Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-12-13 / 97. szám

XXI. évfolyam Szekszórd, 1939. december 13. (Szerda) 97. szám, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetést dl): Egész évre — 12 pengő || Félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő: Hirdetések árai: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dl|a l'SO pengő. — A hirdetés egy 6• milliméter széles hasábon milllméteraoronként tO fillér. Álléstkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti I. I magyar nép Józansága (B. É.) Teleki Pál gróf miniszter- elnök Balatonfüreden beszédet mon­dott egy megbízólevél átadásakor, amit a kerület választóközönsége áz igazságügyminiszternek nyújtott át. Ennek a mandátumnak körül­ményéit immár teljesen felesleges tárgyalnunk, mert eléggé ismeretes olvasóközönségünk körében a jobb­oldali szélsőség részéről megnyilat­kozott kétségbeesett erőfeszítés ez időközi választás sikere érdekében. Szinte úgy tűnt, hogy mindent erre a választásra tettek fel. Még javá­ban folyt az agitáció, amikor mélyre­hatóié rendszerváltozásról beszéltek s az ígérgetések olyan özönét zúdí­tották a balatonfüredi választókerü­let jámbor polgáraira, ami még a legelvakultabb választási kortézia történetében is ismeretlen. Az eredmény azonban súlyos fiaskóval végződött rájuk nézve. Kárvalíottan hagyták el a küzdelem szinterét s most olyan zür-zavar, tanácstalanság é6 kapkodás tapasz­talható politikai hadsoraikban, ami a bomlás, ziláltság s minden téren való szétesés jéleit mutatja. Érthető tehát, hogy ilyen körül­mények között különös figyelem fordul a miniszterelnök megnyilat­kozása felé, aki a Magyar Élet Pártja jelöltjének, Radocsay László­nak részére történt mandátum át­adásakor szükségét látta annak, hogy Balatonfüred választóközönsé­géhez szólva, elmondja álláspontját az egész nemzetnek. Beszéde, lényegileg, egy hazája sorsát féltő s annak ügyeivel tisz­tában lévő magyar ember megnyi­latkozása volt. Elég tisztán állnak előttünk az események, hogy azok szemléletekor csalhatatlanul meg­állapíthassuk Magyarország és a magyar nép helyzetét a jelenlegi európai háború konfliktusaiban. Bár­mennyire is nehezek lettek nap­jaink, örvendetes tény, hogy a ma­gyar nép teljes nyugalommal és higgadtsággal dolgozik a Duna- medencéjében. A nyugodt munka e felbecsülhetetlen értékű gazdasági és politikai erejét, sajnos, voltak politikai irányzatok, melyek meg­akasztani, más irányba fordítani, avagy megtörni próbálták. Szélső­séges oldalakról indultak ki ezek a törekvések, hangzatos jelszavakat propagálva s tették ezt olyan kí­méletlen módon és olyan eszközök igénybevételével, amelyeknek át­menetileg némi eredményük is lett. Ezzel magyarázható az, hogy a májusban lezajlott általános válasz­tások alkalmával a szélsőjobboldal váratlan sikerre tett szert. Gróf Teleki Pál miniszterelnök már ak­kor az események nyugodt meg­ítélésére hívta fel a közfigyelmet s most, amikor Balatonfüreden zá­tonyra jutott a szélsőséges politika, joggal hivatkozhatik arra, hogy a szélsőségekkel szemben tanúsított magatartása helyesnek bizonyult. Pedig nem tett egyebet gróf Teleki Pál, mint engedte kifutni a dolgo- gat. Bár nehéz idők és életkörül­mények között voltunk, mégis meg­adatott az ország miniszterelnöké­nek az az adomány, hogy volt ideg­zete, önmérséklete és tisztánlátása arra, hogy bevárja, amíg a szélső­séges politikai irányzatok hullámai őnmaguktól lecsillapodnak. Ezek a hullámok valóban megtörtek és pe­dig a nép józanságán. Elöljáróink­nak és az ország vezetőinek az legyen egyik legfőbb feladata, hogy népünk továbbra is megtartsa nyu­godt higgadtságát és józan mér­sékletét. Ilyen súlyos időkben — igaza van a miniszterelnöknek — résen kell lennünk. Lehetséges, hogy jön­nék nehéz órák és napok, hetek, vagy talán esztendők, mikor min­denkinek le kell mondania életnívó­jának bizonyos fokáról. Ezek a bekövetkezhető idők megszorításo­kat igényelnek. Lehet, hogy Európa népeinek nagy fegyveres összetűzéseiből az igazi béke olajágát hozó galamb fog világrajönni, de az is lehetsé­ges, hogy a pusztítás és rombolás szelleme nem fog határt ismerni. Magyarország számára a minden­kori helyzet fogja előirni, hogy mi­lyen intézkedéseket kell megten­nünk, de bármilyenek is legyenek ezek az intézkedések, a társadalom felé az marad a legfőbb szempont, hogy biztosítsuk a nyugodt munka lehetőségét s ezzel együtt az egész nemzet nyugalmát. Olyan nemzet számára, amely évezredes múltját e földön szünet­nélküli háborúban töltötte, nem újdonság, ha szomszédságában há­borút viselő országok vannak. Meg- | álltunk & vészek között évszázado- | kon át, itt vagyunk a Duna meden­céjében, trianoni összetöröttség és elesettség után saját erőink folytán talpraállva, belsőleg mind poltitikai, mind gazdasági vonalon megerő­södve, külpolitikailag pedig köz- megbecsülést érdemelve. Olyan nemzet, amelynek háta mögött ezer esztendő története áll, amely megért igen nehéz korszako­kat s lelkileg ma is töretlenül néz jövője felé, annak keblébe nem le­het nyulszivet ültetni. Csak az a fontos, hogy ne ragadjon el ben­nünket soha a hevület, s őrködjünk népünk józansága és higgadsága fölött. A tolnai tüzérek Szent Borbála ünnepe Szent Borbála napja, december 4-e, a tüzérek ünnepe és ezen a napon a Tolnán állomásozó tüzérség is megtartotta előbb legénységi, majd tiszti ünnepélyét a tartalékos tisztek és a helyi előkelőségek be­vonásával. A közönséget bizonyára érdekli ennek az ünnepnek a tör­ténete, azért megírjuk, hogy Krisz­tus után 264-ben ezen a napon halt vértanúhalált a tüzérek védszentje. Szent Borbálát évszázadok óta patron ájukul tisztelik a harangöntők, később a tüzérek is. De segítségért fohászkodtak hozzá a fegyvergyár­tók, puskaművesek, salétromfőzők és ágyuöntök is. Borbála a közép­korban Európa egyik legnépszerűbb szentje s mint a középkori közismert 14 segitőszent legkedveltebbjéhez zivatari kárók, hirtelen halál és villámcsapás elhárításáért is könyö­rögtek. Egyes vidékek népszokásai­ban még ma is él a Borbála* tisztelet. Szent Borbála védszentje azonkívül a bányászoknak is. A legismertebb legendák szerint Szent Borbála Nikodémia városá­ban, Kisázsiában élt, ahol pogány atyja egy fényűzően berendezett toronyban tartotta fogságban csak azért, hogy a keresztény hit tanai­tól megóvja. Isten azonban úgy akarta, hogy Borbála kereszténnyé legyen. Ezért atyja megkinoztatta és sajátkezűén vágta le fejét. Az Ur azonban megbosszulta ezt az igaz­ságtalanságot és a lefejezés hely­színén villámmal agyonsujtotta az elvetemült atyát és hóhértársait. — Ezért a csodáért kérik azóta is Borbála segítségét villámcsapás és hirtelen halál ellen. Borbála napján a tüzérek hagyo­mányos ünnepség keretében emlé­keznek védőszentjükre. Ezen a na­pon ünnepi ebéd és szolgálatmen­tesség emlékeztet a tüzérlaktanyák­ban a szent vértanú halálára. — Helyőrségenkint ünnepségeket ren­deznek a tüzérek, melyen legtöbb­ször a parancsnok méltatja a tüzér- patrona jelentőségét és azt az össze­tartó erőt, amely a honvédségen belüli bajtársiasság mellett külön is összefűzi a tüzér fegyvernem kato­náit. Borbála tisztelete nemcsak örökölt szép szokás, hanem ^ örök emlékeztető a kőtelességteljesités és keresztény hit vértanújára. Érdekes, hogy éppen ebben az érzékeny lelkű törékeny, vértanú leánykában tiszteli védőszentjét évszázadok óta a gyilkos kő- és vasgolyóbisokkal, majd ágyúgolyókkal, végül leírha­tatlan hatású gránátokkal harcoló, talpig kemény férfit kivánó tüzér­fegyvernem. A Borbála-emlékezések legismer­tebb műsorszáma a Borbála-tekercs felolvasása. A krónikás egy hosszú papírszalagról olvassa fel az üteg házi ünnepségén a tréfás rigmuso­kat, amelyekben minden tüzérről megéneklik közismert fogyatékost* ságát, hibáját, a gyakorlatokon el­követett baklövéseit, vagy a kime­nők, szabadságok alatti ismert ka­landjait. A derűs strófákat komoly műsor­számok követik, majd élőkép alak­jában megjelenik Borbála és kard­dal, vagy pálmaággal tüzérré avatja az újoncokat. Ezután mulatságos avatás következik, amelynek során sötét folyosón, vagy pincén kerge­tik keresztül a felavatottakat. Köz­ben az altisztek és markosabb tü­zérek gondoskodnak róla, hogy a liszt és a korom, na meg a Borbála­virgács alaposan megtegye hatását. A tisztikar Borbála napján va­csora keretében emlékezik a tüzé­rek védszentjére. Ilyenkor szokásos tiszteletbeli tüzérré, vagy tisztelet­beli fótüzérré avatni a garnizon társa­dalmi és közéleti vezetőit A világ­háborút megelőző időkben nagy bállal zárták a Borbála napot. Kü­lönösen a győri és kolozsvári tü­zérek Borbála-báljára emlékeznek még ma is sokan jóleső érzéssel. Újabban színdarabokkal, élőképek­kel, alkalmi versekkel és szavaló- kórusokkal teszik emlékezetessé ezt a hagyományos decemberi tüzér­napot. A Borbála tisztelet a képzőmű­vészeti alkotásokban is megnyilvá­nul. Borbálát kicsinyített vártorbny mellett, pálmaággal kezében ábrá­zolják a leggyakrabban. Újabban a torony mellé ágyút is festenek, sőt az 1914. évi világháború nagy tüzér­ségi harcait megörökítő képeken harci jelenet közben, végső szük­ségben jelenik meg Szent Borbála a harc forgatagában. A hagyományok ereje kiszámít­hatatlan és felbecsülhetetlen. A tü- | zérek évszázados Borbála tisztelete I nemcsak az összetartozás és baj­Egyet tiám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents