Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-02-28 / 15. szám
Tr 1940 febt-ugr 28; tartott takarékpénztár a nehéz időkben is jól megállotta helyét, előkelő pozícióját nemcsak megtartani tudta, de mint a múlt évi példa bizonyltja, — tekintélyes fejlődésről, egészséges terjeszkedésről is tanú* bizonyságot tett anélkül, hogy a nagynevű alapítók és kiváló elődök által megjelölt útról eltértek volna. De kétszeres értéket jelent ez akkor, ha az intézet az önállóságát is meg* tarthatta, ami teljes mértékben sikerült is. "Utána az eddigi 6 P-s napibiztosi díjnak 10 P-re leendő felemelését határozta el a közgyűlés. A tárgysorozat 7. pontjával kapcsolatban igazgatósági elnök röviden vázolta a tőkefelemelés szükségességét, — majd Debulay Imre ügyv.-igazgató ismertette az alapszabályok 4. §-ának módosítására vonatkozó javaslatot, bemutatta a Pénzintézeti Központnak az alaptőke felemelésére vonatkozó előzetes engedélyét, végül felolvasta a tőkefelemelési feltételeket, — mely szerint minden 4 régi részvény után 1 uj részvény bocsájtatik ki 11 P-s elővételi áron s a már ez évben osztalék jogosult uj részvények 1940. február 26-tól, március 10-ig jegyezhetők a Szekszárdi Takarék- pénztárnál vagy paksi fiókjánál. A közgyűlés — mely az előterjesztett javaslatokat magáévá tette, — lelkes hangulatban ért véget Itt emlitjük meg, hogy a 10*— P névértékű részvények ez évben is 80 fillér (8%) osztalékban részesülnek. Közgyűlési beszámolónkkal kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy az immár országos viszonylatban is előkelő helyet betöltő »öreg takarék“-unk ismét bebizonyította, hogy szolid üzleti elvek mellett, konzervatív szellemben is fenntartható egy pénzintézet, — sőt fejlődési, terjeszkedési lehetőségei is megvannak, mit a jólsikerült múlt évi transakció igazol. Állományaiban megerősödve, — saját tőkéiben meggyarapodva, — rendkívül tiszta nyereség mellett, nyugodtan nézhet a Szekszárdi Takarékpénztár az 1946. évi, évszázados jubileuma elé! üúrmeőyénK Különálló lintMzelnek rendezése A magyar közigazgatási szaksajtó legnagyobb elismeréssel emlékezik meg vármegyénkről abból az alkalomból, hogy ennek az évnek az elején megszűnt két természet- ellenes alakulat: Majsamiklósvár és Dőrypatlan és a szétszórtan fekvő, több külön tagból álló határrészeik beolvadtak a szomszédos községek határába. Vármegyénk térképéről eltűnt Dőrypatlan, melynek határa három különálló területből állott, központja pedig szorosan összeépült Zomba község belterületével. Eltűnt Majsamiklósvár eszmei község is, amelynek 38.000 hold kiterjedésű határa 8 különálló tagban, a tamási járásba szétszórva, más községek által elválasztva, a község központjától, Miklósvár lakotthelytől 4—24 km távolságra, központja pedig Tamási község torkában fekszik. Eltűntek ezek éppúgy, mint 1938-ban Szemcséd eszmei község, amely szintén a tamási járásban két különálló részével vágta ketté Fesőireg népes nagyközség határát, mig központja Felsőiregnek egyik utcáját alkotta. Ezeknek az eszmei községeknek azért kellett eltünniök, mert határuk nem alkotott egységes területet és tz a körülmény ellenkezett a törvény alapelveivel, amely az élet praktikus követelményeit tartotta szem előtt. A különálló határrészeken a közigazgatás rendes menete állandó zavarokkal küzdött és a legelemibb ténykedések, mint a kézbesítés, beiskoláztatás, a felekkel való érintkazés, elemi károk felvétele stb. állandó akadályokba ütközött. A megszűnt Májsamiklósvár legkirívóbb példája volt ,a községi határ széttagoltságának és minden vonatkozásában szinte lehetetlen állapotokat teremtett. Adminisztrációja nem tudta ellátni a távollevő puszták, határrészek anyakönyvezését, orvosi, állatorvosi és egyéb szolgálatát, amelyet sokszor a szomszédos községek szervei voltak kénytelenek ellátni. Más vonatkozásokban is a községi hatóság gyakorlása inkább csak elméleti volt, hiszen a 10—20 km távolságra lakó emberek ügyeit nem lehetett közvetlenül intézni. Igazán furcsa álla- i pót volt, hogy egy községi bizonyítványt, vagy marhalevelet csak ' egy-két napi utazással lehetett ki- 1 váltani. Az ilyen lehetetlen állapotok megszüntetése érdekében intéz- kedatt még az 1936. évben a kormány a különálló határrészeknek' az egész országban leendő rendezéséről. A belügyminiszternek ez ügyben kiadott rendelete és e rendelet okadatolása igen szerencsés hangú volt. Felkeltette az összes megyei hatóságok érdeklődését és az ilyen helyzeteket az egész országban mindenütt törvényszerű tárgyalás alá vették. Mint a szaksajtó írja, a legnagyobb eréllyel Tolna vár- megye feküdt bele a régi állapot megszüntetésének munkájába és a rendelkezést célravezető előkészítéssel, megbeszélésekkel és tárgyalásokkal nagyszerűen tudta megvalósítani a kormányzat racionális terveit, amelyek szerint lehetetlenség fenntartani olyan eszmei (uradalmi) községek önállóságát, amelyek születési hibájukon kívül több részre tagoltságuk miatta közigazgatás menetét is állandóan hátráltatták. Majsamiklósvár, Dőrypatlan és Szemcséd községek megszűnése, mind határuk legális és racionális rendezése, mind a három községi alakulat felszámolása szempontjából nevezetes közjogi esemény is volt. Hogy ez azonkívül is mit jelent vármegyénkre nézve, azt elmondja az egyik közigazgatási szakiró, aki kiemeli, hogy } Tolna vármegye vezetősége V- szívvel-lélekkel — belefogott a munkába s nem csekély akadályokat leküzdve néhány év alatt megszüntette az eszményi (uradalmi) községeket számtalan exklávéikkal egyetemben és jól kikerekitett határokhoz, uj jövedelmekhez juttatta a nagyhatáru uradalmi községek között fuldokló, szű «határú falvakat, visszafejlesz- lette a kisnépességü, államsegélyre szoruló nagyközségeket, mindezt gyorsan és simán, a közigazgatási érdekek sérelme nélkül. E határrendezések végrehajtása után a vármegyében van 107 község, 89 jegyzőség, 78 nagyközség, 25 kisközség és 4 csatlakozott község. Ezzel az országos racionalizálási bizottságnak vármegyénkre vonatkozó programmja befejezést is nyert és megállapítható, hogy Tolnavármegye községeinek vannak az országban a legrendezettebb határai. A vármegye vezetősége a rendezés során vigyázott arra, hogy az egyes puszták az átcsatolás alkalmával szét ne szaggattassanak és hogy az erdőbirtokok is mind együtt maradjanak és minden község határához hozz'ácsatoltatott az ott lakó népesség vagyonváltság földje is. Mindenesetre örvendetes, hogy sikerült a régi állapotokat megszüntetni, mert eddig minden országos ankéten szóba hozták Tolnavármegye eszményi községeit, mint lehetetlen alakulásokat. Ez a rendezés természetesen nem történhetett meg anélkül, — hogy egyes nagybirtokosok tekintélyes áldozatokat ne hozzanak. Hercég Eszterházy Pál dr uradalmi igazgatósága utján a rendezéssel kapcsolatbán igen nagy megértést tanúsított és messzemenő anyagi áldozatokat hozva a vármegye vezetőségének kivánságait száz százalékban teljesítette. Az akciót báró Kornfeld Móric felsőiregi földbirtokos igen megértő módon támogatta és nem riadt vissza a tetemes anyagi áldozatok hozatalától sem. Ugyanazt mondhatjuk a többi föld- birtokosokról is, akiket ez a ^rendezés érintett. Hogy ez racionalizálás az egyes községek részére mit jelentett, az abból is látszik, hogy például Tamásinak a pótadóalapja a hozzácsatolt területek révén több mint a duplájára emelkedett. Bár a közigazgatás racionalizálása vármegyénkben befejezettnek tekinthető, némi változást még várhatunk majd e téren a jövőben, amikor a megyei városok és. a nagyközségek közt álló mezővárosokat nálunk is megszervezik. Ennek a munkának a során Dombóvár és Ujdombóvár egyesítése várható. A legnagyobb örömmel tájékoztatjuk közönségünket a vármegyénkben lefolytatott területváltoztatásokr ról, amelyek országos viszonylatokban is például szolgáló végrehajtása Szongott Edvin alispán fáradozásainak, agilitásának és kiváló közigazgatási tudásának az eredménye, Vlsnya Ernőt választották - a BStaszék'Sárközl Takarék elnökévé Felemelte az intézet közgyűlése az idén az osztalékot j Vasárnap, február 25-én nagy érdeklődés mellett tartotta évi rendes közgyűlését a Bátázzék Sárközi Takarékpénztár a részvényesek élénk részvétele mellett. Szekszárd- ról megjelent a közgyűlésén Täuber Rezső, a Magyar Nemzeti Bank szekszárdi fiókintézetének főnöke. Visnya Ernő, a Pécsi Takarékpénztár elnök^vezérigazgatója, felsőházi tag, Siptdr Lajos a Pécsi Takarék h. vezérigazgatója és Horváth Dezső, a Pécsi Takarékpénztár igazgatója táviratilag mentette ki távolmaradását, mert a Bátaszék-Pécs közötti nagy hóakadályok miatt nem tudtak Bátaszékre autózni. A közgyűlésen az intézet vezérigazgatója, Pongrácz Lajos országgyűlési képviselő elnökölt, — aki meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd Szabó Lajos igazgató olvasta fel az igazgatóság jelentését, mely a múlt esztendő gazdasági eseményeinek összefoglalója. Kiemelte az igazgatóság jelentése, hogy az intézet dacára a nehéz viszonyoknak, tovább halad a fejlődés utján és állományaiban jelentős gyarapodást ért el. Majd kegyeletes szavakkal emlékezik meg az igazgatóság elnökének dr Leopold Kornél kir. kormányfőtanácsosnak elhunytéról. A közgyűlés állva hallgatta végig a kegyeletes megemlékezést. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az igazgatóság jelentését, matd a felflgyelőbizottság jelenté^ sét tárgyalták és fogadták el. Ezután Pongrácz Lajos vezér- igazgató előterjesztette az igazgató* I ság javaslatát, hogy a múlt évi 79 filléres osztalékkal szemoen, az idén a 26.109 pengő nyereségből 12.000 drb részvény után á 90 fill, osztalékot fizessen az intézet $ részvényeseknek. A tártaié talapról 4.303 pengőt visznek át. A közgyűlés örömmel fogadta el a nyereség felosztására vonatkozó javaslatot és megelégedéssel fogadta hogy az igazgatósági jelentés úgy a Pénzintézeti Központnak, valamint a Magyar Nemzeti ßank szék« szárdi fiókjának, valamint a Pécsi Takarékpénztárnak köszönönetét mondott az elmúlt üzletév során élvezett támogatásukért. A közgyűlés után az igazgatóság Pongrácz Lajos vezérigazgató indítványára egyhangúlag az igazgatóság uj elnökévé Visnya Ernő felsőházi tagot választotta meg, aiki eddig is meleg érdeklődéssel és támogatással kisérte az intézet közérdekű működését. Kívüle az igazgatóság régi tagjait s uj tagokul vitéz Mező László ny. községi főjegyzőt és Waiter Gyula ny. igazgató-tanítót választotta meg. Ezenkívül felügyelő bizottsági tagokat ■ választottak, majd a közgyűlés a I vezérigazgató záró szavaival véget I ért. Mátyás király __ szekszárdi emlékünnepe» Nemcsak a nép emlékezetében, de egyéként is legnagyobb nemzeti királyaink közül való volt a korán elhunyt Hunyadi Mátyás, " akinek születése őtszázéves fordulóját most ünnepelte az egész ország. A biidai királyi várpalotában a Corvin-rend tagjai a kormányzói pár vendégei^ voltak az igazságos, nagy királyról váló megemlékezés során adott lakomán és á magyar társadalom szellemi kiválóságai előtt gróf Teleki Pál miniszterelnök, a nagy tudós I és politikus csodás beszédben méltatta Hunyadi Mátyás egyéniségét, alkotásait és érdemeit.! Szekszárdon e hó 24-én, a Szek- szárd Szálló színháztermében, a város társadalmával karöltve, a Szekszárdi Levente Egyesület tartott, igen hatásos emlékünnepélyt, megerősítve a mai generációt azoknak a nagy magyar célkitűzéseknek a megvalósítására, amelyeket Mátyás király elgondolásai és példája szerint tettre kell váltanunk.
