaságunk korszerűsítését, öntudatosan juttatva érvényre a magyar agrárpolitika kisembervédő jellegét. És aztán sorra jön a többi szociális és időszerű törvényjavaslat, így elsősorban az, amely az ipar- fejlesztés fokozását - szedi termő rendszerbe és az, amely a munkaközvetítést teszi állami feladattá. A szakminiszterek egytől-egyig uj törvényjavaslatokat terjesztenek amellett a Ház elé, úgyhogy törvény- hozásunk valóban az alkotó munka jegyében kezdheti meg őszi ülésszakát. Nagy és szép munka vár a parlamentre. És a magyar élet büszkén hirdetheti, hogy amig a szovjet elleni hősi és diadalmas harcot folytatják honvédeink, idehaza is megtesszük a magunkét. Dolgozunk, fejlődünk, haladunk a szociális célok minél jobb megoldása felé. Komoly és őszinte elhatározással/ komoly és áldozatos munkával, komoly és hasznos eredményekkel! Az egész ország sajtója megemlékezett a lapunk előző számában már ismertetett tragikus véletlenről, amely kioltotta Madi Kovács Juditnak, főispánunk szépséges leányának, a tolnamegyei és a fővárosi úri társaságok dédelgetett tagjának fiatal életét. Huszonkét éves korában, boldog fiatalságának virágában rabolta el őt a kérlelhetetlen halál szeretteitől, akiket az ő kora elvesztése mérhetetlen gyászba döntött. Madi Kovács Judit koporsóját a budapesti kerepesi temető központi halottas házában ravatalozták fel és vasárnap délután fél négy órakor folyt le ott a beszentelési szertartás, amelyen a fővárosi előkelő társadalom tagjain kívül megjelentek : dr Pesthy Pál nyug. igazságügyminiszter, felsőházi tag, dr vitéz Thuránszky László miniszteri osztályfőnök, miniszterelnökségi sajtófőnök, Szongott Edvin alispán, dr órffy Imre felsőházi tag, dr Klein Antal, dr Szakáts Pál, dr vitéz Tég- lássy Béla országgyűlési képviselők és sokan mások a vármegyéből is. Már délután 3 órakor hatalmas tömeg gyűlt össze a ravatalozó terem előtt. Oldalt gyászhuszárok és disz- ruhás rendőrök állottak sorfalat. A beszentelési szertartás idejére egész zsúfolásig megtelt a halottasház környéke, a terembe már senki sem fér be, pedig száz és száz gyászruhás férfi és nő szeretne bejutni. Nemcsak a ravatalt, de a folyosót is elönti a csokrok és a koszorúk áradata. Mindenütt fehér virág,[hófehér rózsa, hófehér szekfü, hófehér krizantém pompázik és illatozik a teremben. Arany cirádákkal díszített hófehér koporsóban nyugszik a gyönyörű leány és a koporsóról széles fehér csipkeszemfedő csügg alá. A koporsó előtti állványon megint csokrok és koszorúk rengetege. Legfelül a szülők fehér rózsacsokra látható. Széles, fehér selyemszalag fonja körül a virágokat; az egész olyan, mint egy hatalmas menyasszonyi csokor. Hiszen Madi Kovács Judit menyasszony volt... Pontban félnégy órakor kezdődött a beszentelési szertartás, melyet vitéz Makray Lajos tolnai prépost- plébános, országgyűlési képviselő végzett nagy segédlettel. A beszen- telés végeztével Makray prépost megható búcsúimét mondott a koporsó fölött. A koporsót a sok-sok koszorúval és virággal hétfőn szállították Paksra, ahol a temető kápolnájában ravatalozták fel. Délután volta temetési szertartás, melyet dr Braun István Egyes szám ára 12 fillér A főispán leányénak temetése
