Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-12-25 / 94. szám
1940 december 25. TOLNAHEűYEI ÚJSÁG hogy munkánk megbecsülésre találjon és kell, hogy mi, akik becsülettel dolgozunk, élvezhessük munkánk gyümölcsét. Ha mélységes Krisztusi hittel, erős akarattal és elhatározással vesszük fel a harcot az arany- és pénzimádókkal szemben, ha kiküszöböljük sorainkból azokat, akik gyűlöletet, széthúzást és elégedetlenséget szítanak csak azért, hogy kicsinyes egyéni érdekeiket igy biztosítsák, ha mi a mi becsületes munkánkkal kiküzdjük, hogy a pénz, az arany a munka szolgálatába kerüljön és a munka lesz a cél, a pénz csak eszköz az emberek és népek életében, akkor lehet csak béke és boldogság a földön. Ezt a földi boldogságot, megelégedett, békés embereket csak a Karácsonyi gondolat, a szövetkezeti eszme alapján lehet kiépíteni Ezért kérem minden magyar testvéremet, hogy minden erejével harcoljon ezért, mindenki akarjon élharcosa, apostola és megtestesítője lenni ennek a nemes, szent karácsonyi gondolatnak és szövetkezeti eszmének, akkor szent hittel és meggyőződéssel merem állítani, hogy kiépül egy olyan életrendszer. mely biztosítja a magyarnak az újabb évezredet, a szentistváni egységet és a földi békét Testvérek! Karácsonyi köszöntésünk ne csak rideg külsőségekben nyilvánuljon meg, hanem szívből kívánom minden magyar testvéremnek, találja meg a Karácsonyi csillagot, mely Krisztushoz vezeti, hogy a csillag fényében egymásratalálva szivünk egész melegével zengjük: Diesőség Istennek, békesség az embernek, feltámadást a magyarnak 11 Dr Orffy Imre felsőházi tag költségvetési beszédének órífy Imre azzal kezdte beszédét, hogy a: felsőház ezúttal a szokottnál behatóbban kíván foglalkozni az országot érdeklő nagy kérdésekkel. Ezt senki sem kifogásolhatja, hiszen a felsőház épen időnyerés végett az utóbbi időben sok törvényjavaslatot úgyszólván vita nélkül fogadott el. Szükséges ez azért is, mert közéleti embernek ma egyéni állásfoglalását kertélés nélkül, bátran ki kell fejtenie s ez a felsőház tagjaira is áll. őrífy beszédét két részre osztotta, kül- és belpolitikaira. A kormány külpolitikáját Őrífy megállapítása szerint az ország túlnyomó része osztja. Örvendetes a délszláv népek államával kötött barátsági szerződés is, amely biztosan gyű- mölcshozó lesz. Belpolitikai észrevételeit ismét két csoportra osztotta őrífy. Ezek közül az első csoport az ország alkotmányjogi és közigazgatási reformját felölelő kérdéseket tartalmazza, őrífy szerint a két kérdést együtt kell tárgyalni, mert hivatalos részről is összekapcsolták őket. A íelsőház tetszése közben fejtette ki őrífy, hogy a közigazgatás reformját kellene élőbb napirendre tűzni. Indokolása igen egyszerű és tetszetős volt. A közigazgatás reformja összes vonatkozásaiban élő van már készítve, mig az alkotmányreformnak még az alapélvei sincsenek tisztázva. Az utóbbi kérdésben nagy óvatosságra intett. Az európai diktatúrák egész más viszonyok között születtek, mint amilyenben mi most vagyunk. Baloldali szocialista-kommunista . uralmak ellenhatásként jelentkeztek ezek és olyan férfiak akaratából, akiknek felfogása és személyi képességei egyaránt kedveztek ennek az átalakulásnak. Emellett a második világháború még nem indult meg s igy az illető államok nagyobb kockázat nélkül vállalhatták az ilyen változásokkor elkerülhetetlen belső megrázkódtatásokat. A mi helyzetünk egészen más, mi a baloldali szélsőségekkel húsz évvel ezelőtt leszámoltunk s a jobboldali keresztény nemzeti irányzat nemcsak felülkerekedett, hanem azóta Dr Őrífy Imre legutóbb tartott beszéde . széles körökben nagy feltűnést keltett. A papiroshiány ellen ere is több fővárosi lap - holott belőle részleteket, de — mint az azóta beszerzett felsőházi napló szövegéből megállapítottuk — igen hiányosan. Sajnos, mi is csak szemelvényeket hozhatunk, de biztosra vesszük, hogy tartalmuk vármegyénk közönségének nagy részét igen érdekelni foga. (A szerk.) kivonata folyton erősödik is. Diktátorunk sem támadt és közben bekövetkezett az uj világégés. Ily viszonyok mellett is, amikor minden alkotmányreform emberöltőkre kiható esemény, nagyon vigyáznunk kell. A felsőház nagy érdeklődése közben ismertette Őrífy azokat a statisztikai adatokat, amelyek a köz- igazgatás reformját immár halaszthatatlanná teszik. Alulról kell az újjáépítést kezdeni, a községházánál, ahol már türhetetlenék az állapotok. A pontosan keresztülvitt statisztika szerint a községi jegyzőnek, ha az állami szervektől rábízott munkakört el akarja látni, az év 365 napja — vasárnapokat is munkanapoknak számítva — napi nyolc órás munka mellett sem elég. Hol marad akkor még mind az a tennivaló, amely a község érdekében volna elvégzendő ?1 Ha az adókezelést még nem tudná elvenni a pénzügyminiszter a községtől, legalább az adóvégrehajtástól mentesítse A közigazgatás reformjának sürgős keresztülvitele végett ennek az egész ügykörnek a miniszter- elnök hatáskörébe utalását és a nagy hatáskörű kormánybiztos kiküldését kéri A termelőpolitika és a szociálpolitika kérdései minden tárgyilagos vélemény szerint elválaszthatatlanok egymástól s ha a gazdasági termelés fokozása érdekében nem fognak sürgős és komoly intézkedések jönni, összeomlik az egész szociálpolitika is. Arra — mondotta őrífy nagy tetszés közben, — hogy egy darabig haszon nélkül dolgozzék a magyar gazda, egy darabig — közérdekből — talán hajlandó volna, de abba, hogy a termelés költségei lassan felemésszék vagyonát is, sohasem nyugodhatik bele és erre józanul nem is lehet kényszeríteni. Itt megemlítette Őrífy a nagy árvízkárokon kívül azt is, hogy a magyar gazda a háborús szolgáltatások miatt más termelőágakkal szemben úgyis különadóval van sújtva, ami igazságtalan. Nyáridőben, amikor munkás- és igahiány van, minden egyéb munkát fel kell függeszteni, még a kevésbé fontos közmunkákat is (Nagy tetszés.) A felsőháznak Orffy szerint többet kell foglalkoznia a kisgazdák ügyeivel. A szövetkezeti mozgalom, a mezőgazdasági továbbképzés, a hitéi előmozdításával és az egészséges földszerzővágy kielégítésével itt igen nagy dolgokat lehet elérni. A kisgazdaosztályt azért is erősíteni kell, mert természeténél fogva konzervatív, mérsékelt és csak akkor válik — érthetően — nyugtalanná, ha gazdasági helyzete leromlik. A Sió-szabályozás kérdésével az alsó- és a felsőház tagjai közül sokan foglalkoztak már. Nem tudja megérteni, hogy az erre a célra előirányzott négymillió pengőt az utolsó pillanatban miért törölték. Ennek a kérdésnek a rendezése nemcsak a vármegyék, hanem az egész Dunántúl, sőt az egész ország sürgős érdeke! A Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezetéről Őrífy különös melegséggel emlékezett meg. A felsőház nagy tetszése közben kijelentette, hogy az egészségesen meginduló és önzetlen vezetőkkel rendelkező szövetkezeti mozgalom mindig sikerre vezet, mint a szóban forgó szövetkezet nagyszerű fejlődése mutatja. Ez azért is érdekes tünet, mert a legékesebb példája annak, mily gyümölcsözően és teljes egyetértésben tudpak együttdolgozni a különböző anya- nyelvű polgárok, akik józanságukat minden mesterkedés és izgatás ellenére sem hajlandók elveszteni. Ha a gyűlölet mindig ártalmas fegyverét egyik oldalon sem engedjük sorompóba lépni, a nemzetiségi kérdést is meg fogjuk oldani. Ehhez azonban sok hozzáértés, szeretet és türelem kell, valamint annak a krisztusi tannak a követése is, amely leegyszerűsítve úgy szól, hogy amit nem akarsz magadnak, ne tedd másnak sem. (Nagy tetszés.) Az adó kérdésében őrífyt az aggasztja, hogy az árvízkárok ellenére a földadó ugyanolyan összegben szerepel a költség- vetésben, mint tavaly. Még mindig nem látja az ingó tőke kellő megadóztatását. Nagy érdeklődés közben ismertette azután Őrífy a háborús időkhen elkerülhetetlen pénz- szaporítás ellenszereit. A termelés fokozása és az árdrágítás elleni küzdelem nem elég, az egész magyar adminisztráció átszervezése kell ahhoz, hogy a sajnos elkerülhetetlen tervgazdálkodás ne vezessen a közhivatalok csődjére. A felsöház szerepével fejezte be Őrífy beszédét. A felsőházat újabban, ha szórványosan is, kezdik kritizálni. Közéleti embereknek és közéleti szerveknek nem szabad túl érzékenynek lenniök, ezért a kritikát el kell türniök. Mégis lehetetlen meg nem állapítani azt, hogy a magyar felsőház éppen a tagjaitól nagy anyagi áldozatot követelő szociális javaslatok elé sohasem gördített akadályt. »Nagylelkű« politikai agitátorokra célozva, meg kell végre állapítani, hogy máséból adni nem érdem s hogy másként kell megítélni azt, aki a magáéból ad ... A szenátusok a világ túlnyomó részében ma is működnek. Sehol sem feladatuk, hogy radikális vagy épen forradalmi mozgalmaknak rohamcsapatokat adjanak. Hivatásuk mérséklő, kiegyenlítő, irányító s ennek a magyar a felsőház kifogástalanul megfelelt. Örffy Imre beszédének sikere Dr Orffy Imre nagyszabású, több mint másfél óráig tartó felsőházi beszéde nem közönséges politikai esemény számba ment és a megnyilatkozásnak — több oldalról is hozzánk érkezett információk szerint — igen komoly sikere volt. Any- nyira komoly, hogy napokig beszéltek róla nemcsak a felső*, hanem a képviselőház tagjai, sőt a publicisztika komoly képviselői is. Egyértelműen megállapították, hogy a nagyértékü beszédet adatainak imponáló tömegén és a szónok nagy politikai iskolázottságot eláruló tudásbeli készségén túl legfőképpen az őszinteség jellemezte, I az a tiszteletreméltó őszinteség, I amely egyáltalán nem keresi a nép- | szerűséget. rHram, ma eóte így imádkozom «. * Irta: dabolczi FEKETE LÁSZLÓNÉ Uram, ma este igy imádkozom, a szivemet Elébed hozom, mert csordulásig telt emberrel, szóval, hittel, magassággal. Uram, ma Veled törődöm a világgal. Ma mindennek miértjét látom. Olyan ez, mint egy nyugalmas álom. Ma nincs könnyem és nincs mit sirassak vele, ma lelkem lett a testem élete. Az mást lát, mint a két szemem és mást tesz, mint a két kezem. Ma nincs beton, meg kő az utamon, ma nincs hívogató vánkosom, ma csodává nőtt bennem valami! Ha azt lehetne szóval mondani, hogy mily gazdag lettem ma én Uram! Hogy milyen más lett ma az én utam. Ma mutattad meg, mi az ég, ma láttam meg, hogy mi a vég. Ma kegyelmeddel mérted át, a földi utak vonalát. Ma munkádban az embert láttattad velem, ma kezeidben voltam Istenem l Ma a hitet, hittel láttatod, mint sugaras, meg homályos napot. Megmutattad, az egész lüktetést, virágos fákat, zsendülő vetést. Szájunk alá örök falatot. Hitet, munkát, örömöt, bánatot. Vidám madarat, tükrös patakot, mindent átfogó kicsit és nagyot. , Én Uram, ma hidd el láttalak. Eddig csak mindig, mindig vártalak. 1 Most már a testem hittel hordozom, ezután mindig igy imádkozom. i
