Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-09-28 / 78. szám
jÖC évfolyam. Szekszárd, 1938. szeptember 28. (Szerda) 78. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TAgftmálMI LAP i——»——— -------•-------------- ------------— — - -__________ ___ ____ ___ __ __ ___ ___ ___. ____ Sz erlccsitöség <ia kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Peleifis sserkesztfi: BLÁZSIK FERENC A Egész évre eierisetfisi difi _» 12 pengő || Félévre___ _6 pengő A lop megjelenik minden szerdán ás szombaton. Blfiflsstás! dllak ás hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények s szerkesztőséghez kllldendfik. A Hirdetések árait legkisebb hirdetés dl|s 1*00 pengd. — A hirdetés egy 60 mlUlméts. Széles hasábon mllllmélsrsoronkénl 10 (mer» Adatkeresőknek 60 azézalék kedvezmény, hírrovatban elhelyezett reklám«, ellegyzéal, családi hír, valamint a nylftrér soronként 60 fillérbe ksrtll. I A „hurka“ állam A csehországi események, mint valami döbbenetes színjáték dübörgő jelenetei peregnek le az élet, vagy halál, vagy talán helyesebben : a történelem filmjén. Mert az, ami most Keleteurópában lejátszódik, méltán mondható a történelem legmegrázóbb drámájának, vagy talán még igazabban: sorsdrámájának. S amint a rádió jelentette, a múlt esték egyikén, ama végzetes cseh minisztertanács után, mikor az éjfélbe nyúló tárgyalások után a cseh politikai élet vezetőinek be kellett látniok, hogy nincs más megoldás, minthogy vita és kifogás nélkül elfogadják az angol ultimátumot s amikor a cseh miniszterelnöknek azt a drámai kijelentését kellett megtennie, hogy „mindenki cserben hagyott bennünket“, azon az estén — a hiradás szerint — megjelent az erkélyen maga az elnök is, hogy néhány megnyugtató szót intézzen a tömeghez. De ugyan mit tudott volna mondani ennek a nyugtalankodó tömegnek, ami megnyugtathatta volna. Az események nagyon is időszerűvé tették amaz eredmények felújítását, amelyek a Felvidék megszállását lehetővé tették s véglegesítették is a cseh „hódítást“. Azt mondja a közmondás, evés közben jön meg az étvágy. Azt hittük eddig, hogy ez a megállapítás csak a gasztronómiában érvényesül. Csehszlovákia történetében látjuk, hogy érvényesült ez, de a magas diplomáciában is* Nem szabad elfelednünk, hogy a most bomladozó Csehszlovákia valójában nem a történelem méhében fogantatott s nem a történelem szükségéből született, hanem éppen ellenkezőleg: minden földrajzi és történelmi adottságok ellenére, mint valami mesterkélt „homunkulus“ állam, amelynek szülőatyja a propaganda és szülőanyja az a telhetetlen falánkság, ami most el is fogja pusztítani. Benes elnök naplójában szinte döbbenetes adatokat sorol fel arra nézve, hogyan jött létre valójában a mai „Csehszlovák“ állam. — Nem volt olyan lehetetlen kívánság — írja ebben a feljegyzésben Benes, — amit Párisban el ne fogadtak volna tőlem. Szinte már féltem attól, hogy valamit indítványozzak, mert oft mindent elfogadtak. Hogy ez mennyire így volt. arra elég, ha felhozzuk, hogy kezdetben á két „áílamkovács“ : . Masaryk és Benes csak három felvidéki megyének a megszállására és elcsatolására gondolt, azt is azon ürügy alatt, hogy ez á vonal, mint sztratégiai Vtmál szükséges a cseheknek, tlógy azon ai Oroszországból hazaözönlő bölsevizáli katonaságot a cseh katonaság feltartóztathassa s ezáltal Európát megmentse a bolsevizmus veszedelmétől. Hogy ez a szándék mennyire kitalált és erőszakolt volt, az kiviláglik abból a közismert tényből, ami 1921-ben következett be, amikor a kommunizmustól fenyegetett Lengyelországnak Magyarország fegyverszállítással akart — segítségére sietni. A szállítást azonban lehetetlenné tette a csehek gáncsvetése. Ilyen őszinte fegyverekkel dolgoztak a csehek ellenünk a háború előtt, alatt és után. Minden erejükkel arra törekedtek, hogy az osztrákmagyar monarchiát darabokra törjék, annak ellenére, hogy míg a kettős birodalom fennállott és virágzott, az ötvenmilliós kettős állam gazdasági előnyeit éppen a csehek használhatták ki elsősorban is. Nemcsak gazdaságilag, de politikailag is. Hiszen mindannyiszor, valahányszor a magyar nemzet és a dinasztia között ellentét merült fel, mindig a csehek voltak, akik ebből a viszályból előnyt tudtak huzni a maguk számára. Csak a Bach-korszak „beamterei“- re kell hivatkoznunk, hogy vissza tudjunk emlékezni arra a kettős játékra, amivel a cseh politika dolgozott. Míg idebent adta a „császárhű“ lojálist, addig a francia politika vezető emberei előtt tetszelgett a „mártír“ és „áldozat * szerepében. A kezdetben három vármegyére szorítkozott igény még későbben is, mikor már Hodzsa tárgyalt gróf Károlyi Mihály kormányával, még akkor sem mert többet igényelni, mint a Felvidék ama részeit, ahol a tót lakosság 50 százalékon felül adja a lakosság számarányát. Amint látjuk, akkor még a leg- tulzóbb követelők sem merték követelni azon szinmagyar területeket, ahol soha még azelőtt tótok, illetve csehek nem laktak. Ma is alig le- I hét megérteni, hogyan és miért csatolták ezeket a területeket megkérdezésük és akaratuk ellenére az újonnan alkotott államba ? így nőtt meg Csehszlovákia mindenki meglepetésére és csodálkozására s igy jutott el ennek a „hurka“ államnak a határa — amint Csehszlovákiát Mussolini nevezte trieszti beszédében — Budapest alá, alig egy puskalövésnyire a magyar fő- I várostól.. és vitéz Benke Józsefné a szónoki emelvény elé helyezett avatóasztalnál foglaltak helyet és ott két magyarruhás vitézi gyermek: Borza Bandi és Borza Kata gyönyörű csokrokat nyújtottak át nekik. Melléjük állt a vitéz Tóth Márton által vezetett zászlódiszszakasz, melynek élén vitéz Tarcsay Ferenc tartotta a gyönyörű fehér brokát selyemzászlót Pontban 9 órakor felzendült a helyőrségi zenekar Hiszekegye, majd a Szekszárdi Daloskör éneke. Benke tábornokné költeménye Ennek elhangzása után vitéz tar- doskeddi Benke Józsefné tábornokné jelent meg a szónoki emelvényen és nagy hatást keltve szavalta el alábbi költeményét: A zászlóhoz Csonkamsgyarország világító tornya I Vitézt lobogó I szökkenj a magasba, Hadd néihessen teád búszkén minden magyar, Aki a hazának feltámadást akar. Olt kint a határban, azintás-vetés közben. Ott bent a gyárban, a gépdübörgéaben, szürke [irodában Ez legyen lelkében, ezt lássa a szeme Akármilyen munkát végez is a keze. Minden ulja végén e lobogó álljon, Dacolva viharral, mindent tépó széllel, tÓIe [meg ne váljon I Vitézeink zászlóavatása Tolna vármegye vitézei lélekemelőén gyönyörű hazafias ünnepélyt rendeztek vasárnap Szekszárdon, ahol felavatták zászlajukat. Vitéz Igmdndy-Hegyessy Géza testőrtábornok, vitézi törzskapitány felesége vállalta a zászlóanyaságot és a nagyszerű aktusra férjével, a magyar vitézi rend apostolával együtt még előző nap lejött Szekszárdra, hogy megjelenésük és részvételük a vármegye vitézeinek ezt az ünnepét még fényesebbé tegye. Kívülük a vitézi rend sok előkelő funkcióná- riusa jelent meg ez alkalomból Szekszárdon és a notabilitások tiszteletére kedélyes ismerkedővacsora volt az úri kaszinóban. A pompás vacsorán résztvettek a vidékről jött vendégek is, akik a legnagyobb elragadtatással szemlélték a szekszárdi kaszinó kellemes és művészi értékekben is gazdag klubhelyiségeit. Vacsora után természetesen tánc volt és a csárdást vitéz Igmdndy-Hegyessy Géza testőr- tábornok vitéz tardoskeddi Benke József tábornok feleségével nyitotta meg. A vendégsereg a kaszinóban a késő éjjeli órákig a legkitűnőbb hangulatban maradt együtt. Vasárnap reggel istentiszteletek voltak a különböző félekezetek templomaiban, ezt kővetően pedig tábori mise a belvárosi plébánia templom előtti I. Béla király-téren, ahol á zászlóavatás lezajlott. A misére vitéz Géczy őrnagy parancsnoksága alatt zenével kivonult a helyőrség égy diSzzászlóalja, a megyéből több, mint hátszáz vitéz, ott voltak azonkívül a leventék és az iskolák növendékei is. A vitézek nagy része magával hozta feleségét is, akik közül sokan nemzeti díszruhában jelentek meg. Gyönyörű szép, festői látványt nyújtott ennek a lélekemelő ünnepségnek a közönsége. Az I. Béla király-térnek a templom tengelyétől jobbra eső részén pompázott a nagyszerű fegyelmezettségü honvéd fiatalság, a kivonult díszzászlóalj, mig balra a vármegye minden részéből egybesereglett vitézek foglaltak helyet. A vitézek járási hadnagyaik vezetésével járásonként külön szakaszokban állottak fel. A csaták zivatarait, a háborúk szörnyűségeit végigélt vitézek élén vitéz Zerinvdry János állott. A mise alatt a templom lépcsős terraszán elhelyezkedett előkelőségek élén ott láttuk dr Pesthy Pál ny. igazságügyminisztert és nejét, vitéz Sulkovszky Viktor herceg, földbirtokost és a vármegye vezető értelmiségének sok más tagját* A tábori oltárral szemben ült a sárga selyembrokát magyar ruhába öltözött zászlóanya vitéz Igmdndy-Hegyessy Gézáné, az ugyancsak magyar díszbe öltözött vitéz dr Thu- ránszky Lászlóné és vitéz tardoskeddi Benke Józsefné társaságában. A vitézi törzskapitánnyal együtt ott voltak a vitézi rendnek a vendég- funkciónáriusai, a helyőrség tisztikara, valamint a helyi hatóságok képviselői családtagjaikkal együtt. Misé Után vitéz Igmdndy-Hegyessy Gézáné, vitéz ThurdtikZky Lászlóné Vitézek ezrei I Kipróbált magyarok I Ti a magyar nemiet talpkövei vagytok. Háború tüzében szuronnyal puskával, A nagy égés után épftömunkával. Küzdöttetek bátran, vállvetve a célért, Rendületlen hittel: a magyar eszméért. Mindegyitek harcolt, dolgozott, szenvedett, Amig megváltotta a vitézi nevet. »Vitéz«, — ez az egy szó magyar éltet jelent: Harcos bátor múltat, kemény, dolgos jelent, Szebb jövó záloga. Egy újabb évezred, Ha veletek együtt megy az egész nemzet. Ti a magyar épület oszlopai vagytok, De az oszlop s a fal egy egységet alkot. Ti vagytok a gyökér, tápláljátok a fát, Hadd nőjjön magasra s lombjával takarja A nagy magyar hazát. Minden egyes magyar édes testvéretek, Nyújtsatok hát neki segitó jobbkezet, Hogyha elcsüggednek, ha nem látnak tisztán, Vezessétek Okét a magatok utján. Irány a lobogó I Ti azt már tudjátok, Ezt a rögös utat elég rég járjátok. Küzdöttetek rajta. — de tudjátok nincs más, Amely célhoz vezet. A többi árulás. Mint volt tizennyolcban, a háború végén, Mikor álpróféták az ellenség pénzén, Koporsót ácsoltak, ásták a sirgödröt, A halál szekere földünkön dübörgőit. Már-már úgy látszott, hogy bele hal a haza. De nem I Mert megindult Horthy kis csapata. Alig pár száz ember, csak egy maroknyi had. De szivükben égett a vitézi gondolat, a vezér [bizalma, bátorsága, hite, Ez a kis csapatot győzelemre vitte. S aki megmentette akkor a nemzetet, Megalapította a »vitézi rendet«. Tudta, hogy gerinc kell minden erős testnek, E szerepet adta a vitézi rendnek. Nehéz feladat ez, nagy kötelezettség. De áz Igaz vitéz megállja a helyit. Végzi a munkáját, mit az élet rárótt) S maga előtt látja mindig e szeht lásfclót. Egyes szám ára 12 fillér*
