Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-12-25 / 94. szám
TOLNANEGYEI ÚJSÁG DCarácmmji 3*ia: (Babai/. Qéza Áldott karácsony, szent karácsony Leszáll lm újra angyalszárnyon S szivünkbe szent örömöt hint el: Hálaadásunk együtt szállhat Trónjához ég és föld urának Erdélyi magyar véreinkkel. Huszonkét évnek kriptacsendjén Úgy tört át ez a szent szó: Erdély, Mint fájdalmas, nagy jajkiáltás. S most, hogy lelkünk száz fojtott vágya Beteljesült lm nagysokára, Úgy hangzik, mint szent égi áldás. Huszonkét évnek minden könnye, Keserve, kínja eltörölve, Feloldódott a szörnyű átok. Körülölelnek újra áldva, Vigyázva ismét ős hazánkra, Kelet felől a szent Kárpátok. Nem foszlott hát szét kőddé válva A csodavárás fényes álma, Hiába állt őrt földi gazság. A vész hollója már nem károg, Ledőltek a papirhatdrok, Győzött a törvény, jog és igazság. Az ős hazához visszatértek Ismét a drága, hű testvérek, Áttörve durva börtönrácson. Több, mint két hosszú tized óta Ilyen pazarul sohsem szórta Fényét reánk a szent karácsony. Boruljunk össze önfeledten őrök, nagy testvérszeretetben Mindnyájan a határon innen. S kik a határon túl maradtak, Maradjanak meg hű magyarnak Diadalt váró, égi hitben. A betlehemi csillag lángja Sugarát szórja a világra És minden népre béke szálljon. Köszöntlek áldott örömünnep, Ragyogd be magyar éltünket, Boldogság telje: szent karácsony. vidék éhek, »gazda drágábban adta el termését, a kereskedő és az iparos áruforgalma megnövekedett és « közszükségleti cikkek beszerzési árai csökkentek. ....... A hatvanas évek eleién létesítette az intézet az első szoros vidéki összeköttetéseket. Már erős, kiállta a szabadságharcot követő idők tűz” próbáját. Kossuth Lajos pénzügyminiszter a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal kötött szerződést a Kossuth-bankó kibocsátására. Az intézetnek ez a szerepe be van írva a magyar történelem aranykönyvébe, igazi hős szerep volt, méltó a szabadságharc fejezeteihez. Az abszolutisztikus kormány idején lidércnyomásként nehezedett a bankra a Kossuth-bankó kibocsátásának pénzügyi következménye, de lassan- lassan e nyomás alól is felszabadult. A koronázás előtti évben, 1866 ban lép összeköttetésbe a Szegedi Kereskedelmi és Iparbankkal és szinte egyidejűleg az Első Bánáti Kereskedelmi és iparbankkal is. Ez csak a kezdet kezdete a vidék pénzügyi és hiteléletének munkakörébe való bekapcsolásában. Soron követte az egész országra kiterjedő hálózat meg- teremtése, úgyhogy a százéves fejlődés utján ma már az egész országot behálózó vidéki fiók- és leányintézé- tei és utóbbiak fiókjai jelzik. A Felvidék egy részének visszacsatolásával majdnem egyidejűleg ott is felállította leányintézeteit. Erdélyben a régi, nagy hálózattal biró Erdélyi Bank RT. mellett Nagyváradon újból megnyitotta a román uralom alatt kényszerűségből beszüntetett fiókját. A megnagyobbodott Magyar- ország területén 4 fiókja, 24 leány- intézete és utóbbiaknak 12 fiókja működik. Így gondolták el az alapítók, így gondolkozott a bank fennállása óta és így gondolkozik ma is. Szive, mely a fővárosban van, az egész országért dobog, ezer dolgozó karja kinyúlik az alföldi tájak és a magyar bércek felé, magához öleli egész gazdasági életünket. A Kereskedelmi Bank százéves születésnapja az egész ország ünnepe. A mag, amit elveteifek. Irta: dabolczl Fekete Lászlóné. A100 éves Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Bonyhádi Takarékpénztár RT. anyaintézete, az országos gazdasági élet szolgálatában Immár száz esztendeje lesz azuj évben, hogy nevében a „pesti0 szót viseli, holott munkássága, Üzletműködése, alapítása óta az egész ország gazdasági életét szolgálja. Az ezernyolcszázas évek elején Pest és Buda két külön város volt, igaz, testvérváros, de nem tartoztak össze. Saját egyéni életüket élték, egymással szemben, a Duna két partján s a hajóhíd volt közöttük az egyetlen kapocs, a tél beálltával azt is felszedték s csak a jégzajlás elvonulása után állították fel ismét. Buda a magas hivatalok, magasrangu tisztviselők és katonák városa, Pest pedig kereskedett s iparosodni akart. A pesti kereskedők és iparosok arra törekedtek, hogy országszerte kivívják maguknak a megbecsülést és a népszerűséget, ezért dolgoztak, azaz dolgoztak volna, ha a mostoha, sőt kegyetlen hitelviszonyok nem nyomorítják őket. Mikor 1830-ban elhangzott gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar jajkiáltása, hogy hitel nélkül nincs boldogulás, a pesti kereskedők elhatározták, hogy bankot alapítanak. És ezek a pesti kereskedők nem Pest számára akarták a bankot létrehozni, az egész országra gondoltak, amit élénken igazol, hogy kérvényükben az „Első Magyar Kereskedelmi Bank* cégért említették s a részvényaláirási iveken is így nevezték el az intézetet. Mire V. Ferdinánd király, 1841. október 14-én aláírta a szabadalomlevelet, a cégér megváltozhatott, de az alapvető elgondolás, mely az egész ország, a pestinél még válságosabb helyzetben álló vidéki kereskedelmi is ipari élet támogatását tűzte ki feladatul, nem változott meg. Az előkészítő munka, ami a 2 millió pengő-forintnyi alaptőke 500 forint névértékre szóló részvényeinek lejegyzésére megindult, az egész országra kiterjedt A vidék ippenugy felismerte a bankalapítás szükségességét, mint a főváros. Az első részvényjegyzők közt találjuk a Pest-budai lakosokon, József nádor, Széchenyi István gróf, Andrássy György gróf, Appiano József kereskedő, Gömöry Károly gyógyszerész, Gallbrunn Ádám ezredes, Hartleben Konrád Adolf könyvárus, Nagy József posztókereskedő, gróf Nákó Sándor, öt Podmaniczky báró és Reseta János egyetemi tanáron kívül ifj. Barkóczy János grófot Kassáról, Berchtold Antal grófot Fülekről, Albanich János Györgyöt Szekszárd- rói, Dobsa Sámuelt Makóról, a két Festetich grófot Tolnáról, Huszár Józsefet Kőszegről, Marcibányi Lajost Csókáról, Plath’ János tudor-tanárt Kassáról, Pfahler Károlyt Keszthelyről, a Sztáray grófokat Nagymiháty- ről, azonkívül Lád, Nagy-Szent- Miklós, Lovasberény, Gács, Hidgya, és Kurta-Kész helységekből is jelentkeztek részvényjegyzők. A intézet működése kezdetén beigazolta, hogy valóban országos munkát óhajt kifejteni. Az első nagyszabású segítséget, melynek jelentősége a Pest-budai kereteken túlnő, a Központi Vasúttársaságnak nyújtotta. Ez a társaság építette az első magyar közforgalmi gőzüzemű vasutat Pest és Vác között, 34 kilóméteres szakaszon. A vasútnak adott hitellel a Kereskedelmi Bank évtizedekre eljegyezte munkásságát az országos vasut-hálózat kiépítésének alkotó* munkájával. A kilencvenes évek elején alapítja meg az intézet a Magyar Helyiérdekű Vasutak Részvénytársaságot s mindjárt az első üzleti évben megépülnek a következő hálózatok: Budapest—Lajos- mizse, Balatonszentgyörgy—Somogy- szob, Haraszti—Ráckeve, Békés — Csanádi Hév., Bdcsbodrogmegyei Vasút ™ * A következő esztendőben a bank üzletköréhez tartoznak az alábbi vasutak is: Karczag—Tiszafüred, Kecskemét—Tiszaag, Temesvár—Buziás, Zsebely—.Csákóvár, Fehér— Tolnamegyei Vasút A vasútépítő programm évről- évre fejlődött (s «hol a közlekedés megttaBletatt, szebbé, jobbá ilett a A ködfüggönyös kék hegyeken úgy állt a habszinü felhőcsucs, mintha a hátán tartotta volna. Fölötte halovány rózsaszínt vetett az ég s mennyezetét már kékbe ciflázta. Apró falucsomók szóródtak a smaragd lankákon, rozsdás hegyoldalakon. Tornyok vonalai szántották a hátteret. Kimagasodtak, hogy érezhesse a Mindenható felé törekvést, az, aki látja. Szép volt ez igy estenden, sokáig el lehetet nézni és gondolkozni rajta, aki tudott és akart. Engem Péter tanított meg rá. Ott ültünk a domboldalon a galagonyabokor tövében. Uzsona után az uj lovat jártattuk meg és Péter bölcs utasításai nyomán akkor tudtam meg, mi az ha szárban hajtanak egy lovat s mi az, ha amúgy leffedten hasára dobják csak a gyeplőszarat. Vékony karjaimban reszkedtek az izmok s olykor oldalt fölpislogtam Péterre, nem látja-e, hogy nekem még milyen nehéz dolog az efféle. Nem látta, mert az utat figyelte, meg a két apró, sápadt kézfejet, hogy állja-e a tudományt ? Világért sem mertem volna szólni, vigyáztam a fordulásokra, kezem, meg a dere* kam állására, mert Péter szerint az is fontos valami volt Nem lehetett csak úgy görnyedten beleereszkedni a hajtásba. A dombtetőn megpihentünk s kitelepedtünk a galagonya alá. Péter elővette pipáját, rágyújtott. Sziyp- gatta, nagyokat hallgatott a szükséges beszélgetések után. Később eszébe jutott, hogy hüvösödik, tempósan fölállt, egyik kocsipokróccal a lovat takarta be, a másikkal engem. Jól összehúzta az állam alatt, pedig szúrós, csípős volt az a pokróc, de erről ő sohasem vett tudomást. Én pedig nem mertem. Úgy ültem benne, mint a múmia, hogy ne kelljen mozdulni. Egyszerre csak megelégelte a szótlanságot, az elénk táruló vidékre mutatott Tessen már nézni, menynyire szép I .Aztán mégis azt mondja a Berták fia, hogy a város.... Mert, hogy annak párja nines. Gyárba jár, fene nagy gépek dörmögnek rá, ba nem vigyáz, még az életet is kiszedik belőle. Itthon ha dolgozik valaki ás vét a keze, vagy az esze, az ispán teríti rá a szót, araugy magyarosan, hogy szinte nem is esik rosszul, mert valóságosan meg lehet érteni belőle, hogy hibásan járt az ész. Aztán igyekezik az ember máskép. De az élet, meg a keryér, az nincs bajba, nincs bizony. Alávaló, aki nem érti a fegyelmezést... A gép, ott a gyárban, ahol a Bertók fia is van, más. Azzal nem lehet beszélgetni, furfangos, bolond szörnyeteg, aztán csak egy kis csavarintás más irányba, már vége is van. Agyalás az egész . . . Rámnézett, a nyakam táján beljebb nyomta a lópokrócot. — Tessen [csak figyelni amit én most mondok. Itt van a mányai hegyoldalban a tölgyes Ha én onnan egy érett makkot leveszek, elültetem, aztán kisarjad, levelet hoz, külömb dolog, mintha valami gépet csinálok. Elhiszi-e szentem ? — Nem tudom, — feleltem. Odafordult hozzám, nagy, barna kezét felém nyitotta s le-föl lengette. Úgy magyarázott, mintha abban a lópokrócban meghúzódó gyerek, embernyi ember lett volt. A szemeit néztem s azon az egyszerű emberen láttam meg először azt, hogy néha valaki befelé mártogatja a nézést. Attól lesz szokatlan és fölséges a tekintet. — Pedig úgy van, külömb dolog, mert abban az Úristen mozdul, míg a gépben csak az ember. Azt mondja a Bertók fia, hogy az észt is ez Úristen adta, amivel azt kiagyalták. Ez igaz. De lehet külömb esze egy másiknak, az külömb gépet csinál. Rettentő okosnak tartják az emberek, pedig éppen, hogy versengés fz egész. Külömb akart lenni a másiknál, meg több pénzt akart kapni a maga munkájáért, mint a másik. Ennyi az egész, se több, se kevesebb. Versengés. Megcsóválta, nagy, busa fejét, maga elé nézett kicsinyig s szemem ottfeledkezett barna öklein, melyek a térdéről lassan egymásfelé csúsztak s az ujjai beleölelkeztek egymásba. Mintna imádkozott volna. Néztem a repedéseket, a gyeplőszántotta keményedért rajtuk, * körmei vestajj pergamenjét s vfX a szivet halkultató pipi remegést, melynek ismeretlen forrássá, még az <apró leiket is áhítatra késztet« — Hallgat-e szentem ?
