Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-08-02 / 61. szám
XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. augusztus 2. (Szerda) 61. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében, lelefonszám: 85 Peleiős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési d i): Egész évre __ 12 pengő || Félévre _______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséihez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerlll. Dr LEOPOLD KORNÉL Tolna vármegye közéletének súlyos gyásza van. Dr Leopold Kornél ügyvéd, a Magyar Általános Hitelbank ny. igazgatója, a Ferenc Józseí-rend lovagja, m. kir. kormányíőtanácsos, Tolna vármegye Törvényhatósági Bizottságának és Szekszárd város képviselőtestületének tagja, a Molnár-féle nyomdai rt. és a Bátaszék-Sárközi Takarékpénztár elnöke stb. halt meg tragikus hirtelenséggel Budapesten, aGel- lért szállóban, amelynek hires fürdőjében orvoslást keresett súlyosnak nem tartott bajára. Halála előtt egy-két nappal még vidám, tréfás leveleket Írogatott ismerőseinek, eldicsekedett, hogy az orvosok csak most ismerték fel, hála Istennek, nem súlyos baját s már is a legkitűnőbben érzi magát. . . Szombaton reggel azonban váratlanul rosszul lett s délfelé csendes elmúlással befejezte földi munkás életét. Álljunk meg e nem kis sikerekben gazdag élet véghatárán. A halál siet úgyis lemérni az ember [értékét. Mert nem csak gyilkos kaszáját szorongatja csontkezében, hanem a hatalmas mérleget is, amelynek egyik serpenyőjében már ott van az utolsót vonagló földi test, a belőle éppen elszállni készülő lélekkel. A másik serpenyőbe pedig a gőgös halál dobta bele a maga kaszáját s mintha gúnyosan azt vetné oda: Hát, lássuk, van-e ekkora súlya annak a gyarló földi embernek ? Senkit ne ijesszen azonban meg ez a hetyke beszéd. Gondoljunk csak arra, hogy a mérleg serpenyőjébe kalmár számítással gyorsan odavetett kisebb súly is egy pillanatra, mindég a maga javára billenti a mérleg nyelvét, nem szabad azonban megengednünk, hogy a hamis kalmár már ekkor megállapítsa az igazi súlyt, meg kell várni, mig a fizika ős törvényénél fogva a másik serpenyő is alá billen. I Nem kell hát félni a halál r mérlegétől. En azt hiszem, hogy a jelen esetben dr Leopold Kornél egyéni és közéleti értéke a nagyobb súly... A halál sem fitymálhat ekkora szellemi értéket, amely vetekszik az értékes arany fajsulyával. Éppen azért legyünk mi is óvatosak, körültekintők a mérlegeléssel. Soha ne fitymáljuk és kicsinyeljük a közéleti ember súlyát és értékét. Mérjünk igaz, hamisítatlan mértékkel. Dr Leopold Kornél nyugtalan, izzó lélek volt. Ambíció fütötte, a cselekvés, az alkotás forró vágya. A régi liberális eszmék emlőjét szívta, de lépést tudott tartani a haladó korral, bár nem mindenben helyeselte annak célkitűzéseit, legfőbbképpen pedig a múlt minden alkotását lefitymáló modorát. Fiatal korában sokat tanult, de kijárta az élet- tapasztalat felsőbb iskoláját is. Értett a betűvetéshez. Már a pelyhedző ifjú korban lapot alapit. Cikkei világosak, okfejtései meggyőzők, jobban olvashatók, mint kuszában papírra dobált betű hieroglifjei. Nem kis értékű hírlapírói munkássága révén irányítója lett az akkori megyei közéletnek, a napi politikának. Szavának sok helyen volt súlya, nyo- matéka. Később hanyatlott egyéni befolyása, de mindég szívesen meghallgatták praktikus tanácsait, elismerve széles közgazdasági ismereteit s alapos pénzügyi tudását. Irányító szerepe volt a vármegye, a város pénzügyei körül is. Amikor már-már eldugult a gazdasági életet tápláló pénzforrás, a köz-, a ma- gánépitkezések céljaira sietett pénzügyi leleményességgel a méltányos kölcsönök eldugult zsilipjeit kinyitni s nem egy közcélú intézmény létrejöttét, i zavartalan fejlődését segítette elő I ezáltal. A társaséletben is előkelő szerepet vitt. Kedélyes jó- | kedve nem egyszer felfrissítette, I pezsgésbe hozta az élsavanyo- I dott magán ' és kaszinói életet. I Nem — mindenki volt barátja, mert az olcsó népszerűséget nem is kereste. Szókimondásával, az udvariasságot ugyan senkivel szemben meg nem tagadó egyéni modorával bizonyos Archimédési kört vont maga körül, de akik ezt a kört átlépték, meleg, jószívű, családot, embert egyaránt szerető férfiút találtak a megett... Dr Leopold Kornél tehát nem közönséges értéke volt ennek a vármegyének. Alapos tudás, széles látókör, erős akarat voltak lelkiségének főpillérei. A mai újságírás emberei pedig példányképül vehetik. Soha nem haj- hászolta a szenzációt, kerülte a személyi hajszát, hű krónikás volt s az ő közügyek iránt való meleg szeretete még ma is keresztül tör, keresztül izzik a pártoskodás, egymást gyalázás mérges gázfelhőjén... Az élők búcsúznak a halottól, úgy érzik azonban, hogy a — halottnak legalább az emléke még sokáig itt marad az — élők között! Legyen áldott az ő tisztes emléke! B. * Leopold Kornél 1865. április 29-én született Szekszárdon. Középiskoláit a bajai és pécsi zirc-ciszterci rendű főgimnáziumokban végezte, egyetemi tanulmányait pedig Budapesten és Grácban. Több nagyobb külföldi utazást tett. 1890-ben ügyvédi irodát nyitott szülő városában s még ez év végén megalapította a „Tolna- yármegye* című politikai lapot. Lapja äz igazi szabadelvű" irány, a modern haladás szószólója volt. Élénken szerkesztett újságja 1911- ben egyesült az akkori Közérdekkel s „Tolnavármegye és a Közérdek" címmel az ő főszerkesztése és Bodnár István felelős szerkesztése mellett egész 1918-ig volt a modern haladás szószólója, amikor azonban a vőrösuralom beszün- i tette. Leopold Kornél ettől kezdve, I inkább szakcikkeket irt a fővárosi pénzügyi lapokba, de jelentősebb alkalmakkor lapunkban is megmegszólalt s érdekes, eleven tollal megirt cikkei mindenkor ragyog- tatták az ő nem közönséges újságírói tollát és tehetségét. Korán megkezdi közéleti szereplését. Már 1896-ban tiszteletbeli ügyésze a vármegyének s tagja számos megyei bizottságnak s választmánynak. S mint Szekszárd város képviselő- testületének tagja lelkes úttörője és pártolója sok célszerű újításnak. 1894 január 30-án a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank ügyészévé, 1904-ben pedig igazgatójává választotta s 1911-ben nagybátyjának, Leopold Sándornak visszavonulása után, a részvényesek bizalma a vezérigazgatói székbe emeli. Ettől az időtől kezdve sok uj alkotás fűződik bankvezéri működéséhez. Kiváló szakértelmével és akadályokat nem ismerő energiájával nemcsak intézetét emeli az ország legelső vidéki pénzintézetei sorába, de tevékeny részt vesz a Bátaszék Sárközi Takarékpénztár megalapításában és annak haláláig elnöke is volt. Még a háború előtt hívta életre a Molnárféle nyomdai Részvénytársaságot, az ország akkor legnagyobb és ma is virágzó Naptár gyárát., Érdekközösséget vállalt a Szekszárdi Népbankkal együtt a Mezőgazda- sági Kereskedelmi részvénytársaság alapításában. Ugyancsak az ő kezdeményezésére alakult meg a Dunántúli Egyesült Hengermalmok és Ipari részvénytársaság, a Máza- szászvári Hengermalom és Téglagyár részvénytársaság, amely intézményeket ugyan elseperte a beállt általános gazdasági krízis, de akkoriban jelentős gazdasági és ipari célt szolgáltak. Páratlan energiát fejtett ki Leopold Kornél a Nemzeti Bank Szekszárdra kerülésének ügyében is. Az akkori pénzintézetek nem segítő, hanem vetélytársat láttak csak ebben az azóta itt oly nagy nemzetgazdasági hivatást teljesítő intézet idehozásában. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank már 1913-ban érdekközösségbe lépett a Magyar Általános Hitelbankkal. S amikor Leopold Kornél megérezte, hogy a leromlott gazdasági helyzet nem lesz alkalmas arra, hogy az intézet saját erejéből tőkéjét szaporítsa és igy oly mértékben állhasson a vármegye gazdaközönségének rendelkezésére, mint hajdan a béke nyugodt idejében, létrehozta bankjának a Magyar EgyM.ssám ábra 12 fillér.
