Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-07-30 / 56. szám
2 1941 julius 30. TOLNAMEŰYEI ÜJSAfl használhatatlan festékanyagokat ősz* tanak, ugyanakkor pedig a fekete piacon a legjobb minőségű festékanyagot vásárolhatta bárki, horribilis áron. A három etvtárs látta el a zugpiacot az elsikkasztott és külön gyártott anyaggal, sőt az igényelt nyersanyagok egy részét is illegális utón értékesítették. Ahhoz, hogy e manipulációkat éveken át folytathassák, természetesen szükség volt, hogy a népbiztosságon is legyen cinkosuk, sőt üzemük munkásait is meg kellett vesztegetniük, mert hiszen azok látták, hogy,'milyen gyenge minőségű festékeket gyártanak s tudták, hogy emellett titokban kiváló minőségű gyártmányokat is készítettek. A munkások külön jutalmakat kaptak a hallgatásért s igy eshetett, hogy évek óta folytatott visszaéléseket csak az idén tavasz- szai fedezték fel. Vizsgálatot indítottak s megállapították, hogy a festéküzem három vezetőjének fejenként másfélmillió rubelos vagyona van s Kolovitzer elvtárs éppen megkezdte luxuskivi- telü villája építtetését. Kezdve a népbiztosságtól, a könyvelés, raktárelszámoláson, gyártáson keresztül mindenki csalt, lopott, s mindenki fedezte a három vezető visszaéléseit. Az Izvesztija, amikor megállapítja, Jiogy itt sok millió rubel elsikkasz- tásáról van szó, csak annyit közöl, hogy a nyomozás befejeződött és az egész ügy rövidesen biróság elé kerül. Arra a kérdésre azonban nem ad választ a félhivatalos lap, miként történhetett a szovjetunió fővárosban ez a négyévig tartó felháborító visszaélés? I Kedves Tolnamegyei Újság Amikor e hó elején Szekszdrdon üdültem, egyik estefelé, mikor a júliusi nap éppen nyugovóra készült és utolsót lobbanó sugarai dicsfényt rajzoltak az égre az örök Bariina három keresztje mögött: legyőzhetetlen vágy éledt a lelkemben Szekszdrdon töltött ifjú éveim emlékeinek visszahívására ,. . Akkor Írtam azt a pár, telkemről szakadt, őszinte sort, amely a kedves Tolnamegyei Újságban, e hó közepén, nyomdafestéket kapott. És amikor ezt a betűkbe rögzített felsóhajtásomat a Tolnamegyei Újság hasábjain viszontláttam: uj sóhajtás tört fel telkemből: jó Istenem, hol vannak Koretzky, Kaufmann, Koncz, Hemm és Kovács Pali és a Molnár-nyomda többi, „kezdetben is való", matuzsálemi szedői, akik az én kézírásomat még álmukban is el tudták olvasni és a „lakozhattam“ helyett nem szedték azt, hogy , találkoztam*, a „Csont-szurdik* helyett nem adtak toliamra „Csaul-szurdi- kotu, de a vízmosásos „horhókatu sem keresztelték el „hordókká*, nem is beszélve arról, hogy egy-két névelőt, mutató és vonatkozó névmást, minden különösebb teketória nélkül, egyszerűen kicenzuráztak köszöntő soraimból. Bár negyvenéves újságírói pályám alatt igazán beletörődhettem volna az eféle csekélységekbe, mégis bántottak ezek a kisiklások, mert attól tartottam, hogy pont azoknak a soroknak adnak egészen más értelmet, amelyek emlékező lelkem legmélyén születtek. .. Pár nap múltán, azonban, megnyugodtam. Szabadságom letelte után elfoglalt íróasztalomon, egész sereg levél várakozott redm: egy két szekszárditól is, de legtöbbnyire olyanoktól, akik még most is „tegnap*-nak érzik azokat az egy-tiz év alatt eltelt napokat, melyeket a Bartina tövében álmodtak, a Dunántúl és Nagyalföld peremén, akkor, amikor még nem rontottak ránk az ezerkilencszdz- tizennegyedik év és, nemzeti létünk azután következett borzalmai. Az örök szónok: felejthetetlen, drága, öreg Barátom: Molnár józsi gazdasági egyesületi titkár Pali fia (az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara titkára), aki itt, az én gyönyörű, virágpompás szülővárosomban, ahol, Szekszdrdról elszakadván, tíz * 1 Folyó hó 27-én tartották meg a szekszárdi m. kir. mezőgazdasági szakiskolában a minden évben szokásos évvégi záróünnepélyt, mely 1. Eordögh Zoltán vármegyei gazdasági főfelügyelő, miniszteri kiküldött és nagyszámú vendég jelenlétében zajlott le. Deák János és Meszlényi József II. éves növendékek szavalatokkal, Bors István és Csendes István II. éves növendékek pedig értékes előadásokkal szerepeltek. Az ifjúsági énekkar énekszámokat adott elő szép sikerrel. A távozó tanulókat a még egy évig itt maradó tanulók nevében Bagó Ágoston búcsúztatta megható szavakkal, melyre Dudla Károly válaszolt a távozók nevében. Az iskolát végzett növendékek 1. Eördögh Zoltán gazdasági főfelügyelő, miniszteri kiküldött záróbeszédében értékes tanácsokkal A m. kir. földmivelésügyi miniszter első rendelete a tejipar szabályozásáról 1925-ben jelent meg. Ez idő óta azonban tejgazdaságunk annyira fejlődött, hogy a tejiparra vonatkozó szabályokat is — összhangba kellett hozni a kor követelményeivel és a tejtermelők érdéév óta én is élek, igen magasló társadalmi szerepet tölt be (tehát nem csak Játszik“!), hazamentében, házam kapuja élőit „gratulált* szekszárdi köszöntésemhez, amely őt is 9szivén találta*, mert ő sem tudja elfelejteni soha a vissza nem térő, gondtalanul derűs, felhő és bánat nélkül való szekszárdi napokat, gyermekéveit, ifjúságát, a Bartinát, a Baktát, a dáridós „pinceszereket* és a gazdag apai-anyai otthont... Molnár Pali megnyugtatott, hogy az az egy-két sajtóhiba, amit neki is elpanaszoltam, nem forgatta ki gondolataimat az értelméből: ő úgy is tudta, hogy mit akarok mondani, ő úgy is velem érzett, velem emlékezett. Megnyugodtam. De azért mégis el kellett mondanom ezt a kis „helyreigazítást", amelynek kapcsán arra is megkérem a Szerkesztő Urat; engedje meg, hogy a legközelebb azokról a levelekről is megemlékezhessem, amelyet az „elszármazott“ szekszárdiak írtak múltkori soraim visszhangjaként. látta el. A tanulók jutalmazására Schneider Elemér igazgató 20 P, Nedelkovics Sándor nagybérlő 20 P, Tolnamegyei Tejszővetkezetek Szövetkezete 20 P, Vármegyei Gazdasági Egyesület 20 P és két érmet, Tolnay- Knefély Ödön és Nedelkovics Antal egy-egy karórát, Lugosi Béla és Kaszás Sándor könyvkereskedők könyveket, irónokat és töltőtollakat adományoztak. Az összegyűlt adományokból szorgalmuk és jó előmenetelükért jutalomban részesültek: Dudla Károly az Ifjúsági Gazdakör elnöke, Járá- nyi György, Bordás István, Meszlényi József, Sipos Sándor, Tímár István, Balogh Lajos, Tárnái Mihály, Berek Sándor és Bors István. A gazdasági munkákban tanúsított szorgalmáért Horváth István, a meterologiai pontos megfigyelések végzéséért I Walter János I. évfolyamú tanuló. kelt hatóságok, szakközegek, termelői és ipari érdekeltségek véleményének figyelembevételével készült. Célja, hogy az ipartörvény végrehajtásánál mutatkozó bizonytalanságokat megszüntesse és hogy a törvényes rendelkezéseket megtartó termelőt és iparost az eddigiTELEFON: 143 Szerdán, jalins 30. Csütörtökön, julius 31. VILÁflM0ZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF A rohamlépésekben előretörő olasz filmgyártás leg* újabb alkotása: Ldnyok o kirakatban (Botrány az áruházban) Az előadások kezdete: hétköznapokon: */s7 és 9 órakor, vasár* és ünnepnap: 3, 5, 7 és 9 órakor. Főszereplők:] Vittorio de Sica, Asia Noris és Virgilio Riento UFA VILÁGHIRADÓ Cets~c«s. Mezőgazdasági szakiskolai zárőünnepély A földmivelésügyi miniszter ulből szabályozta a tejipar gyakorlását ' nél jobban védje az alkalmi árusok és álőstermelők egészségtelen versenyétől. Az uj rendelet több rendelkezést tartalmaz a termelők vökéivel. A rendelet az összes érde- delme érdekében. Ezek közül egyik legfontosabb az, hogy a tejipari engedély kiadásához a legtöbb esetben a földmivelésügyi miniszter előzetes hozzájárulása szükséges. — Ugyancsak fontos rendelkezés ebből a szempontból az is, hogy a tejiparengedélyek kiadását általában biztosíték letételéhez kötötték. Ezen kötelezettség alól azonban a tejszövetkezetek felmentést kaphatnak. ‘TiUek * S Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország ! Táncolnak a lányok Zeng a zene, húzzák a cigányok, A színpadon táncolnak a lányok. Lebben a szoknya, villanat játszik, Formás, szép lábuk villongva látszik. Arcuk mosolyog, dús testük remeg, Meredten nézi egy ámuló sereg. Éljenzés, taps, kezdődik elölről, Örömök forrása fakad a szemekből. Csak én láttam meg, hogy valaki benézett, Hogy valaki vígan a színpadra lépett. Vigyorgó arcával belépett a sorba, Trallala, trallala: kezdődik a hajsza. Trallala, trallala: kezdődik a tánc, Trallala, trallala: az arca csupa ránc, Trallala, trallala: fekete ruhája, Trallala, trallala: fekete a szája. Elkapja a legszebb viruló virágot, Trallala, trallala: úgy ropja a táncot: Enyém lesz a tested, örömökre vágyott, Vetek én teneked hideg nászi ágyat. Addig csak táncolj, vigadj szivem édes, Én még várok reád, bár az ajkam éhes.,, Folyik a tánc, a zene zeng tovább, A közönség tombol, a halál tombitáz. Nem hallja senki, nem látja senki, Csak én látom vígan kifelé menni, A lány még mosolyog, köszöni a tapsot, S a halál az ajtóból visszavigyorgott. Könnyű László. — Az alispán helyszíni szemléje Tamásiban. Előző számunkban megemlékeztünk róla, hogy a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet házépítési akciója során Tamási községben harminc nagycsaládu, megbízható egyén számára lakóházat kíván építeni. Ebben az ügyben Szongott Edvin alispán, Morvay László tb. vármegyei főjegyző és dr Bekker János tb. főszolgabíró, vm. közjóléti előadó kíséretében szombaton Tamásiban járt, ott helyszíni szemlét tartott és letárgyalta a ház- telepépitéssel kapcsolatos függő kérdéseket. Ezek a kérdések az alispán helyszíni szemléjével elintéztetvén, a harminc családi ház építése most már hamarosan megkezdődik. — A polgármester Budapesten. Vitéz Vendel István polgármester a szekszárdi városi ügyek miniszteriális elintézése céljából kedden reggel a fővárosba utazott. — Házasság. Untermüller Jenő és Szép Ica folyó hó 27-én délután V* 1 órakor tartották esküvőjüket a belvárosi templomban. Minden külön értesítés helyett.
