Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-12-06 / 89. szám
OHL éufolMm. Szekszdrd. 1940 december 6. (Péntek) 89. utn. Szerkesztdség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blóflzetésl dlf: Sgész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Fele lős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronkénl 10 fillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, elfegyzésl, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerti I. Két beszéd Gróf Teleki Pál miniszterelnök az elmúlt hét folyamán kétszer is beszélt a nyilvánosság számára. Az egyik beszédet az alpári árvízkárosultak házavatásánál mondta el, a másik pedig a megajánlási vita során negyedfélóráig hangzott el a képviselőházban. Az első beszédben azt hangoztatta, hogy az a társadalmi megmozdulás és testvéri összefogás, amely megsegítette ennek a hazának az árvízkárosultjait, túlnőtt minden eddigi hasonló mozgalmon és rámutatott arra, hogy a saját erőinkben bízva, a saját erőinket ismerve, testvéri összefogással minden téren csodás tettekre leszünk képesek. A megajánlási vita beszédében gróf Teleki Pál részletesen válaszolt az előtte elhangzott beszédekre és nyilatkozott a magyar élet majdnem valamennyi kiemelkedő és időszerű kérdéséről. Szólt az államélet átalakulásáról, nemzeti karakterünkről és földrajzi adottságainkról, faji sajátságainkról, hangoztatta tiltakozásunkat Romániával szemben, kiemelte egyes vádakkal ellentétben, hogy a cserkészet nemzeti erényekre neveli az ifjúságot, megmagyarázta annak a szükségességét, . hogy nálunk ne legyen két társadalom, hitet tett amellett, hogy a magyar nemzetnek a parasztságból kell megerősödnie, feltűnést keltő megállapításai voltak a zsidókérdésről, a belső fegyelem megtartásáról, párhuzamba hozta a nemzeti kérdést az alkotmányreformmal és megvilágította a kormányreform megvalósításának módjait. Megállapította, hogy alkotmányreformra van szükség, de a magyar alkotmány bizonyos pontjainak megváltoztatása, átalakítása akként kell történjék, hogy alkotmányunk élő ereje minden gyökeres felforgatás nélkül megóvassék. A földbirtokreformról szólva azt hangoztatta, hogy a birtokegységet nem szabad országosan meghatározni, hanem tekintettel kell lenni a táji viszonyokra, mert Magyarország különböző tájain különböző méretű birtokok szükségesek. Igen élénk érdeklődés kísérte a miniszterelnöknek a zsidókérdésről mondott fejtegetéseit. Ezt — úgymond — a nemzet érdekében akként kell megoldani, hogy meg kell 'akadályozni a zsidóságnak szellemi téren való terjeszkedését. Harminc évvel ezelőtt kellett volna már megakadályozni, hogy a nemzet közép- és felsőosztályának tekintélyes része elzsidósodjék. Ma már a kevesekkel együtt egymillió az érdekeltek száma, akik elől azonban az élet- lehetőségeket nem szabad teljesen elzárni. Megmagyarázta azután azt, hogy amikor a mi szövetségeseink, a németek és az olaszok élet-halálharcukat vívják és mikor a tengely- hatalmak népe a legerősebb korlátozások között él, mi sem élhetünk úgy, mint a boldog békevilágban. A baráti és szövetségi becsület dolga és érzése, hogy ha kell, velük együtt éhezzünk és fázzunk. Hogy szövetségeseinken segíthessünk, kenyérlisztünket 15 százalék kukoricaliszttel és 25 százalék burgonyával fogjuk keverni és a kenyerünket csak a sütés utáni napon fogjuk megenni. A péksütemények és pékkalácsok sütése is tilos lesz és a szárított tésztafélék forgalmát is korlátozzák. Nagy feltűnést keltő megállapításai voltak a miniszterelnöknek az összeférhetetlenség megbélyegzéséről és büntetéséről, majd arról tartott igen megszívlelendő fejtegetéseket, hogy a társadalom átalakulásából az államvezetés rendjének bizonyos módosulása következik. Ennek az átalakulásnak ki kell majd terjednie az ország vezetésére, általában az országgyűlés revízió alá vételére és az egész közigazgatás reformjára is. Az egész képviselőház zajos helyeslésétől kisérve beszélt gróf Teleki Pál a gyulafehérvári eseményekről. Határozottan fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat — úgymond — mert nem nézhetjük, hogy a romániai belső forrongást a magyargyülő- let szításával vezessék le. Az adott szó megszegésének nevezte azt, amit hivatalos keretek közt felelős román államférfiak a nyilvánosság előtt mondottak, hisz mindaz, ami Gyulafehérvárott történt, szembe- helyezkedés a bécsi döntés határozataival. — Ennek megállapításával egyidejűleg kijelentette, hogy a nálunk élő román nép megelégedett, amit nem lehet elmondani a román részen maradt magyarokról. Jóleső perspektívát mutatott a miniszterelnök nagyszabású beszédének az a része, hogy a Moldvában és Bukovinában élő magyar véreink visszatelepítéséről folynak a diplomáciai tanácskozások. Nagy társadalompolitikai elmélyedésre vallóan hangsúlyozta, hogy a mi társadalmunk elnevelt, szeszélyes, hisztérikus és tekintélyt nem ismerő és hogy a magyar nemzetnek a parasztságból kell megerősödnie. Ez a folyamat azonban nem megy végbe egy nemzedék alatt. Gróf Teleki Pál két beszédének mindegyikében az egyensulyozottan gondolkozó tudós bölcseségével — irányt mutat nemzetének. Megmutatja a háborús világ zűrzavarában a helyes, igaz, nemzeti és keresztény, tehát magyar ut legegyene- sebb vonalát. Hirdette az áldozatos és öntudatos testvéri magyar összefogás szükségességét, amelynek segítségével átvészeltük a trianoni borzalmakat és amelyek átsegítenek bennünket minden jövő bajunkon is. A nemzeti és szociális lélek uj keresztény Magyarországának képét meggyőző módon vetítette a mi- I niszterelnök ebben a két beszédé- | ben az ország népe elé. ÚRI PÁLYA Irta: Gáncsov Károly. Egyik előkelő budapesti napilapban mélyenjáró cikk jelent meg a fenti cimmel. Próbáltam szekszárdi szemmel nézni a komoly és időszerű fejtegetést s rájöttem, hogy igen sok tanítványom leledzik abban a téves hitben, hogy az ur fogalma foglalkozási ághoz van kötve. Talán nem lesz érdektelen néhány tapaszfalatomat papírra vetnem a szülők s nem utolsó sorban az életbe kilépő sok-sok tanítványom okulására, akik idővel mégiscsak Szekszárd iparos és kereskedő társadalmát fogják alkotni. Iskolánkból, a polgári iskolából kilépő fiuk nagy része ugyanis ipari és kereskedői pályán helyezkedik el s csak nagyon kis hányada folytat további tanulmányokat. Fontos, hogy ebben a kérdésben tisztán lássanak azok, akiknek a társadalomban való elhelyezkedéséről és jövő boldogulásáról van szó, de fontos, hogy a társadalom részéről is kellő megbecsülésben részesüljenek, mert hiszen tőlük várjuk a magyar ipar és kereskedelem átállítását keresztény nemzeti alapra. Pályám elejétől kezdve állandóan figyelemmel kisérem az iskolától búcsút vevő fiuk további sorsát és minden alkalmat megragadok, hogy gondolkodási módjukat — amennyiben mód van rá — az iskolán kívül is helyes irányba befolyásoljam. Erős a meggyőződésem, hogy a tanitó-nevelő ember felelőssége nem szűnik meg teljesen a végbizonyítvány kézbeadásával. Munkájának az iskola falain túl is ki kell terjednie, ha azt akarja, hogy meglássa azt az épületet, amelynek alapjához ő is rakott néhány téglát. Gyönyörű látvány minden művészi alkotás, mennyivel gyönyörűbb a lélek kibontakozása, fejlődése és égfelé szárnyalása azoknak az erőknek, amelyeknek rendeltetése az emberi jellem épületének a magasba emelése. Ha módom van hozzá, sohasem engedem át illetéktelennek ezt a befolyást és különösen akkor lépek erősen közbe, ha a legénysorba hajló tanítvány és a régi osztályfőnök közötti személyes kapcsolat látszik csak egyedül alkalmasnak súlyos lelki konfliktusok eloszlatására. Sem időt, sem fáradságot nem ismerek, amikor arról van szó, hogy néhány jóakaratu, vigasztaló és eligazító szó hitet és bizalmat adhat a magárahagyatottság kínzó tépelődései között vergődő ifjú talán utolsó reményű szárnycsapásainak. Ezen beszélgetéseim során jöttem rá, hogy tájékozatlanul és tapasztalatlanul álló fiaim mily sokszor áldozatai a divatos korszellemnek, amely csak a könnyű munkát, a lehetőleg fáradság és munka- nélküli gyors érvényesülést, az élet kényelmét és a jelen élvezetét irta fel zászlajára. Ez a beteges szellem átitatódott társadalmunk széles rétegének felfogásába s irtózik minden vállalkozástól, önálló erőkifejtéstől s minden olyan munkától, amelynek jövőben kilátásai, eredményei a szorgalomtól és életrevalóságtól függnek s azért az aránylag közepes vagy egészen gyenge szellemi tehetségű fiuk is sokszor nehéz ta- noncévek után jeles segédi oklevéllel és jó szakmabeli tudás birtokában is előszeretettel kacsintgatnak a kishivatalok felé. Csodálatos, hogy iparos és kereskedő fiaink mily könnyen sutba dobják kiváló szakmabeli tudásuk és gyakorlati ügyességük minden Egyes szám ára 12 fillér
