Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-07-30 / 56. szám

2 1941 julius 30. TOLNAMEŰYEI ÜJSAfl használhatatlan festékanyagokat ősz* tanak, ugyanakkor pedig a fekete piacon a legjobb minőségű festék­anyagot vásárolhatta bárki, horri­bilis áron. A három etvtárs látta el a zug­piacot az elsikkasztott és külön gyártott anyaggal, sőt az igényelt nyersanyagok egy részét is illegális utón értékesítették. Ahhoz, hogy e manipulációkat éveken át folytat­hassák, természetesen szükség volt, hogy a népbiztosságon is legyen cinkosuk, sőt üzemük munkásait is meg kellett vesztegetniük, mert hi­szen azok látták, hogy,'milyen gyenge minőségű festékeket gyártanak s tudták, hogy emellett titokban ki­váló minőségű gyártmányokat is készítettek. A munkások külön ju­talmakat kaptak a hallgatásért s igy eshetett, hogy évek óta folytatott visszaéléseket csak az idén tavasz- szai fedezték fel. Vizsgálatot indítottak s megálla­pították, hogy a festéküzem három vezetőjének fejenként másfélmillió rubelos vagyona van s Kolovitzer elvtárs éppen megkezdte luxuskivi- telü villája építtetését. Kezdve a nép­biztosságtól, a könyvelés, raktár­elszámoláson, gyártáson keresztül mindenki csalt, lopott, s mindenki fedezte a három vezető visszaéléseit. Az Izvesztija, amikor megállapítja, Jiogy itt sok millió rubel elsikkasz- tásáról van szó, csak annyit közöl, hogy a nyomozás befejeződött és az egész ügy rövidesen biróság elé kerül. Arra a kérdésre azonban nem ad választ a félhivatalos lap, miként történhetett a szovjetunió fővárosban ez a négyévig tartó fel­háborító visszaélés? I Kedves Tolnamegyei Újság Amikor e hó elején Szekszdrdon üdültem, egyik estefelé, mikor a jú­liusi nap éppen nyugovóra készült és utolsót lobbanó sugarai dicsfényt raj­zoltak az égre az örök Bariina há­rom keresztje mögött: legyőzhetetlen vágy éledt a lelkemben Szekszdrdon töltött ifjú éveim emlékeinek vissza­hívására ,. . Akkor Írtam azt a pár, telkemről szakadt, őszinte sort, amely a kedves Tolnamegyei Újságban, e hó közepén, nyomdafestéket kapott. És amikor ezt a betűkbe rögzített felsóhajtásomat a Tolnamegyei Új­ság hasábjain viszontláttam: uj sóhaj­tás tört fel telkemből: jó Istenem, hol vannak Koretzky, Kaufmann, Koncz, Hemm és Kovács Pali és a Molnár-nyomda többi, „kezdetben is való", matuzsálemi szedői, akik az én kézírásomat még álmukban is el tudták olvasni és a „lakozhattam“ helyett nem szedték azt, hogy , talál­koztam*, a „Csont-szurdik* helyett nem adtak toliamra „Csaul-szurdi- kotu, de a vízmosásos „horhókatu sem keresztelték el „hordókká*, nem is beszélve arról, hogy egy-két névelőt, mutató és vonatkozó névmást, min­den különösebb teketória nélkül, egy­szerűen kicenzuráztak köszöntő so­raimból. Bár negyvenéves újságírói pályám alatt igazán beletörődhettem volna az eféle csekélységekbe, mégis bántottak ezek a kisiklások, mert attól tartot­tam, hogy pont azoknak a soroknak adnak egészen más értelmet, amelyek emlékező lelkem legmélyén szület­tek. .. Pár nap múltán, azonban, meg­nyugodtam. Szabadságom letelte után elfoglalt íróasztalomon, egész sereg levél vá­rakozott redm: egy két szekszárdi­tól is, de legtöbbnyire olyanoktól, akik még most is „tegnap*-nak ér­zik azokat az egy-tiz év alatt eltelt napokat, melyeket a Bartina tövében álmodtak, a Dunántúl és Nagyalföld peremén, akkor, amikor még nem rontottak ránk az ezerkilencszdz- tizennegyedik év és, nemzeti létünk azután következett borzalmai. Az örök szónok: felejthetetlen, drága, öreg Barátom: Molnár józsi gazdasági egyesületi titkár Pali fia (az Alsódunántuli Mezőgazdasági Ka­mara titkára), aki itt, az én gyö­nyörű, virágpompás szülővárosomban, ahol, Szekszdrdról elszakadván, tíz * 1 Folyó hó 27-én tartották meg a szekszárdi m. kir. mezőgazdasági szakiskolában a minden évben szo­kásos évvégi záróünnepélyt, mely 1. Eordögh Zoltán vármegyei gaz­dasági főfelügyelő, miniszteri kikül­dött és nagyszámú vendég jelenlé­tében zajlott le. Deák János és Meszlényi József II. éves növendé­kek szavalatokkal, Bors István és Csendes István II. éves növendékek pedig értékes előadásokkal szere­peltek. Az ifjúsági énekkar ének­számokat adott elő szép sikerrel. A távozó tanulókat a még egy évig itt maradó tanulók nevében Bagó Ágoston búcsúztatta megható sza­vakkal, melyre Dudla Károly vála­szolt a távozók nevében. Az iskolát végzett növendékek 1. Eördögh Zoltán gazdasági főfelü­gyelő, miniszteri kiküldött záró­beszédében értékes tanácsokkal A m. kir. földmivelésügyi minisz­ter első rendelete a tejipar szabá­lyozásáról 1925-ben jelent meg. Ez idő óta azonban tejgazdaságunk annyira fejlődött, hogy a tejiparra vonatkozó szabályokat is — össz­hangba kellett hozni a kor köve­telményeivel és a tejtermelők érdé­év óta én is élek, igen magasló tár­sadalmi szerepet tölt be (tehát nem csak Játszik“!), hazamentében, há­zam kapuja élőit „gratulált* szek­szárdi köszöntésemhez, amely őt is 9szivén találta*, mert ő sem tudja elfelejteni soha a vissza nem térő, gondtalanul derűs, felhő és bánat nélkül való szekszárdi napokat, gyer­mekéveit, ifjúságát, a Bartinát, a Baktát, a dáridós „pinceszereket* és a gazdag apai-anyai otthont... Molnár Pali megnyugtatott, hogy az az egy-két sajtóhiba, amit neki is elpanaszoltam, nem forgatta ki gon­dolataimat az értelméből: ő úgy is tudta, hogy mit akarok mondani, ő úgy is velem érzett, velem emlékezett. Megnyugodtam. De azért mégis el kellett monda­nom ezt a kis „helyreigazítást", amelynek kapcsán arra is megkérem a Szerkesztő Urat; engedje meg, hogy a legközelebb azokról a levelekről is megemlékezhessem, amelyet az „el­származott“ szekszárdiak írtak múlt­kori soraim visszhangjaként. látta el. A tanulók jutalmazására Schneider Elemér igazgató 20 P, Nedelkovics Sándor nagybérlő 20 P, Tolnamegyei Tejszővetkezetek Szö­vetkezete 20 P, Vármegyei Gazdasági Egyesület 20 P és két érmet, Tolnay- Knefély Ödön és Nedelkovics Antal egy-egy karórát, Lugosi Béla és Kaszás Sándor könyvkereskedők könyveket, irónokat és töltőtollakat adományoztak. Az összegyűlt adományokból szor­galmuk és jó előmenetelükért juta­lomban részesültek: Dudla Károly az Ifjúsági Gazdakör elnöke, Járá- nyi György, Bordás István, Meszlényi József, Sipos Sándor, Tímár István, Balogh Lajos, Tárnái Mihály, Berek Sándor és Bors István. A gazda­sági munkákban tanúsított szorgal­máért Horváth István, a meterologiai pontos megfigyelések végzéséért I Walter János I. évfolyamú tanuló. kelt hatóságok, szakközegek, ter­melői és ipari érdekeltségek véle­ményének figyelembevételével ké­szült. Célja, hogy az ipartörvény végrehajtásánál mutatkozó bizony­talanságokat megszüntesse és hogy a törvényes rendelkezéseket meg­tartó termelőt és iparost az eddigi­TELEFON: 143 Szerdán, jalins 30. Csütörtökön, julius 31. VILÁfl­M0ZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF A rohamlépésekben előretörő olasz filmgyártás leg* újabb alkotása: Ldnyok o kirakatban (Botrány az áruházban) Az előadások kezdete: hétköznapokon: */s7 és 9 órakor, vasár* és ünnepnap: 3, 5, 7 és 9 órakor. Főszereplők:] Vittorio de Sica, Asia Noris és Virgilio Riento UFA VILÁGHIRADÓ Cets~c«s. Mezőgazdasági szakiskolai zárőünnepély A földmivelésügyi miniszter ulből szabályozta a tejipar gyakorlását ' nél jobban védje az alkalmi árusok és álőstermelők egészségtelen ver­senyétől. Az uj rendelet több ren­delkezést tartalmaz a termelők vö­kéivel. A rendelet az összes érde- delme érdekében. Ezek közül egyik legfontosabb az, hogy a tejipari en­gedély kiadásához a legtöbb eset­ben a földmivelésügyi miniszter elő­zetes hozzájárulása szükséges. — Ugyancsak fontos rendelkezés eb­ből a szempontból az is, hogy a tejiparengedélyek kiadását általában biztosíték letételéhez kötötték. Ezen kötelezettség alól azonban a tej­szövetkezetek felmentést kaphatnak. ‘TiUek * S Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország ! Táncolnak a lányok Zeng a zene, húzzák a cigányok, A színpadon táncolnak a lányok. Lebben a szoknya, villanat játszik, Formás, szép lábuk villongva látszik. Arcuk mosolyog, dús testük remeg, Meredten nézi egy ámuló sereg. Éljenzés, taps, kezdődik elölről, Örömök forrása fakad a szemekből. Csak én láttam meg, hogy valaki benézett, Hogy valaki vígan a színpadra lépett. Vigyorgó arcával belépett a sorba, Trallala, trallala: kezdődik a hajsza. Trallala, trallala: kezdődik a tánc, Trallala, trallala: az arca csupa ránc, Trallala, trallala: fekete ruhája, Trallala, trallala: fekete a szája. Elkapja a legszebb viruló virágot, Trallala, trallala: úgy ropja a táncot: Enyém lesz a tested, örömökre vágyott, Vetek én teneked hideg nászi ágyat. Addig csak táncolj, vigadj szivem édes, Én még várok reád, bár az ajkam éhes.,, Folyik a tánc, a zene zeng tovább, A közönség tombol, a halál tombitáz. Nem hallja senki, nem látja senki, Csak én látom vígan kifelé menni, A lány még mosolyog, köszöni a tapsot, S a halál az ajtóból visszavigyorgott. Könnyű László. — Az alispán helyszíni szem­léje Tamásiban. Előző számunk­ban megemlékeztünk róla, hogy a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet házépítési akciója során Tamási községben harminc nagycsaládu, megbízható egyén számára lakó­házat kíván építeni. Ebben az ügy­ben Szongott Edvin alispán, Morvay László tb. vármegyei főjegyző és dr Bekker János tb. főszolgabíró, vm. közjóléti előadó kíséretében szom­baton Tamásiban járt, ott helyszíni szemlét tartott és letárgyalta a ház- telepépitéssel kapcsolatos függő kér­déseket. Ezek a kérdések az alispán helyszíni szemléjével elintéztetvén, a harminc családi ház építése most már hamarosan megkezdődik. — A polgármester Budapesten. Vitéz Vendel István polgármester a szekszárdi városi ügyek miniszteriá­lis elintézése céljából kedden reg­gel a fővárosba utazott. — Házasság. Untermüller Jenő és Szép Ica folyó hó 27-én délután V* 1 órakor tartották esküvőjüket a belvárosi templomban. Minden kü­lön értesítés helyett.

Next

/
Thumbnails
Contents