Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-09-06 / 65. szám
Lapunk mai számának melléklete a „Tolnamegyei Gazda** HŰL MoIwhl fttlmirt, 1841 Hemmter 8. tSroaUnt) 65. adu. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 8zerkeszt6ség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank éplllelében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|: Egész évre _ 12 pengő || Félévre—____6 pengő Pe lelós szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán is szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éralt A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér, — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint1 a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. — llástkeresőknek 60 százalék kedvezmény Bankoknak és vállalatoknak 60 százalék felár. Széchenyi agrárpolitikája A nagy magyar politikusnak és úttörő gazdának, Széchenyi István grófnak agrárpolitikája elevenedett meg a balatonfüredi szövetkezeti napon. Az ő tanításának szellemében hallottunk nagyjelentőségű nyilatkozásokat, amelyeknek mindegyike a mezőgazdasági termelés előbb- revitelét, fejlesztését célozta. Széchenyi István volt az, aki majdnem száz esztendővel ezelőtt hangoztatta, hogyha gazdák kisebb vagy mélyebb tudománya mérlege az ország föld- mivelési erejének“. Ennek a tanításnak felel meg a magyar kormánynak és elsősorban Bánffy Dániel báró főldmivelésügyi miniszternek agrárprogramja. Minden téren azt látjuk, [hogy a szaktudás, a szakismeretek fejlesztésére helyezi a kormány a fősulyt, bölcsen tudva, hogy a földmivesnek nem elég a nyers erő, nem elég a fizikai munka, ha az nem párosul a munkát okszerűvé tevő szakismeretekkel. A főldmivelésügyi miniszter balatonfüredi beszéde világosan megmutatja azt az irányt, amelyben a kormány a mezőgazdaság fejlesztése terén haladni akar. A miniszter első tétele az, hogy a termelés fejlesztését minden gazda a maga ügyének tekintse, amiből önként következik, hogy saját üzemében minden gazda a nemzettel szemben köteles termésátlagait minőség és mennyiség szempontjából növelni. A kormány megadja a módot. Minden járásban téli gazdasági iskola lesz, támogatásban részesülnek a mezőgazdasági lakosság társulásai, az eredményesebb termelés és ér- tékésités érdekében alakult szövetkezetek és a miniszteri beszéd elhangzásával úgyszólván egyidejűleg jelent meg a tudósítás a földmive- lésűgyi kormánynak arról az elhatározásáról, hogy állattenyésztésűnk javítása érdekében köztenyésztési alapot létesít s ennek keretében 30.000 darab tenyészbika és 20.000 darab tenyészkan behozataláról gondoskodik. Ajándékot nem ad a kormány, ezt kifejezetten kijelentette a föld- mivelésűgyi miniszter, de egyengeti az utat mindenki számára az előrehaladáshoz. Az, aki elindul az utón és igyekszik önmagát kiképezni, tehát az, aki igazat ad Széchenyi tanításának és tudja, hogy a gazdák tudománya és az ország föld- mivelési ereje milyen viszonyban állanak egymással, remélheti az állam részéről a támogatást, várhatja a kedvezményeket. A maradiak, tehát azok, akik nem kívánnak haladni a korral és nem akarnak részt- venni a mezőgazdaság fejlesztési munkában, természetesen más elbi- lás alá kell hogy essenek. Világosan megmondotta a miniszter, hogy azt a gazdát, aki a rossz földet termővé teszi, aki egészen kiváló állatot tenyészt, aki az eddiginél hasznosabb növényt termel, kedvezményben fogják részesiteni.Első- sorban tehát a törekvő kistermelők számíthatnak támogatásra, akik ezt a támogatást munkájukkal valóban meg is érdemlik. A mezőgazdaságfejlesztés hatalmas közigazgatási munkát jelent és nem kis pénzáldozatot az ország részéről. Tudjuk, hogy kerek számban egymilliárd pengőt kíván a kormány erre az igazán nemes célra fordítani. Természetes tehát, hogy azok a gazdák, akik ennek a mezőgazdaságfejlesztésnek hasznát látják, elsősorban saját maguk kötelesek arra törekedni, hogy a befektetés hasznos legyen, hogy az egymilliárd pengő busás kamatokat hozzon úgy az egyénnek, mint a köznek. Ennek pedig legelső feltétele az, hogy a gazdák igyekezzenek tanulni, igyekezzenek minél több szakismeretet szerezni, mert hiszen — sokszor elhangzott már ez, — a földmivelés nem mechanikai munka többé, hanem komoly tudomány. Aki nem ért hozzá és értelem nél* kűl csinálja, sohasem fog sem többet, sem jobbat termelni. Reméljük, hogy vármegyénk gazdái, akik eddig is példamutatóan tekintélyes munkát végeztek, megértik gróf Széchenyi és az uj idők szellemét. A „VirgInia“-dohány termelése Tolnameavel dohánytermelők figyelmébe Az Egyesült Államok dohánytermeléséről hires államából, Virginiából származó különböző dohányfajtákat „Virginia” gyűjtőnév alatt ismerjük. Ezek közfii most a mesterségesen szárított, virágos aranyszínű cigarettadohány magyarországi termelését szeretném néhány szóban ismertetni. A hazánkban még csak alig néhány év óta folytatott, kísérleti vir- ginia-termesztés máris olyan eredményeket értei, melyek alapján bízvást remélhetjük, hogy hamarosan ennek az uj, a mai modern kor igényeit kielégítő dohányfajtának általános termelésére térhetünk át. Ez a gyorsszáritásban szárított dohány, mely leszedése után 4—5 nappal már kész, csomagolható és szállítható állapotban van, olyan kiviteli anyag lehet a magyar gazdatársadalom kezében, mellyel az a régi, nehézkesen kezelhető, rengeteg időt és munkát igénylő hazai dohányfajtákkal szemben szinte egyedül uralhatja az európai piacot. Ezt a dohányfajtát eddig egyedül Amerika szállította az egész világnak súlyos dollárokért. Természetes tehát, hogy az európai országok, kivált most az annyira hangoztatott „európai* önellátás idején kész örömmel vásá- 1 rolnak tőlünk bármilyen mennyiséget, bármikor, mert nem is szólván arról, hogy az amerikai szállítás jelenleg szünetel, — még béke idején is valutát és óriási fuvardíjakat takaríthatnak meg. A Virginia oly készségesen honosodott meg a mi homokunkban, hogy a „magyar Virginia” úgy színben, zamatban, mint cukor- és nikotintartalomban bátran felveheti a versenyt amerikai és kanadai fajtestvéreivel. Kiváló minősége a másik oka, mely még jobban megerősíti a mai Virginiának amúgy is egyedülálló helyzetét az európai piacon. A világ dohánypiacán óriási szerepet játszik a mesterségesen szárított Virginia, melyet akár a modern kor dohányának is nevezhetnénk és értékesítése üzleti lehetőségeket rejt magában. Ezt látta meg a m. kir. Dohányjövedék vezetősége és ezért kezdte meg csendesen, már néhány évvel ezelőtt a kísérleti termelését. A magyarországi gazdatársadalom szempontjából a Virginia-termesztésnél a kitűnő üzleti lehetőségek mellett még egy igen fontos körülmény jöhet számításba. Ez pedig az, hogy amúgy is fölös számban levő homokos területeink — amelyek eddig a mezőgazdasági terme- j lésben meglehetősen korlátolt sze- j repet játszottak — e dohányfajta I termelésére a legkiválóbban alkalEgyes szám ára 12 fillér masak és olyan hasznot jelentenek, melyet a fekete zsiros föld gazdája is megirigyelhet. A Virginia szárításához az u. n. amerikai gyorsszárítók szükségesek. Egy-egy ilyen szárítóba kb. 40 q lécekre aggatott nyersdohány kerül, mely 4—5 napon át folytonosan emelkedő fűtéssel, forró levegővel szineződik világos aranysárgára. A kellő színárnyalatot azután igen magas hővel rögzítjük. Ezzel már kész is a szárítási folyamat és most már kb. 6 q szép sárga, illatos és piacképes dohány várja a csomagolást és szállítást. Képzeljük csak el, hogy micsoda időnyereséget jelent ez az eddigi, pajtában történő szárítással szemben, mely hónapokat vett igénybe, óriási munkatöbbletet jelentett, azonkívül a dohány ki volt szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek és sohasem úgy szineződött, ahogy a gazda szerette volna. Az első, kísérleti években csak nagy gazdaságok termeltek ilyen „modern* dohányt, de az idén, a Dohányjövedék már bevonta a termelésbe a kisbirtokosokat is. Az országban 4 helyen építtetett gyorsszárító-telepeket és itt veszi át mintegy szövetkezetben jövedéki irányítás és felügyelet mellett a termelő kisgazdáktól a frissen szedett, még zöld állapotban lévő dohányt, melyet azután saját személyzete szárit és kezel tovább. Ilyenformán tehát a kistermelő is részesedhetik ebben a kitűnő kereseti lehetőségben, amire különben aligha lenne módja, mert a költséges szárítóberendezés felépítése elviselhetetlen megterhelést jelentene a kisebb gazdaságoknak. A fenti beváltási lehetőségek mellett azonban nemcsak a haszonból részesedik, hanem korán megszabadul dohányától is és nem kell egész télen a csomózással, szárítással stb. bajlódnia. Korai lenne még jóslásokba bocsátkozni, de azt már mindenesetre tényként állapíthatjuk meg, hogy a Virginia honosítása Magyarországon a lehető legkielégitőbben sikerült és igy minden reményünk meglehet arra, hogy néhány év múlva átvegyük Amerika szerepét a virginia- termesztésben és az illatos magyar Virginia hamarosan megtalálja az utat Európa dohánypiacai felé. Babanyecz Cs. Balázs a Dohányjövedék felügyelője,
