Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-12-04 / 88. szám

TOLNAMEGYEI UJSÄfl

hatalom, mint munkaadó, mostoha gyermekei.

Minden törvény, rendelet merev. Lelket visz bele a törvényt magyarázó és a rendeletet végrehajtó. — Lelket, mert végeredményben minden törvény, rendelet az életé, a szürke hétköznapé. A karácsonyi segély rendelete is merev, de lelke lesz, ha a végrehajtásánál még az államsegélyes községek alkalmazottairól és hitvallásos tanítókról sem felejtkeznek meg.

Megérdemli mindegyik, mert nehéz munkát végez teljes felelősséggel.

Nak. Bárd Ferenc.

Az öskutatűs és őszinteség

Kedves faluvezető Testvérem, nincsen abban semmi szégyenkezni való, hogy kedves atyja ura kovácsmester volt, mint hogy én sem pironkodom érte. Kovácsok, vargák, szabók és egyéb céhbeliek mindenkor becsületet vallottak úgy a polgári életben, mint — ha a haza úgy kívánta — a harc mezején is. Nincs ugyan a kezemügyében statisztika, de úgy az első pillantásra is látom, hogy a vitézi rendnek is igen becsült tagjaivá váltak számarányukat egyéb társadalmi réteggel összehasonlítva is fölözve.

Valami beteges álszemérem következtében mégis igen sokan akadnak, akik nem merik bevallani, ha a sor úgy hozza magával, hogy műhely közelében ringott az a bölcső, amiből Testvérem a katedrára, szószékre vagy az Íróasztal mellé került.

Nem merik bevallani, amikor államvezetők büszkélkednek ma a műhelyszerszámok [nemesi címerével. Pedig sok fonák helyzet tisztázódna rögtön és sok kúsza köntörfalazás válna a nemzet hasznára. Nincs semmi értelme a ősök magunk szőtte pókháló fellegvárába vonulva a szenvelgőt játszani, amikor a falu és város titokzatos rádiója három napon belül megtárgyalja üköregapjának még a kon- dási szijostorát is. Az őszinteség bizalmat fakaszt. A bizalomra pedig ma talán nagyobb szükség van, mint a mindennapi kenyérre. Higyje el kedves faluvezető Testvérem, hogy rögtön mosolygósabbra derül János bácsi ábrázatja, ha megtudja, hogy nem intéző volt a jegyző ur édesapja, hanem számadójuhász és bizalmasabban csillanik meg Antal bácsi szeme, ha nem csinál titkot abból, hogy öregapja ott mez- téllábkodott az uraság szérűje körül. A kinai büszke az őseire és megbecsüli őket. Mi is keletről származtunk vérünk több-kevesebb százalékáig és ha ez utóbbira büszkék vagyunk, mért tagadjuk el közvetlen véreinket?

A sok között ez is egyik oka annak, hogy a falu lelke elfordul vezetőitől. Hazugnak tartja, mert köny- nyebben utolérte, mint a sánta kutyát, a titokzatos rádióból szerzett értesülése alapján. A székelyekről

beszélik, hogy atyafiságosabbak és összetartók. Földturó az egyik, pennával szántó a másik, de ha összetalálkoznak, elévődnek barátságosan egymással, mert a gyerekkor és a bölcső összehozza őket a boronás falak cifrán ékes szobáiban. Nagy erőt az együvétartozás kötelékét fonta ez a vezetőség és a nép közé a megpróbáltatások idején.

A mai élet sem egyéb megpróbáltatásnál és higyje el kedves Testvér, sokkal jobban esik a keserű pohár is a csupasz kézből, mint a kesztyűkbe bújtatottból.

Üssünk hát bátran tenyérbe barátságos parolával Dani bácsinak, meglátja milyen szélesre szalad az ábrázatja rögtön. Sem az aranygyűrű nem fog az ujjúnkról leesni, sem pedig el nem tagadott őseink nem fogjuk sírjukból kikelve álmainkat kísérteni. Csendesebb és nyugodtabb, de főleg boldogabb lesz pihenésük, higyje el nekem.

Tóth Nándor.

TítieU

írd, írd a verseit

Olyan idegen voltál.

Elégedetlen, zsarnok.

Ezetfelé szúrkáltak ki belőled a tövisek, a karmok.

... és hogy megszelídültél.

Csupa virág a kerted . ..

A vágyaid? Már nem okoznak gondot: erős bilincsbe verted.

Tudom, hogy lázadoznak.

... és néha fájnak, égnek.

— »A szenvedés Isten költészete.«

Te verset irsz^az égnek.

Gímesi József

Vissza a Betlehemhez I

Érdekes mozgalmat indított az Emericana a közelgő karácsony méltó megünneplésével kapcsolatban. Az Emericana „Magyar Betle- hemesek“ címén összegyűjtötte a betlehemes gondolat barátait és mozgalmat kezdeményezett, hogy a karácsonyfa mellett fellendítse a szent jászol kultuszát. További cél az, hogy a kereszténység figyelmét ismét az igazi karácsonyi szimbólumra, a betlehemre irányítsa.

A mozgalom nem irányul a karácsonyfa ellen, csupán azt szeretnék elérni, hogy a keresztény családban ne álljon karácsonyfa betlehem nélkül. Igenis, maradjon meg a karácsonyfa a szobában, de zöld ágai között, vagy alatta legyen ott a szent család, a betlehem. Álljon a karácsonyfa a betlehem főtött, mint egy angyal, vagy herold, mely a gyermekkorunkból sarjadó múlt erős emlékeivel hívogat bennünket, hogy nézzük meg azt a csodát, melyet lábainál látunk. Méltó rendeltetése ez ennek az örökzöldjével az őrök életet szimbolizáló fának. |

A krisztusi szeretet szótlan szava | és hatalma már több éve megte- |

remtette a mindenki karácsonyfáját, a szegények karácsonyfáját. Ez a szép cselekedet arra irányul, hogy az örökzöld csillogó ragyogása elé imára kulcsolt kézzel azok is oda állhassanak, kiket annyira sújt az élet, hogy a Megváltó születésének ünnepén még egy fenyőágat sem tudnak venni. Ne maradjon az idén egyetlen karácsonyfa se szent jászol, betlehem nélkül. Karácsony ünnepének mindenkit befelé fordító, szeretetten hangulatában a betlehemen keresztül jutunk el az őrökké élő krisztusi igazság felismeréséhez és átérzéséhez.

A betlehem fenséges jelképe a keresztény családnak, mely segíteni fog a nem egy helyen meglazult családi egységet megerősíteni és elősegíti annak felismerését is, hogy az élet legmélyebb értelme, legtisztább öröme a családban gyökerezik.

Ha semmi más célja és értelme nem lenne, úgy ezért egyedül érdemes mindent elkövetnünk a betlehemes kultusz megteremtésére és elmélyítésére.

— Madi Kovács Imre főispán akciója a Siószabályozis érdekében. Régóta ismeretesek azok a súlyos anyagi károkkal járó kellemetlenségek, amelyek a Balaton vizének a levezetésével, illetve ennek a levezetésnek a szabályozatlanságával kapcsolatosak. Vitéz Madi Kovács Imre, vármegyénk főispánja most ebben a kérdésben a kormány végleges és mielőbbi megoldását kéri és kezdeményezésére Fehér, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala vármegyék főispánjai a folyó hét folyamán együttesen fognak eljárni a földmivelésügyi miniszternél, kérve a Sió szabályozásának, hajózhatóvá tételének mielőbbi olyan kivitelét, amely ennek az országnak és a partmenti birtokoknak többé kárt nem okoz, hanem a víz energiájának felhasználásával {jelentékeny hasznot hajthat.

— Az „Erdélyért“ akcióra vi- . téz Madi Kovácslmre, főispán utján I újabban az alábbi összegek folytak ! be: Dunaföldvári járás községi al- J kalmazottai 36T82, Központi járás

községi alkalmazottai 337*59, Tamási járás községi alkalmazottai I 264 58, Simontornyai járás községi alkalmazottai 258*65, Horthy Miklós vármegyei kőzkórház tisztviselői kara 21360, Községi elöljáróság Paks (újból) 78*33, Községi elöljáróság Pári 65*10, Irzaelita elemi iskola Paks 3, Szekszárd város polgármesterének gyűjtése 3203*37, Bátaszék és Vidéke Ipartest'ülete 28*74 P.

— A főispán és alispán Budapesten. Vitéz Madi Kovács Imre főispán és Szongott Edvin alispán folyó hó 4 én Budapesten résztvesz- nek a belügyminisztérium azon értekezletén, amelyen előterjesztik a helyszíni tanulmányok és vizsgálatok alapján végzett szociális programot. Ezen az értekezleten állapítják meg, hogy a földmivelő munkák megszűntével első sorban milyen munkaalkalmakat kell az egyes vidékek lakosságának juttatni.

— A bátai apátság és Krisztus vére ereklyéje. Fenti cim alatt a napokban érdekes tanálmány jelent meg a dr Holub József pécsi egyetem ny. r. tanár által szerkesztett „Tolna vármegye múltjából“ című sorozatban. A számos fotografikus oklevélmásolattal és leletillusztráció- val magyarázott igen érdekes mű négy részre oszlik. „A bátai apátság és csodálatos szent vér ereklyéje“ cimű fejezetet nagy történelmi forráskutatás alapján dr Kónyi Mária dolgozta fel, mig „A bátai apátság Krisztus vére ereklyéjének ábrázo- lásos emléke“ címen dr Holub József professzor irt tanulmányt. A negyedik részben dr Csalog József Tolna vármegye szekszárdi múzeumának igazgatója a bátai monostor helyén végzett ásatásokról számol be, mig dr Dercsényi Dezső a negyedik részben jórészt ezeknek az ásatásoknak a nyomán tudományosan ismerteti az idők folyamán elpusztult bátai régi apátsági templomot, mint műemléket. Az értékes kötet ismertetésére egyébként alkalmilag még visszatérünk.

— Vármegyei tűzrendészet! felfigyelő! kinevezés. Vitéz Madi Kovács Imre főispán Malonyay Elemer alispáni titkárt kinevezte vármegyei tüzrendészeti felügyelőnek.

— Kormányzógyfirfis doktoravatás a pécsi egyetemen. A pécsi m. kir. Erzsébet tudományegyetemen december 7-én sub auspiciis gubernatoris a jogtudományok doktorává avatják ifj. Szilléry Pétert, dr Szilléry Péter kormányfőtanácsosnak, a Szekszárdon is ismert pécsi kir. közjegyzőnek a fiát

— Berendelés a földmivelési minisztériumba. A földmivelésügyi miniszter dr Réber Tibort, a simontornyai járásba beosztott tb. főszolgabírót, oki. gazdát, próbaszolgálatra berendelte a földmivelésügyi minisztériumba.

1940 december 4.