Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-07-30 / 56. szám
XXIII. (vlolgmn. Szekizdrd. 1941 Julius 30. (Szerda) 56. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Bzerlceaztfiaég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Felelős szerkesztő I Hirdetések árait BLÁZSIK FERENC a legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter . , - . .. , . ___ I széles hasábon mllllmétersoronkéni 10 fillér. — A hírrovatban elA lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllftér soronElőfizetési díj: I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | ként 60 fillérbe kerUI. — - llástkeresőknek 60^ százalék^ kedvezmény Egész évre _ 12 pengő || Félévre________6 pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Ban koknak és vállalatoknak 60 százalék felár. A fajvédelmi gondolat győzelme A magyar parlamentárizmus élet- képességét és korszerűségét mi sem jellemzi jobban, mint a házassági javaslat megszavazása. A fajvédelmi gondolat győzelmét jelenti az e kérdés körül felmerült politikai vita vége, jóllehet a felsőház ellenezte a képviselőház által megszavazott javaslatot, végeredményben még szigorúbb alakban kerül be a magyar Corpus Jurisba. Ismeretes az az ellentét, amely e kérdésben a képviselőház és a felsőház álláspontja között jelentkezett s mindenképpen Bárdossy László kormányának erejét, győzelmét példázza, hogy a fajvédelmi kérdésben szilárd álláspontot foglalva el, a közvélemény teljes helyeslésével találkozott törvényjavaslatot tudta nagy egészében elfogadtatni. Voltak pillanatok, amikor úgy látszott, hogy a felsőházi ellenzéknek sikerül elodázni a kérdés korszerű megoldását, s hogy ez nem következett be, az a kormány határozottsága mellett köszönhető a felsőház többsége józanságának. Az történt, hogy a magyar törvény- hozás mindkét háza megértéssel tárgyalta meg a különböző álláspontokat, kölcsönösen közeledtek egymás szempontjai felé, s ennek a jóakaratnak, ennek a csak célra tekintő lelkiismeretes munkának eredménye, hogy a fajvédelmi javas* lat erőteljesebb és határozottabb a .képviselőház által elfogadott eredetinél. A felsőházi ellenzék, mint is* meretes, igen komoly módosításokat kívánt, de az együttes megbeszélések hatásaként ezeket majdnem mind elvetették. A javaslat egyik kiemelkedő, igen fontos része az, hogy végre a faj- gyalázás bűncselekménye kodifikál* tátik. A magyar fajvédelem nagy győzelme ez a pont, s az egész közvélemény őrömmel és helyesléssel fogadja ezt a szigorú álláspontot, amely alkalmas arra, hogy valóban eredménnyel szolgálja a magyarság fajvédelmét. A magyar közvélemény bizonyos keserűséggel személte azt a huzavonát, amellyel a kormány fajvédelmi kezdeményezését a felsőházban egyesek el akarták buktatni, vagy legalább is szabotálási kísérlettel szerették volna a megoldást elodázni. Kétszeresen megnyugtató tehát az a tudat, hogy a magyar felsőház többsége érzi a történelmi pillanat súlyát és felelősségteljesen, lelkiismeretesen az uj világ felé haladó kor parancsai szerint teljesiti kötelességét. A magyar törvényhozásban kialakult egységes állásfoglalás teljesen fedi a nemzeti akaratot, s ha a parlamenti gépezet lassította is e tekintetben az alkotás ütemét, a Bárdossy-kormány nagy erkölcsi győzelme, hogy a maga álláspontját keresztül tudta vinni kisebb- nagyobb akadályokon keresztül. A fajvédelmi javaslat értékes haladást jelent a nemzeti élet fejlődésében s mindenképpen örülni kell annak, hogy e nagy probléma olyannyira egységbe fogta össze a kormányt, a törvényhozást és a közvéleményt. Bárdossy László és kormánya ezzel a törvényjavaslattal az ezeréves magyarság nagy jövőjének tett felbecsülhetetlen szolgálatokat, s a miniszterelnöknek külön érdeme az a határozottság, amellyel ragasz* kodott e fajvédelmi lépés megtéte- léhez. Győzött a magyar fajvédelmi gondolat, s e győzelme a magyar törvényhozás rugalmasságát, időszerűségét, alkotó erejét bizonyítja. Az anyanyelv védelme A vallás- és közoktatásügyi miniszter nagyjelentőségű rendeletet adott ki az iskolai oktatással kapcsolatos nyelvkérdések szabályozásáról. Az egyik rendelet a nem magyar anyanyelvű gyermekek népiskolai oktatásáról intézkedik és elrendeli, hogy az egész vonalon az anyanyelvi oktatás valósuljon meg. A helyzet tehát az, hogy mindenütt, ahol eddig kettősnyelvü volt a tanitás, vagyis bizonyos tantárgyakat magyar nyelven, más tantárgyakat pedig nemzetiségi nyelven tanítottak, ezután nemzetiségi nyelven folyik majd az oktatás. A kormány rendelete megadja a lehetőséget arra, hogy a kétnyelvű tanítást továbbra is fenntartsák, ha ezt a szülők többsége kéri. — Ezt a nemzetiségi szülők részvételével külön bizottság előtt titkos szavazással döntik el. A nagyjelentőségű uj rendelet végrehajtása annak a kormányrendeletnek, amelyet ezév februárjában még a Teleki-kormány adott ki. Jóllehet itt egy alaprendelet végrehajtásáról, illetve a magyar-német bécsi egyezmény végrehajtásáról van szó, annyit meg kell jegyeznünk, hogy a magyar kormány előkelő gesztussal mindent megtesz nemzetiségeink jogainak biztosítására és segédkezet nyújt anyanyelvűk fennmaradásához és virágzásához. Nem paragrafusok és kényszerűségek vezetik ebben, hanem a Szent-Istváni elv, amely ebben az országban mindenkor egyenlő mértékkel mér magyarnak és idegenajkunak. A kultuszminiszter másik — magyar szempontból még sokkal fontosabb rendelete — a magyar szórványok gyermekeinek magyarnyelvű iskoláztatásáról gondoskodik. A szórványok oktatásának kérdésén a múltban óriási vérveszteséget szenvedett nemzetünk. A kisebb csoportokban elszórtan lakó magyarság közül csak az anyagilag tehetősebbek küldhették gyermekeiket máshová iskolába, nagyobb részük azonban nemzetiségi iskolát volt kénytelen látogatni. Ennek következménye az lett, hogy a magyarság igen értékes végvári elemeinek nemzedékei nem abban a szellemben és azon a nyelven tanultak, mint a nemzet joggal megkívánhatta volna. Hóman Bálint kultuszminiszter reformja e téren valóban korszak- alkotó jelentőségű, nemcsak azért, mert bonyodalmas, nehéz kérdést eredményesen old meg, hanem azért is, mert elsőizben jelent komoly cselekedetet a magyarság töredékeinek megmentésére. A magyar faj és a magyar nyelvünk szeretete sugalmazta azokat a rendelkezéseket, amelyekből látni, hogy a nemzet egyetlen magyar gyermekről sem akar lemondani. Ott, ahol a szórványok sűrűbben helyezkednek el, már ez év őszén internátusokat létesítenek a magyar gyermekek számára. Ahol ez a megoldás nem lehetséges, de legalább 10—15 magyar gyermek van, ott lehetőleg a nemzetiségű iskola keretén belül létesítenek külön tantermet és tagozatot a kis magyaroknak. Ahol ez sem volna lehetséges, ott vándor- tanítók végzik a magyar oktatást, vagy pedig a gyermekeket magyar családok körében olyan községben helyezik el, ahol magyar oktatást kaphatnak. Ez az utóbbi megoldás kétségtelenül áldozattal jár. De a szülők ez esetben nemzetükért hoznak áldozatot és a gyermekeket befogadó családok hivatása szépen fejezi ki az ősi magyar patriarkális, családias szellemet. Mind az ídegenajku, mind a magyar gyermekek oktatására vonatkozó rendeletek egy közös igazságot bizonyítanak. Azt, hogy Szent István országa és annak minden felelős vezetője istenadta kincsnek tekinti az anyanyelvet. Ezt senkitől elvenni nem akarjuk és egyetlen magyartól elvenni nem engedjük. Ez az a becsületes mérték, amely védelmet és békességet jelentett ezeréven át az itt élő népeknek. Alig lehet élvezetesebb olvasmányt találni, mint a szovjet hivatalos lapjainak egy-egy nemrégiben megjelent számát. A szovjetpropaganda kifelé a teljes jólétet hirdeti és büszkélkedik azokkal a hatalmas eredményekkel, amelyeket a szovjet kis- és nagyipar az utóbbi évtizedekben a különböző munkatervek során elért. Hirdeti ez a propaganda azt is, hogy teljesen uj erkölcsöket adott a termelésnek, szakított a kapitalista rendszerekkel s a szovjet termelés az egyéni becsületen, tisztességen alapszik. Hogy mindez csak blöff és propaganda, arra nap-nap mellett adnak bizonyítékot a szovjetlapok, mint például az Izvjesztija, amely junius 10-i számában egy nagyarányú ipari szélhámosságot leplez le. A cikk bevezetése rámutat arra, hogy mig az állami üzletekben festéket alig-alig lehet kapni, zugban, az úgynevezett „fekete piacon“ mindig kapható, természetesen megfelelően magas áron. Hogy miért van ez, arra vonatkozólag elmondja, hogy még 1937-ben a moszkvai közellátási népbiztosság a város Leninről elnevezett körzetében egy festék előállító és szétosztó szervet létesitett. A vezető Kolovitzer elvtárs volt, helyettese és műszaki szakértője Zeltzer elvtárs, az anyag- beszerző peeig Gorszkij elvtárs. Az üzem megindult, tele volt azonban a vásárlóközönség panasszal, hogy Egyes szám ára 12 fillér A moszkvai zugpiac
