Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-08-24 / 68. szám

XX. évfolyam Szekszárd, 1938. augusztus 24. (Szerda) 68. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁPSAnAiJWí LAP Szerkesztőség ée kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épOletében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre — 12 pengő || Félévre ______6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap azelleml részét Illető kOsiemények a szerkesztőséghez küldendők. A Hirdetések áraii legkisebb hirdetés dl|a l'DO pengd. — A hirdetés agy 60 mHllmélt* széles hasábon mllllraélersoronként 10 finer. ÁUástkeresOknek 60 százalék kedvezmény, hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint.a nylíftér soronként 60 fillérbe kerül. A mezőgazdasági hitel Irta: dr Reaényl-Schneller Lajos pénzügyminiszter. A beruházási hozzájárulásból a mezőgazdasági hitel megszervezése céljaira jelentős összeget akarunk kihasítani, olyan összeget, amelyből előreláthatóan a mezőgazdasági hi­telt egészséges alapokon meg lehet szervezni. A legnagyobb nehézség, amely ennek az újjászervezésnek útjában áll, a gazdavédelmi intézkedések tö­mege. Amig a gazdavédelmi intéz­kedések lebontása tekintetében nem tudunk lényeges lépésekkel előre haladni, addig nem tudjuk az egész­séges gazdahitelt felépíteni. Termé­szetes, itt nem arról van szó, hogy a védettség intézményét máról-hol­napra megszüntessük. Arról van szó, hogy azokat az eredményeket, amelyeket a védettség intézményé­vel el tudtunk érni, konzerváljuk, az eredményeket továbbra is meg­őrizzük és csak a jogi formulát — a védettség jogi gondolatát — kü­szöböljük ki. A gazda nyugodt, biz­tos megélhetését azonban feltétle­nül biztosítani fogjuk és nem en­gedjük, hogy az a helyzet állhas­son majd elő, hogy a védettség megszüntetésével kapcsolatban a hi­telezők felmondják a hiteleket és a mezőgazdákat újból nehéz helyzetbe hozzák. Nem engedjük tehát veszé­lyeztetni az eddigi eredményeket és azt, hogy hiábavalókká váljanak azok az áldozatok, amelyeket a gaz­dák megvédése érdekében a kor­mány hozott. Amint köztudomású, máris folyamatban van a teherren- dezés, de ennél igen sok nehéz­séggel, részben a helyi bizottságok közönyével is meg kell küzdeni. Mindenhová küldtünk megfelelő tisztviselőket, hogy megindítsák a lebonyolítás menetét és általában minden intézkedést megtettünk ab­ban az irányban, hogy minél gyor­sabb lebonyolítást nyerjen a rende­zés, amennyire a fennálló rendel­kezések szerint a gazdavédelem kérdése egyáltalán lebonyolódhatik. Ezirányban a kormány legutóbb egy újabb rendeletet is kiadott, melynek rendelkezései szintén azt célozzák, hogy gyorsabban menjen a lebonyolítás s egyben eldöntött néhány olyan elvi jelentőségű kér­dést is, amely a lebonyolítás során merült fel és amelyet a különböző hatóságok különbözőképp értelmez­tek. — Azokban a rendeletekben, amelyek eddig megjelentek, a tiz holdon aluli gazdák adósságait hosszúlejáratú adóssággá alakítot­tuk át. Ezt a gondolatot akarjuk a gazdavédelmi rendelkezések lebon­tásánál folytatni és emelni kívánjuk a határt tiz holdról 20—30—50 hol­dig, ameddig a megfelelő anyagi eszközök tekintetbevételével lehet, ez a kisbirtokos kategória nyugod­tan alhassék abban a tekintetben, hogy hosszúlejáratú hitel áll ren­delkezésére és amennyiben az ese­dékes törlesztési részleteket és ka­matokat kiegyenlíti, semmi néven nevezendő baj nem történhetik vele. Azt hiszem, a gazdavédelmi intéz­kedések ilyen irányú lebontása min­denki előtt kívánatosnak és helyes­nek fog feltűnni. Az is köztudomású, hogy az ezer holdon felüli gazdák tekintetében egy magánegyezségi eljárás folyt le. Ez az eljárás nagyjából sikerrel járt; egyezségek csak ott nem jöt­tek létre, ahol már elejétől fogva lehetett látni, hogy az illetők ment­hetetlenek, mert oly mértékben van­nak eladósodva, hogy a föld tulaj­donképpen már nem is az övék. Ezeken segíteni nem lehetett, de a fölmerült 123 eset közül 8—10 eset kivételével mindenütt sikerült va­lami megoldást találni. Minthogy ez a rendszer bevált, ezt szintén folytatni akarjuk és lejebb megyünk 800—600—500 holdig, — a számí­tások folyamatban vannak — hogy ott is ilyen magánegyezségek utján kapja meg a gazda azt a bizton­ságot, amelyet meg kell kapnia, ugyanakkor pedig a védettség tö­röltethető legyen birtokáról. Alulról és felülről kezdjük tehát lebontani a védettség intézményét, de megfontoljuk még azt is, hogy feljebb toljuk a védettségi határo­kat. Eddig ugyanis a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszöröse fe­letti terhelés esetében a gazda már védett volt, ezt a határt felemelni tervezzük a húsz- vagy huszonöt­szörösre, úgyhogy ez a kategória kiesnék a védettségből, ugyanakkor azonban gondoskodunk arról, hogy ha ezeket, az egyébként kitűnő, jó hiteleket felmondanák a pénzinté­zetek, más intézetnél — gondolok elsősorban természetesen a Orszá­gos Földhitelintézetre — ezek az összegek megfelelő feltételek mel­lett a gazdáknak rendelkezésükre álljanak. Ezekben véljük a gazdavédelmi rendelkezések lebontását megvaló­sítani és ha ezeket végrehajtjuk, akkor végeredményben a védettség egészen szűk körre fog összezsu­gorodni. Ha ezeket a lépéseket meg­tesszük, azt hiszem ennek már a lélektani hatása is az lesz, hogy a mezőgazdasági hitel helyreáll. Ha ugyanis a pénzintézetek és a hite­lezők azt látják, hogy most már folyamatba kerül a gazdavédettség­nek a megszüntetése, sokkal inkább lesznek hajlandók újra hitelezni, mint eddig voltak. Óriási lelkesedéssel fogadták Horthy Miklós kormányzót és hitvesét Németországban Magyarország az ellenségei által kieszelt rosszindulatú elszigeteltsé­géből kilépve, újból a világ érdek­lődésének központjába került. A tündéri pompa után, amellyel két éve az olasz király és az olasz nemzet vette körül vitéz Horthy Miklós kormányzót és hitvesét, az olasz királyi párnak tavalyi világra­szóló budapesti látogatását követően most az a megtiszteltetés érte ha­zánkat, hogy a kiéli kikötőben vizre- bocsátott „Prinz Eugen" német hadi­tengerészeti cirkáló megkeresztelé- sére Horthy Miklósné Őfőméltóságát kérte fel a német államfő. Erre az ünnepi aktusra utazott a kormány­zói pár Imrédy Béla miniszterelnök­kel, Kánya Kálmán külügyminiszter­rel és Rátz Jenő honvédelmi mi­niszterrel Németországba. Horthy Miklóst és feleségét ezen az utján olyan melegséggel, rajongó lelke­sedéssel és szívélyességgel fogad­ták a német határon túl, hogy ütjük valóságos diadaluttá változott. A magyarság akkor, amikor a vezető világlapok és diplomáciai körök megkülönböztetett figyelemmel ki­sérik ezt a látogatást, büszkén tekint kormányzójára, hiszen a fény, pompa, lelkesedés elsősorban az ő szemé­lyének szól. A tengerek legnagyobb élő hadvezérét, a keresztény és nem­zeti kultúra, az európai civilizáció hős oltalmazóját, a bolsevizmus első győzelmes ellenfelét ünnepli Német­ország. De szól ez á meleg fogad­tatás az egész magyar nemzetnek is, amely nehéz napokban, válsá­gos percekben is megmutatta, hogy • komolyan veszi a barátok iránti I hűséget Ez a látogatás bizonysága annak, hogy a magyar kérdés és vele együtt a közel húsz év óta elkövetett igaz­ságtalanságok jóvátéte európai prob­léma lett, amelytől a jövendő nyu­galma függ. És láthatja mindenki, hogy az igazi békeért, a keresztény kultúra védelmeért, a nemzetközi destruktiv áramlatok ellen folyó küz­delemben ezért a célért együtt dol­gozik, a hűséges barátság jegyében egymás mellett áll Mussolini hatal­mas Olaszországával együtt a Német Birodalom és Magyarország. A kormányzó és kísérete szom­baton este 22 órakor indult el Buda­pestről egy kilenc kocsiból álló különvonaton. A kormányzói pár különvonata reggel negyed 10 óra tájban lépte át a német birodalom határát. A különvonat végig pom­pásan feldiszitett állomásokon ro­bogott át s csupán Bruckneudorf- nál állott fél órát. Itt csatolták a különvonathoz a berlini magyar követ és katonai attassé, továbbá a kormányzó mellé beosztott német diszkiséret külön kocsiját. A kor­mányzó és kísérete délelőtt 10 óra 58 perckor érkezett meg a bécsi pályaudvarra egetverő üdvrivalgás közben.«A kocsiból fürgén és mo­solyogva leszálló magyar államfőt Seyss-Inquart dr birodalmi hely­tartó fogadta. Bécstől kezdve Linzen át sza­kadatlan diadalut volt Horthy kor­mányzónak és nejének, valamint a i kíséretükben volt magyar állam­férfiaknak az útja hétfő reggelig. Hétfőn reggel 9 óra 8 perckor ro­bogott be a különvonat Kielbe. A lelkesedés határtalan volt. Az állo­más előtt felsorakozott sokezer fő­nyi közönség óriási ünneplésben ré­szesítette a magyar államfőt és fele­ségét. A kiéli pályaudvaron Hitler vezér s kancellár, Ribbentrop külügy­miniszter, Raeder vezértengernagy, a haditengerészet főparancsnoka, Brauchitsch vezérezredes, a had­sereg főparancsnoka és Keitel tá­bornok, a hadseregfőparancsnokság főnöke fogadta a magyar vendé­geket. A lelkes fogadtatás után a kor­mányzó ellépett a diszszázad előtt, majd a Nixe-yachton a Germania hajógyárhoz utazott. Itt ugyancsak hasonló lelkesedéssel köszöntötték a vendégeket. Seyss-Inquart biro­dalmi helytartó ünnepi beszéde után a kormányzó felesége meg­keresztelte az uj páncélos hajót, amelyet akkor bocsájtottak vízre és amely a „Prinz Eugen“ nevet nyerte, majd mialatt a kormán) zó a Nixe fedélzetén Laböbe utazott a tenge­rész-emlékmű megkoszorúzására, a főméltóságu asszony Helgoland érin­tésével a „Patria“ külön hajón meg­tekintette a flottaparádét, majd Ham­burgba utazott. Délután Horthy Miklós kormányzó a Grille cirkálón Hitler társaságá­ban fogadta a német hajóhad disz- felvonulását és megszemlélte a gya­korlatokat, amelyek után Helgo- landba mentek. Szerdán reggel a kormányzó Hit­ler társaságában Hamburgba érke­zik és kíséretével együtt sétahajó­zást tesz a kikötőben. Kora délután Berlinbe utazik. A vendégeket ott Göring fogadja és Hitler estebédet ad a kormányzó tiszteletére. Egyes szám ára 12 ffillérs

Next

/
Thumbnails
Contents