Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-05-20 / 41. szám

2 keznek bennünket anyagi téren meg* erősíteni. Nem azért pártolnak min­ket, — úgymond — mert talán szimpatikusok nekik egyes vezető politikusaink, vagy mert a magyar nép tetszik nekik, hanem azért, mert Magyarország is keresztény, nemzeti és szociális politikát folyta : éppen úgy, mint ők. Ha valaki szivén viseli a maga, hazája és gyermekei sorsát, annak kötelessége a Magyar Élet Pártjára szavazni, hadd lássa a baráti kül­föld, hogy ezt az országot ugyan­azok az erkölcsi elgondolások hat­ják át, mint a tengelyhatalmakat. Dr vitéz Tégldssy Bélát, a kerti-! g let egyéni képviselőjelöltjét, régi kedves barátját, Gömbös egyik legértékesebb munkatársát aján­lotta azután a választópolgárság figyelmébe azzal, hogy ar vitéz Téglássy már húsz év óta küzd azokért az eszmékért, amelyeket a Teleki kormány most meg akar valósítani Érdekes epizódja volt ennek a népgyülésnek, hogy a miniszter után felszólalt Malmos-Révész, egy köz­ismert ellenzéki férfi, aki kijelen­tette, hogy Kunder Antal meggyőzte őt a Magyar Elet Pártja politikájá­nak helyességéről és szükségessé­géről. A miniszter beszédének a hatása alatt tehát azon lesz, hogy barátai is a MÉP gondolatát vigyék diadalra. Dr vitéz Téglássy Béla mondott azt követően igen hatásos program­beszédet, melynek elején felkérte Kunder Antalt Dunaföldvár régi sajgó sebének a meggyógyitására: a Dunaföldvár—németkéri útnak minélelőbb való megépítésére. A miniszter az építésnek programba vételét megígérte. A miniszter és kísérete ezután rövid reggelin vett részt Sípos Ernő kormányfőtanácsos, pártelnök úri otthonában, majd a miniszterláto­gatás során »Tamási következett. Majdnem dél volt már, mikor Kunder Antal a lajstromos képviselőjelöltekkel és dr Szabó fő­szolgabíróval Tamási főterére ér­kezett. Ott a polgári iskolások sor­fala között és a közel kétezer főnyi közönség ovációtól kisérve, a köz­ségi elöljáróság élén Ambrus Pál községi bíró szép beszédben üdvö­zölte és felhívta figyelmét Tamási közlekedési bajaira. A miniszter válasza után a polgári iskola egy kis leánynövendéke csokrot nyújtott át Hundérnek, aki azt csókkal kö­szönte meg. Kunder Antal a népgyülés meg­nyitása után a szónoki emelvényre ment és a kormánynak a gazda­társadalom megsegítésére irányuló munkásságát ismertetve, azt a taná­csot adta a környékbeli állattenyésztő gazdáknak, hogy állataiknak kül­földi értékesítését nagyban meg­könnyítené. ha szövetkezetbe tömö- rfilnének. így ugyanis minden ha­szon a gazdáknak maradna meg. A nyilasoknak arra a dicsekvésére vonatkozóan, hogy ők Hitler munka­társai, elmondotta, hogy a német Vezér és kancellár félszázados szüle­tési ünnepére nem a nyilasok, ha­nem a Magyar Élet Pártjának poli­tikai exponensei voltak hivatalosak. Végül dr Lendvay Bélát, a kerület egyéni képviselőjelöltjét, a kitűnő fiatal szociálpolitikust, régi barátját, a nagyszerű munkaerőt a választók hathatós pártfogásába ajánlotta. Dr Lendvay Béla jelent meg a pódiumon és foglalkozva a nyilasok agitációjával, rávilágított a külön­TOLNAMEGYEI ÚJSÁG féle önvezérek által alakított 7 nyilas frakcióra, amelyek szolgálhatnak egyéni érdekeket, de az ország egységét inkább megbontják, mint megerősítik. A független kisgazdapárt pedig — úgymond Lendvay —a par­lamentben elárulta az Igazi kis­gazdák érdekeit. A zsidótörvény ama rendelkezésének a tárgyalá­sánál ugyanis, amely úgy ren­delkezik, egy zsidó nem szerez­het egyéb ingatlant, mint a ház­építéshez szükséges 600 öl terü­letet, azt akarták belevétetni a törvénybe, hogy minden zsidó vásárolhasson háromszáz hold földet. Ha ezt a javaslatot a képviselőház elfogadta volna, akkor nem maradna terület a földreform végrehajtása során a kisgazdák számára, mert a ban­kok segítségével mind felvásá­rolnák a zsidók. Lendvay beszédének a helyi ér­dekekre kiterjeszkedő fejtegetései után Mlchéll Mihály bátaszéki bíró, lajstromos képviselőjelölt mondott programbeszédet és megemlékezve Dániában és Németországban vég­zett tanulmányújáról, annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy nálunk, Magyarországon a nép összefogásával, egy táborba való tömörülésével sokkal nagyobb jó­létet és gazdasági kultúrát lehetne teremteni, mint amilyent ott meg­csodálni szerencséje volt. — Végül arra hívta fel a választó polgársá­got, hogy krisztusi szeretettel fogjon össze a jobb magyar élet megva­lósítása érdekében. Haypál István volt nemzetgyűlési képviselő, lajstromos képviselőjelölt tartott ezután igen érdekes és nagy figyelemmel hallgatott beszédet ar­ról, hogy Nagyatádi Szabó István földreformját azért nem lehetett az előző kormányoknak megvalósítani, mert az országgyűlés kezét lefogta a liberális kapitalista feudalista ér­dekkirendeltség. A népgyülés, amely melegen ün­nepelte a szónokokat, Haypál be­szédével ért véget. Gyönk volt a miniszter kőrútjának további folytatása. A járás határán Hiday Imre, a járás kitűnő főszolgabirája üdvözölte Kunder kereskedelmi mi­nisztert és vitéz Madi Kováét Imre főispánt, valamint a képviselőjelöl­teket. Gyönkön, a bájos kis járási székhelyen, a társaság a Kaszinóba ment ebédre, — ahol megjelentek Gyönk és környékének előkelőségei is herceg Sulkowszky Viktorral, dr Martin József gazdasági főtanácsos­sal és másokkal az élen. A kitűnő ebédet követően az Ipar- testületi Székház udvarán volt a kerület minden községe kiküldöttei­nek jelenlétében a népgyülés, ame­lyen Hidasy Erica, a főszolgabíró bájos pici leánykája gyönyörű szék- fücsokorral kedveskedett a minisz­ternek) aki csókkal viszonozta az ennivaló baba üdvözlését Szikora Lajos pártelnök nyitotta meg a népgyűlést, amelynek első szónoka Kunder Antal ipar- és kereskede­lemügyi miniszter volt. A vármegyei lajstrom illusztris képviselőjelöltje legelsősorban helyi érdekű ügyek­ről szólt és felemlítette, hogy amikor Gyönk és környéke villamosításának a kérdése elébe került, akkor az első huszonnégy órában megtette az intézkedéseket arra, hogy ez a rend­kívül fontosságú és kultúrát, gaz­dasági jólétet egyaránt szolgálni hivatott berendezkedés létesülhessen. Tájékoztatta ezután a hallgatóságot a kormánynak a gazdatársadalom jóléte emelését szolgálni hivatott kormányintézkedésekről és arról, hogy dr Lendvay Béla, aki húsz esztendő óta végez tiszteletreméltó és igen értékes munkát, a választó közönség legteljesebb támogatására érdemes. A miniszter óriási tetszést kiváltó fejtegetései után dr Lendvay Béla, a kerület egyéni képviselőjelöltje szólt állandó ová­ciók közepette, ellentmondást, kri­tikát nem tűrő alapossággal a nyila­sokról, a felparcellá ott pecsenyesütögetők táboráról és arról, hogy a Füg­getlen Kisgazdapárt a most be- rekesztett országgyűlési ciklus­ban nem a kisgazdák, a föld- mívesek érdekét szolgálta. Majd a Teleki-kormány intézke­déseit méltatta, felemlítvén, hogy ez a kormány máris 47 millió pengőt költött népegészségügyre. A nagyhatású programbeszéd után Michéli Mihály bátaszéki bíró és Haypál István volt nemzetgyűlési képviselő szóltak igen nagy hatással a választópolgársághoz. Dombóvár volt ezt követően a nap koronája. Pontban 18 órakor érkezett autóján Dombóvár főterére Kunder Antal kereskedelmi miniszter, akit öröm­ujjongó, éljenző közönség élén dr Kenézy László járási főszolgabíró szép beszéddel üdvözölt, feltárva előtte a hatalmas lendülettel fejlődő Dombóvár és Ujdombóvár fájó se­beit és kívánságait. A főszolgabíró beszéde után Németh Gitta, a fő­jegyző fehér magyar ünneplőbe öl­tözött gyönyörű leánya és a szintén fehér magyar díszben pompázó, ragyogó szépségű Orosz Baba virág­csokrot nyújtott át a miniszternek, illetve a főispánnak. A váiasztóközönség folytonos él­jenzése közben vonult a miniszter dr Rajniss Ferenc egyéni képvise­lővel és nejével, valamint kísére­tével az Iparmozgó óriási udvarára, ahol már közel hatezer ember szo­rongott. Akik nem fértek az ud­varba, azok a hangszórón közvetí­tett beszédeket az utcán hallgatták. Szinte fülsiketítő éljenzés és taps fogadta az iparmozgó udvari erké­lyén megjelenő Kunder Antal mi­nisztert és jelölttársait, akiket dr Koralewsky Géza községi orvos, lapszerkesztő, az agilis pártelnök üdvözölt. Legelőször Kunder Antal szólt az egybegyűl­tekhez és ismertetve Hitlerrel és Mussolinival folytatott tárgyalásait, megemlítette, hogy mindkét állam­téré, de különösen Mussolini hang­súlyozta, hogy bármikor, bármiben a magyar főldmivelőnép megsegíté­sének szüksége mutatkozik, forduljon hozzá közvetlenül a kereskedelmi miniszter, ő a legsürgősebben meg­tesz mindent, hogy a rokongondol- kozásu baráti nemzeten segítsen. Most is Mussolini volt az, aki erre az évre igen tekintélyes számú magyar szarvasmarha szállítására kötött velünk szerződést. A politikai barátságnak ez az anyagi téren való megnyilvánulása azt jelenti, hogy Olaszország és Németország bennünk azonos erkölcsi világnézetű erős szövetségest lát. Ez a barát­ság őszinte és mély köztünk, mert . ugyanazokat az elveket valljuk, I mint ők. A Magyar Élet Pártjának m:n- ! dent elsöprő győzelme ma már 1939 május 20. nem kétséges — úgymond Kun­der — és nekünk ebben a vár- megyében is nem azért van szükségünk a diadalra, hogy q parlamentben többségünk legyen mert az már imponálóan meg­van, hanem azért, hogy báni- taink az országgyűlés legköze­lebbi összetételéből lássák, hogy az egész ország egy nagy egy. ségbe forrott össze, hogy ez az ország egységénél fogva erős, amely mint szövetséges is érté• kés és érdemes a támogatásra. Ezért kötelessége mindenkinek« MÉP zászlói alá állani. Foglalkozott azután a kereske­delmi miniszter a magyar vasutas- ság kérdésével. E népgyülésből mint miniszter megdicsérte a vasutasságot azért a kimagasló teljesítményeiért, amelyeket Kárpátalja visszaszer­zésénél ez a hazafias tábor fel­mutatott. Ez a legmagasabb ér­tékű teljesítmény minden elisme­rést megérdemel. Ezt részben honorálni kívánta az­zal, hogy a vasutasok érdekképvi­seleti szerveinek hozzá juttatott em­lékiratai alapján nyomban teljesít- tette azokat a kívánságokat, amelyek minden különösebb eljárás nélkül teljesíthetők, a többire vonatkozóan pedig utasítást adott azon módo­zatok tanulmányozására, amelyek alapján a vasutasok sérelmei meg- szüntethetők. A miniszter szavait követő tomboló lelkesedés zajának elcsendesülése ntán Rajniss Ferenc, az európai hirü politikus, a kitűnő lapszerkesztő, a kerület volt képviselője és most egyéni jelöltje szólott választóihoz, akik közül harminc község küldött­ségei voltak jelen. Az ellenfélről — úgymond — mint egyéb program­beszédei során: ezúttal sem akar egy árva szót sem szólani és nem akarja a személyeskedés terén kö­vetni. Tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy őt német járszalagon vezet­nék, hogy ő német gondolkodású volna, hiszen csak 29 éves korában, keserves fáradsággal tanult meg németül. Arra mutatott rá, hogy külpolitikai szempontból fontos ennek a választásnak az eredménye. 6 — úgymond — nem a zsidóság iránti gyűlöletből kívánta a zsidó- törvényeket, hanem a magyar nem­zet iránti szeretetből. — Nem lehet ugyanis tovább kívánni, hogy a kicsiny lélekszámú magyar nemzet ötszázezer zsidót középosztályos ellátásban eltartson. A magyar le­gyen a jövőben a nemzet vezetője, ne pedig idegenek. Ez nem gyűlö­let, ez igazság, végzé igen hatásos és a politikai helyzet minden ré­szére kiterjedő hatalmas beszédét Rajniss, akit az egybegyűltek igen hosszasan ünnepeltek. Pongrácz Lajos lajstromos kép­viselőjelölt volt a következő szónok. Hálás megértéssel hallgatták nyu­godt, előkelő hangú fejtegetéseit, melyek gondolatmenete a bátaszéki gyűlésről szóló beszámolónkban részletesebben olvasható. Beszédét többször szakította meg a tapsvihar és utána lelkesen tüntettek mellette. Michéli Mihály mondott ezt kö­vetően frenetikus hatású szép be­szédet. Elmondta, hogy magyarul nem tudó német asszony volt az anyja. Büszke arra, hogy német szülőktől származik, de még büsz­kébb arra, hogy magyar. (Óriási taps.) Az édesanyám arra tanított, — folytatta — hogy szeretnem kell

Next

/
Thumbnails
Contents