Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-06-28 / 47. szám
IXHL évfolyam. {zekatfd. 1941 Junius 28. (Szombat) 17. szila. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BlOflzeiésI dl): Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Fe lelés szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellepti részéi Illető közlemények a szerkesztőséghez klildendók. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1‘50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerlll, — llástkeresóknek 60 százalék kedvezmény Bankoknak és vállalatoknak 60 százalék felár. Péfer-Pál Irta: Jánosi György Viharos időben, amikor ég már a világ valamennyi tája, beköszöntött a magyar aratás kezdetét jelentő örömfinnep, Péter-Pál. Kasza suhan, sarló rebben, inog a büszke vetés és rendre dől, hogy a Mindenható drága ajándékán, a magyar földön beszéljen arról, hogy Isten Ígérete nem változott: a vetés és aratás meg nem szűnnek. Szomorú és kétséges volt az az idő, ami mögöttünk van. Árvíz, hideg, kiforgatott időjárás, a rendszertelenség lett rendszerré! Gyümőlcsírtó éjszakák, borpusztitó nappalok! Rágondolni rossz, elsorolni lehetetlen, így írunk, mert igy kellene írnunk. Pedig a valóság bizony az, hogy az aratás nehezen indul. De megindul. Az Isten akarata háborgó tenger tetejére vetette ezt a nemzetet. Reng a föld és hullámai egyre véresebbek. Fű, fa, táj alig változik, talán nem is változik, az emberi lélek azonban világteremtő átalakulásokat hirdet. Ebben a piros, füstös, lángoló zavarban egy változatlan, egy szent és eszményi vonul a megbotló emberiség feje felett tovább: a kenyér l A mi mindennapi kenyerünk. Ma és mindig ennek a nemzetnek életforrása, olyan honalapító erő, amely sok gépnél és halált- hozó fegyvernél többet ér. A ringó és aratásra váró magyar vetések szépsége hasonló a szivárványos és harmathullató ég mosolyához. Ha végigsiklik tekintetünk a gyémánt- végű kalászrengetegen, néma oltárra, hangtalan, de nagyon mély imára gondolunk, lelkünk áhítattal Jelik meg, átsző az a tudat, hogy jó az Isten. Jó az Isten. .Senki se jó, csak egy, az Isten I" Ő adta nekünk azt, hogy ezen a földön gondnélkül éljünk, ő rendelte, hogy évi 50—60 q gabona végtelen özönvize érkezzék meg a magyar nemzet éléstárába. A kenyér nemzete vagyunk. Dolgozunk azért, hogy megéljünk, hogy éljünk és e nemzet valamennyi tagja láthatatlanul ott arat, ahol a gazda, ahol a magyar rónák kalászos himnusza zeng. így kívánta és végezte el ezt az Ég. Ma különösen megnövekszik a mezőgazdasági munka fontossága. A vasat, bombát, köveket megenni nem lehet. Ma az aratás eredménye győzelem. Egy országgal ér fel az, ha sikeres, ha eredménye megfelelő. Gond, baj és or- szágvesztés, ha felzúg belőle a csalódás moraja, hogy megszülje az Ínség torz képét, hogy az öröm árja vonja be a szivet, ha úgy adódik, hogy az aratás jó. Ki látja a holnapot ? Isten kezében van az. Nem tudjuk, mit rejtegetnek a magyar vetések. De azt tudjuk, hogy ezek a nehéz idők nagy kötelességet rónak a magyar gazdára, a magyar föld tulajdonosaira. A földmivelésügyi miniszter azt mondta, hogy a több és jobb termés a magyar gazda igazi célja. Mi csak úgy köszönjük meg Istennek e magyar föld drága ajándékát, ha vele okosan sáfárkodunk. Dolgozni dicsősség. — A magyar gazda munkája nem lehet az önzés munkája. Ö nemzetéért van, amint a föld is közös nemzeti kincsünk. A magántulajdon változaton szentsége mögött kialakul az a tudat, hogy a föld akkor teljesiti hivatását, ha mindenkiért, mindenki számára terem. Ha még csak közelébe se férkőzik az, hogy el ne érhesse gyümölcsét más. Többet és okosabban lehetne termelni hazánkban. A magyar gazda megbecsülést érdemlő és tapasztalatokon nyugvó tudása csak akkor lehet a nemzet közös hasznára, ha a haladó kor igényeit, vívmányait összeegyezteti a tapasztalati dolgokkal. Modernül gazdálkodni nagyobb erény, mint felfedezni valamit és azzal szolgálni a haladást. A jó gazdálkodás a legnagyobb művészet s a jó gazda mindentudó, mindenhez értő. Nem maradi, nem kenyérirtó konkoly, hanem tiszta búza! A szegénység a tudatlanság gyermeke. Mennél tanultabb egy nemzet, annál vagyonosabb. Az iskolákban dől él az, hogy a kenyér fehér, édes, vagy keserű lesz-e ? Tudatlan és tanulni nem akaró gazda nem érdemli meg a földet. Az eredmény mérlege megmutatja, hogy ez a mostani termés milyen arányban áll a gazda tudásával. Az élet nagy iskolája most ad bizonyítványt! Mi várjuk ezt a boldog aratást, ennek végét, szeretettel, reménykedve s amig lelkünk ott van az arató mellett a magyar vetések közt, csak azért megy oda, hogy megslmogassa a magyar gazda kezét s onnan Isten elé szálljon és elmondja neki, hogy álája meg az aratót, az aratást, a magyar porszemeket, felhőt és napsugarat, hogy | ontsák és ontsák gazdagon, dúsan j az aranynál drágább mindennapi ke- ' nyeret e nemzet asztalára l Nemzet és felekezet Kelemen Sándor A nemzet és a felekezetek közötti viszony nemcsak ma, de minden időben időszerű kérdés. Nincs olyan felekezet, amely ne tartaná céljának azt, hogy a maga sajátos adottságai szerint irányitsa a nemzeti élet alakulását. Amikor pedig ezt megállapítjuk, utalnunk kell egyben arra is, hogy éppen mert mindegyik egyház igényt tart arra, hogy irányitsa a nemzetközösséget; ezért az egyes felekezetek között a totálitásra való törekvésben ellentétek, súrlódások keletkeznek, aminek alapját mindegyik hitfelekezet dogmatikailag igyekszik megerősíteni és alátámasztani. Nem volna helyes dolog ezzel a kérdéssel nagyon tárgyilagosan és egymás megbecsülésével nem foglalkozni. Számolnunk kell ezzel a kérdéssel és éppen a mai viharfelleges időkben minden igyekezettel azon kell lennünk, hogy a felekezetek közötti súrlódási felületet a legcsekélyebbre csökkentsük le. Tudnunk kell, hogy a felekezeti ellentét elsősorban dogmatikai ellentétből születik meg. A vallás, mely filozófiai megfogalmazásában nem más, mint az embernek Istenhez való viszonya; az egyes egyházak dogmatikai alapvetésében más és másként realizálódik. Ez a felekezeti ellentét legvégső oka. De ezen túl a felekezeti különbségek a dogmatikai véleménykülönbségek mellett világnézetbeli, életstilusbeli, történelmi ellentéteket is jelentenek. A kérdés már most az, hogy ezeket az ellentéteket miképen lehet legyőzni és hogyan lehet az ellentétek kiküszöbölése árán a nemzet lelki egységét megteremteni. Az egyik a forradalmi módszer, amely szerint az erősebb agyonüti a másikat. A vallásháborúk véres pusztítással szolgálták ezt a célt. Ugyancsak az inkviziciós megoldási kísérletek is. De mint a történelem I példázza, nem vált valóra; mert az I egyikből mártírt, gályarabot, a másikból pedig despotát csinált s a viharok elmúltával a régi tűzzel lángolt fel a pillanatnyilag elfojtott ellentét. A korábban legyőzött azért küzdött, hogy a régi pozíciót megszerezze, mig a másik hogy megtartsa. A megújulást nem mindig a forradalom hozza meg, hanem sokkal inkább az etikai alapon álló evolúció. Egészen gondviselésszerü kivétel az, amikor a forradalom úgy üt ki, ahogy számították azt, mint Német- és Olaszországban. Sokkal nagyobb hatással és több eredménnyel küszöbölhetjük ki az ellentéteket akkor, ha társadalomneveléssel egyenlítjük ki. Az a tény, hogy életlátásbeli ellentétek vannak, még nem veszély, mert az ellentétekben egy nemzet életének gazdagsága csúcsosodik ki. A forradalom egyszinüsitésre, az evolúció pedig terebélyesedésre, bokroso- dásra törekszik. Ugyanig a felekezeti ellentétnél is. Az, hogy vannak ellentétek az egyes felekezetek között, még nem jelent veszélyt, mert az ellentétekben az ember végtelen felé nyúlásának sokoldalúságát, az emberi lélek gazdagságát szemlélhetjük. A baj csak akkor kezdődik, ha az ellentétek gátat emelnek ember és ember közé. Az lehet, hogy én egy felekeze- tet dogmatikailag nem tartok olyan értékesnek, mint az enyém, mert ha annak tartanám, akkor ahoz csatlakoznék. Az, hogy az egyik felekezet hogyan gondolkodik a másikról, az minden felekezetnek a belügye. De nem lehet felekezeti belügy az, ha azt nézem, hogy az egyes felekezet a maga adottságai szerint, hogyan szolgálja a nemzet terebélyesedő életét és mi az értéke a nemzetben. Éppen ennél a kérdésnél jön a nagy morális próba: Megbecsülni a másikat és a nemzetért végzett szolgálat értéke szerint tisztelni. A családon belül lehetnek ellentétek, de össze kell, hogy fogja még a viszálykodó atyafiakat is a családi otthon melege. A felekezetek közötti ellentétek ellenére is a hitvallásfö'ötti nemzetközösségben össze kell, hogy találkozzanak a felekezetek. Ha egyszer azt kívánná tőlem az egyházam, hogy elsősorban egyháztag legyek s csak aztán magyar, otthagynám az egyházamat. De meg* tagadnám nemzetemet, ha meg akarná tiltani, hogy egyházamnak Egyes szám ára 12 fillér
