Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-11-12 / 90. szám
XX. évfolyam. Szekszárd, 1938. november 12. (Szombat) 90. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenkent kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Sscrlccazi6sév 4« kiadóhivatal: '»zekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 eiMIxctésI dl|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Fe lelős szerkesztő; BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden saerdán da szombaton. Blűflmliat dllak da blrdetdaek, valamint a lap azclleml rdazdt Illáid közlemények a azerkcaztóséghez küldendők. Hlrdt III A legkisebb hirdetés dija 1*80 pengd. — A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllradlcrsoronkdnt 10 filler. Allástkeresőknek 80 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhalyazetl reklám*, eljegyzési, családi bír. valamint a nytíltér Boronként 00 fillérbe kerül. Schneider János lapunk alapitó főszerkesztő-igazgatója meghalt Lapzártakor vettük a váratlanul megdöbbentő, fájdalmas hirt, hogy Schneider János, a Szekszárdi Népbank vezérigazgatója, lapkiadó részvénytársaságunk igazgatója, a „Tolnamegyei Újság“ alapitó főszerkesztője, Szekszárd város és Tolna vármegye közéletének egyik legtevékenyebb és legtekintélyesebb tagja, a város és környéke közgazdaságának egyik legértékesebb és legsúlyosabb egyénisége, pénteken délben 63 éves korában meghalt. A nagy koncepciójú és izzó hazafiságu férfinak élete teljében történt halála annyira lesújt mindnyájunkat, akik vele együtt közel húsz év óta dolgoztunk e lapok hasábjain a szebb magyar jövő kimunkálásáért és a porba- omlott Mágyarország feltámadásáért, hogy a gyásznak ebben a rettenetes perceiben most még nem is tudunk a várost és e vármegyét, családját és bennünket az ő halálával ért óriási veszteségről kellően megemlékezni. Egészen röviden csak azt közöljük, hogy Schneider János vezérigazgató egy héttel ezelőtt kezdett gyöngélkedni. Influenzás tünetekkel került ágyba és házi orvosa pár nap múlva tifuszfertőzésre gyanakodott. A megejtett vér- és epeváladék vizsgálatok nem igazolták e feltevést, azonban megállapítható volt, hogy influenzás szepszis kezd erőt venni szervezetén. Csütörtökön reggel Nagykanizsáról táviratilag magához kérette a fiát, dr Schneider Zoltán honvédorvoshad- nagyot, aki pénteken reggel konziliumra kérte dr Treer István kórházigazgató főorvost, akinek tanácsára pénteken délelőtt beszállították a szekszárdi kórház belgyógyászati osztályára. A tüzetesebb kórházi őrvosi vizsgálat nyomban megállapította a szepszis előrehaladottságát és azt is, hogy a súlyos betegnek már csak órái vannak hátra. Rövid időt töltött csupán a kórházi ágyon, ahol délután egy órakor minden halálküzdelem nélkül, csendesen elaludt. Halála hire villámgyorsan elterjedt az egész városban és percek múlva felrepült a gyászlobogó a Népbank épületére, a vármegyeházára, a városházára, a Szekszárdi Kaszinóra, a Kereskedelmi Kaszinóra és a Molnár-féle könyvnyomdára. Váratlan halála kimondhatatlan részvétet keltett mindenfelé, mert hiszen rengeteg azoknak a száma, akiket szivjóságával, megértő leikével lekötelezett. Megértő volt ugyanis az emberi nyomorúsággal szemben és akik őt pártfogóul kérték, azok érdekében időt és fáradságot nem kiméivé, mindent elkövetett, hogy kívánságuk teljesüljön. Éppen ezért nyomban a halálhír után azonnal megnyilatkozott az óriási részvét a gyászbaborult család iránt. Rendíthetetlen, harcos hive volt a Nemzeti Egység Pártjának, amelynek életében fontos vezető szerepet vitt és a párt elveiért meg nem alkuvó leiekkel, hajthatatlan gerincességgel, szilárd meggyőződéssel küzdött akkor is, ha a demagógia ellen való küzdelmével a népszerűtlenség ódiumát kellett vállalnia. A megboldogultat gyászolja mélyen sújtott özvegye, Takáts Mariska, gyermekei: Schneider Elemér, a Szekszárdi Népbank helyettes vezérigazgatója, dr Schneider Zoltán honvédorvos, unokái: Elemér és Gábor, fivére: Schneider Gábor ny. kúriai biró nejével együtt, nővére: özv. Adler Jánosné sz. Schneider Ágnes és menye: Schneider Elemérné sz. Hock Bella. Úgy értesülünk, hogy Schneider Jánost vasárnap délután 3 órakor kisérik utolsó útjára a szekszárdi kórház ravatalozó helyiségéből. Schneider János az 1875. évi november hó 17-én született Szekszárdon, tekintélyes iparos szülőktől. Középiskolai tanulmányait a szekszárdi polgári iskolában kezdette, majd a zalaegerszegi felső kereskedelmi iskolában folytatta és ott is tett érettségi vizsgát. Érettségi vizsgája után a Szekszárdi Népbanknál volt gyakornok, majd mint számtiszt Tolna vármegye szolgálatába lépett. A vármegyei számvevőségek államosítása után előbú a szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez osztották be, onnan pedig kinevezték járási számvevőnek a vármegye központi járásába. Mint ilyen, nyugalmaztatását kérte és igazgató lett az országos hirü Molnár-féle Nyomdai Részvénytársaságnál. Az 1912. évben vezérigazgatónak hívták meg a Szekszárdi Népbank Szövetkezethez, amelynek felügyelő bizottságában és igazgatóságában az 1901. év óta tevékeny részt vett. Az 1872. évben alakult intézetet uj alapokra fektette. A háború alatt megalapította a Mezőgazdasági Kereskedelmi Részvénytársaságot, amelynek a révén a rendkívül kedvezőtlen gazdasági viszonyok között átmentette a válságon az intézeti vagyont. Az összeomlás után megalapította a „Tolnamegyei Ujság“-ot és mint főszerkesztő a keresztény nemzeti eszmék szolgálatában közel két évtizedet töltött a lap élén. Kiváló szellemi képességei a lapot elismerten előkelő nívóra emelték, gazdasági előrelátása pedig sok zökkenőn men- tettte át a lapkiadó részvénytársaságot. A múlt évben sok elfoglaltságára való tekintettel megvált a főszerkesztői tiszttől, a lap anyagi ügyeit azonban — mint igazgató — tovább is irányította. A vármegye és a város közéletében mindig nagy súllyal esett latba a szava és tagja volt a vármegye törvényhatóságának, számos bizottságának, a szekszárdi kórházi bizottságnak, Szekszárd város képviselőtestületének, tekintélyes tagja a városi pártnak és közel két évtizeden keresztül helyet foglalt a vármegye közigazgatási bizottságában is. i a Egyes szám árs 12 fillért
