Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-06-21 / 45. szám

uni. Mtinn. Szekszom, 1941 Junins 21. (Izomnál) 45. itfa TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztésig és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési d 11: Egész évre _ 12 pengő || Félévre_____ 6 pengő Pe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl)a 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. — A hírrovatban el­helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soron­ként 60 fillérbe kerül. — llástkeresőknek 60 százalék kedvezmény Bankoknak és vállalatoknak 50 százalék felár. Ennek a mindent körültekintően mérlegelő külpolitikának és a nem­zet fegyveres hatalmának köszön­hetjük az elmúlt három év nagy­szerű sikereit, amelyeket a maga Időszerű magyar kérdések A Vas Gereben szellemi hagyományait őrző és a mai magyar életkérdéseket állandóan szem elölt tartó s azoknak megoldását kulturális téren >zolgá1ó Vas Gereben Irodalmi Körnek Űrnapján tartott tolnai kulturestélyén dr Szakáts István kir. köijegyző, Vas Gereben Kör tagja időszerű magyar kérdések címen tartott ébresztő erejű előadása. II. Horthy Miklós kormányzó születésnapját ünnepelte szerdán, e hó 18-án a megnagyob­bodott Magyarország és nemzeté­nek minden fia tiszteletteljes szere­tettel fordult e napon államfője felé, aki egy tölgy délcegségével hordja hetvenhárom évét. Az egész ország népe egybeforrva könyörgött az Ég Urához, hogy tartsa meg, áldja, segítse továbbra is a legelső magyar embert, a világháború utáni Közép- európa legsúlyosabb történelmi alak­ját: az országépitő, az országgyara- pitó vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Ur Öfőméltóságát, aki hetvenhárom évvel délceg vállain, újra a Beszkidek lejtőjéig, a Kár­pátok gerincéig, Zágonyig és a Tisza torkolatáig inthet a magyar hadaknak. Minden magyar hálát adott ezen a napon a Mindenhatónak, hogy ezt a jelentős országgyarapitást tö­retlen friss erőben megérhette az a férfiú, aki több mint két évtizede képviseli a magyarság történelmi elsőségére való igényének jogfoly­tonosságát és az ország örökös területére való igényének a meg- szakithatatlanságát. Mert az ő mo­numentális egyénisége a magyarság legnagyobb történelmi megpróbál­tatásának idején is mindig töretlenül képviselte az ezeréves hatalmi ha­gyományokat, az ezeréves politikai realizmust és sikerült épségben megtartania és uj századokon át is hatóvá tenni az ezeréves fejlődési erőket. Fenntartott, átmentett a jövőbe minden bevált magyar értéket és megőrizte, fenntartotta a magyar nemzet kifelé és befelé forduló jellemvonásainak mindig tiszteletet parancsoló férfias jellegét. Az ő érdeme, hogy történelmi magatar­tásunk megmaradt az általa meg­testesített régi magyar férfiasság vonalán, hiszen közismert, hogy a magyar államkormányzat az össze­omlás utáni idők válságsorozatai dacára is mindig megmaradt férfias­nak, fölényesnek, vagyis azokat a tulajdonságokat őrizte, amelyek az ősi magyar politikai géniuszt jelle­mezték. Az ő bölcs országvezetésének az eredménye az önálló magyar kül­politika és az önálló magyar had­sereg, amely együttvéve a legkitű­nőbb európai tájékozottságot és a I legtekintélyesebb erőt képviseli. — I Felekezeti kérdés Nem engedhetjük meg magunk­nak azt a luxust, hogy egymás kö­zött a szerint tegyünk különbséget, hogy melyik templomban imádja az Istent. Talán egyetlen magyar köve­telményt támaszthatunk, ha a fele­kezeti kérdésben s ez az, hogy sem­mikép, senkiben és semmiben, sehol se bántsuk azt a minden egyes egyén leikéből egybeszervezetett acélegységet, mely a nemzetet, a nemzet állandó megépítését jelenti. A nemzetiségi kérdés újabban egyre nagyobb hullámokat vet és vannak lelkiismeretlen em­berek, akik az évszázados együtt­élés folyamán egybekovácsolt nem- zetegyedeket egymástól szinte erő­szakkal akarják elszakítani. Ennél a kérdésnél mindenekelőtt tisztáz­zuk azt a tényt, hogy mi magyarok minden szerénységünk mellett is büszke nép vagyunk. Büszkék va­gyunk történelmi múltúnkra, kultú­ránkra és Európa történelmében elfoglalt szerepünkre. Nem koldu­lunk senkitől beolvadást, nem kény­szerítünk senkit a magyar nép­közösségbe való belépésre, mert azt tartjuk, hogy mindenkire nézve legfeljebb kitüntetés lehet az, ha tagja lehet ennek a nagymultu nép­nek. Mert „a magyarság nemcsak faji fogalom, de elsősorban érték­fogalom is. Hűséget, nagylelkűsé­get, becsületet, jóakaratot és bátor­ságot jelent abban a minőségben és életmódban, melyet magyarnak mond a történelem.“ A nemzetisé­geinktől csak azt kívánjuk, sőt kö­veteljük, hogy a nemzet egységét ne veszélyeztessék, örömmel tapasz­taljuk a német hivatalos álláspont­nak a nemzetiségi kérdésben is vallott korrektségét, amely szerint az, aki nem tud beleilleszkedni hí­ven ezen nemzetközösségbe, térjen vissza régi hazájába 1 A nemzeti munka minden egyedének benne kell lennie a közösség minden té­nyében uralkodó nemzeti nyelv és nemzeti kultúra egységében, mert tudnunk kell, hogy a nemzetisége­ket is magába foglaló nemzet min­den egyes tagja a nemzet külön- arcu történelmi műhelyének egysé­gében termi meg életét. E mellett azonban a nemzet bármelyik tagja beszéljen olyan nyelvet egyéni élete viszonyaiban, amilyet akar s része­sítse magát olyan kultúrában, amely­hez leginkább érez hajlamot. Tisz- I teljük nemzetiségeink érzelmeit és érzékenységét, de egyet nem lehet kívánni egyetlen nemzettől sem, hogy mesterséges eszközökkel ön- gyilkosságot kövessen el. Nem lehet józan ésszel követelni az állam­alkotó nép rovására előjogokat és erőgyarapitást ahhoz, hogy erősít­sük azokat az elkülönítő törekvé­seket, amelyek a közelmúltban már nem is disszimilációs hajlamokat óhajtottak kielégíteni, hanem egye­nesen a magyarokat óhajtották ki­telepíteni ezeréves hazájukból. — E helyütt is kénytelen vagyok le­szögezni, hogy az ilyen felelőtlen magatartás — német vonatkozás­ban — rossz szolgálatot tesz annak az ezeresztendős magyar —német összeköttetésnek, amelynek barát­ságos volta pedig az európai egyen­súly egyik biztosítéka. Földkérdés Tudnunk kell, hogy Isten ezt a földet, amelyen élünk, nekünk jut­tatta. Nekénk ezzel a földdel, mint Isten ajándékával, úgy kell bánnunk, hogy mindig érezzük, hogy ezt csak addig birtokolhatjuk, amíg méltók vagyunk Isten kegyelmére. Magyar tragikum szomorú jegye az, hogy a XIX. század második felében éven- kint százezernyi jó magyar ember vándorolt ki, ugyanakkor csendesen szállingóztak be az idegenek, min­denek felett pedig a zsidók. — Ha számba vennők hány ezer hold van most olyan emberek kezén, akiknek dédapja még lengyel Gettóben nyüzs* gött s hány magyar pusztult el Észak- és Délamerikában, akiknek lába alól, saját hibájukon kívül, ki­szaladt az ősi magyar föld, akkor szivünkre nagy bánatnak kell ülnie. A magyar földnek a magyar hűsé­get kell jutalmaznia. Legyen a ma­gyar föld azok kezében, akik meg­tartják, védik s akiken keresztül az isteni Gondviselés ezt a földet az idők végéig magyarnak tartja meg. Nemzeti öntudat — magyar iövendő A elmondottak összefoglalásaként le kell szögeznem, hogy magyar hi­vatásunkat, európai feladatunkat, emberi küldetésünket csak akkor tudjuk maradék nélkül betölteni, ha a magyar nemzet egy különálló és független történelmi műhelyben tel­jesíti feladatát. Termeljük ki a ma­gyar egyéneket, az egyéniségeken keresztül a magyar közösséget, ter­meljük ki a nemzetfenntartó eleme­ket, olyanokat, akik keményen álla- ! nak a magyar élet viharában és nemcsak „lógatják fejüket a törté­nelmi huzatban*. Az időszerű kérdéseknek csak egy nagyon kis részét tudtam felölelni mai előadásom keretében, de az idő előrehaladott volta sürget. Az el­mondottak summázásaként le kell szögeznem, hogy magyar hivatá­sunkat, európai feladatunkat, em­beri küldetésünket csak akkor tud­juk maradék nélkül betölteni, ha a magyar nemzet egy külön önálló és független történelmi műhelyben teljesíti feladatát. Ennek a külön álló és független magyar történelmi műhelynek feladata a teljes emberi értékek megteremtése. Mert a nem­zet nem egyéb, mint egy külön tör­ténelmi műhely munkásainak egye­teme, a minden mellékgondolattól ment közös nyelv, közös kultúra, közös történelmi célok egységében. Ebben a történelmi kohóban ter­meljük ki hát a magyar egyénisé­get^ a magyar ember tejes törté­nelmi értékét, mert csak ilyen tel­jes értékű egyének biztosíthatják a közösség magyarvonalu fejlődését és erőkifejtését. Mondottam volt, hogy a .magyar célkitűzések megvalósítása érdeké­ben elsodró erejű mozgalomra van szükség. Ezt az elsodró erejű moz­galmat nem újabb egyesületekkel, pártok alapításával vélem elérhető­nek, hanem csak egy igazi magyar egység megteremtésével. Úgy ér­zem, hogy mindenkinek, aki a* ma­gyar sorskérdések intézésében sze­repel, munkálnia kell az egészsé­gesen, egyöntetűen gondolkozó, de különösen cselekvő [magyarok kö­zös nevezőre hozását. Vegyük észre, hogy sokszor mes­terséges válaszfalakat igyekeztek és igyekeznek emelni magyar és magyar közé. Vegyük észre, hogy nem a magyar jövő munkálják azok, akik ilyen természetű megmozdulások eszközéül dobják oda magukat.j Sokkal inkább érezzük meg azt* hogy ha néha külön utakon is já­runk, de valamennyien becsületesen gondolkozó és magyar népünk el­hivatottságában hivő magyarokként egy cél felé menetelünk. Ne értsen félre senki. Iyen és hasonló célkitűzéseket eddig is so­kat mondottak s könnyen szemünkre vethetnék tendenciózus beállított­ságú egyének, hogy mi, a magyar fajvédő gondolat munkásai, nem szolgáljuk ezt az egyetemes össze­fogást. Ezeknek azt üzenjük, hogy a nemzet összefogása csak magyar népi összefogás lehet, amely össze­fogásban mindenkinek segíteni kell,: aki a nemzet jobb jövendőjének Egyes szám ára 12 fillér politikafeletti állásában Horthy Mik- | lós készített elő, az a Horthy Mik- ' lós, akinek boldogságáért állandóan I ostromolják az Eget minden ma- I gyarok imái.

Next

/
Thumbnails
Contents