Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-09-20 / 74. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 szeptember 20. megszűnjenek azok az osztályellen­tétek és társadalmi igazságtalansá gok, amelyek a világháború után oly kirívóan éreztették hatásukat annyi szépivQ szervezet kerékkötői voltak. A leventeintézménybe belépő diák fiú kell, — hogy tudatában legyen missziós küldetésének. Szeretnie és értékelnie kell a munkásifjuval való együttlétet. Érdeklődnie kell sorsa iránt s a leventefoglalkozáson túl is meg kell tartani a vele való kap csolatot. Jószivvel és szeretettel adnia kell abból a többletből, amely lyel rendelkezik. A feladat annál is inkább könnyű, mert a munkás- ifjunál is adva van a jó és szép iránti érzék. Szívesen hallgatna pár jó szót, szívesen lenne jó barátok társaságában ő is jóbarát. A diák, aki hetenként 2—3 órát tölt a le­venték körében, akinek a leventék kötelessége az ő kötelessége is és minden parancs neki is parancs, aki osztja a fáradalmakat és nehéz­ségeket, vele együtt küzdő bajtárs, akinek barátságát szívesen venné. Erre a megértő barátságra kell felépíteni a jövő magyar társa­dalmát. Azt a társadalmat, amely a meg­értés szellemében minden a közös­ségből fakadó egységet és fegyel­met beleállit az országépltés szol­gálatába. Minden diák szerezzen a mun­kásfiuk közül legalább egy barátot magának, akivel szívesen elbeszél­get, elviszi társaságba, színházba, családba, akivel szívesen megosztja örömeit, diákkedvteléseit s igy észre­vétlenül is átsugározza az ő diák, talán éppen cserkészlelkületét. Meg­láttatja és megérezteti vele, hogy az a társadalom, jó barát s az ő becsületes, tiszta mun­káskeze épp oly jó szolgálatot tesz a nemzetnek, mint az a kéz, amely a tollat forgatja. A leventeoktató pedig ne csak a — jobbra át — kifogástalan végre­hajtására ügyeljen, de ismerje a gondjaira bízott leventék családi körülményeit is. Látogasson el időn­ként otthonukba s nézzen körül ki nek kell titokban a jobbmódu fiuk közül talán gyorssegélyről, vagy legalább is karácsonyi melegruha ajándékról gondoskodni A testi foglalkoztatás mellett biz­tosítsunk több belyet a szellemi kultúrának. Nemcsak testben, de lélekben is erősíteni kell a jövő magyar katonáját. A lelki beállított­ság ma — az óriási túlerők korá­ban — talán még fontosabb, mint a testi felkészültség. De a kettőnek legalább is együtt kell haladni. A leventemozgalom hatalmas erő, nagy lehetőség a vezető kezében. Több változa­tosságot, több újdonságot kell belevinni. A levente intézmény nem csupán a munkásfiuk intézménye többé. Minden ifjúé, tehát a magyar jövőé. Ennek az ifjúságnak a nótája, be­széde, környezete és egész maga­tartása kell, hogy a legtisztább magyar szellemiséget sugározza. Ennek az ifjúságnak meg kell talál­nia egymás szivéhez az utat. Sajnos ennek az ifjúságnak Szek- szárdon még nincs otthona. Levente­otthon nélkül pedig — különösen a téli idő beálltával — érdemleges munkát végezni nem lehet. Több mint ezer leventeifju igénye teszi égető szükségessé a Levente-otthon felépítését. Most még talán nincs rá pénz, de ha felépül legyen az a leventék igazi otthona, ahol a fizikai és szellemi munka után pi­henés, felüdülés, olvasó- és játék­terem, úszómedence, rádió és elő­adás kényelme várja a fiukat s ahol munkásifjak és diákok ugyancsak együtt vannak, együtt szórakoznak, társalognak, barátkoznak. Azt hi­szem ennek az öntudatos, lelkes, osztályellentétektől mentes magyar barátkozásnak — amelynek a vissza­tért felvidéki ifjúságunk oly szép példáját mutatta meg — a gyü­mölcse nem marad el s ki fog nőni ebből a barátkozásból a történelmi hivatottságu, erősebb alapot jelentő és szebb jövőt építő boldog, uj magyarság. Gdncsov Károly Báró Jeszenszky Andor előadása a Balatoni Borhéten Előző számunkban megemlékez­tünk róla, hogy az Alsó Dunántúli Mezőgazdasági Kamara által ren­dezett Balatoni Borhéttel kapcsola­tos szőlészeti és borászati nagy­gyűlésen felszólalt báró Jeszenszky Andor dr, a Szekszárdi Bortermelők Pinceszövetkezetének igazgatója, a kamara szőlő- és borgazdasági szakosztályának alelnöke is, aki elő­adásában a minőségi bortermés ár- alátámasztásáról beszélt. Az áralá­támasztás csak intervenciós vásárlá­sok utján történhetik — mondotta, — mert a minőségi boroknál nem le­het megfelelő minimális árat elő­írni, mint a tömegboroknál. A pince­szövetkezeti kérdést meg kell olda­nunk és pedig jól, mert enélkül nem lehet az áralátámasztást megoldani. Ismertette a magyarországi pince- szövetkezetek történetét, kiemelve, hogy az 1936-os szüretkor bekövet­kezett nagy árzuhanás idején meg­alakult MASZOBSZ működése mi­lyen jó hatást tett. A MASZOBSZ megalakulásával a tömegborok ügye megoldottnak tekinthető. A minő­ségi borok áralátámasztására, a tör­ténelmi borvidékek intervenciós vá­sárlásainak lebonyolítására külön szervre volt szükség, mire a Hangya és a Magyar Mezőgazdák Szövet­kezete megalakította a „MEGA“ Magyar Hegyvidéki Bortermelők Értékesítő Szövetkezetét. A szövet­kezet már is szép exportot bonyolít le. Célja a MEGA-nak az is, hogy az ország sok helyén saját sönté- seket állít fel és folytatja a beolvadt — és ezután beolvasztandó kisebb pinceszövetkezetek termelői kimé­rése által megkezdett munkát. Meg­ismerteti a valódi, hamisítatlan és jól kezelt hegyvidéki borokat a ma­gyar fogyasztókkal és üzletvitelében minden nyerészkedést kizár. A tag­jaitól megfelelő jó áron átvett bo­rokat olyan olcsó áron hozza for­galomba, hogy minőség és ár révén uj fogyasztó réteget fog megnyerni a minőségi borok számára. Előadását a következő határozati javaslat benyújtásával fejezte be: „A nagygyűlés a MEGA szövetke­zet működése és az általa lebonyo­lítandó állami intervenciós vásárlá­sokban látja a helyes utat a vál­ságban levő hegyvidéki szőlőgazda­ság megmentésére. írjon fel a ka­mara a kormányhoz, történjék in­tézkedés az iránt, hogy a hegy­vidéki termelők és ezek szövetke­zetei által benyújtott korcsmái ipar- engedély iránti kérvények és^ kor­látlan, vagy korlátolt italmérési kér­vények elintézése meggyorsittassék. Az intervenciós vásárlásokat min­den olyan esetben, amikor szüksé­ges, a bürokratizmus mellőzésével gyorsan benyolitsa le a kormány®. A nagygyűlés a határozati javas­latot egyhangú helyesléssel magáévá tette. A Vas Gereben Irodalmi és Bűvészet! Kér választmányi Gyűlése Szekszárdon F. évi szeptember hó 16-án tar­totta a „Vas Gereben" Irodalmi és Művészeti Kör munkaterv össze­állító választmányi gyűlését a pol­gári leányiskolában. Szebényi Lajos elnök megnyitójában kiemelte gróf Teleki Pál miniszterelnöknek a nem­zeti összefogásról szóló beszédéből azt a részt, amely a nemzet nyu­galmának a megőrzéséről szól. A Vas Gereben Kör is elsőnek siet felvenni a múlt évi ciklus lezáró­dása után a munka fonalát, hogy tovább munkálkodjék Tolna vár­megye közönségének hazafias ne­velésén. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után meleg szavakkal em­lékezett meg a Kör elhunyt tagjai­ról : gróf Apponyi Rezsőről, dr Koudela Gézáról, Szilágyi Béláról és Margittay Lajosról. _ Majd felkérte dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő, tanügyi tanácsos, diszelnőköt, hogy a munkarendre vonatkozó indítványát terjessze elő. Dr Halmos Andor, a Kör diszelnöke megemlékezett az elmúlt évben ren­dezett 28 kulturestélyről, majd in­dítványozta, hogy a kővetkező évad­ban Bátán, Bátaszéken, Bogyiszlón, Bonyhádon, Decsen, Dombóváron, Döbrőközön, Dunafőldváron, Győn- kőn, Gyulajon, Felsőiregen, Hőgyé­szen, Kurdon, Nagydorogon, Nagy- mányokon, őcsényben, Pincehelyen, Pálfán, Sárszentlőrincen, Simon- tornyán, Sióagárdon, Szekszárdon, Tamásiban, Tengelicen, Tolnán és Zombán tartson a Kör kulturesté- lyeket. A választmány a javaslatot el­fogadta. Az elfogadott javaslat után örömmel vette még a választmány tudomásul az elnökség azon beje­lentését is, hogy Mohácson, Ung- váron, Veszprémben, Székesfehérvá­rott, Pécsett és Baján is előkészü­letben van egy-egy estély rendezése. Szebényi Lajos elnök indítvá­nyára a gyűlés köszönetét mondott dr Halmos Andornak, a Kör érde­kében kifejtett fáradhatatlan mun- kájáért. A tagfelvétel után Tóth Nándor, a Kör ügyvezető elnöke számolt be a folyó ügyekről, amelynek kap­csán, miután dr Germanus Gyula, a Kör rendes tagja Szíriába indul tanulmányútra, kérte, hogy dr Pon- grácz Kálmánt, az „Egyedül va­gyunk“ társadalmi lap szerkesztőjét bízza meg a választmány a Magyar Irodalmi Társaságok Szövetségénél a Kör képviseletével. Ismertette Eőttevényi Nagy Olivér nyug. főispánnak, a Magyar Külügyi i Társaság társelnökének Ígéretét, amelyben biztosította a Kört a to­vábbi együttmunkálkodásról. TtUek Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország I Élet Bíbor hajnal, — bimbó pattant Rózsa fakadt; élet éledt. Nap ragyogott, harmat hullott Kinyilt a virág, — Már dél lett Délután beborult az ég. Lekonyult a levél, szirom, — Szél süvöltött, megtépázta, — Eső eredt meg zuhogón. Elsárgult, letört a szára, Végei Lehullt minden szirma. Elfedte a földnek sara, Szél süvölt felette sirva. — Születünk, élünk, meghalunk. Eső lever, sár eltemet; Sirva süvöltnek felettünk Az örökös őszi szelek. Gaal Judit. Köszöntsük a hősök szobrát és az országzászlót Most, hogy ismét megnyíltak az iskolák kapui s a tanulók a családi otthonból az iskolák kötelékeibe kerültek, újból alkalom nyílik a nevelés kiszélesítésére a tanulókon keresztül a szülőkre és a társada­lom szélesebb rétegei közé is, szóvá tesszük azt a gondolatot, hogy hir­dessék az iskolákban s annak min- denik fokán ismét és ismét az or­szágzászlók és a hősi emlékművek előtti köszöntés magyar köteles­ségét. A Veni Sancte után elvezették tanulóifjúságunkat ezekre a magyar lelkiségünket képviselő helyekre. Szivükbe is oltották a tanulóknak kivétel nélkül a tisztelgés parancsát. De ennél a megnyilatkozásnál nem szabad megállni, ezzel a munkával nem szabad megelégedni. Tovább kell azt folytatni mindaddig, amíg a vérébe át nem megy minden gyermeknek és ifjúnak s rajtuk ke­resztül a szülőknek, a társadalom mindenik tagjának. Ezzel a köszöntéssel nemcsak tartozunk a haza fogalmának és a magyar nemzetért életüket feláldozó vértanuknak, hanem mindannyiszor hitet teszünk magyar voltunkról is. S ha valaha, úgy most van erre szükségünk, mert ezzel őseinket is megbecsüljük. Ezért ne mulasszuk el soha e nemzeti ereklyék köszön­tését, valahányszor előttük elhala­dunk. — Kinevezés és felmentés. Vi­téz Madi-Konács Imre főispán fel­mentette ideiglenes vármegyei tűz­rendészed felügyelői megbízatása alól Török István szekszárdi városi hivatásos tűzoltó parancsnokot és e teendők ellátására ideiglenesen ki­nevezte dr Borbás Gyula központi járási tb. főszolgabírót. — Áthelyezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Szakáts Matild a bölcskei szentandráspusztai köz­ségi iskolához beosztott kisegítő ta­nítót a mihályházai ref. iskolához rendelte szolgálattételre hasonló mi­nőségben. • — Az uzdborjádi iskolánkivflli helyi bizottság elnökéül Pesthy Gergely m. kir. gazdasági tanácsos, földbirtokost választották meg.

Next

/
Thumbnails
Contents