Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-10-30 / 79. szám
1940 október 30. 3 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG kének hatása alatt. Jézus az életcél. Földi élethivatását akkor találja meg az ember, ha hivatásának mélységét az Isten lelkén át nézi. Az Ő színe előtt folyik minden emberi munka és annak Istent magasztaló himnuszban kell egyesülni. A nehéz életben az ember nem támaszkod- hátik csupán a maga erejére, állására, műveltségére, fegyelmezettségére, mert egyszer elérkezik ereje csődjéhez, összeomlik benne minden. Alkonyatba boruló háttér öleli át a prédikáló képet — fejezte be a püspök beszédét. Mi is mind elérkezünk az utolsó órához. Ez a kép azt prédikálja : Jöjj Jézushoz, aki áldó kézzel hiv. Ha megfáradtál, Ő { megnyugtat, áldását rád hullatja, I szivedre teszi kezét s mig utolsó • tekintetedben lelked az örökkévalóságba emelkedik, addig ő csendes imádsággal szól Istenhez: Hozzám jött, bennem él, őérte is szenvedtem, nyugasztald meg őt Atyám az örökkévalóságban. A püspök az avatóbeszéd után imát mondott a hazáért, Kormányzóért, a haza vezéreiért, a vármegye, a város vezetőiért, a hívekért s megáldotta a megjelenteket. Fábián Imre főesperes imája . után az egyházi szertartás véget ért, melynek végeztével a megjelent notabilitások átmentek a papiakba s üdvözölték a főpásztort, aki a tisztelgés után visszatért Tolnára s onnan a délutáni gyorsvonattal Budapestre utazott, hogy résztvegyen a Protestáns Napokon. I Pr Károlyi Árpád ] _ Dr Károlyi Árpád nyugalmazott államtitkár, a volt K. u. K. Haus-, Hof- und Staatsarchiv (cs. és kir. titkos levéltár) $ egykori igazgatója, szombaton a Pajor szanatóriumban elhunyt. A megboldogult tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, tulajdonosa a Corvin-lánc, valamint sok más érdemrendnek. Ez a hir különösen azért érdekelheti lapunk olvasó közönségét, mert károlyiban testvérbátyját gyászolja dr Borostyán Sándor ny. miniszteri tanácsos, aki. mint pénzügyigazgatósági tisztviselő közei négy évtizeden keresztül lakott Szekszárdon. Károlyi holttestét az Országos Levéltár palotájának előcsarnokában ravatalozták fel és onnan kisérték utolsó útjára. . Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő részvéttáviratot intézte dr Borostyán Sándor miniszteri tanácsoshoz: „Mély fájdalommal értesültem a ragyogó tehetségű történettudósnak, nagyrabecsült és tisztelt mesteremnek, Károlyi Árpádnak haláláról. A család gyászában igaz részvéttel osztozik az egész magyar tudományos világ és művelődésünk minden munkása. Jóságos szivének és nemes tudósegyéniségének emlékét kegyelettel fogjuk őrizni. — Hómann Bálint/ Dr Károlyi Árpád, a magyar tőr- ténetirodalom nesztora, 1853-ban született s benne egyik legnagyobb magyar tőrténetkutatónkat vesztettük . el. A bécsi titkos levéltár igazgatójaként hosszú évtizedeken Tavaly volt az aranymisém. A ruszcsuki püspök hivott meg magá hoz és én, a szegény öreg pap, kinek legtöbbször a nővére ministrál a pádból, mert férfi ministráns nem akad. . . olyan nagy ur voltam egy nap, hogy két püspök volt a minis- tránsom. Megígérte a püspök ur, ha megérem a gyémántmisémet, eljön Viddinbe és itt a mi kis templomunkban tartjuk meg. Bementünk a templomot megnézni. Közepes szoba nagyságú, pár pad, örökmécses. Az oltáron egy szép Mária kép. . . Ferencz József aján déka. Hruzsa plébános ur leült a rekedthangu harmonium mellé és halkan, reszketősen, öregesen felcsendült az imádság: Egymásra néztünk mi ketten . . . messze szakadt magyarok és . ! . sírtunk. Vidám nevetgélés törte meg a csendet. A hajó utasai jöttek értem, hogy menjünk már vissza, mert ha marosan indulunk. Nem tudták megérteni, miért sir ez a két ember ilyen egyszerű kis melódián és miért búcsúznak könnyezve és összeölelkezve, hiszen még két órával ezelőtt azt sem tudták egymásról, hogy a világon vannak. A beálló sötétségben indulunk a hajó felá. A plébánia ablakából kiszűrődő lámpafény még messze elkísér. . . Egy pislogó magyar őrtűz az Al- dunánál. keresztül nagyon fontos és mélyre- | ható tudományos munkásságot fej- | tett ki 8 az ő nevéhez fűződik a | világháború után a bécsi Magyar j Történeti Intézet megszervezése is. Több évtizedes levéltári kutatásainak eredményeit nagyszabású publikációkban hozta nyilvánosságra s különösen a magyar országgyűlések történetére és a Széchenyi-iro- dalomra vonatkozó adatközléseivel a magyar történetírás terén szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az 1886. évben jelent meg első nagy műve, a „Budavár vissza- vívása 1686-ban“, amelyet a főváros megbízásából irt. Azóta egy sereg alapvető és nélkülözhetetlen, főleg részletkérdésekkel foglalkozó tanulmányt tett közzé. Megírta Illés- házy nádor hűtlenségi pőrét, a Bocskay-féle fölkelés történetét, ezenkívül igen sok kisebb-nagyobb cikket, tanulmányt tett közzé szak- folyóiratokban. Legutolsó nagy műve Batthyány Lajos hűtlenségi pőrét tárgyalja. Károlyi Árpád kutatta fel az első felelős magyar miniszter- elnök megrendítő tragédiájának ösz- szes részleteit és két hatalmas kötetben tette közzé a perre vonatkozó összes iratokat, kiegészítve egy hatalmas és értékes bevezető tanulmánnyal. A Magyar Ország- gyűlési emlékek, gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka és gróf Batthyány Lajos miniszter- elnök főbenjáró pőre a magyar Történelmi Társulat forráskiadványainak nagyértékü sorozatában láttak napvilágot. Károlyi Árpád halálával egy gazdag és eredményes munkában töltött élet ért véget. Az uj utakon járó magyar förténetirás rendkívül sokat köszönhet nagyarányú kutató munkásságának. Bécsi működése alatt támogatója és elindítója volt nem egy kiváló történetírónk (többek közt dr Szekfü Gyula budapesti egyetemi tanár) tudományos pályafutásának. Amikor a bécsi Magyar Történeti Intézet vezetését átvette, reáhárult a feladat, hogy egészen uj alapokon s a modern történetírás szempontjainak megfelelően szervezze meg azt a tudományos kutatást, amely rövid idő alatt felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította történetirodalmunkat. A bécsi udvari levéltár Magyarország ujabbkori tör- j ténetének szinte kimeríthetetlen for- I rásanyagát őrzi, amelynek feldolgo- j zása rendszeres és állandó munkát I követel A nagy magyar tőrténet- I tudós nemcsak ennek a kutató■ Boldogasszony Anyánk Régi nagy pátrönánk Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországrólromlott hazánkról Ne feledkezzél még szegény [magyarokról. A legnyugvó nap sugarai betűztek az oltár fölötti színes ablakon és aranyglóriát vontak az ősz pap feje köré . . . így képzeltem .gyermekkori ómban mindig Szent Pétert. BonvtiiMI TnKnréltpfenztár». T. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (Álaplttatott az 1869. évban) I A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kolcsönöketf betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet, foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le» 2 j munkának hatalmas apparátusát szervezte meg páratlan hozzáértéssel, hanem agg kora ellenére, fáradhatatlanul élen járt a kutatómunkában fiatalabb munkatársai előtt. Élete példájával, példátlan munkabírásával késői utóda volt a XVIII század nagy jezsuita történetkutatóinak, akik igénytelenül s az utókor elismerésére mitsem adva, testes fóliánsok sokaságában gyűjtötték össze azt a rengeteg anyagot, amelyből a magyar történet hatalmas tudományos szintézise kiteljesedhetett ... Értékes művei közül több megvan a Szekszárdi Kaszinó tudományos könyvtárában is. ERDÉLY Egy szeptemberi napon Erdély Megtiport teste megremegett, Wesselényi megfordult sírjában És szétszakadtak a sötét fellegek, ősz volt és virágözönbe Öltözött mégis a határ, Poros országúton a sok-sok ágyú Úgy vonult, mint virágos batár. Verőfényes, boldog ég alatt. Harsogott a kemény nótaszó, Húllt a virág, húllt a könny És szállt az édes magyar szó. Hogy Ízlelték, hogy élvezték A megtalált drága szavakat; A Hiszekegyet, a Szózatot És az Isten áldd meg a magyart. Nem tudtak betelni vele sokáig, Ezerszer mondták egymás után, Mit beléjük fojtott a sötét önkény Húsz esztendeig gyűlölt — bután. Most szárnyrak'elt büszkén, szabadon, Úgy zúgott, zengett, mint a fergeteg, Legyőzhetetlenül, diadalmasan: Éljen a magyar hadsereg 1 Az emberek lerogytak a porba, Imát zokogott ifjú és öreg, A némák megszólaltak bátran És meghallották az eddig süketek. A bénáknak megmozdúlt a kezük, A vakok újra láttának, Kik eddig nem hittek csodákban, Most újra bíztak, újra vártának. Legendák ősi útján Visszatért az új Csaba-vezér, Hogy zengjék, zúgják' mindenek, Nem halt meg a magyar: él 1 Könnyű László. A nobeldij Irta: Jánosi György A napokban sajátságos győzelmi- dal hangzott el arról, hogy az idén a nobelbizottság elhatározta, hogy nem adja ki a világhírű és nagy elismerést jelentő dijat. A győzelmi hangulat főként azért volt, hogy az irodalmi díjról is ezt határozta a nevezett bizottság. A közlemények közül némelyik alaposan kioktatta a bizottságot arról, hogy jövőben micsoda magatartást tanúsítson és milyen mértéket alkalmazzon a dijak odaítélésében ? Nem először történik az meg, hogy a bizottság a dijak közül egyet, vagy kettőt nem ítél oda senkinek. Nem ítéli oda, mert vagy nincs elég tájékozottsága a jelöltek munkásságát, értékét illetőleg, vagy a kiválasztott jelölt még nem érkezett el a saját értéke tetőpontjára, igy várakozni kell. Mindenesetr
