Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-03-23 / 22. szám
OIL mam. Szekatrl i960 március 23. (Számiul) 22. síim. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl): Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Pe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szeHemt részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési; családi hír. valamint'a nyllttér soronként 60 fillérbe kerü 1. A tavasz föltümadäia ! és o föltátnadás tavasza Dr Magyarász Ferenc O. Cist. Az újságírónak különös a munkája. Néha hetekkel előre kell dolgoznia, néha órák is alig állnak rendelkezésére, hogy hivatásbeli kötelességét teljesíthesse. Most is előre meg akarom írni lapunk húsvéti vezércikkét, hogy a későbbi munkatorlódás akadályul ne szolgáljon; do oly nagyon nehezen tudom csak megámat beleringatni abba az ün- nepi hangulatba, amelyből érdemes gondolatok és érzések fakadhatnának Körülöttem az egész természet még á tél jégbilincseit hordozza s a nap csak félve nyújtja ki sugarait, hogy e bilincsek alól fölszabadítsa ag erdőt, a mezőt, a kertet, az emberi lelket. S ha csak a tél hava sulyosodnék erre az emberi lélekre, valahogy csak kibírná, ha másként nem* hát az idő jártának s a tavasz közeledtének vigasztaiásával. De hiszen más viharok is dúlnak a fejünk fölött és más veszedelmek bénítják lelkünk energiáit. Északon egy jobb sorsra érdemes rokon nemzet vívja élet-halálharcát, minden órájában csodát művel, de, mint ő maga mondta, a csodák nem tarthatnak örökké, Nyugaton még mindégé csak farkasszemet néznek a világuralomért vetélkedő háborús hatalmasságok s ők maguk sem tudják, hogy ebből a lelketölő nyugalomból mikor és hogyan válik testet és lelketölő mozgalom. Keleten, a közelben is, távolabb is, a legtávolabbi keleten is a már meglevő bonyodalmakhoz uj veszedelmek járulnak. A tenger pedig nap- ról-napra követeli a maga ember- áldozatait és nem tudni, ki mikor mondja ki, hogy elég... Ily hangulatban nem a pacsirta tavaszi dala zengi a főitámadás al- lelujáját, nem a fakadó virágok fonnak koszorút a föltámadt Megváltó homloka körül, hanem viharmadarak vijjognak a tajtékzó hullámok fölött és ha a borús égen néha szétszakadnak a felhők, a nap sugarai mintha töviskoronává fonódnának ö^sze. Bizony különös húsvéti cikk kerekedik ki ebből a hangulatból, amelyben az örömnek és bizalomnak szálait a bánatéi, meg. az aggodaloméi keresztezik. És mégis, tavasz közeledik, s a tavasz a természet föltámadása; és mégis, husvét közeledik, s a husvét nemcsak az Ur föltámadásának ünnepe, de egyúttal a föltámadó léleknek is tavaszi zsendülése. A tavasz a természet föltámadása» azé. a természeté, amelyhez mi is tartozunk, amelynek még ko^pnéjául is szeretjük fölemelni magunkat. Tehát nemcsak látnunk kell a tavaszt a virágfakadásban, nemcsak hallanunk kell a madárdalban, hanem éreznünk is kell testi és lelki erőink feszülésében, akaró tehetségünk fölfrissülésében, életkedvünk emelkedésében, munkásenergiánk fokozódásában. De amit a tavasz jelent a természetnek, ugyanazt jelenti a husvét titka, a Megváltó föltámadása és diadala az enyészet fölött az emberi léleknek: tavaszt, uj életet uj erőkkel, uj égi kegyelmekkel, uj jóakarattal és mindenekfölött uj reménységgel. Jézus föltámadása a lélek diadala; Keresztfájáról szótlanul levették És sírba, tették & nagy, szent halottat. Sirj&nak száját nagy: kővel befedték S mellé őrzőket pénzért állítottak. De győzelmétől már megittasodva Hiába tombolt a vad, földi gazság, Sötét sírjából harmadnap ragyogva Kitört ismét az isteni igazság. Az élő Krisztus megnyílt sírja mellett Örök, nagy nagy hittel örvendezve állunk. Erezzük immár az ős kegyelmet És benne áldott megnyugvást találunk. Hiába tör ránk vénség és halál, A megváltó, nagy isteni Ítélet Felhangzik egyszer husvét hajnalán És részünk lesz a fényes, örök élet. E megnyílt sfrnál nagy hittel megállni Nekünk van itt elsőrorba’ jussunk, Bús magyaroknak, mert kereszthalált mi Krisztus módjára elszenvedni tudtunk. Keresztre vontak áruló bitorlók És szenvedtünk, mint Krisztus a kereszten. Ajkunkon már-már bús halálsikoly szólt S nem volt vigasz, mely minket felkeressen. De igazságunk napja már előiünt És megmozdult a néma tetszhalott S a diadalmas, nagy szent cél előttünk Mind fényesebben tündöklik, ragyog. Megyünk feléje égő, tiszta hittel. Mellettünk áll már nagy népek sora. Velünk az élő, örök magyar Isten S el nem hagy többé e földön soha. s az ő lelkének diadalából sugárzik a reménység a mi lelkiünkbe is. Diadal: s ha a világ járása nem is mutatja a diadal megnyugtató jeleit, a föltámadás ünnepe nekünk mégis annak a záloga, hogy nem szabad kislelküeknek lennünk, hogy nem szabad meginognunk hitünkben. A föltámadás a lélek tavasza: legyen is uj életnek forrása. És legyen azzá, aminek maga az Ur Jézus tette, aminek az egyház is hirdeti a föltámadási körmenet szertartásában, aminek a szivünk is I kívánja: félelemtől megszabadult I békének tavasza, föltámadásai Gyengül már egyre a szurony hatalma, Mely szerteszórta gyilkos szellemét. Igazságunk közelgő diadalma Immár ragyogva integet felénk, fcn kezdenek már lassan összeforrni A sátánkézből szétszabdalt tagok S ha árva népünk tud majd összefogni, Megérjük még a szent harmadnapot. Mióta itten ránk szakadt e bús lét, Azóta drágább és áldottabb ünnep Az évről-évre ránk köszöntő husvét, Mint aminő volt hős elődeinknek. Belőle nékünk zeng a szent ígéret, Hosszan tűrő, bús, árva magyaroknak, Hogy a ránk dörgő szörnyű, bősz Ítélet Hitvány papirrongy lesz csupán maholnap. Állj meg magyar, fölemelt, büszke fővel Az élő Krisztus megnyílt sfrja mellett S fogadd el azt a mennyei erővel Feléd sugárzó isteni kegyelmet, Mely a nagy égből, mint örök ajándék, E szent napon ma nemzetedre árad: Hiába minden gaz, sátáni szándék, örvendsz maholnap szép, szabad hazádnak. Feltámadásod útja nyitva áll már, Indulj meg rajta hittel, lelkesen S ha el nem csábit félúton a sátán, Megérkezel majd győzedelmesen. Megérkezel szabadság szent egébe És zeng feléd a mennyei Ítélet: • jó voltál s hű, te vagy az Isten népe, I Tiéd az üdv, a fény s az örök életi a földön nem a béke szimbóluma: az eke szánt barázdákat, hanem gránátok tépik a humuszt s mint Petőfi „őrültje“ „vet beléje halál- magot“ ... ? Valóban végleg fel lehetne számolni a földön a szeretet uralmát s felváltására a gyűlölet készülhetne véglegesen bevonulni a népek közösségébe ? ... Mind, mind csupa kérdés s nincs rá felelet, vagy ha van, az nagyon ingadozó s távolról sem elégít ki bennünket. A józan emberi értelem ugyan nem igen tudja felfogni, hogy miért nem lehet egyszer már el- mozdithatatlanul uralkodóvá tenni a nemzetek egymásközti viszonyában a kiengesztelödés, a megértés, az igazi becsületes béke politikáját s miért kell még mindég olyan megoldatlan nemzetközi kérdésekkel foglalkozni, melyek húsz évvel ezelőtt az emberi rövidlátás, vak gyűlölet lázában országok és népek sorsát pecsételték meg s azzal az elhatározással „csináltak békét*, hogy halálos kórként feküdje meg azokat a nemzeteket, melyeknek kiirtását határozták el a föld színéről... Azóta természetesen bizonyos fordulatot vett a világ közvéleménye s most már világszerte sopánkodnak és sajnálkoznak az elkövetett „tévedéseken* s egyre élesebb hang ítéli el a világháború haszonélvezőinek minden becsületes és méltányos rendezés alól való kitérését, de azért a korrekt jóvátétel egyre késik ... A páriskörnyéki békék szelleme úgy látszik, még sokakban csorbítatlanul él és semmi jele, hogy a népek között a kiengesz- telődés, a krisztusi szeretet és megértés válthatja fel azt az állapotot, mely végül is odavezetett, hogy nyugaton ugrásra kész farkasszemet néz Európa három nagyhatalma s egyre szélesedik a szélrózsa minden irányába a háborús veszélyzóna. Van itt még remény ? Lehet hinni abban, hogy az emberiség megtalálja jobbik énjét és még idejében megtalálja az utat és visszafordul a biztos pusztulás felé vezető ösvényről ... Nehéz erre a kérdésre felelni és még sem szabad feladni a reményt. Talán, talán még a legutolsó percben, mielőtt feltartóztathatatlanul megindul Nyugaton a^pokoli színjáték, ott „valahol a német francia határon* ... talán mégis csoda történik, egy nagy, évszázadokra szóló csoda... Mert itt már csak a csoda segíthet.. . éi Husvét előestéjén vagyunk* Néhány perc még talán és megindulnak a feltámadásra hivó harangok . . . Elindulnak a körmenetek:» föld minden részéből, kis[falukban és nagyvárosokban egyaránt, mindenütt, ahol a krisztusi evangéliumot ismerik. Elindulnak és Alléluját énekelnek. A díszes baldachih alatt FELTÁMADÁS! Irta: Pongrácz Lajos gyógyszerész, országgyűlési képviselő. Hová, merre, milyen végzetébe rohan az emberiség! ? Ezt kell kérdezni most a húsvéti hangulat áhítatában. Most, amikor talán jobban van remény arra, hogy magukba szánjanak azok akiknek rendeltetés adatott népek, nemzetek vezetésére s jobban Istenhez emelik lelkűket az embermilliók. Valóban úgy volna, hogy végleg megsemmisült az utolsó lehetősége is annak, hogy a harcmezőkről ismét a tárgyalótermek asztalához üljenek szembe egymással, akik nemzetek sorsát intézik? Tényleg úgy volna, hogy a világ elit nemzetei számára inmerült volna minden mód, hogy ellentéteiket fegyverek nélkül intézzék el s a‘ huszadik század nagyobb dicsőségére kockára kell tenni mindazt az emberi, történelmi értéket, kultúrát, amit népek, nemzetek adtak a világnak, hogy az emberi művelődés fellegvára legyen ? Tényleg ott tartana ez a vén földrész, hogy jobb napoknak számítja a maga számára azokat az időket, mikor ezen Egyes szám ára 20 fillér. HÚSVÉTI MAGYAR ÉJVEK Irta: BABAY GÉZA
