Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-12-04 / 88. szám

TOLNAMEGYEI UJSÄfl hatalom, mint munkaadó, mostoha gyermekei. Minden törvény, rendelet merev. Lelket visz bele a törvényt magya­rázó és a rendeletet végrehajtó. — Lelket, mert végeredményben min­den törvény, rendelet az életé, a szürke hétköznapé. A karácsonyi segély rendelete is merev, de lelke lesz, ha a végrehajtásánál még az államsegélyes községek alkalmazot­tairól és hitvallásos tanítókról sem felejtkeznek meg. Megérdemli mindegyik, mert ne­héz munkát végez teljes felelős­séggel. Nak. Bárd Ferenc. Az öskutatűs és őszinteség Kedves faluvezető Testvérem, nin­csen abban semmi szégyenkezni való, hogy kedves atyja ura kovács­mester volt, mint hogy én sem pironkodom érte. Kovácsok, var­gák, szabók és egyéb céhbeliek mindenkor becsületet vallottak úgy a polgári életben, mint — ha a haza úgy kívánta — a harc mezején is. Nincs ugyan a kezemügyében sta­tisztika, de úgy az első pillantásra is látom, hogy a vitézi rendnek is igen becsült tagjaivá váltak szám­arányukat egyéb társadalmi réteg­gel összehasonlítva is fölözve. Valami beteges álszemérem kö­vetkeztében mégis igen sokan akad­nak, akik nem merik bevallani, ha a sor úgy hozza magával, hogy műhely közelében ringott az a böl­cső, amiből Testvérem a katedrára, szószékre vagy az Íróasztal mellé került. Nem merik bevallani, amikor ál­lamvezetők büszkélkednek ma a műhelyszerszámok [nemesi címeré­vel. Pedig sok fonák helyzet tisztá­zódna rögtön és sok kúsza kön­törfalazás válna a nemzet hasznára. Nincs semmi értelme a ősök ma­gunk szőtte pókháló fellegvárába vonulva a szenvelgőt játszani, ami­kor a falu és város titokzatos rá­diója három napon belül megtár­gyalja üköregapjának még a kon- dási szijostorát is. Az őszinteség bizalmat fakaszt. A bizalomra pe­dig ma talán nagyobb szükség van, mint a mindennapi kenyérre. Higyje el kedves faluvezető Testvérem, hogy rögtön mosolygósabbra de­rül János bácsi ábrázatja, ha meg­tudja, hogy nem intéző volt a jegyző ur édesapja, hanem számadójuhász és bizalmasabban csillanik meg An­tal bácsi szeme, ha nem csinál tit­kot abból, hogy öregapja ott mez- téllábkodott az uraság szérűje kö­rül. A kinai büszke az őseire és megbecsüli őket. Mi is keletről szár­maztunk vérünk több-kevesebb szá­zalékáig és ha ez utóbbira büsz­kék vagyunk, mért tagadjuk el köz­vetlen véreinket? A sok között ez is egyik oka an­nak, hogy a falu lelke elfordul ve­zetőitől. Hazugnak tartja, mert köny- nyebben utolérte, mint a sánta ku­tyát, a titokzatos rádióból szerzett értesülése alapján. A székelyekről beszélik, hogy atyafiságosabbak és összetartók. Földturó az egyik, pen­nával szántó a másik, de ha össze­találkoznak, elévődnek barátságosan egymással, mert a gyerekkor és a bölcső összehozza őket a boronás falak cifrán ékes szobáiban. Nagy erőt az együvétartozás kötelékét fonta ez a vezetőség és a nép közé a megpróbáltatások idején. A mai élet sem egyéb megpró­báltatásnál és higyje el kedves Testvér, sokkal jobban esik a ke­serű pohár is a csupasz kézből, mint a kesztyűkbe bújtatottból. Üssünk hát bátran tenyérbe ba­rátságos parolával Dani bácsinak, meglátja milyen szélesre szalad az ábrázatja rögtön. Sem az arany­gyűrű nem fog az ujjúnkról leesni, sem pedig el nem tagadott őseink nem fogjuk sírjukból kikelve ál­mainkat kísérteni. Csendesebb és nyugodtabb, de főleg boldogabb lesz pihenésük, higyje el nekem. Tóth Nándor. TítieU írd, írd a verseit Olyan idegen voltál. Elégedetlen, zsarnok. Ezetfelé szúrkáltak ki belőled a tövisek, a karmok. ... és hogy megszelídültél. Csupa virág a kerted . .. A vágyaid? Már nem okoznak gondot: erős bilincsbe verted. Tudom, hogy lázadoznak. ... és néha fájnak, égnek. — »A szenvedés Isten költészete.« Te verset irsz^az égnek. Gímesi József Vissza a Betlehemhez I Érdekes mozgalmat indított az Emericana a közelgő karácsony méltó megünneplésével kapcsolat­ban. Az Emericana „Magyar Betle- hemesek“ címén összegyűjtötte a betlehemes gondolat barátait és mozgalmat kezdeményezett, hogy a karácsonyfa mellett fellendítse a szent jászol kultuszát. További cél az, hogy a kereszténység figyelmét ismét az igazi karácsonyi szimbó­lumra, a betlehemre irányítsa. A mozgalom nem irányul a ka­rácsonyfa ellen, csupán azt szeret­nék elérni, hogy a keresztény családban ne álljon karácsonyfa betlehem nélkül. Igenis, maradjon meg a karácsonyfa a szobában, de zöld ágai között, vagy alatta legyen ott a szent család, a betlehem. Álljon a karácsonyfa a betlehem főtött, mint egy angyal, vagy herold, mely a gyermekkorunkból sarjadó múlt erős emlékeivel hívogat ben­nünket, hogy nézzük meg azt a csodát, melyet lábainál látunk. Méltó rendeltetése ez ennek az örökzöld­jével az őrök életet szimbolizáló fának. | A krisztusi szeretet szótlan szava | és hatalma már több éve megte- | remtette a mindenki karácsonyfáját, a szegények karácsonyfáját. Ez a szép cselekedet arra irányul, hogy az örökzöld csillogó ragyogása elé imára kulcsolt kézzel azok is oda állhassanak, kiket annyira sújt az élet, hogy a Megváltó születésének ünnepén még egy fenyőágat sem tudnak venni. Ne maradjon az idén egyetlen karácsonyfa se szent jászol, betlehem nélkül. Karácsony ünne­pének mindenkit befelé fordító, szeretetten hangulatában a betle­hemen keresztül jutunk el az őrökké élő krisztusi igazság felismeréséhez és átérzéséhez. A betlehem fenséges jelképe a keresztény családnak, mely segíteni fog a nem egy helyen meglazult családi egységet megerősíteni és elősegíti annak felismerését is, hogy az élet legmélyebb értelme, leg­tisztább öröme a családban gyöke­rezik. Ha semmi más célja és értelme nem lenne, úgy ezért egyedül ér­demes mindent elkövetnünk a betle­hemes kultusz megteremtésére és elmélyítésére. — Madi Kovács Imre főispán akciója a Siószabályozis érde­kében. Régóta ismeretesek azok a súlyos anyagi károkkal járó kelle­metlenségek, amelyek a Balaton vi­zének a levezetésével, illetve ennek a levezetésnek a szabályozatlansá­gával kapcsolatosak. Vitéz Madi Ko­vács Imre, vármegyénk főispánja most ebben a kérdésben a kormány végleges és mielőbbi megoldását kéri és kezdeményezésére Fehér, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala vármegyék főispánjai a folyó hét folyamán együttesen fognak eljárni a földmivelésügyi miniszternél, kérve a Sió szabályozásának, hajózhatóvá tételének mielőbbi olyan kivitelét, amely ennek az országnak és a partmenti birtokoknak többé kárt nem okoz, hanem a víz energiájá­nak felhasználásával {jelentékeny hasznot hajthat. — Az „Erdélyért“ akcióra vi- . téz Madi Kovácslmre, főispán utján I újabban az alábbi összegek folytak ! be: Dunaföldvári járás községi al- J kalmazottai 36T82, Központi járás községi alkalmazottai 337*59, Ta­mási járás községi alkalmazottai I 264 58, Simontornyai járás községi alkalmazottai 258*65, Horthy Miklós vármegyei kőzkórház tisztviselői kara 21360, Községi elöljáróság Paks (újból) 78*33, Községi elöl­járóság Pári 65*10, Irzaelita elemi iskola Paks 3, Szekszárd város pol­gármesterének gyűjtése 3203*37, Bátaszék és Vidéke Ipartest'ülete 28*74 P. — A főispán és alispán Buda­pesten. Vitéz Madi Kovács Imre fő­ispán és Szongott Edvin alispán folyó hó 4 én Budapesten résztvesz- nek a belügyminisztérium azon ér­tekezletén, amelyen előterjesztik a helyszíni tanulmányok és vizsgála­tok alapján végzett szociális pro­gramot. Ezen az értekezleten álla­pítják meg, hogy a földmivelő mun­kák megszűntével első sorban mi­lyen munkaalkalmakat kell az egyes vidékek lakosságának juttatni. — A bátai apátság és Krisztus vére ereklyéje. Fenti cim alatt a napokban érdekes tanálmány jelent meg a dr Holub József pécsi egye­tem ny. r. tanár által szerkesztett „Tolna vármegye múltjából“ című sorozatban. A számos fotografikus oklevélmásolattal és leletillusztráció- val magyarázott igen érdekes mű négy részre oszlik. „A bátai apát­ság és csodálatos szent vér erek­lyéje“ cimű fejezetet nagy történelmi forráskutatás alapján dr Kónyi Mária dolgozta fel, mig „A bátai apátság Krisztus vére ereklyéjének ábrázo- lásos emléke“ címen dr Holub Jó­zsef professzor irt tanulmányt. A negyedik részben dr Csalog József Tolna vármegye szekszárdi mú­zeumának igazgatója a bátai mo­nostor helyén végzett ásatásokról számol be, mig dr Dercsényi Dezső a negyedik részben jórészt ezeknek az ásatásoknak a nyomán tudomá­nyosan ismerteti az idők folyamán elpusztult bátai régi apátsági temp­lomot, mint műemléket. Az értékes kötet ismertetésére egyébként alkal­milag még visszatérünk. — Vármegyei tűzrendészet! fel­figyelő! kinevezés. Vitéz Madi Ko­vács Imre főispán Malonyay Elemer alispáni titkárt kinevezte vármegyei tüzrendészeti felügyelőnek. — Kormányzógyfirfis doktor­avatás a pécsi egyetemen. A pécsi m. kir. Erzsébet tudományegyete­men december 7-én sub auspiciis gubernatoris a jogtudományok dok­torává avatják ifj. Szilléry Pétert, dr Szilléry Péter kormányfőtanácsos­nak, a Szekszárdon is ismert pécsi kir. közjegyzőnek a fiát — Berendelés a földmivelési minisztériumba. A földmivelésügyi miniszter dr Réber Tibort, a simon­tornyai járásba beosztott tb. főszol­gabírót, oki. gazdát, próbaszolgá­latra berendelte a földmivelésügyi minisztériumba. 1940 december 4.

Next

/
Thumbnails
Contents