Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-10-30 / 79. szám

1940 október 30. 4 okok indítják a tudós testületet arra, hogy a dijakat, vagy a dijak odaítélését szüneteltesse. Ez a tény azonban senkit se hatalmaz fel arra, hogy diadalittasan állapítsa meg a helyzet bukását, személyeket sértsen, nemzeti érzületében bárkit meg bántson. A nobeldij a világ értékmérője volt és ma is az. — Szentgyörgyi professzor nobeldija fényt hozott foglalkozására, dicsőséget jelentett a magyar nemzetnek, annak a kar­nak, amelynek tagja. S az a kar, az a nemzet, fokozatosan emelke­dik értékében, tudományos elké- szültsége erősödött, kutatásai elmé­lyültek s az orvosi tudomány hazánk­ban a világon páratlan színvonalra emelkedett, emberek százezreinek ad életet. Igen sok orvos ma is meg­érdemli a kitüntetést és az ezzel járó elismerést Érdekes az, hogy az irodalmi nobeldij hazánkban a legkívánato­sabb volt. Úgy állították be, mint amelyik állandóan esedékes, levé­ben lóg, egyszercsak beüt... — S most lám, a nagy káröröm, hogy dehogyis 1 Általában az volt a nézet, hogy hazánk szellemiekben nem szegény, az irodalom egyenesen világfeletti, gazdag, hatalmas, méltó arra, hogy ezt a nobeldij meg­pecsételje. Nem így történt. Állító­lag. A bizottság nem találna a dijakra, közelebb az irodalmi díjra érdemeseket. Sehol. Mi az irodalom ? Az irodalom az emberi szellem örök, mindenkit érintő és érdeklő megnyilatkozása. Életünk "vonásait, mindenre kiter­jedő mozdulásait teszi az irodalom maradandóvá. Szellemi kép arról, ami az emberiség életében lejátszó­dik. Ez a meghatározás mérték is. A szemét, a plakát és puskaporos, dühöses uszító és indulatosan gán- csoskodó, zavaros korszellem által fel­színre dobott piszok, ha írás is, nem irodalom. Az isteni vonások iroda­lomban való megnyilatkozásai vál­tozatlanul érdekesek, lebilincselő közkincsek. Viszont néhány sajtó­szülemény idétlen ficánkolása kit érdekel, kire tartozik s ki talál bennök mást, mint felháborítót ? A nobeldij szelleme akkor buknék meg, ha egyáltalában ügyet vetne azon termékekre, amikre az üdvrival- gók gondolnak. Itt irodalomról be­szélni, az értéket felismerni, azt meg­becsülni és kiemelni, egyértelmű az­zal, mintha valaki annak idején a Róma égése felett ódázó Nérónak azt monta volna : őrült. Óh, csak ő és csak egyedül ö a méltói Emlék­szem, hogy a kommun tébolyodott figurái a kommun nevében minden mást aljas burzsuj gaziratnak minő­sítettek, ellenben a népbiztosok szinműirodalmi tevékenysége egekig ért. Rachmanova leírja a bolsevista vajúdás idejét s abban egy színpadi tevékenységet rajzol meg, amikora cseka emberei játszottak képtelenül ostoba módon elképesztően buta vala­mit színmű helyett, aminek nem örülni egyértelmű volt a halállal. Előttem vannak a nobeldijas írók I TOLNAMEGYEI ÚJSÁG művei. Némelyiket háromszor is át­olvastam. Előttem van a mai, kor Írott dolgainak egyrésze. Azok is, akikre a kárörvendők gondolnak, mint dicsőkre és azok is, akik hall­gatnak. Mig egyfelől szembetűnő az, hogy egy nobeldijas munka se olyan, hogy rá lehetne fogni, hogy nem érdemli meg a nagyszerű koro­nát, addig másfelől szembetűnő az összehasonlítás eredménye a mostani alkotások hátrányára s ha valaki ezeket tenné a tudós társaság elé, akkor annak meg kellene tébolyodni, ha a dijat eféle műnek kiadná. — Semmi, semmi és semmi I Ez az, amit korunk nyújt. A katonát agyon lehet lőni, ha nem engedelmeske­dik. De egy tudóst, ha az igazi, nincs hatalom, amely arra kénysze- rithetne, hogy a szamár homlokára Korltsánszky Öltő u]abb kitüntetése Nemrég megemlékeztek róla a fővárosi lapok, hogy Schmierer Albert német gyógyszerészvezér — egyben a 600,000 főnyi Birodalmi Lövész Szövetség vezérhelyettese a Szö­vetség válogatott csapatával baráti lövészversenyre Budapestre érkezett. Ez alkalommal kartársi és baráti fogadtatás volt a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület szék házá­ban, ahol a Budapesti Gyógyszerész Testület és az alkalmazotti egyesü­let vezetői is megjelentek. Az üdvözlés után Schmierer Albert meleghangú beszédben válaszolt, majd a továbbiakban elismeréssel szólott megyénkben földinknek, — Koritsdnszky Ottónak, a Magyar- országi Gyógyszerész Egyesület ügy­vezető igazgatójának, a nemzetközi gyógyszerészet terén három évtize­den át kifejtett lelkes munkásságá­ról, amellyel nemcsak a magyar gyógyszerészet színvonalát ismer­tette meg a Nemzetközi Szövetségbe tömörült államokkal, hanem amely­nek során a német gyógyszerésze- tért is eredményesen dolgozott. A német gyógyszerészség tiszteleti rásüssze azt a bélyeget, amely azt értelmessé tehetné. Káröröm helyett inkább gondol­kodjunk. A nobeldij elnyeréséhez három dolog kell. Az egyik az, hogy a jelöltet jelöltté valamely hazai irodalmi társaság (egész nem­zetet felölelő), vagy nobeldijas sze­mély ajánlja. A másik, hogy az ajánlatot a nobelbizottság elfogadja, a harmadik a jelölt értéke. Tehát a harmadik a jelölt értéke. S kit fog ajánlani egy rabszolgaszellemü rabszolga, nem egyszer ostoba és elfogult testület ?... Kebelbelit... Mindezek ellenére van irodalom és a nobeldijjal, vagy nélkül betölti hivatását. Azt se jutalommal sar­kalni, se fenyegetéssel elhallgattatni nem lehet. De a nobeldij is elérke­zik, csak türelem. tagsággal rója le Koritsdnszky iránt elismerését és tiszteletét, amelyet a kartársi nagy nyilvánosság előtt hirdetett ki. Egyben bejelentette azt is, hogy — a Nemzetközi Gyógy­szerész Szövetség keretében való szoros együttműködésük és bajtár- siasságuk alapján — a délkelet­európai gyógyszerészet kérdéseiben Koritsdnszkyval kíván együtt dol­gozni olyképpen, hogy őt kéri fel, hogy nevében és helyette ezen ál­lamok gyógyszerészeiének ügyeivel foglalkozzék. örömmel adunk hirt kitűnő föl­dinknek erről az újabb kitünteté­séről és úgy véljük, hogy ez a tisz­teleti taggá választás talán folyo­mánya annak, hogy az északeurópai és számos más európai országok gyógyszerész egyesülete már régen levelező, vagy tiszteleti taggá vá­lasztotta. A Délkeleteurópára kiter­jedő szakmegbizás újabb munkát jelent ugyan Koritsdnszkynak, de jól tudjuk, hogy ő az ilyen terhet, ha a magyarságnak használhat vele, mindenkor szívesen vállalja. Dr Fehér LŐrincet elitélte a pécsi királyi tábla Dr Fehér Lőrinc volt szekszárd- palánkpusztai bérlőt, jelenleg bajai ügyvédet, vitéz Vendel István és társai ellen folyamatban volt fegyelmi ügy­ben Pápai Károly feljelentésére a vizsgáló biztos megkeresése folytán Baja város polgármesteri hivatala, tanúként kihallgatta. Dr Fehér Lőrinc ez alkalommal azt a vallomást tette, hogy az 1920. évben a képviselő- testületi ülésen az alispánhoz adott Írásbeli beadványában kifogásolta, hogy a túsz-szedésben vitéz Vendel István is részt vett. Ezt a vádját — úgymond a vallomás — az alis­pán felhívására írásba foglalta és azt az alispánhoz beterjesztette. Erre a vallomására dr Fehér Lőrinc Baján esküt is tett. Amikor vitéz Vendel István pol­gármester 'értesült a vallomásról, az alispántól felhatalmazást kért a bűnvádi eljárás megindítására és az meg is indult. A bajai kir. ügyészség dr Fehér Lőrinc ellen, hamis tanuzás bűntette miatt vádinditványt terjesztett elő, amelyre Baján 1940. évi május hó I. napján tartott főtárgyaláson őt a bajai törvényszék a Btk. 221. §• a és II. Bn. 5. § 2. bekezdése 2. té­tele alapján a Btk. 92. § alkalma­zásával 100 korona pénzbüntetésre ítélte, de annak végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A kir. ügyész az ítélet ellen súlyosbításért, vádlott pedig bűnössége megálla­pítása miatt jelentett be fellebbezést. A felebbviteli főtárgyalás a pécsi kir. ítélőtáblán 1940. évi október hó 25-én volt, amelyen a kir. ügyész fenntartotta az ügyészség által be­jelentett semmiségi panaszt és az ügy tüzetes ismertetése után a kir. ítélőtábla megváltoztatta a bajai kir. törvényszék ítéletét és dr Fehér LŐrincet a Btk. 221. §-a alapján II. Bn. 4. §-ának felhívásával Ítélte 200 pengő pénzbüntetésre, amely behajthatatlanság esetén 20 napi fogházra változtatandó áL A büntetés végrehajtását tehát nem függesztette feL Az ítélet ellen, mivel a vádlott ismét csak gondatlanságból elköve­tett hamistanuzás vétségében lett bűnösnek kimondva, az ügyész fel­lebbezett, de fellebbezett dr Fehér Lőrinc is. így ebben az ügyben végső fokon a kir. kúria ítélkezik. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! Két szög a falon. (Schneider Jánosnénak küldöm szeretettel.) Mért nem tudok elmenni innen ? Mondják, ha mennék, elkerülném A bánatot, mely itt lakik velem. A bánat.. . nem kívánatos lakótárs, De nekem ő lett most már mindenem. Araszra túl, köröskörOl falak, A falak mögött élnek, alszanak, Napok kánkánját járja mind az ember S az én ajkam suttogni sem mer Nehogy elűzzem élű árnyadat... — Lesz*é majd ember, — elmúlásom árán, — Ki úgy, mint én, leikével szenved itt S leikéből szórja könnye gyöngyeit? Ki úgy, mint én, ha elnéz erre-arra, Minden mögött egy komor ravatalra, Amelynek éke két lehunyt szemed .. . Elgondolom:— mi lesz mindez majd másnak? Embernek, szélnek, vagy az elmúlásnak... Könyv, kép, karosszék, némult zongora, Felrótt betűk papírok garmadáján S a szfvaek, hangok elpendült dala ... Nekem, lám, az is kincs, mi másnak semmi. Két csillogó szög. — Az egyiken sárgult papír: E jegyzetek kezed vonásai. Hitték, várták a holnapot. A másikon a képed, mintha várnál: — »Most, most leszek a megálmodott vártán.1« Elérem végre vágyott vágyamat. ■— — A falban két szög, — fgy egymás alatt, Hozzám beszélnek, én értem csupán. S lábujjhegyen a múlt mig elvonul, A könny elindul s hull, hull, egyre hull. Radványné Ruttkay Emma. — Lapunk legközelebbi száma november hó 5-énf kedden dél­ben jelenik meg. A kiadott kor­mányrendelet értelmében ugyanis folyó hó 31-én, november 1-én és 2-án a lapok nem jelenhetnek meg. Az emiatt elmaradó lapszámért kö­zönségünket mai újságunk nagyobb terjedelmével kárpótoljuk. — Az „Erdélyért“ Országos Gyfijtöbizottság 63.600-as posta­takarékpénztári csekkszámlájára la­punk utján legutóbb az alábbi ado­mányok érkeztek : M. kir. 12. hon­véd dandár törzs tisztikara Bony- hád 30, Kamarás Józsa és Jolán Szekszárd 10, Horváth E. Szekszárd * 2, Heidt Dömötör Szekszárd 2, Ko­ritsánszky János Kölesd 5 P. Kér­jük, hogy a lapunkhoz mellékelve volt postatakarékpénztári befizetési ' lapokon szerencsétlen erdélyi vé­reink megsegítésére mielőbb ada­kozni kegyeskedjenek. — Dr Rajniss Ferenc a dom­bóvári kerület országgyűlési kép­viselője, aki a MÉP-ből már régeb- ban kilépett, most csatlakozott a vi­téz Imrédy Béla volt miniszterelnök és Jaross Andor volt felvidéki mi­niszter vezetése alatt alakult Magyar Megújulás Pártjához.

Next

/
Thumbnails
Contents