Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-10-09 / 73. szám
nil. évfolyam. Szekszttrd. 1940 október 9. (Szerda) 13. adu. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ■JtmaÉNI KfrnPMr MEOJELBwQ ktobsttUmt pminrn ti TlraanAi-Mi ii> Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési d 11: Egész évre _12 pengő || Félévre_______6 pengő Fe lelős szerkesztő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl)a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmétersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti I, Erdélyből visszatért katonáink ~—ünnepélyes fogadtatása Dal és dal Irta: Jánosi György Valakire várok, aki engem is vár. Körülöttem méltóságosan és szakadatlanul folyik az élet. Üteme, káp- rázatos hullámzása színesen vetődik bele az őszbe. Nézem, hol tűnik fel a kék távolból a galamb, amiről milliók álmodnak. Előttem a miniszterelnökség, mellettem egy ember, aki nagyot köszön, beszédbe ereszkedik velem. Kire várok, szeretné tudni s míg elmagyarázok neki a dologból annyit, amennyi kielégíti kíváncsiságát, őszi levelek sodródnak elém. Beszélek, beszélek, de az ember aki engem ismer, már nem figyel, egyenként szedi fel a leveleket a gránitkockás útról, öreg derekával hajlong, remegő ujjaival kotorja fel a szél mozgatta leveleket, — meghaltam számára. — Dolgoznunk muszáj, — magyarázta később. Ez itt a szellem. Erdély ma már az édesanya ringó karjai közt. Ma még zeng az induló. Még harmatos az orcánk, harmatossá tette az őrömköny. De már megindult a megszervezés, az épi- tés nemcsak ott, hanem a nagy egészben is, amely megérzi a változást a maga életében is. Bizonyos, hogy Erdély visszatérése divatossá teszi mindazt, ami nevét viseli. A Felvidék visszatérte is hozott magá- val hasonlót. Heteken át merő felvidéki dolgokba ütköztünk. Ünnepek, megrendezett összejövetelek, ruhák, dalok, táncok, szokások, művészi alkotások zúdultak rá a nemzetre. Mind a felvidéki jelkép üzeneteként. [És jött a szürke hétköznap, a meguntság... a publicisztika észrevette Románia aggóniáját, titkolt betegségét, a figyelem Erdélyre terelődött, elolvadt, beolvadt, eltűnt a Felvidék, szine, zamata, ize elpárolgott... Térjünk napirendre Erdélyt elett is, jó ? Térjünk a munka napirendjére! Igen hamar további területeket juttat nekünk az Isten igazságosztó keze. Már látjuk a történések bizonytalan homályból való alakulását. Nem emberek intézik azokat, amik következnek, ünnepre-ünnep köszönt be hozzánk. De akkor mi lesz a munkával ? Mi lesz a nemzet kenyerével ? Mi lesz a megélhetéssel, ha állandóan csak felvonulások színes lángjában hévül szivünk ? A legkomolyabb ajkakról a legko- rtlolyabb szózatok hangzottak el, amelyek arra intették a nemzet millióit, hogy kezdődjék el a hasznos munka. Ezeknek a szózatoknak visszhangra kell találniok. A magyar rónák parlagon hevernek. A daltalan tájakon alig lehet észrevenni néhány embert. Nem egy* szer látunk a földeken barázdában hagyott ekét. A szántásból kiveri az időjárás a gazdát és olyankor abban a reményben hagyja félbe a szántást, hogy a vihar elültévej tovább folytathatja megkezdett munkáját. — Láthatatlanul áll most így minden eke, holott az idő sürget és int arra, hogy a nemzet hatalmas fegyverét, a mindennapi kenyeret- szerző vetést végezni kell! A háború mögött mindig sunyin kullogott az ínség. — A mostani világrendezés utolsó mozzanatai befejezés ejőtt. A nagy nemzetek nagyvonalú gazdasági és politikai dolgokkal fognak foglalkozni, Magyarország sorsa Magyarországé lesz, teheti azt, amit akar. Németország, Olaszország, Japán és Oroszország is a világ területein tartanak majd szervező szemlét. Talán mi is gyarmatügyek- kel foglalkozhatunk ? Nem bizonyos. De az bizonyos, hogy a magunk fenttartásának, létének gondjai ránk hárulnak s olyan lesz jövőnk, amilyenné mi alapozzuk meg. Vetni kell, ha aratni akarunk és bizony nem kis honfoglalás, nem csekély értékű győzelem az, ha megindul a magyar ugarokon a megszokott őszi munka, hogy terüljön az asztal egy gazdag aratás után, erősödjék a jövő nemzedék, izmosodjék a hadsereg, biztosabb legyen a megnagyobbodott haza gazdasági élete. Dal és dal a magvetés. Hangtalan dal, amely gondtalan jövő útjaira indítja a lendületes csapatokat. Elő- és élettörténelem muzsikál a barázdák felett, amelyekben duzzadnak a magvak, hogy kisarjadjék belőlük az, amiről olyan sokat beszélünk, ami szemünk előtt csodásán játszódott le: az aratás. Egy pompásan felépített kormány- rendszer gazdag politikai aratásról gondoskodott. Remek szellemi munka eredménye volt az. Most a föld népén a sor, hogy e munkával összhangban elvégezze azt, amit tőle vár a haza. Különösen most, amikor katona fiaink hazatérnek, kell fokozott lendülettel, örömmel megindulnia a győzelem ezen uj megalapozásának: a mezőgazdasági ! munkának a hazáért, a nemzetért, I mindnyájunkért. . örömteli várakozással készült Szekszárd lakossága arra az ünnepi aktusra, amikor újból a város falai közt üdvözölheti az itt széketö dandár, valamint a háziered országszerző katonaságát. A város már napokkal ezelőtt ünnepi díszbe öltözött, fellobogózták a házakat, feldíszítették az ablakokat és villany- világítási vezetékoszlopokat; hatalmas diadalkaput állítottak a Szé- chenyi-utcának a Garay-térbe való torkolásánál és minden előkészületet megtettek arra, hogy a vármegye és a város Erdélyt megjárt fiait minél impozánsabb külsőségek között és minél melegebben fogadhassák. Már péntek délután lázban volt a város, mert az érkezett hírekből azt lehetett következtetni, hogy kilenc óra tájban megérkeznek a katonáink. Az utcákon hömpölygő tömeg a hirtelen beállott esőben is kitartott, amíg megbízható értesülések nem közölték, hogy a katonavonat érkezése csak a hajnali órákban várható. Szombat reggelre Ernőhdzy százados vezetésével valóban meg is érkezett egy gépesített félzászlóalj, amelyet a korai órákban vitéz Veti- del István polgármester tekintélyes tömeg élén szép beszéddel üdvözölt a diadalkapunál. Ugyanakkor megtudta a város közönsége, hogy a dandárt és az ezredtörzset külön vonatok később hozzák. Vasárnap reggel ragyogó napsütésben, pompás időben futott be a dandárt hozó vonat Szekszárdra és az Erdélyt megjárt csapat a Mátyás király-utcán és a Rákóczi-uton keresztül a leventezenekar indulóira vitéz Török Kálmán tábornok, dandárparancsnokkal az élen vonult be a Garay-térre. Az utcákat és a Szent István-teret díszruhába öltözött iskolás ifjúság és a nagyközönség szegélyezte és folyton éljenezve virágokat dobált a katonák elé. A Garay szobor előtt, a diadalkapunál vitéz Madi Kovács Imre főispánnal, Szongott Edvin alispánnal, vitéz Vendel István polgármesterrel az élen ott voltak Szekszárd polgári és katonai hatóságai, hogy a nagyjelentőségű esemény előtt fogadják a hazatérő helyőrséget. A szobor eiőtt vitéz Török tábornok j segédtisztjeivel együtt leszállott a I lováról, majd eléje állott vitéz Vendel István polgármester és éljenzésektől, tapstól többször félbeszakított igen hatásos, szép beszédben üdvözölte. Történelmi utón vonultak át itt — úgymond — Méltóságodék, hiszen erre meneteltek a római légiók Kelet felé; itt vonult el a szerencsétlen II. Lajos király hadaival a mohácsi katasztrófa előtt; erre jártak Rákóczi vitéz hadai, hires bri- gadérosai, itt csillogtatták meg fegyvereiket a szabadságharc honvédéi és a legutóbbi időkben itt vonult el az országépitő nagy államfő Buda felé, amikor úgyszólván a semmiből újjá teremtette a magyar honvédséget. Erre vonultak el a mi fiaink, honvédeink is, hogy megszállja a baráti nemzetek által felrajzolt uj országhatárokat. Erre vonultak el most, hónapokkal ezelőtt is, hogyha szükség lesz reá, esetleg fegyverrel, vérük hullásával szerezzük vissza Erdélyt. Erdély északi része — Istennek hála — véráldozat nélkül visszatért. Mi a baráti hatalmak eme döntésébe egyelőre belenyugszunk, mert tudjuk azt, hogy amint a szerecsen gyereket nem lehet fehérre mosdatni, úgy nem lehet Aradot, Temesvárt és Brassót a magyar lel- kekből kilörőlni. Mi pedig — végzé beszédét a polgármester — dolgozni fogunk a magyar honvédségért, hogy az a legközelebbi alkalommal visszaszerezze Magyarország még rabságban sinylődő régi határait. A polgármester nagy tetszéssel fogadott beszéde után Madi Kovács Judit, a főispán leánya és Szongott Bea, az alispán leánya virágcsokrokat adtak át a dandárparancsnoknak. Vitéz Török Kálmán tábornok, dandárparancsnok az üdvözlő beszédre többek közt ezeket válaszolta: A Ti fiaitokból, Szekszárd és Tolna vármegye szülötteiből álló dandár nevében melegen köszönöm ezt a szép fogadtatást és ez alkalommal büszkén számolok be fiaitok hősi viselkedéséről. A hivó szóra a dandár minden ! egyes embere késedelem nélkül, a ! leggyorsabban bevonult és itt ko- | moly munkával, lelkiismeretesen kéEgyes szám ára 12 fillér
