Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-08-18 / 66-67. szám
XX. évfolyam. Szekszárd, 1938. augusztus 18.T (CsfltCrtflk) 66—67. szánt. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁBSAnAIAAI lap Sserlcesztfiség és ici adó hivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 EKfflzetéal dili Egész évre — 12 pengő || Félévre ______6 pengő Pe lelós szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lop megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 mllllmélei széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér« Alléstkeresőknek 50 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyjfttér soronként 60 fillérbe kerül. Magyarok tündöklő csillaga Kilencszáz év távlatából el nem halványuló fénnyel ragyog elénk országépitő királyunk alakja és a kettős szentév második felének legnagyobb ünnepén, az ő névnapján az egész keresztény világ hódol emlékének. Hódol, mert látta és látja, hogy a mindenfelől előtörő veszedelmekkel szemben is diadalmasan fénylik itt Szent István kettős keresztje. Nekünk, magyaroknak pedig boldogság Szent István jubileumi évének névnapja, mert érezzük a történelmi valóságot, hogy a kereszténység — nemcsak egyéni üdvösségünk eszköze, hanem magyar múltúnknak is fundamentuma és éppen ezért jövendőnknek egyetlen záloga. Szent István király, aki a pogányságból a kereszténységbe vitte át a magyar nemzetet és ezzel a létét közel ezer éven át biztosította, hatalmas egyéniség volt Az ő lelke legmélyén élő tiszta és erős hit meggyőződésén nyugvó vallásosságnak és a rendületlen s ősi hagyományaihoz is ragaszkodó kemény magyar férfiasságnak köszönhetjük létünket, azt, hogy a pártoskodó magyarokból megteremtette a nemzeti egységnek a magyarságát és teremtett a Kárpátok medencéjében olyan egységes Magyarországot, amely kilencszáz évnél hosszabb időn túl is tudta állani a történelem viharait. A nagy király politikai bölcsesége felismerte, hogy az akkori Európában a hűbériség kialakult hierarchiájával felvértezett nemzetek közt a magyarság törzsi szervezkedésekre szétszakadozva, sokszor egymással szemben állva nem állhatja meg a helyét. Megszervezte tehát Országát és átvette azt az erkölcsi tant, amelyen a nyugati hatalmasságok építették fel társadalmukat, állami szervezetüket és felvette a kereszténységet. A szent’ király azonban a kereszténységnek és a nyugati eszméknek az átvételével nem engedte meg egy pillanatra sem, hogy nemzeti függetlenségünk kétségbe vonassák. Ezért bölcs államférfiul előrelátással nem fordult a keleti kereszténység felé, amely az általa befogadott nemzeteket előbb-utóbb Bizánc politikai szolgaságába sülyesztette, hanem az erőteljes, duzzadó, friss nyugati kereszténységhez, amely az egyház egyetemessége dacára mindenkor lehetővé tette, hogy a nemzet lelki sajátosságait megőrizze és továbbfejlessze. Éppen ezért nem világi hatalmasságoktól kért Szent István koronát, — amivel együtt járt akkor az országoknak hűbérül való felajánlása, hanem a koronáért Krisztus földi helytartójához, a római pápához folyamodott. Jól tudta ugyanis, hogy a római pápa nem akar az ország fölött politikai befolyást gyakorolni. Hiszen a szent- ágostoni eszmény nemcsak a nép világi kormányzását utalta a fejedelem jogkörébe, hanem az egyház ügyeinek az intézését is addig a fokig, amig azt az isteni törvények nem korlátozzák. Mikor pedig hozzáfogott országépitő munkájához, nem tagadta meg a nép leikéből fakadó ősi intézményeket, hanem átformálta az akkori modern kor követelményeinek megfelelően. — Viszont elsöpörte mindazokat a korszerűtlen, elavult intézményeket, amelyek legnagyobb akadályai voltak a magyar nemzetben rejlő őserők összefogásának és kifejlődésének. Rendkívüli egyénisége, melyben sok volt Árpádnak kemény őklü, vezéri rátermettségéből, a legkíméletlenebbül, saját vér- ségének és saját véreinek megtagadásával is el tudott szakadni a múlttól és minden erejével azon volt, hogy a kereszténység fiatal palántáját itt éppen olyan mélyen meggyökereztesse, mint amilyen szilárdan tulajdon lelkében meggyökeresedett. A keresztény magyar népet azonban saját törvényei szerint akarta kormányozni és a szokások tiszteletben tartását az Intelmekben is figyelmébe ajánlotta fiának. Magyarnak akarta tudni a népét és sohasem gondolt arra, hogy keresztény állama a nyugatnak színtelen gyarmata legyen. És mikor arról volt szó, hogy Konrád német császár hűbéri jogokat akar érvényesíteni Magyarországgal szemben, a császár szándékának a legkeményebben ellenállt és véres leckével tanította meg Magyarország függetlenségének tiszteletben tartására. Nagy kincse a magyar nemzetnek Szent István politikai hagyatéka és mint 900 éven keresztül mindig, úgy ma is a szentistváni eszme kell, hogy a magyarság vezérlő fáklyája legyen. Történelmünk ugyanis beszédesen igazolja, hogy a magyar dicsőség lobogója mindig fennen ragyogott akkor, amikor megértettük és elfogadtuk Szent István tanitásait, amikor minden erő össze tudott fogni egy-egy nagy nemzeti erőfeszítésre. Minden erőfeszítése dacára is elbukott azonban akkor, amikor elöntötte a pártoskodásnak, a széthúzásnak Szent Istvánellenes szelleme. A hit fundamentumán és az ősi magyar szokások, virtusok bástyáival megerősítve szilárdan rakta le Szent István az ország épületét és az ő országépitő elgondolásának egyik legnagyobb értéke, — legnagyobb erőssége volt a nemzet egységének a megteremtése a széttagolt törzsi rendszer viszálykodó uralmával szemben. Eszméje éppen ezért ma is aktuális. Ma is össze kell fognunk a magyar nemzetben rejlő minden erőt, ma is hozzá kell fognunk államszerkezetünk, társadalmunk, gazdasági életünk rekonstrukciójához, ma is szem előtt kell tartanunk, hogy ami régi és jó intézmény, azt meg kell tartanunk, legfeljebb meg kell fürösztenünk a kor szellemének áramlatában, de idejében ki kell küszöbölni a nemzet életéből azt, ami akadálya a nemzeti összefogásnak, ami esetleg arra vezet, hogy évszázadokkal elmaradjunk a korszerű fejlődésben. Ha mi is megfogadjuk a szent király Intelmeit, akkor a Magyarok Csillaga a reménynek olyan sugárzó fényével ragyog majd fölöttünk, mint amilyen dicsőségben égett hatalmának delén és mint amilyen véres pompával leáldozott. A székesfehérvári országgyűlés amelyet Szent István első apostoli királyunk halálának 900. évfordulója alkalmából augusztus 18-ra hívtak össze, tudvalévőén a képviselőház és felsőház tagjainak együttes részvételével törvényjavaslatot tárgyalt le. Ez a javaslat hosszú bevezetésében megemlékezik Szent István halálának évfordulójáról, kiemeli az országalapitó hatalmas munkáját, a kereszténység felvételét, kormányzatának eredményét és történelmi értékét. Megállapítja végül, hogy a honalapító király emlékezetét az országgyűlés együttes tanácskozáson örökítette meg és a törvényes szokástól eltérően, kivételesen — .együttesen hozta a következő négy | szakaszból álló törvényt: Az első szakasz kimondja, hogy • Szent István emlékét az ország- i gyűlés törvénybe iktatja. A második szakasz Szent István napját nemzeti ünneppé nyilvánítja. A harmadik szakasz kimondja, hogy a magyar királyi Kúria minden év Szent István napján teljes ülést tart, amelyen az árpádkori törvénynapok mintájára elvi határozatait, jogegységi döntvényeit nyilvános ülésen fogja meghozni. A negyedik szakasz a törvény azonnali életbelépéséről intézkedik. Az országgyűlés alkalmából a törvényhatóság részéről Székesfehérvárra utaztak: vitéz dr Thuránszky László főispán, Szongott Edvin alispán, dr Bernáth Béla, Gőzsy Tibor és Sztankovánszky Tibor törvény- hatósági bizottsági tagok. Ott voltak továbbá a vármegye összes felsőházi tagjai és országgy. képviselői. Illtézl nap és zúszlöavatúsi ünnepély Szekszfirdon Tolna vármegye vitézei ezévi vármegyei vitézi értekezletüket szeptember hó 25-én fogják megtartani Szekszárdon, még pedig nagyobb- szabásu ünnepség keretében. Az ünnepség kiemelkedő eseménye a vármegyei vitézi zászló avatása lesz, amelyet az egész vármegye és a szomszédos megyék vitézeinek bevonásával megtartandó vármegyei vitézi értekezlet fog követni. Az értekezlet után társasebéd lesz a szekszárdi kaszinóban. A zászlóanyai tisztet vitéz IgmándyHegyessy Gézáné, testőrtábornok neje vállalta. A vitézi nap és zászlóavatási ünnep részletes műsorát későbbi számunkban fogjuk közölni, azonban már most felhívjuk Tolna vármegye közönségének Ügyeimét a megye vitézeinek nagyszabású eseményére, amely egyúttal az egész vármegye társadalmának ünnepsége lesz, mert a magyar élniakarást, a nemzeti öntudat ébrentartását hirdeti és az összetartozást lesz hivatva szolgálni. A földmlvelésügyl miniszter képviselőié a hő&vészl aratóünnepen 6s gazdanapon Most rendezték meg Hőgyészen a németség aratóünnepét és gazdanapját, amelyen a megyebeli német kisgazdák ezrei vettek részt. Dr Sztranyavszky Sándor főldmivelés- ügyi miniszter képviseletében Péchy Tibor miniszteri osztályfőnök jelent meg és résztvett az ünnepségen vitéz dr Thuránszky László főispán, Hidasy Imre járási főszolgabíró, herceg Lichtenstein Alfréd, gróf Apponyi Károly, báró Fidth Tibor, dr Klein Antal országgy. képviselő, valamint sokan mások a vármegye J közéletének — vezető egyéniségei közül. A földmivelésügyi miniszter az állat- és terménybemutató céljaira egy nagy dijat (egy pár magyaros uj lószerszámot) és három oklevelet bocsájtott rendelkezésre, melyhez a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesület egy ezüst serleget, a Magyarországi Német Népművelési Egyesület pedig ötvennégy díszoklevelet adományozott. Hőgyész plébániatemplomában Pintér László apát, országgyűlési képviselő ünnepi nagymisét celebrált. Délben bankett volt, amelyen j vitéz dr Thuránszky László főispán * a kormányzóra mondott köszöntőt, Egyes szám áré 12 fillér.
