Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-11-15 / 90. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 november 14. hogy lehetett rajta látni, hogy ez az ifjú ember az ígéreteknek az embere. Lépésről-lépésre megy előre ezen a pályán és vívja ki az emberek elismerését és megbecsülését. Azt mondhatjuk, hogy nincsen a mi városunk közéletének olyan területe, amelyikben ő valamiképpen ne tevékenykedett volna. Az ő egyéniségénél és képességeinél fogva nem maradhatott meg a harmadik és negyedik sorban. Az első sorban állt a dolgok természetes rendjének következtében. Egész lényével az akció embere volt. Ez a két vonás, — hogy úgy mondjam — egyéniségének szerkezeti vonása: self made man és az akció embere. Akárhol jelent meg, mindenütt számolni kellett vele. Tervekkel jött és minden erejét beleadta az ő terveinek valóraváltásába. Újságírás, politikai élet, gazdasági élet, különféle társadalmi tevékenység, mind, valamennyi kitárta a kapuját előtte, mert mindegyik várta az akciónak ezt az emberét. Különös és érdekes az, hogy Schneider János maga — az én megfigyelésem szerint — nem nagyon szerette a harcot, bár sok és erős harcban vett részt. Nem szerette, mert belső alkatánál fogva érzékeny volt. Sokszor kicsiny dolgok is nagyon tudták keseríteni. De ha harcba keveredett biztos és szilárd meggyőződéséért, vagy harcba állították, megfutamodni soha. senki nem látta. Schneider János harmadsorban a. szolgálatok embere volt. Akármelyik intézményben tevékenykedett, nemcsak külső fényt és díszt tudott annak adni, hanem áldozatos munkájával és önzetlen szolgálatával jelentőséget is. És ez a szolgálat legelsősorban itt, ezen a helyen, a mi szövetkezetünknek a keretében érvényesült. Sokféleképpen ítélték öt meg, mint ahogy sokféleképpen Ítélik meg a közéleti embert, de mi, akik közel állottunk hozzá, mi tudjuk, miként áldozta oda minden erejét az utolsó óráig azoknak a feladatoknak, amelyeknek szolgálatába szegődött. Mi tudjuk, miként hordozta szivén a kisemberek érdekeit és hogyan kereste az utakat és módokat, hogy a pénzügyi ember rideg számításán túl megtalálja a lehetőséget arra, hogy segítsen azon, aki segítésre szorul. Mi, akik ismerjük városunk közéletét, tudjuk, hogy akárhol tevékenykedett, mindenütt tiszta szándékkal állt és ezzel a tiszta szándékkal közjót akart szolgálni és szolgált is. Addig, ameddig lesznek itt ebben a városban olyanok, akik résztvet- tek az elmúlt évtizedek közéleti harcaiban, nem fogják elfelejteni ezeket a szolgálatokat. Építő ember volt Schneider János. Akkor, amikor körülötte romok hevertek, nem esett kétségbe, hanem hozzáfogott minden erejével a romok eltakarításához és a romokon az uj fundamentum lerakásához. Semmi jobban nem beszélhet erről, mint ez a szövetkezet, amely a nagy összeomlás után elgyengülve, nagy nehézségekkel küzdve, — elégtelen erőkkel állott az előtt a feladatok előtt, amelyek reá vártak. Schneider János egész erővel és teljes szívvei épitette fel ennek a szövetkezetnek a falait és tette olyanná, hogy az egész országban nagyon kevés párja van. És akkor, amikor ezt a szövetkezetét épitette és erősítette, legelsősorban azoknak szolgált, akik erre a szövetkezetre reá voltak utalva. Maga a kemény munka embere volt és azt kívánta meg munkatársaitól is, hogy keményen dolgozzanak. De más oldalról mindenki érezte jóságát és szelídségét, támogató készségét. Ezért hálával emlékeznek reá mindazok, akiket a Gondviselés áz ő vezetése alá helyezett. Elmondhatnánk, hogy az egyes intézményekben hogyan működött, életrajzi adatait felsorakoztathatnánk. Elmondhatnánk, hogy éltes korában is megmaradt fiatalnak, mert szerette az ifjúságot. Milyen rendkívüli lelkesedéssel és kedvvel vett részt az ifjúság minden mozgalmában, hogy érdekelte, hogy annak a szegény, rongyos levente gyermeknek legyen ruhája, csizmája, cipője. Hogyha Schneider János életét ezekkel a külső, kézzelfogható körülményekkel mérjük és értékeljük, látjuk, hogy nagy munkát, kemény munkát és eredményes munkát végzett. De én úgy érzem, hogy az ember életének az értékét legelsősorban és legteljesebben az eszményei határozzák meg; az, hogy milyen célkitűzésekkel állott az életnek harcában és ha erről az oldalról vizsgáljuk meg Schneider Jánost, azt kell mondanunk: tiszta eszmékért, fenkölt eszmékért küzdött. És akkor, amikor ezt mondjuk, felidézhetjük bizonyságul az ő életéből azokat a vonásokat, amelyeket már nem láttak annyian. A külső események mindenkinek a szeme előtt bontakoznak ki, de azokat az eszményeket, amelyek a külső események mögött vannak, kevesen látják. Kevesen látnak be a lélek műhelyébe. Amit én láttam Schneider János lelki világából, az azt mutatja, hogy tiszta eszmények harcosa volt. Csak kevés ember tudta és látta, hogy nagy elfoglaltságain túl, hogy érdekelte a legkisebb dolog. Hogyan vett észre az utcán, a piacon egy mezitlábos gyermeket és nem tudott nyugodni addig, amíg ennek a gyermeknek a lábára cipő nem került. Névtelen szegények tudnának csak bizonyságot tenni, hogy hogyan nyitott ki a szive és keze azok felé, akik a nyomorúság terhét hordozták a vállukon. Schneider János, a szív embere volt. Munkálkodását, — tevékenységét, közéleti szereplését hűség és kemény jellem jegyzi. Azok, akik egészen közel voltak hozzá, mint barátai. jól tudják azt, hogy Schneider Jánosra minden jó ügyben egészen biztosan számíthattak és építhettek. És a hűség mellett megvolt benne az a határozottság, amelyik nem riadt vissza a tiszta meggyőződésnek a harcától. Azért a meggyőződésért, ami őt harcba állította, utolsó leheletéig tudott küzdeni. Azért van az, hogy az ő életpályáján nem látunk töréseket és elhajlásokat. Határozottan ment célkitűzései felé és meggyőződései kategorikusan határozták tevékenységét. Mások álláspontját tiszteletben tartotta, de a saját meggyőződéséért mindvégig keményen küzdött. Ezért volt az, hogy akárhol állt, mindenütt figyelmet keltett állásfoglalásával, tevékenységével, mindenütt építő munkát végzett. Alakja egészen világosan áll előttünk és befejezett egyéniséget mutat. Nekünk, mindnyájunknak veszteség, hogy nincs közöttünk. De nem mondhatjuk azt sem, hogy az ő élete kettétörött élet. Nem, az ő élete egy egészen szabályos, befejezett egység. És most, amikor itt állunk az ő képmása előtt, jól esik ránézni erre az arcra, amelyről leolvassuk azokat a vonásokat, amelyek a mi számunkra tele vannak tanulsággal és ösztönzésekkel. Köszöntjük ezt az arcot, amikor visz- szaidézzük egynéhány pillanatra az elköltözöttet az enyészet csarnokából. Szivünkben pedig érezzük, hogy Schneider János egyénisége a mi számunkra felvillanó fény és amig rátekintünk erre a fényre, áldjuk és szivünkbe zárjuk emlékezetét. A mélységes hatást és nagy meg- illetődést kiváltó endébeszéd után Jakab László ny. miniszteri tanácsos, igazgatósági elnök megköszönte a jelenvoltak megjelenését és az ünnepséget berekesztette. A leleplezési aktuson megjelentek meghatottan szemlélték Miklósinak emlékezetből festett csodálatosan élethü portréját és általánosságban kialakult a vélemény, Hogy ezzel a képpel a művész, — akinek szenzációt keltett portréi Hollandiában is feltűntek és képei előkelő hollandiai paloták és múzeumok falait is díszítik — jelentősen gyarapította eddigi közismerten tekintélyes sikereit is. A szekszárdi póttartalékosok eskütétele Folyó hó 10 én, pénteken délelőtt folyt le ünnepélyes keretek között a szekszárdi póttartalékosok eskütétele. A vitéz Gömbös Gyula laktanya udvarán rendezte a 18. gyalogezred parancsnokság ezt a lélekemelő hazafias ünnepélyt, amelyen ott láttuk vitéz Madi Kovács Imre főispánt, Szongott Edvin alispánt, vitéz Vendel István polgármestert, a vármegye és város vezetőségét, a megye székhelyén levő hatóságok küldöttségeit és az esküttevők hozzátartozóit. A helyőrség tisztjei és legénysége az egyes felekezetek templomaiban tartott istentiszteletek után a laktanya udvarán sorakoztak fel. A szépen feldíszített laktanyaudvar szónoki emelvényéről hazafias lelkesítő beszédben Koltay Andor hadnagy magyarázta meg a póttartalékosoknak az eskü fogalmát, fontosságát és a magyar katona régi dicsőségére, páratlan múltjára hivatkozva állította oda a nemzeti erényekben bővelkedő magyar harcost követendő mintakép gyanánt. Azután a póttartalékosok felesküdtek az ezred zászlójára. Az eskütétel után Szász János ezredes, ezredparancsnok-helyettes, mint a gyalogdandárparancsnok után rangban következő legidősebb tiszt, felhasználta az ünnepélyes alkalmat és feldíszítette vitéz Ha- rasztosi Török Kálmán vezérkari ezredes, gyalogdandárparancsnokot a Kormányzó Ur Őfőméltósága által adományozott Magyar Érdemrend Középkeresztjével, mely a pécsi IV. honvéd hadtestparancsnokság- tól éppen az eskütétel reggelén érkezett meg az ezredparancsnokság- hoz. Ezt követően az ezredzászlóval kivonult diszszázad, az esküt tett póttartalékosok és a csendőr gyalog* tanalosztály diszmenetben vonult el a gyalogdandárparancsnok előtt Pedagógiai szemináriumok Dombóváron f. hó 9-én tartották meg a dombóvári körzet tanítósága számára a pedagógiai szemináriumot, amelyen a körzet tanítósága teljesen megtöltötte a Szent Orsolya rendi zárda nagy tornatermét. A szemináriumot dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő nyitotta meg, ki megnyitójában az ifjúságnak nemzethűségben neveléséről s a tanítóság ezirányu munkásságáról szólótt. Majd üdvözölte a megjelent Kenézy László főszolgabírót, a lelkészkedő papságot, élén TELEFON: 143 Szerdán, nov 15. Csütörtökön, nov. 16. VILÁ6MOZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF Csak 16 éven felüliek részére! Harry Baur főszereplésével: RASPUTIN (A fekete cár) Az előadások kezdete: bétkffznapokon: *1,7 és */*• órakor, vasár- és ünnepnap: 3, 5, 7 és 9 órakor Főszereplők: Harry Baur, Marcelle Chantal és Richard Wilm Fox világhiradó Magyar Béla pápai kamarással, a többi előkelő vendégeket, a helybeli középiskolák tanáraiba tanítónő- képző növendékeit s a tanítóságot. Az elnöki megnyitó után Hitter M. Aloyzia Szent Orsolya-rendi főnöknő, gyakorló iskolai igazgató mutatott be a történelemből az osztatlan iskola V—VI. osztályával közvetlen tanítást s a II., III. és IV. osztályuakkal csendes foglalkozásul fogalmazási dolgozatot íratott. Úgy a történelem tanítása, mint a fogalmazási dolgozatok nagy tetszést váltottak ki s a hozzászólók min- denike csak a legnagyobb elismeréssel adózott a kiválóan sikerült munkáért a kitűnő előadónak. Ezután Szebényi Lajos körzeti iskolafelügyelő mondott bevezetőt az iskolák énekbemutatójához, kiemelve az énekoktatás fontosságát, kedélynevelő értékét s az énekoktatás sikeres módszereit ismertette. Ezután Magyar Lajos, a dombóvári róm. kát. iskola és Eresei József, a dombóvári állami iskola tanítói, az iskolák énekkaraival 1, I 2 és 3 szólamban mutattak be régi • magyar dalokat, kidomborítva ezek
