Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-04-03 / 24. szám
2 1940 április 3. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG meggyőződéssel a magyarság örök> életfiségét 1 Vitéz Thurdnszky László szavait a törvényhatósági bizottság tagjai hosszantartó tapssal és éljenzéssel fogadták és melegen ünnepelték őt. FENN A GÁTON Emberemlékezet óta nem volt oly kegyetlen, kínzó tél, mint amelynek mérhetetlen tömegű hava és jege most olvad a talpunk alá, elöntve földjeinket, elmosva házaink alapzatát s létrehozva e nehéz magyar életben az amúgy is problémákkal és súlyos gondokkal küzdő magyarság számára az erőfeszítéseknek olyan fokát, amilyenekkel magyar generáció még alig viaskodott. Miközben egy szörnyű háború minden veszedelme itt lihegi körülöttünk a megpróbáltatások leheletét s ebben az áporodott világ- konsternációban szükségrendeletek- kel emelünk gátat a magyar élet biztosítása felé, reánk ront az áradat a folyók medréből s iszapos posványával elönti a múlt esztendei magyar munka sok-sok vetését. Ugy-e rá kell döbbennünk a tényre: ember legyen ám most a magyar a gáton. Bármily nagy a csapás s a veszedelem áradata nem szűnik meg zúdulni felénk, az igazság az, hogy olyan katasztrófával, amelynek ' pusztulásából nem volna tavaszi rügyfakadás, nem kell számolnunk. A minden bajért a kormányt felelőssé tevő könnyű vádaskodás hangját, hála Istennek, még eddig nem hallottuk. De nem is hallhattuk és ne is halljuk, mert ugyan ki volna felelőssé tehető azért, hogy a mai magyar életben soha még be nem következett elemi csapás tökéletes elhárítására nem voltunk felkészülve. A normális időkhöz mért védelmi eszközök, a gátépítések és a szivattyútelepek, a viz szabályozása és normális levezetése most elégtelennek bizonyultak. Úgy zúdult ránk ez az árvizveszedelem, mint nagy földterületeket megmozgató rengés, amelynek elindulási pontját és bekövetkezhető méreteit a gyarló agy kimérni nem tudja. Mégis, e megpróbáltatásos nehéz időkben megnyugvást ad számunkra az a körülmény, hogy a kormány és a hatóságok, a hadsereg és az igénybevehető minden erő biztosítja számunkra az elérhető legmesszebbmenő védelmet. El kell ismernünk, hogy a hatóságok a helyzet magaslatán állnak s amit emberileg tenni lehet, azt mind megteszik. A belügyminiszter elnökletével rendkívüli minisztertanácson tárgyalták le a kormány tagjai ezeket a ránk szakadt súlyos problémákat s az egész ország megnyugvásával találkozott, hogy országos kormány- biztost neveztek ki az árvizveszedelem elhárítása céljaira s a kormánybiztos személyét a rendkívül agilis, fáradhatatlan, a legnehezebb munkától sem visszarettenő fiatal államtitkárra, Bonczos Miklósra ruházták. Az árvízvédelmi országos kormánybiztos legfőbb feladata lesz a belvizek levezetéséről való gondoskodás, a romok eltakarítása felőli intézkedés, de gondoskodni kell az árvizsujtotta lakosság megsegítéséről is. Az egyes miniszteri tárcák kebelén belül is nagy feladatok várnak megoldásra, az árvizvesze- delemmel kapcsolatban. OA kárpátok hegygerincein méteres hő várja az olvadást s igy el lehetünk készülve arra, hogy a viz nem szűnik meg egy-két hullám j eltakarodásával. Éppen ezért csak j helyeselni lehet, hogy a kormány Bonczos Miklós államtitkárt olyan J hatalommal ruházta lej, amellyel az I emberi teljesítőképességek határain belül mindent meg lehet tenni, hogy mentsük azt, ami menthető. Nehéz esztendő tavasza felé haladunk. Mikor már azt hittük, hogy átvészeltük a magyar élet egyik legnehezebb telét, újabb gondok és bajok áradata szakadt ránk. Éppen ezért figyelmeztető szóval kell a közvéleményhez fordulnunk s meg kell mondanunk, hogy a magyar élet mai nagy problémái között a múlt ősszel még nem vettük számításba azt, hogy egy példátlanul kegyetlen telet s ezt követően ily pusztító árvizet kell átvészelnünk. Mérje tehát mindenki a maga és a társadalmi osztályok, de az egész ország igényét is ezekhez az eseményekhez. Ne kívánjon ma senki lehetetlent a köztől s különösen a pártpolitika ne férkőzzön kicsinyes célok érdekében olyan telkekhez, amelyek amúgy is keresztül mennek egy példátlanul álló meggyötörtetésen. Kétségen kívül áll, hogy elmúlnak fejünk felől ezek a nehéz idők is. S ha ezt megérjük, amiben nincs okunk kételkedni, akkor sor kerülhet sok olyan problémára, amelyikekkel nem foglalkozhat az az árvízi hajós, aki összedőlt házakból dermedttagu embereket vesz ladikjába, hogy mentse legalább azt, ami a legnagyobb értékű: az emberi életet. így vagyunk a nemzet egyetemességével is. Amikor Eu- rópaszerte élet-halál harcra felsorakozott nemzeteket látuhk egymással szembeállítva, a magyar nemzet legfőbb feladata csak az lehet, hogy mentse azt, ami számára a legértékesebb : a nemzet életét. Ezért pedig mindannyian ott állunk a gáton! A falu feltámadása A magyar gazda talán hosszú évtizedek óta nem várta annyi gonddal és aggodalommal a természet feltámadását, mint az idén. Sajnos a természet a maga kérlelhetetlen szigorával, nagy árvízzel sújtotta megyénket és igy sok családnak el kellett hagynia lakhelyét, hogy életét biztonságban érezze. — Ezeknek a sorssujtotta embereknek nem volt idejük az ünnepeket a szokott melegségben eltölteni, nem lehettek ott a magasztos krisztusi feltámadás ünnepén, hogy körmenetben énekeljék „Krisztus Urunk feltámadott." Most is mint mindig, a bajbajutottak nagyrésze gazda. Ilyen a gazda élete. A sok munkával, küzdelemmel átélt ősz, illetve tél után szorongó szívvel várta a tavaszt, hogy munkájának a második részét is elvégezve jöjjön el a munka jutalma: az aratás, a cséplés és a betakarítás. Hányszor van ez igy a gazda-embernél, hogy egész évi munkáját és reménységét a természeti erők rövid percek alatt elpusztítják. És ha nézzük a szegény vergődő gazdákat, azt látjuk, hogy minden esetben elölről kezdik munkájukat abban a hitben, hogy a jó Isten majd megsegíti őket. A gazda megnyugszik a Mindenható ítéletében, mert tudja, hogy sorsa és munkájának gyümölcse annak a kezébe van letéve. A gazda-ember munkájának eredményét nemcsak az árvíz és más elemi erők viszik el, hanem az emberi gyarlóság és kapzsiság is, amelynek már régen el kellett volna tűnni a magyar gazda életéből. • A husvételőtti napon Szakály- Hőgyész állomáson 62 db hízott állat várt berakásra Fiúméba, a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezete lebonyolításában. Magam is kimentem az állomásra, hogy az állatok minőségét megnézzem. Hosszú gyakorlatom alatt ilyen egyöntetű szép kisgazda-hizlalásu csoportot még nem láttam. És ahogy ott örömmel szemlélem az állatokat, körémsereglenek a gazdák, akiket megdicsérek a szép anyag miatt, hogy lám a kisemberek is tudnak már versenyképes árut termelni, örömöm azonban nem tartott soká, mert a gazdák] egymásután panaszkodtak, hogy munkájuk eredményét kereskedők viszik eL — De halljuk a panaszos gazdákat: Gyulaj községből panaszolja egy fiatal ember, — hadiözvegy édesanyám két tinaját (december hóban készültek el) egy kereskedő —-84 fillérért vette meg furfanggal. De jó ideig nem kerültek elszállításra. A kereskedő december közepén másodszor is megjelent és azt ígérte, hogy két hét múlva elviszi az állatokat, de csak akkor, ha 80 fillérért odaadják. A szegény asszony ebbe is belement, csakhogy a tinók mielőbb elmenjenek. De azok csak most március 23 án kerültek berakásra és a kereskedő kéri, hogy 80 fillérért adjam oda őket. De nem teszem már csak azért sem, mert csalárdul félrevezetett. Ma ezekért az állatokért kg-kint 98— 100 fillért is el lehet érni helyt istálló, tehát nem kevesebb mint 100—150 pengőt vinne el a kereskedő. A diósberényi gazdák szép tinóikat 85 fillérért adták el 8 százalékos levonással egy kereskedőnek, de ennek nem volt pénze és tovább adta egy másiknak. A gazda pedig nézhet 2—3 évi munkája után, mert darabonkint itt is kb. 100 P-t vagy még ennél is többet vitt el a kereskedő. Szándékosan hagyom utoljára a závodi gazdákat akik a szállítás előtt 2 nappal adták el állataikat, amelyek az árvíz miatt maradtak vissza és igy a szállítás csak egy héttel később történhetett meg. — Állataikat tehát akkor adták el, amikor a TTSz tői külön futárnak kellett Szekszárdon keresztül Budapestre menni, hogy az engedélyeket megújítsák és azok a szállítási napra itt legyenek. Természetesen ezek a gazdák is darabonkint kb. 60—70 pengőjüket sirathatják. — Hangsúlyozom, hogy az összes állatot TTSz lebonyolítására terjesztették fel a M. kir. Külkereskedelmi Hivatalhoz a gazdák megbízása alapján. — A szövetkezet darabonként 10 pengőt számit fel munkája fejében és a nettó értéknek 1 százalékát tartalékolja azért, hogy ha egy vagy több állat szállítás közben elhullik, annak gazdája teljes kártalanítást kaphasson. Az az összeg pedig, ame’y az év végén megmarad, visszatérül a szállítónak, tehát a gazda a külföldön elérhető legmagasabb árat éri el minden kockázat nélkül. A szövetkezet minden munkát ellát. A gazdákat értesíti a rakodás pontos idejéről, a járlatok kiállításának módjáról, gondoskodik vagonról, állatorvosról, a szállítási költségeket előlegezi és ha a szállítás körül valami akadály^ van, költséget és fáradságot nem kímélve igyekszik azt elhárítani és a rászoruló gazdának előleget ad. Ezzel szemben a kereskedő a világon nem csinál semmit. A gazdánál az állatot lefoglalja, az állomáson annak árát kifizeti és három-négy hét múlva mint a jelen esetben is a gazdák nehéz munkájának eredményét zsebrevágja és jutalmul a TTSz-t a legkíméletlenebb módon szidja. A TTSz pedig nem más, mint az illető gazda, akit becsaptak. Szabad legyen megemlíteni, hogy most állatértékesités terén az egy- rendszer van életben. Ennek költségeit illetve rezsijét a szállító gazdák viselik csak azért, hogy a régi rendszerrel szemben védve legyenek a kiuzsorázástól, amely a gyakorlatban igy fest. így fordulhatott elő az is, hogy a TTSz 62 db állatából ki lehetett vásárolni 15 db-t profitra. Az állatok fix áron való eladása már csak azért is helytelen, mert az árak úgyszólván naponkint emelkednek. Az olaszországi ár minden osztályban négy fillérrel magasabb lett. így az elsőosztályu ökör átvételi ára 119 fillér. # Igen, mi gazdák minden évben uj feltámadást, uj reményeket várunk és mindig egy nagy csalódással leszünk gazdagabbak. Pedig a falu feltámadását szóban és írásban * * 80 mindenki hirdeti. És mi, akik a gyakorlatban dolgozunk érte, mindig egy reménységet veszítünk és tudjuk, hogy addig a faluban nem lesz feltámadás, amíg a jobb sorsra érdemes falut igazán nem védik a kihasználástól. Wolf Antal 'Tübek b“—— — Az uj pécsi hadtestparancsnok megszemlélte a szekszárdi helyőrséget. Folyó évi március hó 29-én délelőtt 8AU órakor a Garay- téren diszszázaddal és katonazenével fogadta a szekszárdi helyőrség uj hadtestparancsnokát, Horváth László tábornokot. A Pécsről gépkocsival érkező hadtestparancsnok a Himnusz hangjai mellett fogadta a dandár-, ezred-, zászlóalj- és disz- századparancsnok jelentését s ellépett a diszszázad arcvonala előtt. Ezután a diszszázad diszmenetben elvonult a hadtestparancsnok előtt. — A délelőtt folyamán a hadtest- parancsnok a honvéd laktanyában fogadta a helyőrség tisztikarának bemutatkozását és hivatalos látogatást tett a főispánnál, alispánnál és a polgármesternél. Délben résztvett a helyőrség tisztikarának a Szek- szárd Szálló különtermében rendezett bajtársi ebédjén. Ebéd után megszemlélte a honvédségi elhelyezési körleteket, majd délután 4 órakor gépkocsival visszaindult Pécsre. — Személyi hir. Dr. Koch Nándor egyet. m. tanár, tankerületi kir. főigazgató f. hó 28-án Szekszárdra érkezett s 28. és 29-én a szekszárdi közép- és középfokú iskolákat s a kir. tanfelügyelóséget látogatta meg, majd látogatást tett vármegyénk fő- és alispánjánál és főjegyzőjénél, a kir. törvényszék* és ügyészség elnökeinél, a kir. tanfelügyelőnél s a város polgármesterénél és polgármesterhelyettesénél. A tankerületi kir. főigazgató Szekszárdról Báta- székre és onnan Bonyhádra ment hivatalos bemutatkozó látogatásra«
