Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-06-10 / 46-47. szám

1988 juflius 10. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 8 D*k( csak Úgy o!dh»tók meg, hé a tfaöBBég eselleme irányitje és hetje át «■ egyeseket. A ssebedság önmagád bse véve esek eddig jó, emig bar- léniában áii e közösség nagy cél- isidet s he e ketté kősóit ellentét léosd, nem a nemset érdeke es, •melynek e rövidebbet ssabad húzni. Olyan időket ólünk, amikor közös- fgg jogainak és igényeinek intésmé- oyas védelmére éa as egyén köteles- gégéinek erősebb kidomboritására T«o ssükség. Ast mondotta, hogy as egyéni és közéletben a becsület és tisztesség uralmának föltétien bizto- eitására van ssükség. Ast mondotta, hogy ast a helyet, amelyet a nem­létnek valamely tagja a társadalom hierarebiájában elfoglal, csak as szab­hatja meg, hogy kötelességét meny­nyire teljesítette a nemset iránt s bogy milyen hassnos tagja tud lenni a nemzet társadalmának. S mélyen tisztelt Közönség, eze­ket as ércbe vésésre méltó szavakat lógó taps fogadta ss országban s a nemset nj reménységgel várja a tet­teket, amelyek eseket as elveket va­jéra váltják. Ast hiszem, hogy dereng. £n mély hálával köszönöm a sze­retetnek, a barátságnak, a testvéri megbecsülésnek ast a megnyilatko- sását, amellyel rólam megemlékezni méitóstattak, köszönöm azoknak az essméknek a nevében, amelyeknek első csiráit ennek az intézetnek a szelleme és különösképpen felejthe­tetlen áldott emlékezetű tanáromnak, a hivatásáért hősi halált halt Bán- hidi Józsefnek nemes szelleme oltotta belém, amelynek lelkes és buzgó ka­tonáivá szeretném nevelni jövendő reménységünket: ifjúságunkat s ame­lyeknek hűséges és odaadó szolgája kívánok maradni utolsó leheletemig. A köszöntések alatt már felhang­zott nagy tetszésnyilvánításokat meg haladó tapssal fogadta az összegyűl­tek nagy tömege a határozott és férfias hitvallástételt. Mindenki érezte, hogy a szónok a szivéből beszél és hogy minden szava igazságot hirdető ige. Ha azok, akiket a Gondviselés kegyelme az élre állított, mind igy gondolkoznának és ha ezek példája áthatná azoknak szivét és agyát, akik a köz szolgálatában állnak, ak­kor kevesebb tolna ebben á sok gonddal küzdő-kis orsságban as elé­gedetlenség, több a megértés és le- kintélytisstelet és közelebb állnánk határéiban a régi, de Szellemében uj Magyarország feltámadásához. A hosszantartó taps után Bérlőt IX. hegedűversenyét Tutcsnl László VÍL o. t. hegedűn és Roticz Endre ugyancsak VII. o. t. Zongorán adta elő meglepő nagy precizitással és já­tékukkal nagy műélvezetet nyújtva. Büszke lehet aá iskola szép zenei készültségü fiaira és azok is, akik ezeket az ifjakat a zene szépségeibe heavatták. Az iskola történetében örökké em­lékezetes és nagyszabású ünnepély a Himnusz hangjaival ért véget, Közebéd A diszülést követő s rendkívül nagyszámú előkelő közönség részvé­telével lefolyó közebéden Tolna vár­megye főispánja, alispánja, a tan­kerületi királyi főigazgató, a város polgármestere, Stolpa államtitkár és Morvag László vármegyei főjegyző, az iskola egyik volt diákja emelke­dett szólásra. A felszólalók mind- egyike, eltérőleg a szokványos fehér- asztali toasztoktól, igen találó és móiyenjáró beszédben folytatta azt a gondolatmenetet, mely a diszülés al kaiméval annak emelkedett s egy* , ssersmind bensőséges hangulatában a lelkekben megszületett • befejezésre ▼árt, — valóságos esaméoyi prog- rammot adván igf össze a művelődés ügyének szolgálatában 8 általában nemieti életűnk fellendítésére. Vitéa dr Thuránszky László főispán as Ünnepelt dr Stolpa Jóssefben meg- testesedé kötelességteljesitésre és fe­lelősségtudatra mutatott rá, mint kBs- életűnk s nemseti létűnk megújhodá­sának legfőbb titkaira és bistosité- kaira. Balassa Brúnó tankerületi királyi főigaagató a maga egyetemes látás­módjához méltón mély pillaotásu ékes besaédben üdvözölte Stolpa állam­titkárt, mint a nemes tradioióju is­kola saimbolumsserű nagysserű ki* virágaását, akiben a nemes hagyo­mányokban lappangó s as iskolában, mint jó talajban tápláló nedvként ssétfutó értékes elemek öltöttek ki vételes plasatikáju és esépségű testet. Szongott Edvin alispán igen meleg ssavakban bistositotta a nagy fiát ünneplő intésetet arról, hogy a vár megye as iskolát, mint a nevelésügy letéteményesét és igy a nemaet éle­tének elsőrendűen fontos saervát min­denkor a legnagyobb figyelemmel fogja kisérni és segitőkésaséggel áll annak törekvései mellett. Vités Vendel István polgármester a városban folyó munka intensitására mutatott rá és as iskolában s a kős­óiét más területein ' folyó intensiv munkában lelte fel nemseti életünk és kösboldogulásunk legfőbb krité­riumát. Stolpa államtitkár mély megindult- sággal ismételten elhárítván magától a ráhulló tisstelet és sseretet-meg- nyilvánulásokat, magas perspektívából tekintette át as emberi magatartás­nak a kös szempontjából értékes vál- tolásait, as önfeláldozást, as egyéni ssabadság háttérbessoritását a kös érdeke előtt s meppvőső szeretettel KÉSZ RUHÁK Hölgyeknek IMPRIMÉ RUHA P 13*— VÁSZON KOSZTÜM P 30’— Uraknak VÁSZONBÓL — P 38 — SZÖVETBŐL _ P 60*— NYÁRI FELÖLTÖK p 36-tói BALLONSELVEM P 30-tól D1VATSZ1NEKBEN NAGY VÁLASZTÉKBAN PIRNITZER JÓZSEF o FIAI AruhAzAban szekszArdon hangsúlyost«, hogy Tolna vármegye és Ssekssárd város tanügyét mindig kivételes figyelemmel fogja kisérni arról a helyről, melyre Isten felsegí­tette. Utolsó felsaólaló Morvay Lásaló vármegyei másodfőjegyső volt és as öreg Diák Saövetség igazi feladatá­nak elemsésével felhívta a figyelmet as iskola egyik kiváló éB segítségre rászoruló öregdiákjára. A bensőséges és emelkedett hangulatú kösebéd a délutáni órákban ért véget. A HONSZ szekszárdi zászlószentelése A Hadlrokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szö­vetségének Tolnamegyei és Szek­szárdi Csoportja pünkösd másnapján nagyszabású zászlóavató ünnepséget tartott. A fehér damasztselyemből ké­szült művéssi zászló anyaságát vitéz dr. thuriki és komjátnai Thuránszkg Lászlóné, vitéz tartoskeddi Benke Tózsefné, Szongott Edvinné és vitéz Vendel Istvánná vállalta. A zászlószentelést megelőző napon, junius 5-én a Szekszárd Szálló nagy­termében este 8 órai kezdettel fénye­sen sikerült kulturestély volt, amelyen tekintélyes számban jelent meg Szék- szárd kttiönböső társadalmi osztályá­hoz tartozó közönség. A m. kir. 4. határőrezred zenekara a Hiszekegy- gyei nyitotta meg a kulturestélyt, majd vitéz Vendel István polgár­mester, a HONSs. Tolnamegyei és Szekszárdi Csoportjának diszelnöke meleg szavakkal üdvözölte a kultur- estélyen megjelenteket. Lugosi István tárogatóművész, a regősesoport veze­tője rigmusokban köszöntötte a meg­jelenteket és a csoport tárogatókettőst mutatott be, amely nagy tetszést váltott ki. Utána igen kedves jele­netben gyönyörködtek a kultur- estélyen résztvevők : a helybeli polg. leányiskola IV. osztálya Sik Magdolna tanárnő betanításával és K lieber Gizella tanárnő finom zongorakisérete | mellett szinpompás öltözetben arató- I táncot mutatott be. Alig ült el a taps, 8z. Molnár I Anns, a székesfővárosi filharmonikus zenekar hárfaművéaznője Haaselmans: „Reverie" és Zabol: „A forrás" o. darabokat játssotta el igasi müvéssi tökéllyel, úgyhogy a bájos megjele­nésű művésznő mellett a köaönség ssünni nem akaró tapssal tüntetett. Andor Tibor, a M. kir. Opera volt ssólótáneosa mutatta be tökéletes művészetre valló „Oigánytáno“-át cigánysenekiséret mellett. As igási átérsést és művÓBsetet gyönyörűen bemutató ssám után ismét a regős- osoport jelent meg as emelvényen. Lugosi István, Kertag Ferene és Lantos Ferenc operaénekesek szere­peltek és mert Léoay Béla, a vesető megbetegedett, as egyik ssólamot Sz. Molnár Anna hárfán játssotta. Régi bús kuruc nótákat adtak' elő oly tökéletes összhangban és művé­szettel, hogy ssinte odaképseltük as erdő ssélén lobogó tűs mellett tépett ruhában a szabadságért mindent fel­áldozó kuruc tábort. Tis perces ssünet után a Szék- szárdi Daloskor hatalmas csoportja jelent meg as emelvényen és bemu­tatta Péter Józsefnek „Akármerre járok" c. műdalát, amellyel e hó 26 án a Székesfehérváron tartandó Országos Dalosversenyen résst fog venni. Es a bemutató méltán kelt­hette a hallgatókban ast a reményt, hogy derék dalosaink a székesfehér­vári mérkőzésből győstesen kerülnek ki. A dalárda hanganyaga kitűnő s ennek a hanganyagnak ügyes fel használásával Petz Hubert karnagy nagyBsertten hozta ki a verseny­darab ssépségeit. A szólók minden tekintetben jók voltak, a kiséret és bevágások tökéletessége is elérhető less a még hátralévő próbák ssorgal- más tartásával. Petz Hubert kar­nagynak nagy érdemei vannak e dalárda egyttttartásán kívül abban is, hogy nem muasikális emberekből álló dalosokból as átlagot messse túlhaladó dalárdát tudott kiművelni. A dalosszámot a köaönség igen élénk tapssal jutái masta, amelyre as éneke­sek teljes mértékkel rá is ssolgáltak. Ezután ismét Sz. Molnár Anna jelent meg as emelvényen és Debussy: „Arabeszk“ s Sohuekker:,,Mazurka“ o. darabokat adta elő hárfán ugyan- ássál a bensőséges művészettel, mint a ssünet előtti szereplésével. Lugosi István Gyula Diák ssivbemarkoló versét: „Trianont“ szavalta el nagy átérséssel és kiváló előadóképeaaég- gél. Andor Tibor oigánysene mellett Magyar Rapssódiát (Csárdást) táncolt el igasi magyar tűssel és táncának minden szépségét feltüntető plasstikai mosdulátokkal. Utolsó ssámnak a Regőacioport jelent meg. Sz. Molnár Anna finoman alkalmazkodó kísére­tével énekszámokkal gyönyörködtet­ték a közönséget, melynek a részéről meleg ünneplésben részesültek. A nívós kulturestély a 4. határőrezred zenekarának Himnussával végsődött. T Arsasvaoiora ■ kulturestély utálta A sásslóanyák és a zászlóavatás vidéki vendégei, valamint a kultur- estélyen szerepelt művéssek tisztele­tére as előadás után társasvacsors ▼olt a Ssekssárdi Kaszinó nyári pavillonjában, ahol vités Sebestyén Béla esredparanosnok pohárköszöntő­jében a négy sásslóanya meleg áss- ssonyi szivéből sugársó lelki szépsé­geket méltatta és Isten áldását kérte reájuk. Dr örffg Imre kincstári fő­tanácsos, felsőházi tag, a sásslóanyák megbízásából köszönte a megemléke­zést és kedveshangu beszédben éltette vités Sebestyén Bála esredest. Gábor Pál ssekssárdi kórhási plébános, hadirokkant emléklapos ssásados-Iel- késs költői szépségű bestédben fejte­gette, hogy minden tekintély kösött a legnagyobb as anyaság méltósága. As anyaság mindent felülmúló önzet­lensége a leggyönyörűbb, a legtisste- letreméltóbb fogálom — úgymond — él a HONSs Ssekssárdi és Tolna­megyei Csoportja megbízásából as

Next

/
Thumbnails
Contents