Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-04-08 / 29. szám
193# április 8TOLNAtyEGYJSI UJSÄG 5 szegény leányt hoz a házhoz. Egy- -szerűség, igénytelenség helyett a nagyra vágy ást, mindent akarást kapja boiományah Csömör Eszti is egyszeriben első asszony akart lenni a faluban; Neki kellett a legszebb selyem szoknya és röpike. ö kezdte a legújabb divatot. A sárga sevró cipőt, selyemharisnyát S 0 lett a legelső, aki sutba dobta a szép népies viseletét. Már a városban öklözték öksze drága, de ízléstelen, se nem őri, se nem paraszti ruháját. Mint a mű kedvelő előadás »úri kisasszonya«, még kölcsönkérte a korcsmáros lányának divatos francia kalapját s a kö vetkező urvacsoraosztáskor már a maga, akkor felkapott, malomkerék nagyságú kalapjában veszélyeztette divatos tűivel a mellé kerültek szemének épségét A szegény Janikénak bizony meg kellett fognia a dolog végét, mert nem igen futotta a nagy puccra, a mégis csák szűkös jövedelem. S hamar kiürült a ládafia. Jött a mindennapi perpatvar S min ded kibékülésnek a t ára egy egy uj váltó, vagy kötelező aláírása volt a bankokban, szövetkezetben s utóljára ott, ahol még adtak A vége pedig az, hogy a cifrálkodó asszony, egy szépen sikerült műkedvelő előadás után megszökött á faluban »defektet« kapott budapesti soffőr valahogy ösSzeeszkábált autóján, amelynek gazdája azzal bolondította el a csinos hangú menyecskét, hogy majd ott énekesnővé képezteti ki... A szegény Janikát megtörte az eset. Aki addig a bornak még csak a szagát sem szerette, búsultában éjszakázni, sőt duhajkodni kezdett. Nap nap után ott virradt rá a hajnal a kocsmában. S amire nemsokára megnyílt neki a díszes családi kripta, már arra is alig jutott a haj dani szép vagyonból, hogy édesanyja odakinn a temetőben rávésesse egyet len fia nevét a fekete márványlapra. Dobra került minden. A ház, föld, a sok jószág, a cifra selyemviganók, .paraszti pruszlikok, amelyeket a megszökött asszony megvetően ott felej tett. Csak az öregasszony régimódi ruhái, viseltes rokolyái, a lánykori párták, rojtos, divatjamúlt kis és nagy selyemkeszkenői, a hajdani, re mekbe készült biborvégek, csafrin gok, régi hímzésű ingvállak, ruzsás, pillangós kötények, a kicifrázott, tar kabarba botoskák, elavult szőttesek, eredeti hímzésű kopott »fékötők« maradtak meg. Ez a sok divatja múlt, ócska holmi senkinek sem kellett... Sári néni pedig a nyákén maradt 7—^8 évfes kis unokájával kikerült a templom rtíéllől 'rá' falu' siélré,' egy kis bádas Viskóba, melyet hagy báty ja, a biró mentett meg,' pototii pár' forintért, '*k jólelkü árverezők szem húnyása mellett a számárá, egy, vágy másfél hold kerti ' földecskévéli Sári néni azbúban hem eSétt kétségbe. Még jobban megfogta á dolog végét. Kendert, 'fent Vetett. Téli’ estéken -font, majd szövögetett. Előszedté régi tudochányát. Amikór ráért, himezge tett.• Gyártani keZdte, az akkor még .vdivatös »szabott« és »parittya fékö- tőket«. Később már iskolából kimaradt Unokája, ÉVlke is' segített neki. -A vézna kis leány gyengécske lett volna a mezei robotra. De páratlanul ügyes vőlt a kézimunkában, ügy kezére ^Lllt a himzőtű. Senki úgy nem csinálta a szives, kis pénzes, nagy péníesj kiskutyás, ókos, tulipános, bécsi-ruzsás, pávaszemes, makkos, Idlgyleveles, majoránnás hímzést, miként ő. Nem is »irta« már a mintát fehér földdel, rájárt a keze magától Iá a tetszetős figurák ki varrására. S á véletlen meghozta á szerencséjét, "öreg, ri£j>rajzT tudós kutatga*ott ott régi dolgok után. Lekicsinylőén Sári nénihez utasították : annak van min denféle régi vacakjai S az öreg tudósnak fennakadt a szeme a Sok régi kincs láttára. Nem csak mága vásá rolt a Muzeum számira, hanem egyré- -másta küldözte a vevőket, megren delőket a Sári néni nyakára Kapós Jett a sok elavult portéka. Jó pénzért mentek el a szebbnél-szebb, de már divatjamúlt selyemkendők, asz tat és zongorateritőknek. Sári néni volt olyan szemes, hogy amikor saját • készlete elfogyott, a faluban, másoktól potom pénzen összeszedett ócska holmikat adta tovább A kis Évi meg nem győzte a sok gyönyörű asztal terítő és csipkehimzést ö is elkezdett más odavalókkal is dolgoztatni. Így aztán újra került egy kis tehénke az istállóba. Uj nádtetőt kapott az öreg ház. A sövény helyett is lett uj deszkakerítés. De ezért magában már bosszankodott a kis Évi. Nem láthatott át olyan szabadon a szomszédba, a faluban ugyan »gyütt ment nek< tartott Müller bácsiék porti jára. Hanem ezen is segített az otthon vakációzó kis diák, az élelmes Hanzi gyerek Ökölnyi lyukat fúrt az uj kerítésre és ráfogta, hogy a kutya harapdálta ki. így aztán minden nap láthatták egymást, szót is válthattak Müller bácsi, valamelyik közeli német faluból cseppent a községbe. Derék, szorgalmas, becsületes sváb ember volt. Megkuporgatott pénzecskéjén vett egy két hold földet. S amikor Éviék a szomszédjába húr- colkodtak, épp akkor tatarozgatta át a régi nádvityilóját. A napsugár is tétovázva csudálkozott át a hatalmas ákácfák lombjai mögül, hogy hát ez a rozsdavörös eternit-tetős ház lenne az a régi rozoga hajlék ? I Ű maga még nem is igen tudott magyarul. De azért a jó »Gosuth Lojásnak* nem igen volt lelkesebb hive nálal Oda került nagyobb fiai azonban már elfelejtették a német szót. A legkisebb, a már ott született Hanzi pedig meg se tanulta. Az Öreg, nagyobb gyerekeivel még az évről évre egyre szaporodó földjeit túrta, leg kisebb fiát azonban már — urnák szánta. Sajnos azonban, azt már nem érhette meg, hogy fiából —"szolga bíró legyen Müllei bácsi egy szép taVaszi napon itt hagyta ezt az ár nyék világot. S talán csak éppen ezen múlt, hogy a kis Hánzi csakugyan — szolgabiró ur nem létt. Öregebb testvéreit megszállta a falusi betejgség: föld; föld, C6ak' mennél töbtr föld 1 Úgy felosztották maguk közt ä kis birtokot, mintha a kis Haazi ’világon se lehne ! Pontosan beszámították a jussba az »ellskolázótt« összeget. Nőki bi zony meg’kellett elégedni az össze- tódott fódott kis házzal, ha majd özvegy anyja halála után reá jut. Nem került ’ hát további költség az iskolára. De áz okos fiúcska gondolt valamit'. A városbán égy derék lakatosnál volt ellátáson Biztatására beállott hozzá inasnak- Csak aztkö tötte ki, hogy vasárnapokon láthassa édesanyját, a közeli faluban Hát látta is. De az otthon töltött időből, mintha több jutott volna — Évikének Anyja azonban nem bánta. Csak' a testvérek gúnyolódtak: hogy mit akar azzal a koldus ivadékkal ? Pedig Hanzi akart valamit. Amikor rövidesén felszabadult, egy világért sem maradt volna a városban. Haza ment falusi lakatosnak, ami ugyebár nevetséges ?! Ott, ahol á nóta sze rint, még ma is fából van a kilincs, I az' ajtót-pedig sok helyén még éj- I szakára iá nyitva hagyják, nem sok j szükség van’külcsra és így lakatosra 1 Szerencse azonban, hogy temérdek I volt a faluban az utazó ügynökök által »elsózott« varrógép. Ezeket javítgatta. S akadt egy kis dolog az egyre-másra épülő uj házaknál Is. így aztán éldegélt valahogy. S egyszer csak leesett az egéss falu álla, almikor a következő télen oltár elé állott a kis Évivel Két bolond egy pár 1 Ez volt rá juk a legszelídebb megjegyzés. Mit akar a »fapapucs« ? Feleség kell neki. amikor magának se jilt mit enni ?! De mit törődtek ők most az egész világgal ? Az volt a mézeshetük, hogy szövögették nagy tervüket. 8 ez tavaszra már valóság is lett. Évikéék- nek már megint volt egy kis össze- kuporgatott pénzük Müller mama is elöszedegette az irgalmatlan nagy, kék strimflibe eldugdosott koronákat, összerakták. S nemsokára az udvarba | gurult, a kéz alatt potom árért meg vett rozoga gőzcséplőgép. Aratásig ! volt vele dolga Hanzinak. De azért elsőnek ő állott ki a szérűre, ami nem kis csalogató, kivált a szegény embereknek, akik alig várják ac uj kenyeret, de rendesen csak a nagy gazdák után jut rájuk a cséplés sora Módosabb emberek bizony még nem igen bízták a fiatal gépészben, akinek még csak ebédre se jut, csak úgy elfütyöli a delet! Bizony tűrnie kellett az elbizakodott paraszti gőgöt, amely szinte a megvetésig lenézi az ipari, vagy kézműves munkát. Mert a magáét tartja legértékesebbnek I Klumpa Hanzi volt ugyan a neve, de azért a következő évben már vele csépeltetett a fél falu. Később aztán nem is’ mert versenyezni a sok vá- rosi masinás, ő volt a legolcsóbb, legmegbízhatóbb 1 Zakatolt tehát a gép. De odabenn sem pihent a munka. Szaporázta a tű a hímző öltést. S majd egész évben nyikorgott a szövőszék Víg bujócskát játszott rajta a vetélő. Mintha csak egyenesen a pénz után futna, szaladna ? Hanziék évről évre gyarapodtak, tollasodtak. S néhány év múlva még egy, de már vadonatúj gép köhögött kinn a szérűn. 8 téglából való uj ház nőtt ki a földből, de, agy, hogy kényelmesen keresztül hasalt már az, az utca mehtében, mindakét egybecsapott telkén Nem kis irigykedésére sok embernek, köz tűk az idősebb testvéreknek is, akiket kezdett megcsalni régi bizakodásuk, számitó, kapzsi vágyuk S Ma is tart még ez az élettel való viáskodás! De a jó búzaár mellett is vérzik a föld. A gazda akár le se tegye a homlokát törölhető zsebbe valót. Úgy patakzik a verejtéke Hanziéknak is kijut a küzde lemből Életük bizony nem »szent heverd el nap* a szunyoghálós ágy ban. De azért mintha könnyebben lennének. 8zép portájukról messze hallatszik a csattogó kalapács taktusos muzsikája. A télen rendbeszedett masinák már tavasszal próbálgatják a füttyöt a közelgő aratáshoz Oda benn is serényen bököd a népi him zés remekeit elővarázsoló tű S három négy gyerek sikoltozó lármája harsogja az udvaron az eltalált élet diadalhimnuszát 1 A három idősebb testvér azonban folyton sóhajtoz; — Hja, Hanzi, neked szerencséd van. Mindég is az volt. Urnák szü lettél 1 • KAP05VÄR karéjt. De, ha van lelkierőnk szánktól napónta elvonni legalább etey falatkát, hogy jusson belőle másnapra is. .V ’ Tűiéit Te tudod Uram, nekem is lett sebem, kiásó is mély, mert kívántalak, mert szerettetek, mert szerettél. Tudom, hogy szenvedisre lettem, nem örömre s ha itt felejtenél, ha itt maradnék végkfy, [mindörökre: akkor ae fogyna ki belőlem a bánat,1 akkor se fények, cssk árnyak suhannának egem fölé. Te tudod, hogy így van, mert a keresztből, tnely lelked összetöri — nekem is kijutott, — ám, hogy felém hajóltll, s nem tartottál rosszabbnak a »jobb látor- Könnyebbén viszem [náU — hiszen néha fel is mosolygok------s e zért ma szivem — ezt a szűk évek idején Veled táplált roncsot, ézt az érzelmekkel agyonterhelt kölöncöt enyhülésedre szomjuhozó szádhoz oda-' [nyújtom,-------De, ha fze keserű lenne, ne sújtson kezed, hisz ember vagyok csak, aki harcolt, álmo- [dott s ezzel vétkezett — — Miklóst M. Ödön. Időjelzőt. Hőmérsékleti szélsőségek és csapadék Szekszárdon, 1939 márciús 30*161 április 5-ig: Hőmérséklet: maximum : 22 0 C° ipritis 5-én, minimum; 3 4 C° március 30-án. Csapadék nem volt ' Szekszárd márciusi kózépmérséklete és est- i padékmennyiségé ek átlaga az utolsó- 4 -év | adatai axennt 6'4 Cü, illetőleg 47 1 mm. Az idei márciusnak érré vonatkozó adátti: 4’2 C° és 53 00 mm1; a március tehát tik1 átlagnál 2 2 C°-al hidegebb' volt, mig csapadékban 5'9 mm többlet mutatkozott. — Előfizetőinknek, olvasóinknak, lapnnk barátainak és munkatársainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. —Legközelebbi lapnnk — a közbeeső ünnep miatt — e hó 14-én, pénteken Jelenik meg. De ő csak szótlanul mosolyog, mert tudja, mi az a szerencse. Nem a föld. A nagy öröklött vagyon/ A még többet, mindent akarás Hanem a tervszerű munka, erős akarat, a sobá ki nem fáradó acélizom, a fürge, dolgos kéz, vasszorgalom, a következetes kitartás és igénytelenség Az az élet titka; ha megelégszünk a sors által nekünk szeletelt kenyérrel. Nem irigyeljük másoktól a talán nagyobb — Kórházvizsgálat. Szongott Edvin alispán, ezen a héten László Aladár ny. műszaki főtanácsos, dr Leszley Alajos OTI főorvos, vármegyei kórházi bizottsági tagok és dr Malonyay Elemér alispáni titkár segédletével két napon keresztül vizsgálatot tartott a Horthy Miklós közkórházban és mindent a leg- példásabb rendben talált. A tapasztaltak felett megelégedését fejezte ki.
