Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-07-27 / 60. szám
XX. évfolyam Szekszárd, 1838. julius 27. (Szerda) 60. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztősé? és ktadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazám: 85 Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC Egész évre Előfizetési dl|t _ 12 pengő || Félévre ___ _6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Blőflsstéel dl|ak és hirdetések, valamint a lap aselleml részéi Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronkénl 10 fillér« Áltéatkareaőknek 80 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám«, ellegyzéa', családi hír, valamint a nytlttér soronként 60 fillérbe keríti. Béke és igazság Vitéz Imrédy Béla miniszterelnököt római útjáról visszatértekor impozáns módon fogadták hétfőn délelőtt a budapesti Déli-pályaudvaron. Ott volt a fővárosi társadalom minden rétege és a kormányhoz legközelebb álló politikusok nevében Szinnyey-Merse Jenő, a Nemzeti Egység Pártjának alelnöke mondott szivből jövő Istenhozottat a miniszterelnöknek, akinek e külföldi látogatása során a magyar nemzet az ünneplésnek és a tiszteletadásnak nagyszerű megnyilatkozásával találkozott. A béke és igazság céljának s a szomszédokkal való baráti kapcsolatok kifejlődésének jegyében zajlott le ez a látogatás — úgymond Szinnyey-Merse — s egyben még szívélyesebbé és szorosabbá fűztfe azokat a baráti szálakat, amelyek országunkat a nagy olasz nemzettel immár tiz éve összekötik. Megnyugvásul szolgál, hogy az igazságra és tartós békére irányuló magyar törekvés az olasz nemzet és zseniális Duceja előtt megértéssel találkozott s hogy ezeket a törekvéseket vitéz Imrédy miniszter- elnök Kánya Kálmán külügyminiszterrel együtt nemcsak képviselte, de ezeknek hangot is adott. A miniszterelnöknek az üdvözlésre adott válaszából örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kormány Rómában újból meggyőződhetett arról, hogy Olaszországban olyan őszinte és megértő barátokra találtunk, akiknek lelkében él a meggyőződés, hogy szükség van egy erős és viruló Magyarországra. A most lefolyt római beszélgetésekről kiadott hivatalos közlemény viszont világosan körvonalozza a helyzet külpolitikai vonatkozásait Ezenfelül azonban magától értetődő módon tárult a világ elé a tény, hogy a magyar-olasz barátság kölcsönös rokonszenvből fakad és egyben kölcsönös érdekeken nyugszik. Megvilágosodott, hogy ezt a barátságot nem szükséges alátámasztani újabb diplomáciai eszközökkel mert Magyarország és Olaszország közös célokat követ, amelyek az igazság és a béke kettős eszméjéből táplálkoznak, amelyek tehát senki ellen nem irányulnak, sőt az ezekbe való bekapcsolódás meg- könnyithetné más államoknak azt, hogy a konstruktiv béke utján hatékonyabb erővel haladjanak előre. Teljes a két kormány között az egyetértés a két országot és a Duna- medencét illető kérdésekben és megvan mind a két országban a törekvés baráti Körük kiterjesztésére. Bár a magyar—olasz viszonyban ma már felesleges fejlődési időszakokat felállítani, mégi£ le kell szögezni, hogy ez a római látogatás hasznos és szükséges volt, mert megfelel a fejlődés amaz alaptörvényének, hogy a legszorosabb barátság mellett is szükséges uj helyzeteket közvetlenül megbeszélni. — Ezenfelül hasznos és tanulságos is volt a miniszterelnök és a külügyminiszter római útja, mert közelről szemlélhették egy nagy nemzet munkáját a termelés fokozása, a szociális igazság érvényesítése és a társadalom erőinek megszervezése terén egyaránt. Láthatták ugyanis közelről azt a munkát, amelyben a hagyományokban való gyökerezés és az újítás szelleme csodálatos harmóniában olvad össze, — látták munkában azt a férfiút, akit ésszel és szívvel, de amellett az őrök latin erénnyel: az arányoknak és az egyensúlynak ösztönös megérzésével párosult hatalmas akarat irányit, fog össze és lendít előre. örvendetes, hogy mikor az egész olasz sajtó nagyon bensőséges módon méltatja a római találkozás jelentőségét és megállapítja, hogy a két ország államférfiamat ezen újabb tanácskozásából a népet összetartó barátság melegsége sugárzik ki. Mikor igy olasz nézőpontból kellően megvilágítva látjuk a római ut jelentőségét és súlyát, a magunk szemszögéből nézve sem vonhatunk le belőle más következtetést, mint azt, hogy a magyar közvélemény is hasonlóképpen gondolkozik és hogy őszintén egyetért azzal az olasz megállapítással, hogy a két népnek a barátsága — ha ez egyáltalában lehetséges — még melegebbé vált, mint amilyen eddig volt. Belpolitikai vonatkozásban viszont szintén fölöttébb örvendetes tény, hogy amikor vitéz Imrédy miniszter- elnök a külügyminiszterrel együtt a nemzet érdekében a baráti Olaszországba utazott, az egész magyar társadalom pártkülönbség nélkül, fegyelmezett együttérzéssel kisérte figyelemmel útjukat és ezzel erőt adott feladataik elvégzéséhez. Kívánatos, hogy ez a fegyelmezettség, ez az egység érvényesüljön tovább is, mert csak ezen az utón lehet az országot békével és igazsággal újból hatalmassá, erőssé és boldoggá tenni. egész állományon jelentkezett. A szájban levő hiányokat, majd a csecsbimbók hólyagos kiütését gen- tiana-violával ecsetelték, mig utóbbiak nem varasodtak, amely után cinkkenőccsel kezelték a sebet. A jászolban enyhén savanykás ecetes vizet tartottak, hogy az állatok azzal öblítsék szájukat. Vastagon almoztak, őrséggel ügyelve a tisztaságra. A körmöket naponta kreol!- nos vízben áztatott zsákkal kihúzták s amelyeknél kiütés volt, égetett timsópor és faszénpor egyenlő arányban való keverékével behintették. Szívműködés! zavar — remegés, nehéz légzés — csak a természetes utón fertőzött és szénport nem kapott 2 állatnál fordult elő, ezeknél 10 köbcentiméter digiclarin- nak bőr alá fecskendezésével vették elejét a bajnak. A betegség jelentkezésekor az abrakot azonnal elvonták. Zsenge zöld takarmányból is csak a szokásos adag felét kapták az állatok, hogy a gyomor ne legyen megterhelve és a szív munkáján köny- nyitve legyen. Az állatok átlagban 48 óráig semmit sem ettek. A teljes takarmányozásra nagyon lassan fokozatosan tértek át. A szopós borjuk naponta 5—7 liter forralt tejet ittak, amelyet naponta négyszerre elosztva kaptak meg. A borjuk száját és lábát is úgy kezelték, mint a tehenekét. A fejésnél minden egyes tehén kifejt tejéből forralási próbát csi- fak, a kanállal vett tejet a közönséges lámpa lángja fölé tartva és a tejet csak abban az esetben gyűjtötték össze, ha a próbatej egy-két percnyi forralás után nem ment össze. A tejet felforralva a hatósági rendeletre forralt tej bárcával ellátva hozták forgalomba. Hogy a szérum hatása mennyire enyhítette a betegség lefolyását, a kővetkezőkből észlelték: szérumo- zott marháknál szivműködési zavar és a csecs bimbókon erősebb kiütések nem fordultak elő. Csak pái darabnál jelentkezett egy-egy gyorsan gyógyuló hólyag. A mesterségesen fertőzött tehenek teje mindig jó volt, mig a természetes megbetegedettek és nem szérumozott tehenek közül egynek a tejét sem lehetett használni. A tehenészetben vetélés nem volt, közben az ellések rendes körülmények között folytak le. Szopósborjuk közül elhullás nem volt. 45 darab közül alig jelentkeztek pár darabnál a szájban kisebb hólyagok, a legtöbbnél észre sem lehetett venni a betegség lefolyását. A betegség általában enyhe lefolyású volt, elhullás nem fordult elő, tőgybetegség nem maradt visz- sza, igy a szérum ára tehenek- { ként darabonként 3 pengő, szopós- 1 borjuknál 1 P megtérült. UgyanSzekszárdon it fellépett már a száj- és körömfájás Vasárnap délelőtt SzücS József szekszárdi állatorvos bejelentette a hatóságnak, hogy Höss Sándor szekszárdi remeteutcai lakos tehene száj- és körömfájásban megbetegedett, A hatósági állatorvosi vizsgálat a kórt szintén megállapította, miért is a városi polgármesteri hivatal a város határát az egészség- ügyi előírásoknak megfelelően lezáratta és a bevonuló utakra éjjelinappali állandó szolgálatra tizenhat őrt állíttatott ki, hogy ezek megakadályozzák a szálastakarmánynak, szalmának és trágyának a városból való kiszállítását, illetve a városon való átfuvarozását. Nehogy a betegség eltitkolható legyen, a hatóság hétfő óta négy állatorvossal vizsgáltatja felül a város területén talátható összes hasi- tottkörmü állatokat Az állatorvosok lapzártáig újabb megbetegedést nem konstatáltak és az állattartó gazdák sem jelentettek be ilyent. A szekszárdi polgármesteri hivatal a 100.000/1932. sz. kormány- rendelet értelmében a száj- és körömfájással kapcsolatban elrendelte Szekszárd területén az ebzárlatot. A kutyákat ugyanis szabadon engedni nem szabad és az utcára csakis pórázon vezethetők. A gyepmester az utcán szabadon talált kutyákat befogja, kiszállítja a gyep- mestertelepre és ott 24 óráig őrzi. Ha ezen határidő alatt a kutyák tulajdonosai nem jelentkeznek és j ebeiket nem váltják ki, a gyepmes- ler kiirtja őket, a városi hatóság pedig az ebzárlat megszegői ellen megindítja a kihágási eljárást. Ha a vizsgálatok azt mutatnák, hogy újabb megbetegedések nem fordulnak elő, akkor a hatóság a szigorú állategészségügyi intézkedéseken könnyít és csak a fertőzött udvart fogja a betegség tartamára lezárni. A könnyítés az összlakosság érdekében szükséges volna, mert az őrök alkalmazása tekintélyes kiadással jár és pótadóemelést jelent, öt pengőbe kerül ugyanis egy őrnek a 24 órás szolgálata, mert a mostani aratási és cséplési időben megfelelő munkaerőt olcsóbban kapni nem lehetett. Martincsevics László tollából a Köztelekben tanulságos cikk jelent meg a ragadós száj- és körömfájás enyhítéséről, amelyben a következő gyakorlati tapasztalatokról számol be a cikkíró. Egy 80 darabból álló tehenészetben junius 1-én délben észlelték az első megbetegedést és este már 3 tehén beteg lett. Másnap reggel az egész állományt reconvalescens szérummal oltották be a 3 beteg kivételével és az összes állatokat a 3 betegtől vett nyállal mesterségesen fertőzték. A tehenek 150 köbcentiméter, a tenyészbikák 200 köbcentiméter, a szopósborjuk 50 köbcentiméter szérumot kaptak a nyakbőr alá oltva. Az ápoltak lábát ezután kreolinos vízzel tisztára mosták, | hogy minden fertőzéstől mentesek legyenek. A betegség pár nap múlva az Egyes szám ára 12 fillér.
