Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-07-19 / 57. szám
XXL évfolyam. Szekszárdi 1939. julius 19. (Szerda) 57. szán!« TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dij: Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Ez er hold főid a víz alatt Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 1:50 pengő. — A hirdetés egy fO milliméter széles hasábon millimétersoronként |0 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Báta község problémái Tolna vármegyének tájképileg legszebb községéről, Báláról szól ez a pár sor írás. Festőművészeknek és néprajztudósoknak való falu, elzárva a világtól, zöldelő hegyek és a Duna régi medre közé szorítva. Valamikor régen, a török hódoltság előtt nevezetes hely volt, valóságos kulturgócpont. Szent László királyunk által alapított bencés kolostorában tudós, népet nevelő barátok éltek, a XV. században épült pompás gótstilü temploma pedig a nyugati magasabb művészetek diadalát hirdette a környéknek. Országszerte ismert kegyhelyét bucsunapok alkalmával ezren és tizezren látogatták, élénk kereskedelme és a Dunán át lebonyolított áruforgalma pedig valósággal várossá tették. A balvégzetű mohácsi csatát kővető másfél évszázad alatt porrá égett a hires apátsági templom és kolostor, a lakosság egy részét elhurcolták a rabszolgavásárokra, jó része elszéledt világgá, ami kevés nép pedig megmaradt, gyűjtögető, halász-pákász életszínvonalra süly- lyedt vissza. A felszabadító hadjáratok befejeztével uj telepesek, somogyi és zalai magyarok szállták meg a falut, dolgos kezek eltakarították a romokat, egyre nagyobb darab került megművelés alá, lassan fejlődésnek indult a falu, — ez évben felépült az apátsági templom is, — az igazi jólét azonban még a mai napig sem tért vissza. Megoldásra váró feladat manapság úgyszólván minden fainban bőven akad. Báta sebeinek be- gyógyítása mégis egyike a legsürgősebbeknek, mert Báta színtiszta magyar község, népének elesettsége igen nagy, az egyke msztitasa pedig nagyobb méreteket öltött, mint bárhol másutt az országban. A bajok okai természetesen összetettek és többfélék. Első helyen kétségtelenül a lakosságnak egyoldalú gazdasági beállítottsága áll, a kizárólagos mezőgazdasági termelés, amely mellett egy bizonyos már elért életszínvonal biztosítása, további földszerzés lehetőségének hiányában, szinte automatikusan a lélekszám mesterséges szabályozásához vezet. Mindez természetesen speciális lelkialkattal rendelkező népnél történik csak igy, s sehogyan sem hasonlítható össze a nyomorgó, sokgyermekes kuli esetével. Mindenesetre óriásit tévednek azok az áltudósok, akik önzőnek és társadalom ellenesnek tartják ezt a népet és egyszerűen tudomásul veszik, hogy ezért ki fog és kell pusztulnia. Ilyen és Folyó hó 17-én hajnali 1 órakor egy puritán, nemes lélek szállt ki porhüvelyéből, hogy fölrepülve az Ur trónjához, ott földi pályája jutalmául elnyerje a mennybeli boldogságot. Dr Végess Ferenc nyug. kir. törvényszéki tanácselnök, ügyvéd, Szek- szárd társadalmának egy köztiszteletben és közszeretetben álló tagja, a kiváló jogász és bíró, aki mindig belevitte nemes munkájába melegen érző magyar szivének szerete- tét, elhunyt, nagy űrt hagyva maga után nemcsak családja, hőn szeretett neje és leánykái, de a város társadalma és közéletében is, melynek mindenki által tiszteletben, sze- retetben álló vezető tagja volt. Dr Végess Ferenc 1872. évi aug. hó 29-én Budapesten született s a polgári iskola négy osztályának elvégzése után 1889. évi julius- hó 6-án Tolna vármegye szolgálatába lépett, mint irodai gyakornok, majd lankadatlan szorgalommal, tisztán öneréjéből tovább tanulva, letette a gimnáziumi érettségit és elvégezte a jogot s mint ilyen vármegyei al- levéltárossá neveztetett ki. Az 1900. évi augusztus hó 14-én neveztetett ki bírósági aljegyzőnek, majd 1907. évi október 30-án Szombathelyre albiróvá. Az 1910. évi julius hó 10-én azonban visszajön Szekszárdra törvényszéki bírónak, hol 1935-ben törvényszéki tanácselnökké lépett elő s e tisztében példás szorgalommal működőtől937 február 28 án bekövetkezett nyugdíjazásáig. Munkabírása azonban nem hagyta pihenni, ügyvédi irodát nyitott s haláláig szívesen állott ügyfelei szolgálatára. Mint bíró a házassági perek és gondnoksági ügyeket intézte s jóságos meleg szivével mindig arra törekedett, hogy a családi bajokat elsimítsa, a családi tragédiákat megakadályozza és a gyermekek jövőjét biztosítsa. Áldják is érte még haló porában is sokan, igen sokan. Tagja volt városunk képviselő- testületének, hol mindenkor nagy súlya volt megnyilatkozásának. A vármegye törvényhatósági bizottságában is éveken át, mint annak buzgó tagja szerepelt. Nem volt Szekszárdon hazafias, társadalmi, jótékonysági megmozdulás, melyben ott ne láttuk volna s áldozatkészségével példát ne mutatott volna a fájdalom,- a nélkülözés megszüntetésére, a könnycseppek letörlésére. Mint egyházának hű fia, a róm. kát. egyház ügyeinek előbbrevitelé- ben is buzgón, példát adóan tevékenykedett. Emlékét kegyelettel fogják megőrizni szerettei, barátai, kartársai, tisztelői s a város egész közönsége. Dr Végess Ferenc temetése folyó hó 18-án délután 6 órakor lesz a gyászházból. fi hasonló hóhérvélemények hangoztatása helyett a kormányzat kötelessége, segítségére sietni ennek a népnek, hogy életszínvonalát nemcsak megtartsa, de még fokozott igények mellett is megtalálja létalapját. A segítés pedig nem késhet sokáig. El kell Jönnie még akkor is, ha a segítségre szoruló nép a saját érdekében hozott intézkedéseket netalán meg sem értené. Egy másik oka a sok bajnak a birtokos parasztság és nincstelen földmunkás közötti ür katasztrofális elmélyülése, az egymás meg nem értése és az, hogy aki valamilyen oknál fogva egyszer elveszíti a talajt a lába alól, az eddigi munkabérek és kereseti viszonyok mellett többé már fel nem küzdhette'magát. Tennivaló Bátán igen sok akad. A falu határa kicsiny, szántóföld kevés van. A nép élete szempontjából oly fontos Dunán és mellékvizein idegen nagybérlő gyakorolja a halászat jogát. Szerencsétlen úthálózata miatt kiesik a forgalomból, ami pedig a legtermészetesebb lenne, hajóállomása még ma sincsen. A legkirívóbb baj mégis a következő: Eözvetlenül a fala alatt, a Holt- Dana tnlsó partján közel ezer hold földjük van a bataiaknak. A Nagysziget termését azonban gátak hiányában tizévenkint hatszor elviszi az árvíz. Minden egyes aradás 20—80°/o-os kárt okoz. Ez, a sziget átlagos hasznát nyolcvanezer pengő hozammal értékelve, az árveszélyes években negyvenezer pengő, tízévi átlagban tehát kettőszáznegyvenezer pengőnyi kárnak felel meg. Nemrég e területet még értéktelennek tartották, igy elsősorban szegény emberek vásároltak itt — nadrágszijföldeket. Most hogy megművelik, tudják csak, hogy ezek lennének a legtermékenyebbek. A sziget felénél valamivel több, igy is a jómódú polgárság kezén van. Őket is érinti ugyan a vizkár, de jobban elszenvedik, mint a kisemberek, akiknek itt teremue meg az egész évi kenyere. Két év óta néhány jobb belátásu ember minden elképzelhetőt megtesz, hogy az ár- | mentesítés szép terve valóra váljék. Géljnk, hogy az érdekelt földtulajdonosokat ármentesitő társulatba tömöritsek és a felmerülő költségeknek arányos vállalása mellett megépítsék a szükséges körgátat. A sok reménységgel megkezdett akcióban Máté József járt az élen. Egy szegény, de felette értelmes papucsos, aki családjával magaépi- tette kicsiny házban lakik a szigeten, öt kisholdas földecskéjén gyümölcsöst telepített, angóranyulakat és fajbaromfit tenyészt, gyapjúszövetet sző és kemény munkával helyet követel magának a magyar ég alatt. Felhívására az érdekelt birtokosoknak 80 százaléka aláírásával kötelezte magát arra, hogy az építendő gát költségeihez birtoka arányában hozzájárul, a megalakítandó társulatba belép és addig is megbízza Máté Józsefet és Vörös Mihályt, hogy a terep mérnöki felmérését és a részletes tervek, költségvetések elkészítésével megfelelő szakembert bízzanak meg. Az aláírások erejében bízva, Má- téék a költségek fedezésére fel is vettek 1500 pengő bankkölcsönt, Molnár Sándor a Szekszárd—Bátai Ármentesitő Társulat igazgató főmérnöke elkészítette a részletes terveket, melyek szerint a gát megépítése egy és mindenkorra mindössze 30.000 pengőt emésztene fel, jóakaratulag belekapcsolódtak a kérdésbe a hatóságok, Tolna vármegye alispánja pedig 15.000 pengő államsegély kieszközlését helyezte kilátásba. Mindezek ellenére a terv ma is csak terv. Közvetlenül a társulattá alakulás kimondása előtt sötét suttogásra hallgatva az aláíróknak egy része visszalépett s mivel a vízjogi törvény értelmében legalább a terület 51%-a tulajdonosainak szava döntő, az akció egyelőre elakadt. Reméljük azonban, hogy a visz- szalépett aláírók jobb belátásra térve nem csak a maguk visszatérésével, de uj harcosok toborzásával igyekeznek mennél hamarabb megvalósítani Báta ezen égető problémáját. 24—30.000 pengő miatt nem buk- hátik meg ez a szép terv és — ha másként tjincsen rá mód — akár munkatábor létesítésével kellene megmenteni a bátaiak ezer holdját. — Az igy hozott áldozat kétségtelenül a magyarság érdekeit szolgálná és végső fokon kedvező hatással lenne Báta többi nagy problémájának megoldására is. — A gát megépítésével szabaddá válna a szigeten át a Dunára vezető, ma azonban igen gyakran viz alatt fekvő kövesut, ami viszont a hajóállomás létesítését tenné lehetővé. Ennek hasznát pedig csak a vak nem látja Bátán. ts. f. Efgpeo ssém épa 12 fillér. I r Dr Végess Ferenc
