Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-11-06 / 80. szám
nil. Átfolyom. fzekszlrd. 1940 november 6. (Szerda) BO. »Am. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefqnszám: 85 Előfizetési dl): Sgész évre _ 12 pengő || Félévre_ ___ 6 pengő Fele lős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér, Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerll I. A helyes ut A múlt napokban folyt le az első időközi választás, amelyen a választópolgárok első alkalommal nyíl* vánithatták véleményüket afölött, hogy helyeslik-e néhány képviselőnek a kormánypártból való kilépését, vagy sem. A választ a hevesmegyei kerületben adták meg, ott, ahol az általános választások idején nyilas képviselő kapott mandátumot, de azt a közigazgatási bíróság megsemmisítette. így vált szükségessé az uj választás, amelyből a Magyar Élet Pártjának jelölje fölényes győzelemmel került ki. Az eredmény egy pillanatig sem volt kétséges előttünk, mert tudtuk, hogy a kormány reális politikája az országos választások óta csak fokozta a nép bizalmát és szeretetét gróf Teleki Pál miniszterelnök és pártja iránt. Ezt a fokozott bizalommegnyilvánulást érezte a másfél évvel ezelőtt •9 megválasztott nyilasképviselő is és éppen ezért nem lépett fel az uj választásokon és pártja sem állított ellenjelöltet. Fellépett azonban —. bár hivatalosan pártonkivüli programmal — a disszidensek egyik • jelöltje, akit támogatott a Magyar Megújhodás Pártja és a Nyilaskeresztes Párt is. Melléje állhatták volna tehát régi hívein kívül azok is, akik helyeslik a kilépéseket. De ez a két tábor együttesen sem tudott még csak valamire való eredményt sem elérni, mert a több, mint 12.000 választóból álló kerületben mindössze 3713 szavazatot kapott. Így a kormány jelöltje fölényes győzelemmel nyerte el a mandátumot. Tehát a nem is olyan régen még nyilas kerület ma már belátta, hogy gróf Teleki Pál és pártja a helyes utón jár. A hevesi szavazatok nagy többségéből a disszidálóknak is rá kellett jönniők, hogy gróf Teleki Pál politikájával nem vehetik fel a versenyt még akkor sem, ha a pártból kilépve a nyilas elveket vallják és hirdetik. A hevesi választás eredménye egyúttal ítélet is az egységbontók ellen. A józan itélőképességü, higgadt gondolkozásu magyar nép — igen helyes politikai érzékkel — megadta a választ a „megújulás* pártjának programmjára is. Nem igazolta ezt a programmot és ítéletében kimondta, hogy a meglévő hatalmas egységet néhány nyugtalan politikus nem bonthatja meg. A hevesi magyar nép éppúgy, mint a megnagyobbodott ország magyarsága továbbra is bízik gróf Teleki Pál miniszterelnökben, rendületlenül kitart mellette, mert tudja, mit köszönhet az ő megfontolt politikájának szociális, gazdasági és nem utolsósorban külpolitikai téren s tudja, hogy csak az eddigi utakon haladva jutunk el nagy nemzeti céljaink megvalósulásához, a nagyobb, i boldogabb Magyarországhoz. Varmegyénkben is megindul a szociális munka Az országos nép- és családvédelem törvénybeiktatása, — a család- védelmi alap megteremtése, az országnak szociális felügyelőségekre osztása élükön egy-egy fiatal szakemberrel — ettől a hármas intézkedéstől lehet számítani az uj, szociális Magyarország építésének korszakát. Azok a kísérletek, amelyeket Esztergái Lajos dr pécsi polgár- mester folytatott, először kicsinyben Pécsett, majd nagyobb méretek között Szatmár vármegyében, annyi tanulsággal jártak, hogy a leszűrt tapasztalatok alapján a kormány az egész ország átépítésénél jónak látta a kialakult elveket irányadókul venni és ezek szerint megindítani a küzdelmet a szegénység, az életbizonytalan- | ság, a nincstelenség, a proletáriátus | teljes felszámolása érdekében. A belügyminiszter kinevezte a szociális felügyelőket s azok Eszter- gár Lajos dr irányítása mellett egy- egy tájközpontban értekezletet tartottak, hogy a kormányzat által felállított alapelvek szerint megvitassák az egyes tájegységek szociális szükségleteit és a meginditandó munka feltételeit, tisztázzák. Erről az értekezletjárásról Esztergár Lajos dr alábbiakban nyilatkozott: Megszűnik a segélyezés minden fajtája A szociális felügyelők a városok és megyei törvényhatóságok vezetőivel megvitatták a törvény céljának gyakorlati alkalmazását és a végrehaj- I tási utasítások módozatait. Mintegy | felmérték a szükségleteket, hogy I ezekhez képest tehessék meg javasPongrácz Lajos készülő arcképéhez Sokszor állunk meg szobrok és festmények előtt eltűnődve azon, hogy akinek testét bronzba öntötték, vászonra festették, milyen szolgálatot tett a közösségért, a nemzetért. Néha csak a nevet olvassuk le kissé megszégyenülten a művészi alkotásról, mert egyebet sem tudunk az illető közéleti nagyságáról. Bizonyára nagyszabású ember volt, — gondoljuk — s ha nem is az egész nemzet egyetemességéért, de valamely kisebb csoport érdekeiért harcolt, fárasztotta életerejét, vitte harcba Istentől kapott tehetségét. Pedig akikről ilyen keveset tudunk, azok is lehettek olyan megáldottak tehetségben, mint a hires nagyságok, de talán az életkörülmények, a szerénységük és finomságuk miatt nem törhettek szárnyaló magasságokba. De az ismerősök és barátok őszinte nagyrabecsüléssel állnak meg az ilyen szobrok és festmények előtt, hogy bensőséges lélekkel áldozzanak a becsületes, munkás lélek emlékének. A minapában hallottam, most is festenek egy képet. Nem olyan emberről, kinek nevét és hírét szárnyra kapták a csalfa szelek, hanem olyan valakiről, akit ismer egy község és egy vármegye. Jónevü festőművész érdeklődött a mi kedves Pongrácz Lajos bátyánk fennmaradt fényképei után, mert nem akar természet- ellenes, kiretusált „művészi“ kép után festeni. És kérdezi, milyen volt a szeme a mi szerettünknek . . . A szem a lélek és a szív tükre és éppen ezért a művész a leghelyesebb nyomon jár kitudakolásával és mi egyetemesen elárulhatjuk, hogy amikor ennek a jóságos embernek meleg, barnás szemébe néztünk, ott valóban lélek és szív táncolt előttünk, aranyiélek és aranysziv, olyan aranyos, amely a mi szenvedéseinkkel együtt lüktetett hosszú időn keresztül. Ha az bizonyos, hogy a művészek lelket öntenek szobraikba és a vászonra szellemet idéznek, enged- I tessék meg nekünk, hogy ehhez a | nagy teljesítményhez mi is küld- | hessünk valamit Pongrácz Lajos Egyes szám aranyos szivéből, hadd oldódjék a palettán a lélekkeverésnél. Mert valahogyan úgy érezzük, szivét, lelkét itthagyta közöttünk, szelleme körülöleli énünket. Vegyük elő a vázlatfüzetet és színesítsük meg ezt az érdemes lelket 1 Kemény, határozott vonásokkal fejezzük ki, öntsük formába azt a sok munkát, ami a legkedvesebb pajtása volt. Furcsán hangzik ez a mai világban, de szószerint igy volt. Lajos bátyánk mindig, reggeltől estig, dolgozott. Dolgozott a patikában az orvosságok apró adaga- inak idegölő méricskélésével; a legalázatosabban szolgált ki mindenkit képviselő korában is, . . . sietett a Takarékba, hogy segítsen a szegényemberen, ha bajba jutott ... és kopogott az írógépe... cikkek születtek lelkében izzó hazafiságból... és kérések apró emberektől származók,.. a nagyok felé... s fáradtan szállt lassan előgördülő autójába, hogy mintaszőlőjében keressen némi megnyugvást a pompás gyümölcsfák igaz kertészeként... és az este sem volt az övé... este gyűlésekre hívták... s ő ment, bár a vesztébe ára 12 fillér rohant, de csak ment, buzdított, lelkesített, segített. Vármegyei kisgyü- lés, képviselőház, csupa munka és csupa rohanás. A szegény napszámos nem dolgozott annyit, mint Pongrácz Lajos. Odadobta magát a munka melegéhez és lassú, de feltartózhatatlan égéssel magát hamvasztotta el a közért. De nagyon komoly lenne ez az arc a sok kemény munkától. Nehogy azt higgyük, hogy csak parányi szomorúságot is rejtett ez a kedves arc. Sugárzó boldog mosolyok gyakran simogatták ezt az arcot. De ez a mosoly csak akkor született meg, ha Pongrácz Lajos segített, jó munkát végzett, lelkeket emelt fel az elkeseredés megszégyenitő mélységeiből. Csodálatos, nem hétköznapi dolog, csak másokért dolgozni és ebben örömet találni. Az utolsó időkben a szigorú orvosi parancs ott röpködött a betegszobában, de két három napi pihenés után már felkelt a nagybeteg, magával nemtörődve ismét másokért dolgozott I és mi a patikában szomorodottan | hallgattuk a szobájából kihallatszó
