Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-11-15 / 90. szám

XXI. évfolyam.

Szekszárdi 1939. november 14. (Kedd)

90. szám.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85

Előfizetési d 1J:

Felelős szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC

A lap megjelenik minden szerdán és szombaton.

Hirdetések árai:

I A legkisebb hirdetés dija 1‘50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mílllmétersórőnként 10 fillér,

Eigiuiien u >j. ■ j«.,. . ui-j-.x—.. . ... .. .. ..... Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény.

& ... . ja . ii dm' . _ I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető IA hírrovatban elhelyezett reklám- elfeavzéaí családi hí. u.umint _

Egész évre — 12 pengő II ^eevre,~ — — ^ pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I ny lit tér soronként 60 ^fiérbé kerti 1. * *

Szegény iskolásgyermekeket ebédeltet a Zöldkereszt

Egyfelől az egyke szomorú ténye, de a felebaráti szeretet is azt diktálja, hogy gyermekeink egészségére fokozott figyelemmel ügyeljünk. A magas gyermekhalandóság egyik főoka a minőségre és mennyiségre elégtelen táplálkozás azáltal, hogy az érzékeny gyermeki szervezet ellenállóképessége fokozása helyett megtörik erejében.

Szekszárdon is vannak olyan gyermekek, akiknek, táplálkozása nincs biztosítva. A Zöldkereszt szomorúan látja az iskolába üres tarisznyával érkező olyan gyermeksereget, amely déli ebédre sem tud hazamenni. Ebéd nélkül marad s mikor estére hazatér az iskolából, sokszor még száraz kenyér sem várja otthon. Már pedig az elégtelen táplálkozás nemcsak egészségét ássa alá a gyermeknek, hanem a szegénység rom- bolólag is hat a fiatal lélekre. Az egyik kétségbeesetten keresi a betevő falatot, vagy szomorú megadással adja át magát a szegénység tényének s csak ritkán viseli tudatos, emelt fővel a nincstelenség minden súlyát, de a másik furfangosan, agyafúrtan, mindenáron — legtöbbször még a tudatos bűn hiányában — törekszik az éhség vágyának kielégítésére. — Először csak kér, ajándékot fogad el, de később — ha azt nem kapja meg — bűntől sem riad vissza. Ellopja a másik kenyerét és ezzel már ő a kenyérkeresésnek könnyebb módját — a gonosz cselekedetek révén való szerzési módot ismeri meg,

így tehát, amikor a Zöldkereszt testi táplálékhoz juttatja a nincstelen gyermekeket* nemcsak az egészség megőrzését, fentartását célozza, hanem a fogékony léleknek neveléséhez is hozzájárul. Ki merné ezért azt mondani, hogy nem jogosult minden olyan megmozdulás, fáradozás és anyagi áldozat, amely a jövő fentartóinak, gyermekeinknek testi és lelki megerősödését célozza ?

Szűk anyagi keretek között az idén az a célunk, hogy november— február hónapokban biztosítsuk szegény iskolásgyermekeink meleg ebédjét. Elsősorban azok számáré, akik teljesen szegények és nagy távolságra laknak az iskolától. Városunk összes iskoláit álvizsgálva, tanítóságunk összesen 44 személyt talált feltétlenül rászorultnak az ingyen ebédeltetésre. Mivel a város rendszerint januártól működő ebédeltetés! akciójában a fenti iskolásgyermekeket is készséggel részesíti, ezért a Zöldkei észtnek csak november és december hónapokra kell a gyermekek ebédeltetéséről gondoskodni;

Mikor ez a gondolat felmerült előttünk és kivitelezésre került sor,

csodálatos és megható áldozatkészség tanúi lettünk. Akciónkat önkéntes adományaikkal az alábbiak támogatták: 1 pár csirke és 40 db tojás Szongott Edvin alispántól, 270 kg füstöli szalonna dr Zsigmond FerenctÓl, 50 kg liszt Kovács Zoltántól, 1 darab nyúl dr Fördős Dezsőtől, 1 darab nyúl dr Szüle Dé- nestől.

Ha a fenti neveken végig nézünk, megint csak azt látjuk, ..hogy a középosztály jár az élen. Önként! Kérés nélkül, csupán lelki sugallatból! Tisztán attól á vágytól űzve, amely őt jellemzi: megosztani kenyerét, kenyerének javát, őrömét másokkal ! Azokkal, akiknek abban kevesebb részűk van. De ne vegyék a középosztálytól rossz néven a polgárság tagjai, hogy ők nincsenek közöttük! Nem elzárkózottságból, de nem is azért nincsenek ift, mintha ők nem adnának szívesen, mintha ők nem sietnének természetbeni adományaikkal az ő vérükből való vér megsegítésére, hanem azért, mert eddig nem volt tudomásuk a mozgalom megindításáról és céljáról. Most azonban hozzájuk is szólunk és nyissák meg szivüket azok, akik a kérés elől nem szoktak elzárkózni !

Az idei ebédeltetési akciónk még csak gyermekcipőkban jár, mert

csak kezdete a rendszerré váló téli ebédeltetésnek. Hogy azonban minél eredményesebb és minél nevetőbb, mélyebbhatásu legyen annak következménye is, azért társadalmi megmozdulássá kell, hogy kinőjje magát. Itt kérjük meg azért mindazt a szülőt, akinek erre a célra fillérei, vagy természetbeli ajándékai vannak, juttassák el az ebédeltetési akciónak. De kérjük azokat a tehetős gyermekeket is, akiknek tízóraira, vagy egyéb célra bővebben jutnák fillérek, hogy adjanak ők is éhező társaik kenyerére. Fillérekből meleg ebédhez juttatjuk szegény iskola- vagy éppen játszótársukat s azok . a fillérek nemcsak ebédet adnak az éhező szájnak, hanem lelki gazdagsággá nőnek az adakozó számára!

Sem természetben, sem fillérekben nem kérünk sokat! A legkevesebbel beérjük. Kinek mije van éléskamrájában, vagy raktárában (liszt, burgonya, bab, borsó, lencse, zsir, szalonna, kolbász, tojás, csirke, vad, hagyma, zöldség stb.), szívesen és örömmel fogadjuk el. Egyúttal tájékozódásul közöljük azt, hogy egy- egy ebédhez csak néhány kilógramm főzelékre s 2—3 kg. húsfélére van szükség. Tehát terhet nem akar jelenteni kérésünk, hanem inkább azt óhajtjuk, hogy egy jóleső érzéssel gazdagodjék az, aki csekély ajándékával is nagy dolgot cselekszik.

Természetbeni ajándékot kérjük egyenesen a róm. kát. ovoda kedves nővérei kezéhez juttatni.

SCHNEIDER JANOS arcképének leleplezése

Egy évvel ezelőtt történt, hogy Schneider Jánost, lapunk alapító fő* szerkesztőjét, a Szekszárdi Népbank vezérigazgatóját, Szekszárd és e vármegye közéletének kiváló egyéniségét, rövid szenvedés után váratlanul magához szólította a Mindenható. A Szekszárdi Népbank, amelynek reneszánsza és országos viszonylatokban is tiszteletreméltó pozícióba emelkedése a megboldogult munkásságához fűződik, Miklósi M. Ödönnel, a kitűnő szekszárdi festő* művésszel megfesttette arcmását és a nagyszerűen sikerűit képet bensőséges ünnepség keretében e hó 10-én délelőtt leplezték le a Népbank igazgatósági termében.

Az ünnepségen, amelyen Jakab László ny. miniszteri tanácsos elnökölt, megjelentek: Szongott Ed- viri alispán, Schneider Gábor ny. kúriai biró, vitéz Vendel István polgármester, Polgár István főszolgabíró, dr Szakáts István kir. közjegyző, levente egyesületi elnök, Täuber Rezső a Nemzeti Bánk széki szárdi fiókjának főnöke, dr Zsig- mond Ferenc a Szekszárdi Takarék- pénztár igazgatója, Répásy Károly

a Magyar Általános Hitelbank szekszárdi fiókfőnöke, báró Jeszenszky Andor a Pinceszövetkezet igazgatója, Krammet János, a Levente Egyesület ügyvezető igazgatója, továbbá aZ intézet igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjai közül: Blum Mátyás kereskedő, Di- ceniy László építész, Debuláy Imre lakatosáru gyáros, Gauzer Ádám kereskedő, Hock István ny. MÁV állomásfőnök, Horváth Ignác ny. igazgató, dr Horváth Jenő ügyvéd, Horváth Károly espéres-plebános, Jakab László ny. miniszteri tanácsos, igazgatósági elnök, Majsai László birtokos, Mirth László ny. OTI igazgató, Pirnitzer Ede nagy- kereskedő, Sehneider Elemér vezér- igazgató, Reicht Sándor borkereskedő, Takler János birtokos és Tóth Lajos ref. lelkész, a Szekszárdi Daloskör részéről Petz Hubert karnagy, továbbá az intézet egész tisztikara.

Jakab László igazgatósági elnök üdvözölte a megjelenteket és röviden rámutatott azokra az érdemekre, amelyek szükségessé tették, hogy Sehneider János emlékét a Népbank

arcképe megfestésével is megörökítse. Midőn ezt a kitünően sikerült művészi alkotást, Miklósi M. Ödön remekét a megboldogult munkálkodás! helyén leleplezik* felkérte Tóth Lajos ref. lelkészt ünnepi beszédének elmondására.

Tóth Lajos emlékbeszéde

eképpen hangzott:

Mélyen tisztelt Közönség!

Holnap lesz egy esztendeje annak, hogy a mi Népbank Szövetkezetünk kitűnő vezérigazgatója lehunyta Szemeit. Ezzel nemcsak szükebb családjának tagjait bontotta mélységes gyászba, hanem tisztelőit és barátait is, ezek között — nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy elsősorban ennek a szövetkezetnek a vezetőségét, igazgatóságát, felügyelőbizottságát és tisztviselőit. És az, hogy mi erre a ke- gyeletes ünnepségre összegyülekeztünk, azt jelenti és azt akarja kifejezni, hogy Sehneider Jánossal való mély kapcsolataink nem szűntek meg akkor, amikor az ő daliás alakja eltűnt szemeink elől az enyészet komor boltozatai alatt. Éppen azért van, hogy most mi, akik ösz- szejöttünk, kifejezésre akarjuk juttatni azt, hogy Sehneider János a mt számunkra több, mint egyszerűen- egy emlék.

Nincsen senkísem a régi ismerősök között,, aki átléphetné ennek az intézetnek a küszöbét, vagy muri- kát végezhetne és vállalhatná itt anélkül, hogy Sehneider János jelenlétének a nyomaival ne találkoznék. Szinte úgy vagyunk vele, högy amikor ide belépünk, várjuk, hogy alakja felmagasodjék előttünk, megjelenjék egy ajtóban, annyira erősen, csodálatosan és titokzatosán van összekapcsolva az ő lénye a mi intézetünkkel.

Az ember életének értékét és eredményeit kétfélekép lehet megmérni. Meg lehet mérni a külső eseményekkel és eredményekkel, de meg lehet mérni az ember életének értékét és jelentőségét főképpen azokkal az eszményekkel, amelyeknek szolgálatában állt. Sehneider János életének az értékét akármelyik mérlegen mérjük le, úgy találjuk, hogy

ez az életpálya nem közönséges vonásokat mutat fel.

Nem úgy indult el és mint azok, akiknek bölcsőjébe beleteszik a közéleti érvényesülés marsallbotját. Áz ő életének a

pályája lépcsőről-lépcsőre emelkedett és minden lépcsőért őmaga harcolt meg

anélkül, hogy más egyéb erők segítették, vagy emelték volna. Egy szerény tisztviselői szobának iró- 1 asztala mellől lépett ki a közélet porondjára és úgy lépett oda ki,