Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-04-27 / 31. szám

XXII. évfolyam.

SztknM. 1940 április 27. (Szombat)

31. szóm.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

HifinMg<nrr kPtktm nnmr.Tnjft rr-RrarrfeNY prnjrnr ai fel TiastnAun lat

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blfiflzetósl díj:

Egész évre

_ 12 pengő || Félévre_ ___6 pengő

Fe

lelős szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC

A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai:

A legkisebb hirdetés dija l'BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér, Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény.

A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerU 1.

A vidéki cukoradas

Ennek a hónapnak a 15-én nálunk is életbelépett a jegyrendszer cukornál és zsírnál. Csak a háború nyolcadik hónapjában tette meg a kormány az első korlátozó lépést, akkor is csak két élelmezési cikknél s a magyar közönség — ezt mindenki megállapíthatja — egészen természetesnek találta a kényszer- intézkedést. Nem szorul sok magyarázatra, hogy miért kellett igy eljárni, az értelmes és józan magyar közönség tisztában van azzal, hogy ennek meg kellett történnie. Hiába — háború van — s az élelmiszerekkel takarékoskodni kell.

Még jóval a háború kitörése előtt olvashattuk, hogy egyik-másik külföldi állam milyen szigorú gazdálkodást vezetett be az élelmiszer- ellátás terén: a legfontosabb élelmezési cikkekben készleteket tartalékoltak, a napi fogyasztást pedig csökkentették. Nagy propagandát indítottak a közönség felvilágosítására, hogy nem muszáj mindenből annyit fogyasztani, mint amennyihez a boldog béke napjaiban a polgári kényelemben hozzá voltak szokva, sokkal kevesebből is egészen jól fenn tudja magát tartani az emberi szervezet, sőt talán racionálisabb, ésszerűbb is igy a táplálkozás. A háború kitörése után pedig majdnem minden európai államban bevezették lassanként az élelmiszerjegyeket s mi csak most, amikor már közel 3A éve dúl a háború, követtük a többi állam példáját.

A magyar közönség — s ez dicséretére legyen mondva — teljes nyugalommal, mint háborús időben természetes intézkedést fogadta a jegyrendszer bevezetését, sőt talán kicsit csodálkozott is, hogy ez nem történt meg már korábban. A zsir- korlátozás — mint ismeretes — a vidékre nem is vonatkozik, a fővárosiak részére megállapított havi 1 kilós fejadag pedig bőségesen elegendő a háztartások céljaira. — A cukoradaggal is be kell érnie Budapest lakosságának, még ha ez csak s/s része is az eddigi fővárosi átlag- fogyasztásnak. A vidék mezőgazda- sági lakossága meg különösen meg lehet elégedve, mert a havi 30 dekás cukorfejadag, amit neki a rendelet Juttatott, közel kétszer annyi, mint amennyit a gazdaközönség általában fogyaszt. Maga Teleki Pál gróf miniszterelnök mutatott rá arra a kormánypárt legutóbbi értekezletén, hogy a cukorfejadag megszabásánál tulajdonképpen a falu számára történt kedvezés, nem lehet tehát azzal agitálni, hogy „másodrendű állampolgárokká“ szállítja le a rendelet a vidék lakosságát.

Általánosságban jól járt a vidék, de nem jártak jól a vidéki lakosság egyes rétegei: a tisztvisetők, ügyvédek, orvosok, tanárok, tanítók, kereskedők stb., — akik csaknem ugyanannyi cukrot fogyasztottak, mint a fővárosiak s a rendelet most kevesebbet juttat nekik. A miniszter- elnök is foglalkozott ezzel a problémával beszédében, s rámutatott arra, hogy nálunk a falu és a város életmódja nem áll olyan közel egymáshoz, mint más államokban s maguk között az egyes vidéki városok között is nagy különbségek vannak, annyira különböző a cukor- fogyasztásuk. A fejadagot egységesen megállapítani nem lehetett a fővárosban és a vidéken, mert akkor a jóval kisebb vidéki átlag- fogyasztás következtében országos lánckereskedés indult volna meg, aminek ellenőrzése és megfékezése nagy szervezetet igényelt volna. — Ugyanígy rendkívül bonyolult lett volna a vidéki városok között meg- j különböztetéseket tenni, ami csak

még nagyobb hivatalnoki apparátust igényelt volna s megint csak növelte volna a jegyrendszer bevezetésének amúgy is nagy költségeit. Hiába — állapította meg bölcsen Teleki Pál gróf miniszterelnök — minden intézkedésben van valami igazságtalanság s nincs olyan kérdés, amelyet — száz százalékos igazsággal lehetne megoldani.

A miniszterelnök hozzátette min- gyárt, hogy ha majd számbavették a magánháztartásokban felhalmozott cukorkészleteket, akkor esetleg mód nyílik a vidéki intelligenciára nézve sérelmes intézkedés részleges módosítására. A készletösszeirások, mint tudjuk,-megtörténtek, a számbavétel folyamatban van, s ennek alapján a miniszterelnök fenti kijelentése megnyugvással szolgálhat azoknak a vidéki fogyasztóknak, akiket { a mostani cukorfejadag nem elégit I ki teljes mértékben.

Völgy ségi járás:

Az árvíz ebben a járásban úgyszólván jelentéktelen volt és csak Bonyhádon és Győrén okozott néhány ház és vizárok megrongálásával egészen kis károkat.

Dombóvári járás:

Dombóváron nagy pusztítást végzett az árvíz. 40 ház omlott össze és 130 ház rongálódott meg kisebb- nagyobb mértékben.

Ujdombóvár területén az árviz kb. 1000 hold megművelt mezőgazda- sági ingatlant borított el és beisza- polás, valamint elmosás folytán mintegy 300 kát hold termését tette tönkre. A beépített területen egyedül a községháza szenvedett nagyobb károsodást.

Döbröközön a Kapos-csatorna közel 600 kát. holdnyi, jobbára rét és csicsóka-föld területet öntött eL A Kapos-hid erősen megrongálódott.

Kurd határában 400 kát. holdnyi területet öntött el az ár, veszélyesen megrongálódott a Kapos-hid.

Tamási járás:

Erősen megrongálta az ár a Maj- sapuszta és Keszőhidegkut állomások közötti vasúti hidat, valamint a Pincehely község határában a sár- bogárd—dombóvári vonalon levő vasúti hidat, több helyen megrongálta a vasúti pályatestet és az árkokat eliszapolta.

Tamásiban a Koppány áradása tiz lakóházat rongált meg, melyek közül egy teljesen összedőlt.

Nagykónyiban egy lakóház és egy malom teljesen összedőlt, 2 lakóház megrongálódott.

Szakályban 1 lakóház teljesen ösz- szedült, 3 lakóház nagyobbmérték- ben, 20 lakóház pedig kisebb mértékben megrongálódott.

Pincehelyen 4 lakóház teljesen, 6 lakóház részben összedőlt, 3 lakóház pedig erősen megrongálódott. Ozorán 3 kisház összedőlt. Felsőnyéken 1 lakóház összedőlt, 2 megrongálódott.

Magyarkeszin egy malom erősen megrongálódott.

Simontornyai járás:

Simontornyán a mentési munkálatoknak az volt a legfontosabb célja, hogy a fokozottabban dolgozó bőrgyárat az árvízveszélytől megvédje. Bár ez odaadó munka mellett sikerült, az már nem volt megakadályozható, hogy a Sió az uradalmi szeszgyárnál a gáton át ne törjön. Itt a Sió az ármentesitett területen épült házakban okozott jelentős károkat, 28 ház dűlt össze teljesen és 11 ház rongálódott meg kisebb- nagyobb mérvben..

Tolnanémedin a kendergyárat a viz teljesen elöntötte úgy, hogy a munkásokat a munkásházakból is j ki kellett lakoltatni.

Az alispán! jelentés

Évtizedek óta nem került a vármegye törvényhatósági bizottsága elé olyan rendkívüli terjedelmű időszaki jelentés, mint amilyent Szón- • goit Edvin most terjeszt a tavaszi megyegyüléshez. Két rendkívüli esemény tette szükségessé * bizottság tagjainak részletesebb tájékoztatását és pedig a vármegyénkre zúdult árvízkatasztrófa, — melynek összes kártevéseit felsorolja az alispán^ azután pedig a vármegye szociális igazgatásának intézményesítése, — mely fordulópontot jelent a nép életében.

A vármegyét ért

árviz- és belvizveszedelemröl

— járásonként elkülönítve — tájékoztatsz alispán az alábbiakban:

Központi járás:

Az árvizveszedelem a járás 17 községe közül 11 községet veszélyeztetett és öntött el, kisebb-nagyobb mérvben.

Bogyiszlói a Duna árvize fenyegette. Az utolsó pillanatban érkezett a segítség, a repülők a jeget szétbombázták, Bogyiszló megmenekült. A Duna vizének nyomása alatt azonban a község határában erős talajvíz tört fel, amely körülbelül 1500 kát. holdat lepett el.

Bátán a Dunából benyomuló viz a holtág mellett elterülő községrészt öntötte el. Hat ház Összedőlt, hat súlyosan, 20 pedig könnyebben megrongálódott. A Lajvér árvize és feltörő talajvizek körülb. 5000 kát. holdnyi termőterületet borítottak el, melyek jórészben még ma is viz alatt állanak.

Tolnán a védgát töltésen kivül épült házak közül dőlt össze 12 ház teljesen, 7 ház pedig részben. A holt-dunai árviz erősen megrongálta I a Tolna-Bogyiszló th. ut töltését,

sőt azt a holt ág felett a hídfőnél el is mosta, úgy, hogy az ut közlekedésre rövidebb ideig alkalmatlanná vált. A Sió és a Sárvíz árvize 980 kát hold termő területet öntötl el és 600 kát. holdnyi őszi vetést tett tönkre.'

Sióagárdnak volt az egész vármegyében a legveszélyesebb a helyzete. Zomba, Kéty, Harc és Kakasd községek lakossága testvéri szeretettel siettek nyújtani segítséget és a szekszárdi 18. honvéd gyalogezred kivezényelt különítménye — megmentette a községet, mert csupán 3 épület és néhány présház omlott össze. Nagyobb kárt okozott azonban az árviz a termőterületek elöntésével, mert a község termőföldjének közel 50%-a viz alá került és 1500 kát. holdnyi terület még ma is viz alatt áll.

Harcon a vizár 1200 kát. holdnyi területet borított el, mel^ nagyrészben kisgazdáké s mely részben még ma is viz alatt van.

Mözs lakóházait megkímélte ugyan az árviz romboló ereje, azonban a határban mintegy 1500 kát. h. szántóföld került viz alá és az ezzel a területtel összefüggő tolnai és szekszárdi határban a mőzsi lakosok által bírt mintegy 600 kát. holdnyi szántóföldet is viz borítja.

Medina csak kisebb mértékben szenvedett, csak két lakóház omlott össze és mintegy 400 kát; hold föld került viz alá.

Szedresen csupán 1000 kát. holdnyi uradalmi terület került viz alá.

Fácánkert községben két ház dőlt össze és 400 kát. holdnyi terület került viz alá.

A Lajvér-patak Bátaszék alatt kilépett a medréből és a község két utcáját elöntötte. Két lakóház súlyosan, 10 ház pedig könnyebben megrongálódott.

Egyes szám ára 12 fillér