Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-10-01 / 71. szám
,1 HE évfolyam. Siekszúrd, 1S41 október 1. (Szerda) 71. szóm. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap ' Szerkeszt Őség; és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazém: 85 Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részétllllető közlemények' a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1-60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllilér soronként 60 fillérbe kerül. — llástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. Horthy Miklósné szózata A nemzet Irdene Fegyelmet hirdetett bemutatkozó beszédében Győrffy-Bengyel Sándor közellátásfigyi miniszter s midőn a nagyközönség pár nappal előbb értesült a fegyelem és erély gyors megjelenéséről, — megnyugvással fogadta a katonaminiszternek és a honvédség egyik legkiválóbb gazdasági szakértőjének a ténykedését. A fegyelem egyik legfontosabb alappillére minden szervezetnek, az államnak épugy mint a családnak, a katonai és polgári társadalomnak egyaránt. Megszűnik az az állam, megsemmisül az a társadalom és szétzüllik az a család, amelyikből hiányzik a fegyelem. Ezt jól tudja az uj közeli át ásügyi miniszter is s ezért lépett fel olyan erélyesen már az első alkalommal a háborús helyzetet kihasználni szándékozó lelki- ismeretlen árdrágítók és árurejte- getők ellen. Ezért törte le hihetetlen gyorsasággal a tojásspekulációt, s ezért fog lecsapni a gazdasági élet minden terén, ahol még esetleg fel meri ütni fejét a lelkiismeretlen spekuláció. Nem ismétlődnek meg tehát azok az első világháborús esetek, amelyekben az árus teljhatalmú ur volt s a neki tisztességes jövedelmet s nem egyszer busás hasznot biztositó vásárlóközönség pedig — tehetetlenül vergődő kiszolgáltatott. Arra is volt gondja a miniszternek, hogy a fogyasztók anyagi érdekelnék megvédésén felül megóvja a vásárlóközönség, tehát a nemzet lelki egyensúlyát is. Tisztában van ennek a fontosságával s ezért figyelmeztette a kereskedőtársadalmat, hogy hagyjon fel az egyre gyakrabban jelentkező udvariatlansággal s ne úgy szolgálja ki a vevőket, mintha kegyet gyakorolna azokkal, akiknek a vásárlásai után él és gyarapodik, s akiknek az összesége alkotja magát a nemzetet. Győrffy-Bengyel Sándor közellá- tásügyi miniszter anyagi és erkölcsi vonatkozású két első intézkedése országszerte megelégedést váltott ki. Minden reményünk megvan arra, hogy a kezdeti erély csak fokozódik, amikor a miniszter gondoskodik a közellátás zavartalan menetének biztosításáról, könyörtelenül lesújt azokra a hiénákra, akik nem törődnek a köz- és a honvédelem érdekeivel s ezzel veszélyeztetik a hadviselés külső és belső érdekeit is. Magyarország Nagyasszonya, vitéz nagybányai Horthy Miklósné csütörtök délután a rádió utján kérő szóval fordult a magyar társadalomhoz. Két arcvonal számára kért a magyar társadalomtól adományokat: a hadviselés magyar hősei és a front mögötti élet harcvonalának nélkülözői számára. A Főméltóságu Asszony kérő szavaira már az előző alkalmakkor is megmozdult a magyar társadalom szive és bőségesen juttatta el adományait kezeihez. Most azonban kétszeresen szükség van a segítségre, többet és gyorsabban kell adni. Maga a Főméltóságu Asszony mondotta rádióbeszédében, hogy katonáink orosz földön állnak s a német seregekkel vállvetett küzdelemben védelmezik a kereszténységet, a műveltséget, az emberhez méltó életet, a bolse- vizmus nihilizmusa és barbársága ellen. — Oroszországban hamarabb beáll a tél, mint nálunk és számolni kell azzal, hogy katonáink a tél folyamán is a harctéren maradnak. Küzdő hőseink számára a Főméltóságu Asszony elsősorban ér- melegitőket kér, minden más ruhanemű küldését feleslegesnek tartja, mert ezekkel katonáink jól el vannak látva. Ellenben jónéven veszi, ha honvédeink számára a társadalom pénzadományokat juttat el és szeretetcsomagokat küld. Nyilván nemcsak az ajándék anyagi értéke lesz kedves a távoli harctéren időző fiainknak, de az a körülmény is, hogy megemlékezésként hat, annak a jeleként, hogy akik a front mögött teljesitik polgári és hazafias kötelességüket, nem feledkeznek meg arról, akiknek vállára sokkal súlyosabb és komolyabb kötelesség nehezedik: a haza határainak fegyveres védelme. De nemcsak honvédeink számára kér a Főméltóságu Asszony, hanem az itthonmaradt lakosság elesettjeinek a számára is. A pénzbeli és természetbeni adományokból a polgári és szociális arcvonal nélkülözői közül azok fognak elsősorban részesülni, akiknek hozzátartozói a harctéren vannak. A Főméltóságu Asszony bölcs szavai emlékeztették az egész magyar népet arra, amit tudunk ugyan, de néha hajlandók vagyunk elfelejteni, hogy más euró- I pai országokhoz viszonyítva a mi I hazánk még a viszonylagos jólét és nyugalom áldásait élvezi. Nálunk sokkal nagyobb államok lakói sokkal keservesebb formában ismerték meg a háború borzalmait s az azt követő idők nélkülözéseit. A magyar társadalom tehetősebb rétegei róják le az isteni gondviselés iránti hálájukat azzal, hogy a Főméltóságu Asszony hivó szavára minden eddiginél nagyobb mértékben juttatják el adományaikat hozzá. Akiknél minden nap megterül az asztal, ne feledkezzenek meg azokról, akiknél gondot jelent az asztal megtérítése s különösen ne feledkezzenek meg azok, akik a szerencse kedvezése folytán jólétnek, vagy pláne gazdagságnak örvendenek. Ha a szegény becsületesen teljesiti állampolgári és hazafiui kötelességeit, akkor a gazdagnak is teljesítenie kell, mégpedig fokozottabb mértékben, anyagi körülményeinek megfelelően. — A társadalmi béke, rend és egyetértés biztosítása ma mindennél fontosabb feladat. Hiszen csak a társadalmi nyugalom légkörében nézhetünk szembe a jelen megpróbáltatásaival és készülhetünk fel a nagy építő munkára, amely a háború győztes befejezése után országunkra vár. Tudjuk, hogy uj Európa felépítése előtt állunk, amelyben Magyarországnak nagy szere* pet szántak. Készüljünk erre a nagy szerepre, nemzeti múltúnkhoz és történelmi hivatásunkhoz méltóan. Ehhez az előkészülethez tartozik az is, hogy Kormányzónénk felszólítását örömmel teljesítjük és mindannyian anyagi lehetőségeinkhez képest, minél előbb eljuttatjuk ado- | mányainkat hozzá. A bujdosó lelkiismeret Irta: Jánosi György nincs is 1 Lehetetlen, hogy ezekben a sikert munkáló napokban meg- törjénjék az, hogy a közellátds utón- állói kinyújtsák kezöket a megszorultak felé és nemtelen anyagi előnyhöz jussanak, mint a világháború bakkancshamisitói. Rendkívül tévednek azok, akik beleszédültek a bűn mocsarába, akik kijátsszák a legnemzetfentar- tóbb kormányrendeleteket és uzsoraáron, alattomos módon kínálnak búzát, kukoricát, lisztet, zsírt, mindent, mondván, hogy van, csak hát van-e pénz? —rendkívül tévednek azok, ha azt hiszik, hogy ez a kormány, amelyik véren és tűzön keresztül meg tudta menteni e haza ezeréves értékeit, nem tudja megmenteni e haza gazdasági életének rendes egyensúlyát, ha kell, a legsúlyosabb megtorlás árán is. Tudják kiváló hatóságaink, hogy ki miben vétkezett és a drákói szigort csak azért nem alkalmazzák, mert azok, akik lelkiismerete nincs rendben, olyan kevesen vannak, hogy egyelőre nincs szükség az erélyesebb beavatkozásra. De mi is ujjal mutathatunk rá az esetekre úgy, mint a megtévedő személyekre. Rámutathatnánk, de bízunk abban, hogy észre- térnek, hogy bűnbánattal és a megtorlástól való félelemmel lapitnak azok, akik zsirt, lisztet halmoznak, elrejtenek a közfogyasztás elől, vagy akik kétszeres árért nyújtják ki kezöket, ha egy mázsa árpáért könyörög valamelyik fogyasztó és mert jószágai sírnak, ha keservesen is, kénytelen megadni. Vigyázzon mindenki! Számon lesz kérve minden szem búza, minden eltitkolt és köz- fogyasztás elől kimenteit és elrejtett, Egyes szám ára 12 fillér Súlyos a harc, amely Keleten folyik a magyar nemzet jövőjéért és uj ezerévéért akkor, amikor még alig felejtettük el az azokat a félelemben és aggodalomban eltelt napokat, amelyekben fejünk felett is komor felhők lebegtek. Isten úgy akarta, hogy mégcsak hírét se halljuk a véres mérkőzésnek, hogy áldott munkában teljenek óráink és csak Háry Jánosnak nagymondásain szörnyüködjünk, Ebben az ádáz tusában minden dicséreten felül áll a magyar honvédség teljesítménye. Ez nem kétséges. De megkérdezzük, a honvédség pompás küzdelméhez méltóan viselkedik-e a honvédelemnek gazdasági része: a nemzet minden tagja itthon ? Belemerülünk az élet mélyébe. Onnan akarunk feleletet nyerni. Nem íróasztalok mellő), nem ügyiratok hallgató simogatásától, hanem magától a durva valóságtól. Szétziláljuk a napi élet látszatképét, lássuk csak? Mi van a mélységben? Ott, ahol a lelkiismeretnek kell őrködnie Isten előtti nagy felelősséggel a felett a kötelességhalmaz felett, amelyen épül a nemzet nagysága 1 Nincs baj, nincs hiba sehol. De nem is lehet. A nagy többség hibátlanul halad előre a magyar történelmiség ragyogó utján. Ez szép, ez helyes, ez kell! Kell, hogy azok, akik elfelejtkeztek volna magukról, kövessék a példát 1 Mert ugy-e lehetetlen, hogy akkor, amikor a történelemben egyedül áll a nemzet erőfeszítése a maga létéért és ezt sokak I áldozatos és komoly munkája csak I biztosítja, akadjanak ízléstelen, torz ! és megbélyegzést érdemlők, akik- I nek lelkiismerete bujdosik! Talán
