Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-04-03 / 24. szám
IUI. tvfilnn. SzeMszOrd. 1940 Oprlils 3. (Szerda) 24. szia. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztősig es kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Pelelós szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Hirdetések árai I A legkisebb hirdetés dl la 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter ■■g^jiaiÉiÉUÉiBÉi fill«' széles hasábon mllllmétersoronként 10 fillér. Elfiflzetésl dll* I I Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. ' I, . I Előfizetést dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető I A hírrovatban elhelyezett reklám-, eliegyzésl, családi hír, valamint a Egész évre _ Íz pengő || relevre_-------0 pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér soronként 60 fillérbe kerü 1. A földreform Irta: Poográcz Lajos gyógyszerész, országgyűlési képviselő. Mint ismeretes, a felsőház nehány módosítás mialt visszaküldte a képviselőházhoz a földbirtokpolitikai törvényjavaslatot. Miután a két Ház egyeztető bizottsága is megegyezett a megfelelő szövegezésben, semmi akadálya nincs, hogy a Ház tudomásul vegye ezeket, a lényeget egyáltalában nem érintő módosításokat, így rövidesen sor kerül a végrehajtási utasítás kiadására. Úgy értesültem, hogy a főldmivelésügyi minisztériumban hónapok óta tartó megfeszített munkával már majdnem teljesen el is készítették a végrehajtási utasítást. Ezzel bevonul a magyar Corpus Jurisba a földreform törvénye, melyet minden túlzás nélkül nevezhetünk uj magyar honalapitásnak. A nemzet, mikor a kormány által meghirdetett program egyik generális pontját törvényként valósítja meg, hosszú évtizedek súlyos adósságát törleszti le a magyar néppel szemben. A földturó százezreknek nemcsak az utóbbi két évtizedben, hanem a háborút megelőző évtizedek során is mindég uralkodó gondolata volt a föld, az a darabka föld, melyet megművelhetett, melyet a magáénak mondhatott. A kormányzat, mikor a legnehezebb időkben felismerte ennek a sok évtizedes nemzeti restanciának súlyos lényegét, valóban sorsdöntő elhatározásra jutott: megalkotta és megszavaztatta az országgyűlés két házával a földbirtokpolitikai javaslatot. Csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetünk arról a kormányzati munkáról, amely egy lángoló Európa közepette, bátorságot vett magának napirendre hozni s megvalósítani a magyar sorsproblémák egyik legkomplikáltabb, legnehezebb kérdését De ugyanakkor meg kell emlékeznünk arról a korszakalkotó munkáról, arról a szeretetről, mely- lyel a javaslattal foglalkoztak, arról a jóakaratu segíteni akarásról, komoly felkészültségről, nemes versengésről, mellyel a képviselők túlnyomó többsége felszólalásaiban, kritikáiban arra törekedett, hogy a magyar nép sorsát talán évszázadokra eldöntő törvényt minél tökéletesebben alkossa meg. Egyetlenegy párt volt csak, amely párt pedig szereti magát a magyar nép kizárólagos barátjának és segítőjének kijátszani, amely párt akkor, amikor a magyar népre ezt a nagy horderejű törvényt tárgyalták, a törvényjavaslat tárgyalása elől a Házból kivonult... .. , Semmi kétségem aziránt, húgy a végrehajtási utasítás, mely a földbirtokpolitikai törvény részletkérdéseit szabályozza, meg fog felelni annak várakozásnak, amellyel magába törvényt is vártuk. Már maga az a tény, hogy a kormány ilyen lendületes tempóban hozza minél közelebb a földbirtokpolitikai törvény gyakorlati megvalósításának idejét, elismerésre méltó. Ez komoly munka s feltétlenül azt a szándékot tükrözi vissza, hogy a földkérdés az alkotmányos rendezés után, kinn a magyar falvak világában gyakorlatilag is megoldassák. Hogy. mit jelent majd száz és százezrek szempontjából életsorsának kialakításában az uj törvény, azt felbecsülni ma még szinte lehetetlen. Egy bizonyos: a nemzetnek éppen azt a rétegét fogja legjobban megerősíteni, amely a magyar faja legtörzsökősebb része s amelynek ragaszkodása a hazai röghöz mindenkor a legőszintébb és a leghűségesebb volt. Mégegy- szer ebből az országból nem szabad a föld embereinek kivándorolnia, fizikumát messze idegenben por- lasztania és elszakadnia a magyar hazától, mert a föld kevés, mert a munkáskéz tétlenségre van kárhoztatva. A törvény, amelynek gyakor * 25 lati megvalósulása immár nagyon rövid idő kérdése, az uj, magyar népi politikának egyik legragyogóbb fejezete. A telepes községek a földbirtokreform végrehajtása során — mint egy uj honalapitás szimbólumai fognak kinőni a földből. Hirdetni fogják a jövő nemzedéknek is, hogy volt egy kor, amely vészekkel volt teljes, amelynek a világ ellenséges háborgásában minden napja bizonytalanságban fogant, a magyar törvényhozás mégis elég erőt és bátorságot érzett magában és a földkérdést becsületes megoldáshoz segítette. Én magam is azt mondom, hogy ezzel a törvénnyel a probléma még nem nyert teljes teljes és végleges elintézést, űrvendek azonban, hogy én ezzel a véleményemmel csak visszhangja vagyok a föld nevelésügyi miniszter ur felfogásának. Kell, hogy folytatása következzék és idővel a legszélesebb mederben végleges megoldáshoz jusson a magyar föld birtoklásának ügye. Kezdetnek azonban, valljuk be, több mint amit kérhetnénk, mert ne felejtsük el, hogy a földkérdés megoldása számos olyan közgazdasági, közjogi és pénzügyi problémát vet fel, amelyeknek megoldása nemcsak a jó szándékot, de olyan anyagi erőket is igényel, amelyek korlátlanul nem állanak rendelkezésünkre. Meggyőződésem, hogy jó utón indultunk el, mikor megalkottuk a fóldbirtokpolitikai törvényt és úgy látom, hogy gyakorlati megvalósítása is mindenben meg fog felelni a falusi nép érdekeinek. A kis emberek felemelésének, megsegítésének és exisztencia alapításának egy igen jelentős periódusa zajlik le rövidesen az országban és e jó kezdet után bízzunk a további folytatásban. Megerősödve és nemzeti javainkban gyarapodva, a juttatott föld mellett ott fog őrt állani a magyar nép, minden eljövendő lehetőséggel szemben. Művelni, szeretni, verejtékezni s ha kell vérrel ■ fogja öntözni a földet, amit juttat- ' tunk neki, éppen úgy, mint ezer éven át tette. vitéz Thuránszky László dr ünneplése Zemplén vármegye közgyűlésén Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága szombaton tartotta Fáy István főispán elnöklésével tavaszi közgyűlését. A főispán megnyitóbeszéde során meleg hangon köszöntötte a vármegye uj törvényhatósági bizottsági tagját, vitéz Thuránszky László miniszteri osztályfőnököt, Tolna vármegye volt főispánját, aki elsőizben jelent meg a törvényhatósági bizottság közgyűlésén. Köszöntötte őt nemcsak mint a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetőjét, hanem azoknak a meleg kapcsolatoknak alapján is, amelyek vitéz Thuránszky Lászlót és családját hosszú évtizedek óta a vármegyéhez fűzik. A főispán nagy tapssal fogadott szavaira adott válaszában vitéz Thuránszky László mindenekelőtt hálás köszönetét mondott a törvény- hatósági bizottságnak azért, hogy 25 év bolyongása után szülővármegyéje hazahozta és módot adott neki arra, hogy a megye közéletébe bekerülhessen. Visszapillantást vetett ezután az elmúlt 25 esztendőre s felvetette a kérdést, vájjon sorsfordulatot jelenbe az a korszak a magyarság életében. Mert egyesek azt hirdetik, hogy történelmet éltek át, mások keserűen panaszkodnak, hogy szenvedtünk és megpróbáltatásokon estünk keresztül és akad talán olyan is, aki kishitűségében úgy érzi, hogy pusz- I tulunk, sülyedünk, közeledik az ! elkerülhetetlen vég. — Én sem, a büszkék hivalkodá- I sát, sem az ingadozók kételkedését nem értem — folytatta beszédét vitéz Thuránszky — a kishitüek gyávaságát pedig elítélem, sőt megvetem. Mi — azok, akik 1914-ben fiatalon, erős elhatározással indultunk el az ismeretlen utón, az a nemzedék, amely ennek az elmúlt egynegyed évszázadnak minden súlyát cipelte, mert minden szenvedését végigélte és minden küzködését végig küzdötte — semmi rendkívülit nem cselekedtünk, csak a kötelességet teljesítettük. Bizonyos, hogy ez nem volt könnyű dolog, s hogy az ut, amelyet jártunk, nem volt virágos és nagy vigasságra soha nem volt okunk. De éppen ezért nyugodtan mérhetjük le lelkiismeretünkkel az utat és mondhatjuk, hogy kötelességet teljesítettünk önmagunkkal, családjainkkal, a magyar társadalommal, az egyetemes nemzettel szemben. — Igaz, hogy rendkívüli volt a teher és sokszor erőnk utolsó megfeszítésére volt szükség, mert úgy éreztük, hogy már-már ősszeroska- dunk; igaz, hogy sok mindent elvesztettünk, hogy sok minden elmúlt azóta, mert a világon minden I végleges, minden múlandó — egy 1 azonban nem múlott el bennünk soha: mai is sziklaszilárdan hiszünk, mai is törhetetlen a bizodalmunk. Hiszünk a Mindenható Istennek magyarokat vezérlő végtelen bölcsességében és igazságosságában, megrenáithetetlen a bízódat- műnk önmagunkban, a magyarság igazságában és a magyar fajta örökéletüségében. Ezért nem lehet, ezért nem maradhat meg kishitű közöttünk. Akinek bizalma ketté törött s szeméből már kialudt a lelkesedés lángja, akinek az ereje elfogyott, tűnjék el inkább nyomtalanul, ha már úgy sem életképes, de a többiek menjenek emelt fővel tovább előre és éljék és munkálják tovább a magyarság örök életét. — Mi magyarok minden időben benne éltünk a történelem forgatagában, megszoktuk egy nép életének minden viszontagságát és megpróbáltatásait, de meg is edződtünk benne. Átéltük, átverekedtük az évszázadok viharait, de ez alatt kikristályosodtak bennünk az őshazából, messze keletről magunkkal hozott kitűnő faji értékek. Ezért nem sülyedtünk el a népek küzdelmében, ezért tudtunk dacolni a történelem viharaival és ezért hiszek én mélységes hittel magyar nemzeti életünk jövőjének biztos fejlődésében, ezért hirdetem Egyes szám ára 12 fillér.
