Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-07-06 / 48. szám
TOLNAMEGYEI UJSÍfi 1940 julius 6. szemek megacélosodjanak a kalászban, de nem zúgolódik, mert tudja, hogy minden vetés egyszer beérik... ... Előbb vagy utóbb, de beérik. Tanuljunk türelmet, önfegyelmet a pipacsos mezők szelidlelkü magyarjától és ha lelki szemeinkkel elértük a bihari. dombokat a magyar Alföld keleti határán, éljen bennünk a tudat, hogy a Királyhágón túl, Erdélyben ma még zölden hullámzik a magyar vetés, de talán rövid idő múlva beérik... Talán már holnap, vagy holnapután, de bizonyos, hogy lesz aratás ... Jusson eszünkbe, hogy kenyerünk most Péter Pál után is lábon áll kint a határban, de csak addig, amig beérik ... Akkor aztán nekilendülnek a magyar izmok, roppan a derék, feszül a kar s jön az aratás. Mert jönni fog az aratás, amire több, mint huszéve várunk. Mert erre a nagy magyar vetésre annyi könnyet és véres verejtéket hullattunk, hogyha minden cseppje gyéBmhHuMI Taknrtlminrtiít R. T, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (AlapIHatott as 1869. évben) A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kölcsönöket} betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet, foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le. 2 mánttá változnék, talán még akkor is kevés volna azért, amit nekünk ez a nagy vetésünk megér. Ne csüggedjünk, legyünk egyek, mint még soha és csak előre nézzünk, mert már dereng a sötét magyar éjszakában a hajnal és a felkelő nap biborsugaraiban izzik a magyar vetés... Erre a magasztos ünnepre, erre a nagy magyar aratásra bár türelmetlenül, de mégis fegyelmezetten várunk, mert bizonyosan tudjuk, hogy egyszer minden vetés beérik... Jaj annak a nemzetnek, amely nem készül fel a legvégsőkig a nagy erőmérkőzésre — mondotta vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter, amikor a magyar rádióban tartott nagyszabású beszédében a Vöröskereszt Egyesület támogatására hívta fel a magyar társadalmat. Katonásan tömör, kemény és mégis lélekbemarkoló volt ez a rádiószózat. Megjelenítő erővel tárta nagy hallgatósága elé, hogy ma már nincsenek harcterek, a modern hadviselés átfogja az országok egész területét, mert a repülőtámadások pillanatok alatt csatatérré tudják rombolni a legbékésebb városokat. Mi hát itt a legelső teendő? Ma már, hála Isten, büszkén hivatkozhatunk arra, hogy van átütőerejü hadseregünk, kiváló az iparunk, amely elő tudja állítani a hadsereg szükségleteit, jól és kifogástalanul szervezett légvédelmünk, ám mindez nem elég, meg kell szerveznünk az egész magyar társadalmat, az egész nemzetet a totális védekezésre. A nemzetvédelem uj feladatai előtt állunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy sebesült hőseink, a légitámadások során megsebesült asszonyaink és gyermekeink sebeit gyógyítani tudjuk, szenvedéseit enyhíthessük. Ezt a magasztosan szép és nagy célt szolgálja a Magyar Vöröskereszt Egylet. Fogalom ez ma már, hiszen mindnyájan ismerjük áldásos munkáját, amellyel önfeláldozóan vett rész a világháború nehéz éveiben. Nyitott szemmel kell néznünk s tudnunk kell, hogy az esetleg ránkszakadó jövő háború még az eddiginél fokozottabb feladatokat ró a Vöröskeresztre. Vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter, a katona pontosságával jelölte meg mindjárt azt a nagyon szép, de nagyon nehéz és nagyon fontos munkakört, amely a Vörös- kereszté s amelynek a lényegét igy foglalta össze: betegszállító gépkocsioszlopok, kórházvonatok, kórházak, üdülők felállítása', gyógyszerek, kötszerek és orvosi mű- szerer beszerzése, a hadseregnek és az itthoni ínségeseknek meleg ruhával, takarókkal való ellátása, I azonban ezzel a szomorú megállapítással nem elégedhetik meg. Ha szegény a Vöröskereszt, támogatnia kell az egész társadalomnak, mert a Vöröskereszt a társadalomért, a nemzetért van. A nemzetért dolgozik már a békében is, hogy igazán szolgálatára lehessen a háborús megpróbáltatások nehéz napjaiban. A magyar kormányzat természetesen megfelelő támogatásban részesíti a Magyar Vöröskereszt Egyesületet, ez a támogatás azonban csupán a keretek fenntartására elegendő. Növelni kell a Magyar Vöröskereszt Egylet jövedelmét s ez már a társadalom feladata. Az egész nemzetnek testvéri szeretetben kell összeforrnia, hogy a Vöröskereszt az lehessen, aminek lennie kell. — Adakozz a magyar Vöröskereszt javára — hangzott az éter hullámain a magyar honvédelmi miniszter kérelme — de ez a kérelem olyan kérés, amely lényege szerint voltaképpen parancs. Parancs minden magyar számára, mert aki a Vöröskeresztet támogatja, az önmagáról és családjáról gondoskodik, aki pedig kivonja magát az adakozás hazafiui kötelezettsége alól, az a nemzet: minden magyarok összessége ellen követ el megbocsáthatatlan bűnt. Péter és Pál napján, — mint azt már előző számunkban röviden jelentettük, — nagy örömünnepe volt Bátaszéknek. Az ifjúság ülte ezt az ünnepet: 385 levente. A jó munkát végzett fiuk egy évi nehéz fáradozás után kiérdemelték nemcsak a körzeti és a járási kupát, hanem nekik ítélték a dandárkupát is és Tolna vármegye levente zászlóját. Bár az idő nem kedvezett, mégis gyönyörű ünnepséget rendeztek Báta- szék leventéi. — Reggel 6 órakor a zenés ébresztő vidám hangjaira ébredt a falu. A leventepályát valóságos zászlóvárossá varázsolták a szorgos leventekezek, hogy minél szebb, minél lélekemelőbb legyen ez az emlékezetes nap. Tíz órakor kezdődött a tábori mise a leventesporttelepen, amelyet dr Hauzer Imre esperes mondott. Jelen volt a tábori misén számos tiszt kíséretében vitéz Váry Béla ezredes és Barsváry Kálmán alezredes is. Bár az eső szemergélt, a közönség nagy csapatokban érkezett a pályára, hogy lássa fiainak őrömét. A tábori mise végén már nagy tömeg hullámzott a pálya széltében-hosszában. A tábori mise után vitéz Váry Béla ezredes, 36. kiegészítő parancsnok kedves, buzdító szavak kíséretében adta át a zászlót a védő csoportnak, mondván: „A zászló becsülést, tiszteletet érdemel. Ennek a leventezászlónak olyan jelentő- ■ sége van fiuk, mint a katonaságnál ■ a csapatzászlónak. Ezt a zászlót díszelegnek a győzelmi jelvények a körzeti és a járási kupa. A levente csoport jobbján ott büszkélkedik a magyar zászló. Ebben az ígéretes percben lép a leventék elé vitéz harasztosi Török Kálmán dandárparancsnok, hogy lendületes, magyaros beszédével őrök lángolásra gyújtsa a magyar sziveket. Figyelemreméltó történelmi példákkal, komoly és világraszóló eseményekkel magyarázza meg az ifjú nemzedéknek a római világ- birodalom, az egyiptomi, a perzsa, a macedón birodalmak fényét és bukását és mint egy világitó fáklyát odavetiti az ifjúság lelki szemei elé ezt az aranyigazságot: Diliden nemzet emelkedésének és bnkásának oka a köz- és magánérdek. Amelyik országban első a közérdek: ott csak emelkedés lehet, ott fény támad, ott Jólét derül; ahol pedig a piszkos, önző önérdek kérni ki e kettős birkózásból győztesnek: ott a bukás és romlás rothasztó csirái aláássák a nemzetet és az elvész menthetetlenül. Ti leventék — mondotta a dandárparancsnok — a közérdeket kell szolgáljátok. Az állampolgárnak fel kell készülnie az államvédelemre. Ilyen felkészülést van hivatva betölteni a levente-intézmény, melynek erkölcsi és fizikai kötelességei vannak. A levente kiképzés rendszeres fokozására létesítettük a nemes verseny ösztönét felébresztő körzeti, járási és dandárkupát. Ti, miután az első két kupát már elnyertétek, a bíráló bizottság határozata értelmében ebben az évben szerencsés védői lettetek a dandárkupának is és ez azt jelenti, hogy a dandár 174 levente csoportja között az elsők, a legjobbak vagytok. Ennek a csoportnak 385 leventéje 1177 ponttal lett első. Leventék, el ne bízzátok magatokat, a jövőben is küzdjetek Istennel a hazáért! A kisasztalon már ott díszeleg a dandárkupa is, kiemelkedve a másik kettő közül és Sándor Albert községi főjegyző a levente-egyesület nevében átveszi azt. A győzelmet megvásárolni nem lehet — úgymond, — azért küzdeni kell. Mikor megnyertük a körzeti kupát — mondotta a főjegyző — öröm föltöltött el, mikor a járási kupa is a miénk lett, büszke voltam fiaink teljesítményére és most, mikor abban a szerencsében részesültünk hogy a dandárkupa birtokosai lettünk, örömöm oly nagy, nem találok szavakat annak megmérésére. Köszönetét mondok a leventék magas feljebbvalóinak, a vármegyei, járási éb körzeti parancsnok uraknak, a jó levente oktatói karnak és minden egyes leventének ezért a feledhetetlen, kedves, szép napért és ígéretet teszek fiaink nevében, hogy buzgalmunk nem fog alábbszállni, továbbra is dolgozni fogunk, hogy a jövőben is hasonló sikerek és eredmények mutatkozzanak hazánk nagyobb dicsőségére i Most a csoportból Villányi József levente állt a dandárparancsnok elé és köszönetét mondott társai nevében mindenkinek, akitől ehhez a szép eredményhez felsőbb utasítást, tanítást, kiképzést, szeretetet és megértést kaptak. Ezután dr Szakáts Pál, a kerület országgyűlési képviselője mondott beszédet, megköszönte a bátaszéki anyáknak, hogy ilyen derék fiakat adtak a magyar hazának. Japán• • min dezek mellett a hadifoglyok és eltűntek felkutatására szolgáló szervezet fenntartása a Magyar Vörös- kereszt hivatása. Széles skála ez, amelynek hibátlanul jó megvalósi- tásához hatalmas összegek, milliók kellenek. Ám ezek a milliók nincsenek, hiányzanak, mert a vesztett háborúk, a forradalmak után a trianoni békeparanccsal megnyomorított Magyarország Vöröskeresztje , nagyon szegény. ■ RflfV ^Intalrarn Artiurloino nomvof I Adakozzunk a Vörös Keresztnek! A Bátaszéhi Levente Egyesület győzelmi ünnepsége becsüljétek meg és azon legyetek, hogy minél tovább birtokosai lehessetek. Ez csak úgy következik be, ha még a mainál is nagyobb erőbedobással és lelkesedéssel dolgoztok leventeügyben hazátokért“. Sándor Albert községi főjegyző, a levente egyesület nevében mondott köszönetét a zászlóért és a község leventéi nevében Ígéretet tett, hogy kemény akarattal, acélos izmokkal harcol a küzdelmek porondján továbbra is ez a nyertes egyesület a zászló becsületéért. Közben felcsendültek a Himnusz bús akkordjai és megtörtént a leventezászló átvétele. Feszes vigyázz- ban mind a 385 magyar fiú szivébe fogadalmat zár: „Mindenünk e zászló, sohse hagyjuk eil“ Még néhány perc és megkezdődik az ünnepség második része: a dandárkupa átadása. A pálya északi felén diszemelvény ékeskedik a magyar színektől káprázatosán, magyar ruhás, virágcsokros polgárista lányok tarka csoportja úgy öleli körül, hogy még a kiváncsi öreg nap is pillanatra áttöri a felhők kárpitját és részt kér magának az ünnepségből. Máris kerékpáros leventék érkeznek, jelezve a magas vendégek közeledtét. Eljött vitéz Madi Kovács Imre főispán, vitéz harasztosi Török Kálmán vezérkari ezredes, dandárparancsnok, Szongott Edvin alispán, dr Szakáts Pál országgyűlési képviselő és még sokan mások. A diszemelvény előtti kisasztalon
