Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-08-23 / 66. szám

XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. augusztus 23. (Szerda) 66. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősé? és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési d iJ: Egész évre _ 12 pengő || Félévre _____6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő. - A hirdetés egy'eo milliméter széles hasábon milllmétersoronként io fillér. Állást keresőknek tO százalék kedvezmény' A hírrovatban elhelyezett reklám-, eliegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerti 1. nl * Csáky István gróf a magyar külügyminiszter a Salz- kammergut havasai között tölti nyári szabadságát s a világsajtó tele van ennek a ténynek különböző kom­mentálásával. A nyugati demokráciák liberális sajtója valóságos hadjáratot indított a magyar államférfi nyara­lásával kapcsolatban s a rémhírek olyan tömegét zúdítja Csáky István gróf személyére és állítólagos tár­gyalásaira, hogy már csak ebből is kitűnik, milyen nagyot változott a világ, milyen súllyal bir a magyar külügyminiszter egy-egy utazása. Még akkor is, ha csak mint magán­ember látogat el egy baráti államba, ahol a baráti állam vezetőinek szíve­sen látott vendége. Csáky István gróf németországi nyaralása arra adott alkalmat az ellenséges sajtónak, hogy a legkép­telenebb rémhíreket terjessze. A cél nyilvánvaló. Azt akarják, hogy éket verjenek Németország és Magyar- ország közé. Azt akarják, ezzel a zavartkeltő kísérletezéssel elérni, hogy Magyarországot, amelyről mindenki tudja, hogy mély és igaz vonzódást érez Lengyelország iránt, elválasszák német barátjától. így látja ezt a német sajtó is, amely a legnagyobb határozottsággal és nyugalommal hangoztatja, hogy a kutmérgezők taktikája meddő kísér­let, alattomos eszközökkel ezen a vonalon nem tudnak újabb nyugta­lanságot kelteni. De foglalkozik ezzel a kérdéssel a szabadságát töltő külügyminiszter is, aki kijelen­tette, hogy voltaképpen még válaszra sem érdemesíti a külföldi sajtó talál­gatásait, fantazmagóriáit. Külünben is, mondotta Csáky István gróf, csodálatos, hogy ezeknek az urak­nak milyen szegényes képzelő tehet­ségük van. Arra sem képesek, hogy legalább valami újabb kombinációt találjanak ki. Csak ismételgetik a régieket. Pontosan ugyanazt írták meg most, mint egy évvel ezelőtt. A komoly francia sajtó is figye­lemmel kiséri a magyar külügymi­niszter nyaralását s különösen érde­kesnek tartják Csáky István gróf és Ribbentrop báró újabb találkozását. Meg kell állapítani, hogy a francia sajtónak tárgyilagosabb része nem közöl különösebb tudósításokat. A sok rosszakaratú és értelmetlen híresztelés ellenére is általában az mutatkozik meg a világsajtó maga­tartásában, hogy Magyarországot ma már a világpolitika intézői nem tekintik elhanyagolható mennyiség­nek. A megnagyobbodott Magyar- ország fontos szerepet játszik a nemzetközi helyzet kialakításában s Budapest állásfoglalása olyan súlyt jelent, hogy azzal minden irányban foglalkozni kell. Ez érezhető a világ­lapok ama részében is, amely ellen­séges szemmel figyeli a magyarság talpraállását és ez érezhető abból a kapkodó kétségbeesett propagan­dából, amellyel a benesi oldal még ma is igyekszik Magyarországot a Nyugat előtt befeketíteni. A magyar kormány határozott és nyilt magatartása, az az erő és következetesség, amellyel a tengely­politika alapjain áll és az a fölényes és nyugodt hang, amellyel a magyar külügyminiszter hallatja szavát, meg­ingathatatlan pozíciót biztosit a nemzetközi politikai helyzetben. A rosszakaratú mesterkedések, a cél- zatos rágalmak leperegnek a magyar kormány politikájáról s nem zavar­hatják meg azt az eredményekben gazdag baráti légkört, amely egy­máshoz fűzi a tengelyhatalmak mindegyik tagját. Megyéspüspökünk 70 éves Egyházunk áldozópapjai napon­kint kérik a Mindenható áldását, kegyelmét a szent mise Canonjá- ban... Antistite nostro Francisco... A mai napon e könyörgés külön kegyelmek kérésével száll az Egek Urának zsámolyához az egyház­megye minden hívőjének leikéből. A memento vivorum első hangja a, hála szava, melyben hálát adunk a* Mindenható bölcseségéért, mellyel Virág Ferencet rendelte Szent Mór méltó örökébe — egyházmegyénk élére. E hála fakasztja ajkunkra meg nem szűnő kérésünket, hogy még számos éven át követhessük Jópásztorunk tanításait, szivünkbe zárhassuk arany igéit s buzduljunk szent életű Atyánk példáin. Hetven évet megérni — oly mun­kásságban, aminőt Főpásztorunk mindenkori híveinek lelki művelé­sére, földi boldogulására áldozott — oly kegyelem, amivel a Minden­ható csak azt ajándékozhatja meg, akit különös hivatásra, nagy kül­detés elvégzésére teremtett. S aki e missziót oly hivatásszeretettel, ön- feláldozással tölti be, mint Virág Ferenc, az nemcsak püspök, ő — több ennél, ő nemcsak egyházme­gyéje legfőbb papja, kormányzója, ő az apostolok utódainak megszen­telt fövegét, mint híveinek atyja, nyájának jópásztora viseli. Apostol Ő, a mai visszapogányosodó világ­ban; atya ő, midőn oly megértőn szivén viseli híveinek minden ügyét, de jópásztor is, midőn féltő gond­dal oly éberen őrködik nyájának épségén. Alázatos, egyszerű egyéniségét nem engedte a püspöki székben fejünk fölé emelkedni, köztünk van ő most is. Tolna megye, Bonyhád, Paks, Szekszárd emlékszálai el­szakithatatlanul fűzik őt a vármegye népéhez. Itt gyümölcsöztette isteni adomá­nyait, az elhintett magvak dűs ter­mőre hajlása itt tanúskodott a sze­rény magvető nagy hivatásra terem- tettségéről. Az általa létrehozott, ma is fennálló vallásos, kulturális egyesületek, szociális jóléti intéz­mények mind élő bizonyítékai hí­veiért élő, hivatásán túlmenő mun­kásságának. A Legényegyletek meg­alapítása egyedüli érdeme, oltár­egyletek, kát. körök, férfiligák létre­hozása, az ő fáradságos, lankadat­lan ,ügybuzgóságának eredményei, a kékinges EMSzO gárda meg­szervezésével pedig legújabban szer­zett hervadhatatlan érdemeket. Egyesületekben, intézményekben össze nem fogható híveit pedig példaadó életével, meggyőző igéi­vel terelte az „egy akolba", amely­nek — a sors, most méltán kiérde­melt—pásztorává tette. Ahova szava el nem juthatott, aranytolla elküldte írásos igéit, de híveiért aggódó lelke soha nem engedte nyugodni. Uy körülmények, érdemek tehették öt csak ma azzá, ami: „Népe Atyja" t Róma is a demokrácia, a népszerűség és munka meg­becsülésének, jutalmazásá­nak elvét juttatta diadalra Virág Ferenc püspökké való kinevezésével. S a szerén ylelkü apostol e földi jutalomra is érdemtelennek érezte magát, midőn püspőkkélevésekor Tolna vármegye törvényhatósági bi­zottságának üdvözlésére a követ­kezőkben válaszolt: „Teljesenlever a kitüntetés súlya. Én, aki az Ur szőlőjének egyszerű művelője vol­tam, végtelenül boldognak éreztem magam hivatásomban, amelyben egyedül híveim lelkeüdvét kerestem és amely munkámnak bőséges ju­talmát láttam híveim ragaszkodásá­ban és szeretetében. Most úgy ér­zem magam, mint a hal, melyet kivesznek a vízből." Mi azonban látjuk, hogy Virág Ferencnek csak testét emelték ki körünkből, mert alkotásaiban, mai főpásztorkodásában, népszerűségé­vel most is köztünk él, most is vezet, irányit, oltalmaz s szeret bennünket. Szerető atyáskodását azonban most már kiterjeszti bara­nyai és somogyi híveire is, akikkel minket is testvéri szeretetben for­raszt eggyé, akik örömmel és büsz­keséggel vallják, hogy kiváló tudásu, humánus gondolkozásu és megértő lelkű püspökükben hívei: meleg­szívű egyházfejedelmet, kiváló lelki­atyát és a legnemesebb érzésektől áthatott szellemi vezért, de a más vallások hívei is a felekezetek közti béke, egyetértés és megbecsülés őszinte támogatóját és védnökét nyerték. Midőn pedig szeretett Püspök­atyánk 13 éves pásztorkodása köz­ben elérkezett 70. életévéhez, adjunk egy szívvel hálát a Mindenhatónak és kérjük, hogy a krisztusi szegény­ség, a papi erények és alázatosság Egyes szám ára 12 ffillór. harcosát, a lelkek megmentőjét, a szegények és betegek áldozatos szivü apostolát, a nemeslelkü, krisz­tusi szeretettől áthatott Főpásztorf a jó Isten még nagyon soká tartsa! meg egyházmegyénk, vármegyénk javára, őrömére és büszkeségére. — S-ó. Álljon itt e költemény Virág Ferenc „Hajnal" című versesköteté­ből, (megjelent 1893-ban) hogy lássuk, mennyire szomjazta már nagy Püspökünk lelke Istent szol­gálni 1891-ben, pappá szentelése előtt: KÖZEL A CZÉLHOZ Irta: Virág Ferenc. Repülj idő, repüljetek napoki Oly nyugtalan, békételen vagyok; Alig tudom bevárni az időt, Midőn Fiad Hatalmat ad, Jó szűz Anyám, hogy egy szavamra Őt Kezembe* tarthatom ... s mint egykoron Te Colgothán, én is feláldozom 1 Repülj idő, repüljetek napok 1 Oly nyugtalan, békételen vagyok; Nyelvem hiszen bilincsbe zárva még, Nem szólhatok Tirólatok!... Levitaként lelkendve szólanék ... Jézus igéje már az ajkamon S a népet oh, még nem taníthatom! Még nem szabad hirdetnem szt. Neved, És felüditni véle lelkeket, Mikéntha hűs forrásba mártanák, Még nem lehet, Bármint eped Égő szivem, közölnöm balzsamát írül veled, te szenvedő szegény, Isten szavának szent magas helyén. Az éhezőnek adnék kenyeret, Minőt az ajka sohsem élvezett; Csititanám az árva bánatát S nem mondhatom: >Jer angyalom! A Szűz szeme mosolygva néz reád lm* nyújtja már védő kezét feléd .. « De nem lehet — tilos még a beszéd. Repülj idő, repüljetek napok, Mint földrehulló égi csillagok A tiszta csöndes őszi éjjelen; Miként a szél, Ha szárnyra kél, A gondolat s a röpke képzelem — Lelkemnek ifjú — fürge gyermeke — Repüljetek napok, idő vele! Az állampolgárság Irta: Gergelyffy András országgy. képviselő. Az állampolgárság, szinte, vele­született joga az embernek, mond­hatni, olyan fundamentális jog, amely minden embert szükségképpen megillet, aki valamely társadalom­nak, illetőleg a társadalom legfej­lettebb alakjának, valamely állam­szervezetnek a tagja. Alapjog tehát, amelyhez nyúlni, amelyet megboly­gatni talán nem is volna szabad, mert forrása ez az államszervezet­ben élvezhető minden egyéb emberi jognak. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az állampolgárság nem pusztán alaki szempontból jelenti az* egyén­nek valamely államhoz való tartó-

Next

/
Thumbnails
Contents