Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-07-06 / 48. szám
OIL IM tataim. HM Jolim 6. (tanliit) 48. nta. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG MKlfcNKÉNT item MEGJELENŐ KERESZTÉNY PÓT jmr AI ÉR TÁRSAT! AT JUT TAP Hirdetések Arait Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Felelős szerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 I BLÁZSIK FERENC ■ a legKiscoD niraeres dija 1*00 pengő. — a hirdetés egy 6C---------- I A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I hB8é£on roilllméteraoronkfat to ffflér. előfizetési d 11: I _.. . .... , .. . .. , .... I AIIAstkeresőknek 80 százalék kedvezmény. , 19 nano/l II PíHővm» fi n«nt,A I ^,®nzc*^8* fJJJ8** hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető I a hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzéal, családi hír, valamint a Pgész évre — 12 pengő || Félévre«- — — o pengő| közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | nyllttér soronként 60 fillérbe kerU 1. Gróf Teleki Pál 1 miniszterelnök, a Magyar Élet Pártjának keddi értekezletén nagy be- 4 szédet mondott. A mostani időkben is európai feltűnést keltő beszéddel nemcsak a tengelyhatalmak sajtója foglalkozik, de elismeréssel emlékeznek meg róla Angliának és az északi államoknak, valamint a délkeleteurópai országoknak az újságjai is. A miniszterelnök e beszéde az alábbiakban jelölte meg a kormány kül- és belpolitikai célkitűzéseit : Ami a nehéz időket illeti—hangoztatta többek között, — nem mondhatok sokat. A fontos az, hogy a nemzet nyugalommal, önérzettel és bizalommal tudjon szembenézni a nehéz időkkel és tudjon nehéz időket élni. Ez a fontos, nem a részletek és ahhoz, hogy a nemzet tudjon igy élni, hozzátartozik, hogy a kormány többségi pártjának azok a tagjai, akiket a kormányzó bizalma a miniszteri székbe ültetett» a fokozott felelősséget érezzék és viseljék. De azt mondhatom, azokkal a hangokkal, vagy felszólalásokkal szemben is, amelyek elhangzottak a közelmúltban, talán ma is a képviselőházban, ahol nem tudtam jelen lenni, mert szintén olyan események és ténykedések tartottak vissza, — amelyek miatt nem jöhettem be, hogy a kormány eddig is résen állt és ma, napról-napra váltakozó helyzetekben is résen áll, minden igyekezetével figyel és az ország érdekeit igyekszik érvényesíteni legjobb tudása szerint, teljes erejével, tudatában annak, hogy a nemzet bizalommal áll a háta mögött — és tudatában a nemzet erejének is. A nemzetnek három főkincse van. Az érték sorrendjében mondom: a nemzet becsülete, a nemzet függetlensége és a nemzet nagysága. A nemzet becsülete jelenti a nemzet öncéluságát is, amelyet Gömbös Gyula hangoztatott és jelölt meg ilyen szóval: jelenti tehát az önerejére támaszkodást: lelki függetlenségét és baráti hűségét. A feladatok — folytatta a miniszterelnök, — amelyek ma ránk várnak, — társadalmi és szociális feladatok egyrészt, országépitő feladatok másrészt. A felelősség át- érzését a felelősség decentralizációjával kell keresztülvinni. Az egész közigazgatásunknak az a baja, hogy a felelősség folyton csökkent és folyton fokról-fokra feljebb lett tolva. Az egész közigazgatási kérdés minden ágazatában elsősorban ettől az egy lelki problémától függ. Erre kell ránevelni, ráirányítani, ennek értelmében kell a törvényeket hozni, a rendeleteket alkotni, ennek értelmében kell átalakítani a végrehajtást és erre kell a tisztviselőket kényszeríteni. A másik lelki alapkövetelmény a szociális érzék. Egyik legnagyobb bajunk, hogy a magyar tisztviselői karban nincs kellő szociális érzék. Ehhez a szociális érzékhez ugyanúgy sorakozik a nemzetiségek ügyeinek és a nemzetiségekkel való helyes bánásmódnak és megértésnek érzéke és a vallási türelem. A nehézségeknek, amelyek törvényeink alkotásában jelentkeznek, következményei törvényeink végrehajtásában is érezhető. A zsidó- törvény nem közérthető volta, sőt e tekintetben még ezt is meghaladó érthetetlensége, azonkívül a komplikált volta azt idézi elő, hogy köny- nyebb kijátszani, vagy esetleg csak módokat találni anélkül, hogy az egyenes kijátszásnak volna mondható, — de módokat találni, amelyeket a törvény erkölcsi kijátszásának jellemezhetnénk, ha nem is jogi kijátszásnak. Meghoztuk ezt a törvényt, a parlament megalkotta, becsülettel próbáljuk végrehajtani. És ezeket most azért mondom el, hogy a jogi kijátszáson kívül az erkölcsi kijátszást is, szóval a nemzet akaratával való szembehelyezkedést, egyes esetekben akár az érintettek részérói, — akár hivatalos közegek részéről, itt megbélyegezzem. Azért teszem ezt, mert még megpróbálok rajta igy segíteni, de ha nem megy, akkor a törvényt átalakítással, vagy uj törvény hozásával közérthetővé fogi juk tenni, a nemzet érdekében. i Minden vetés beérik... Irta: Pongrácz Lajos gyógyszerész, országgyűlési képviselő. A legöregebb emberek is alig | emlékeznek, hogy Péter-Pálkor el- | maradt volna az aratás. A magyar { sikság akácos tanyáinak legszebb ' muzsikája: a cséplőgép bugása. Nincs ennél szebb hang a magyar fül számára. Nincs szebb melódia ennél. Pedig nem is melódia, csak egy monoton bugás, mintha távoli templomi orgona néhány mély hangját fogná szüntelenül a művész keze... Mintha a mély erdőbe bekiáltott férfias bassus rengetné, gyűrűzné tovább a hanghullámokat a sejtelmes csendben... Olyan a cséplőgép bugása, mintha sokezer mélyöblü férfitorok imát mormolna félhangon... A világ legegyszerűbb, legsimább legandali- tóbb zenéje. És mégis benne van ebben a muzsikában egy egész nemzet élete. Egy nagy lelkű nép minden gondolata ás ábrándja. A péterp álnapi cséplőgép bugása édes a magyarfülnek, mint az estben a pusztai tilinkó tovaszálló hangja... Mint a bölcső fölé hajló édes anya halk, finom altatódala... Nincs szebb muzsika ennél a föld kerekségén s az idén a hagyományos kezdetkor nem indították be a cséplőgép motorokat, hogy meglendüljenek a fogaskerekek és a cséplőgép szekrényéből kiömöljék az érett élet, kiáradjon a monoton bugás... Oh nem marad el, csak késik a puszták orgonájának indulása, mert az élet még ott ringatózik, ott hajladozik a barázdák sorában. Még nem kapta meg aranyló szinét a magyar föld éltető napjától. Hosszú, kemény, irgalmatlan tél után kilendült a természet is megszokott sínpályájáról. Menetrendje felborult Megkésett a kikelet, a tavaszi rügyfakadás. Megkésett a mezők, kertek virágpompája és megkésett a magyar búza is... Ezért csendes ma még a falvak szérüs kertje a két szent Apostol névünnepén s ezért nem ballagnak gabonakeresztek alatt roskadozó ökrös szekerek az országutakba torkolló dülöutakon... Megkésett a magyar vetés be- érése, mert későn indult a vegetáció és ez a nyár idejéből is magának kiván még egy-két hetet. Volt ez már igy máskor is. De úgy sohasem volt, hogy elmaradt volna a Kárpátok övezte területen, a Duna- Tisza völgyében az aratás. Úgy is volt már, hogy többet várt a gazda, mint amennyit kapott. De úgy soha sem volt ezer év óta, hogy a magyar föld becsapta volna ezt a népet, mely egész életét felbonthatatlan frigyben pecsételte meg a magyar himnusszal, amelyet imádsá- gos szívvel szeret, müvei és ha kell, meg is hal érte... Ez a föld mindég a leghűségesebb barát, a legmegbízhatóbb szövetséges, a legjobban fizető adósa volt a magyar fajtának, bár olykor szűkösen mérte az életet. De ha későbben is, ha néha kevesebbet is, de mindég adott, mindég számítani lehetett rá. És ha beért, a kövér kalászok büszke fejüket szelíden meghajtották a napfényt tükröző, csillogó kaszapenge alatt. A verítékért, amivel öntözték, mindég űzetett és a legnehezebb időkben is ott állott a nép mögött, amely napkeltétől napnyugtáig ápolta, gondozta és sokszor a tulajdon vérével is bőven megöntözte. És az emberi arcokról leeső cseppek az égből aláhulló termékeny esővel egyformán érlelték a kalászt, mig az — arany színébe öltözött, amig a vetés megérett... Mert minden magyar vetés egyszer beérik... És ilyenkor rá kell gondolnunk arra a mi nagy magyar vetésünkre, melyet húszéves szenvedésünkkel, kinnal, verejtékkel öntözünk és bízó reménnyel érlelünk a kasza alá. Rá kell gondolnunk arra a vetésre, a mely lassan, de biztosan érik s amelynek aratása ezen a világon egyesegyedül minket illet... A mi nagy magyar vetésünknek is be kell érni s ha eddig volt türelmünk várni az idők múlását, most még egy picit vissza kell tartani lelkünk mohó vágyát. Az idén a magyar ugarba hullajtott mag is késve adja vissza hozamát s a föld- turő magyar még sem panaszkodik. Ajkát nem hagyja el zokszó, mert azzal, aki felruházza a mezők liliomát: a nagy magyar vetések Gondozójával nem lehet perbe szál- lani. Az Ö kezében van a magyar sors. Bizzunk benne, hogy ennek a sokat szenvedett magyar népnek is a napfény felé fordítja gyötrődött arcát, amelyen sok mély barázdát szántott az elszenvedett mártirsors. ... Csak türelem, erős lélek és biztos kar. Kövessük tekintetünkkel az ugar szélén álló magyar parasztot. Nézzük, hogy áll ott, levett kalappal vetése mellett. Kérges tenyerét ősz- szekulcsolja és fáradt szemét a fellegek irányába emeli. Imával kéri az Istentől a napot, hogy a zöld kalásztenger megsárguljon, hogy a Egyes szám ára 12 fillér
