Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-04-08 / 29. szám
± TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1939 április ■ SÜTEMÉNY K A L- A ö A ráutalt terhes nők a terhesség negyedik hónapjától kezdődőleg a születésig, de legfeljebb 180 napon át, a ráutalt szoptató nők a szülés tőr számítva ugyancsak 180 napon át, a csecsemők a hetedik élet* hónap kezdetétől első életévük betöltéséig, tehát szintén 180 napon keresztül, azegy-két éves kisdedek 360 napon' át hároméves korukig bezárólag részesíthetők napi féllitér szintéiben, a 3—j> éves korúak 360 htípotí' át} a 1 ÜVésék Íz éves fiOTuk betöltéséig/ 1939 január i-tő számítva 120 napon át részesíthetők napi 'egynegyed liter szintejben. A havonkintj orvosi vizsgálat végtelenül fontos azért, mért úgy gyermeket, mint a terhes anyát minden hónapban megvizsgálva preventív intézkedéseket tud elrendelni az orvos és megelőzhet olyan veszedelmes betegségeket, amelyek az Ifjú halál legélesebb fegyveréi, sőt gondoskodhatik a rendellenes szülések veszedelmének preventív elhárításáról is, esetleg a terhes nőnek kórházba való utalásával. A tej- és cukorakció mindezek szerint egyik leghatalmasabb fegyver a gyermekbetegségek és a gyermekhalandóság ellen. Kívánatos, hogy az arra illetékesek megértsék ennek nagy jelentőségét és tisztában legyenek azzal is, hogy hol kell ezt a természetbeni segélyezést kérelmezniük. Ez fiát az Igazság, ■kit itt bitóia tettek, akit, mert bőkezű volt, csalónak neveitek? akinek már vérei szivébe dárdahegyet szúrtak, kinek arcába kópiek, akti megcsufollak ? Ez hát az az Ember, kinek anyja; Dávid leánya, Mária, a sejtelmektől korán óregfllt ács fia ? Kit a világ Oróktól fogva várt, ki legyőzte a báláit ? .Kit aztán, hogy életre éledt, kigunyolt, lenézett t !•]» ó az, a meg nem érlett Szó, a halában is maga kihez — ha ezer Ordóg csábit, [az Élet, akkor is mindég, mindég visszatérek f Miklósi M. Ödön. Irta „Tplyaj“ : Péntekné B. Gizella. Esteledett. Andris, a juhászlegény fölkászolódott a kifordított ködmené- röl, nyögött nagyot, mint aki kész á gondolatával, aztán végig nézett a nyájon ' Hát akkor a kis nevetős fehéret — gondolkozott félhangosan — az a legszebb"' Fütty eh tett a kutyáknak, Hogy indítsanak. Még ma ügyan nem jött ki a gazdá, holnap biztosan ki jön, hogy megnézze a nyájat. r^Hány a bárány AndriB« ? így szokta kérdezni. Hát száztizenhét, ihajd ö megmondja, tisztességgel, becsületesen, mert ma ejte eggyel rtegfogyatkozik a nyája. Ném lopott ő sohá, még soha életében, de ezt a kis nevetős'fehér bárányt mindig a kis Lacikának szánta. * »Tolvaj« 1 Egy pillanatra fölszaladt a torkára ez a sző, de hamar elkapta a szája elől á nagypénteki szél éá messze röpítette. Szép nagyocska már a gyerek — gondolkozott tovább — két észtén dős. Elviszi neki, este terelés után a nyakába kanyarintja és elszalad vele. Útközben majd betér a zsidóhoz és vesz piros pántlikát a bárány nyakára. Osszetakarékoskodta már az árát, a napi dohányból spórolta el, meg is van, itt csörög a mellénye zsebében egy egész pengőára apró pénz. Örül majd neki a gyerek, hiszen mióta megvan, még nem adott neki semmit. Mit is adhatott volna szegény juhászlegény a nagy szegénységből, iszen ezt is ... A szi- |w» ® lelkét Orzsénél hagyta azon a szép holdvilágos nyári estén, amikor beterelés után ott ólálkodott a Fé hérék kertje végén, a leány csőkjá ért. Veszedelmes volt ez á csők, virágja nyílt a vetésének. De neki nem telhetett benne öröme, amint megtudták, kitiltották a házból, csak néha néha najgy titokban leste ki a gyereket, a kettejük szép feketefür tös gyerekét. Nem kellett a szegény legény becsületes ajánlata, ő elvette volna a leányt, hiszen szerette szive hasadásig, de azok még a szégyenükben is büszkék voltak, kilökték, kikergették a portájukról. A leány sáppadozott egy darabig, de lassan megenyhült a bánata. Sokszor hallotta Andris mikor arra terelt, hogy dalol hangosan, vidáman, mint akinek semmi buja, semmi szégyelni valója nincsen. Módos leány volt, megbocsájtótta neki a falu népe azt a kis ártatlan gyereket. Ki tudta rajtuk kívül, hogy egy szegény rongyos juhászlegény hagyta ott nála egy ezüst csillagos estén — csak maga a jó Isten I Elviszem a kis gyermeknek a nevetős fehér báránykát — örvendezett Andris — beteszem a kerítésen, eljátszogat majd vele a kis apróság. Nem gondolnám, hogy örzse megvesse az ajándékomat. Talán még be is eresztenek, iszen csak á gyérükhöz mék. A leányról már rég lemondtam, nagy fájdalom van a szivemben iránta, a régi tüzes szerelem helyén, minek engem már kikergetni onnan 1 »$o menjünk« — mondta a kutyáknak — rárakodott a szamár há tára, megjökte a botjával, körülnézett a hegyoldalon nincs* e elmaradt bárány valahol, aztán indulni akart. De ni | Jön a gazda 1 Ott ma- gaslik szálas alakja, siet erre. N°i hát miért jjyen későn? Hol járhatott? »Hány a bárány Andris ?« Szólt a gazdája nagy mosolygással a szája táján, amiből látni lehetett, hogy a szive is mosolyog. ' Száztizenny .. izé .. . izé . .. No mennyi? Hát... hát annyi... igen annyi instálom. Hát holnap eggyel kevesebb lesz, kiáltotta hetykén a daliás paraszt. Egyiket, azt a nevetős fehéret elviszed. Terelés után vedd a nyakadba és vidd el a faló végre a Fehér Or zsének, — a mátkámnak. Itt van egy pengő — és egy fényes pénzt dobott a legény félé — útközben térj be a zsidóhoz, vegyél rajt piros pántlikát, kösd a bárány nyakába. Mond, hogy én küldöm, vágják le Husvét napjára a kézfogónkra. Ott van az a fattvu. aHHiv eliífgvnaaí majd vele. No, mit állsz itt, mint a bárány?! Nd Andris, hát ném "akaród? Éppen ezt óért* akarod ? Sajnálod a nevetős fehér bárányt? Hát vigyél maikat, nekem mindegy. No, mit rágod a szád széTét, mint egy ftkólásgyétek. Csak riébi sifaíőd meg1? * v- 'lCr Andris kihúzta magát. Nem siratom meg instálom, szeretem a jószágomat; de egy bárányért még nem fakadok sírva I Úgy leszen, ahogy parancsolja, de.. . de. .. iszen van ott elég nagy mód^ Minek' azt lé vágni ? . . . Cfeak annyit kérek, hogy mondhassam ... hogy ne vágják le . . . hadd maradjon a gyereké sze gény pára . . . élete fogytáig . .. . hadd játszogasson véle az a kis... fattyú. A gazda már messze járt, boldog, vidám fütyörészését is Csak foszlá nyokban küldözte vissza a böjti szél. A juhászlegény még mindég egy helyben állt, 'nem vette észre, hogy á nyáj nyugtalankodik, mert indulna már. Szemében összefolytak az égető könnyek, torkából fölszakadt egy fQi iasztó, hörgő hang — egy szót' lökött ki magából: »Tolvaj l«-> Vasárnap Vasárnap I Onnep I — Olyan szép a nyárban, Amint csendesen úszik napsugárban I Harangzúgás és orgonaszó mellett Szállnak imáink a magas mennynek. Száll fel az Úrhoz kérések száza S Száz szerető szív hálás imája.' Vasárnap van ma, imls, harangoz, Kocsik, munkások zajától nem hangos. Napsugárban fürdik a város sok háza, Napsugárcsókot kap a rét száz virága. A fák közt madarak vfg dala száll szterte. Istenem I Be szép is a Te napod erre ) Orgona zúgása száll lel a templomból, Mint kibontakozik a halk harangszóból. S vele száll az égbe száz ajak imSfá1*’ — Istenem 1 Mindezért Hála, örók hála I Qaal Judit. A íű, a gép, meg a föld Irta: Bodnár István Borda Sári nénit özvegységére jómódban hagyta az ura. Nem maradt ugyan sárközi értelemben vett nagy vagyon. Mindössze harminc hold. De volt a ládafiában jókora össze kuporgatott pénz. Az istállóban két ló büszkélkedett aranysárga csikajá- val. Négy címeres ökör pedig csak fejét féloldalt fordítva tudta keresztül kalapálni hatalmas szarvait a szűkre szabott istálló ajtón. Két tehén rúgta ki reggel mások kezéből a sajtárt, ha nem a Sári néni »műértő« ujjai próbálták kiügyeskedni belőle a ha bos, a még fel nem osztott kozlegelő zsálya- és kakukfüvétől illatos tejet, amely egyébként tejföl és vaj alakjában keresett cikk volt a városi piacon isf“És'Sára néninek nem volt több gyermeke, annál a hagyományosan megszokott egynél, a kis Janikénál, a hamar nekinyulott, egyébként szelíd, okos fiúnál A legjobb tanuló volt az iskolában. Uri-kezü azonban az ekeszarvához. A rektor váltig biztatta is áz édesanyját, adja városi iskolába, még — pap is lehet belőle I Mert annak való Jámbor, szelíd, betüevő, rigmust kedvelő.' Még a templomban is az a büszkesége, ha, mint iskolás gyérek, ő rakhatja ki a kóruson az orgona mellett élének- lendő zsoltár, vagy dicséret számát.1.. Sári néni lelkét azönbán egy kicsit megülte á gőg, vagy ha 'nem is áz, a jóleső önérzet: »Majd megél az a gyerök a maga kis vagyonkájából is!« Eehet ugyan, hogy érré a sors- döntő elhatározásra a maga természetes, józan gondolkodása Ősztö nözte. Látta, hamar észrevette, hogy úíityén az — nri ’sorsl'Sofcszot sajnálta ott a szomszédban a még elég fiatal, de már erősen deresedő papot, akinek félig ocsu Alakjában is, literenként gyűl össze az a kis konvenció búzája. A »kanonika vizitában« jól tápláltnak gondolt csirkék helyett pedig évenként csak azoknak a bőre, meg csontja Jut hozzá. Vagyis sí lég- KitVányabb «tollás' állat* mindén portáról. (Jaj, há még a '»tollát« ‘ is leszednék, mert akkor meg éppen semmi sem maradna belőle 1) És< a gyümölcs kompetenciáról még csak beszélni sem lehet, legalább nem érdemes A szilva-^ alma , Körtéiét jóformán már egészen leszedik, meg- koppasztják a hívei, mire ő, a dij- 1 eveiében neki biztosított »egy toppin- tás, egy rázihtás« jogánál' fogvá', a papiroson meglevő gyümölcs heiVett hozzájutni akarna. Nem is szólok az I úgynevezett »kongesz borról«. Amikor a falusi ősszokás visszacsinálja a krisztusi csodát, amely tudvalévőéi! a vizet is borrá változtatta. Itt bizony legtöbb helyen a bor változik — vízzé! És a jó Sári néninek, kivált boldogult ura kurátor korából, bő tapasztalata volt arról is, hogy az ő pénzt rejtegető ládafiájuk,' nem egyszer megnyílott a jó tiszteletés uréknak, kivált amikor ama bizonyos »kongnia* kiutalása valamelyik hivatalos fórum késedelmezése miatt nem egyázer niegkésettp Ősszel azonban egészen bizonyosan, amikor tudniillik, a vakációban egy kicsit kietetett fiukat vissza kellett vinni a szűkös konviktusi kosztra s uj cipő és ruha hőikül még sem lehetett útnak ereszteni őket s ki kellett drukkolni leg« alább a féltandijat és a megkövetelt uj könyvek áfát is. Nem lett tehát Janika pap. Ott maradt az ekeszarvánál ábrándos, szántás közt is pittypalatty szói, pk* csirta éneket jeső,' értelmes, o£ös »parasztnak«. De ő igy is meg Volt elégedve. Sőt boldog volt. Megbecsülték a lányok a játszón.“ S Asztalos biró uram a Polgárt Körben, a harmadik liter után még azt is a fülébe duruzsolta, hogy az Ő Vica láhjla nem igen bánná, Hh olykor olykor a házuk felé irányítaná afc útját. Janikát azonban nem csábította el a (kínálkozó szerencse. Még iskolás porában kiválasztotta a magaiövéndÓ- beliét. Csóniór Eszti nend v6it*»béhn- szülött«. Úgy csöppent anyjával a faluba, a hegyi táúyákT közút. Egy azonban bizonyos, hogy formás teremtés volt s tizenötesztendős korára úgy neki íperedett-cseperedett, hogy már a városban is feltűnt szépségével' Sugár egyenes vdTt, hiint w fiád szál. Ringó, rengő a járása. S amikor beleöltözött a gyönyörű sárközi viseletbe, mintha egy szépén kinyílott rózsabokor jönne szembe ... Sári néni sokkal jobban szerette egyetlen fiát; hogysem sokáig ellenkezett volna. Láttk ugyan, hogy az a‘Jövevény leány nem áj an ik a hoz való, dé azért, árüikoF á 'fiú tizenkilenc esztendős léit,' korengédéílyél,f d i spenzációval tíiég lett’ az‘ esküvő Eleinte úgy tetszett, hoj»y a fiatalok megtaláltak egymást. Földi mennyország Vbit az életük. De aztán kiütött á szeg a zsákból. Mert hát nem baj az, ha a gazdag gazdagot vesz el. Szegény, a szegénnyel is kicsikarhatja egymás L?e jaj, ha a gazdag, a vágyonos,
