Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-06-10 / 46-47. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1938 junius 10. ' 4 egyesület legmélyebb köszönetét tolmácsolja ■ négy hölgynek, oki • láiiléiojMigot vállalni kegye* volt ée eieel lelki kepcsolatott vállalt a HONSa tagjaival. Lótkag látván, a HONSi oraeágoa társelnöke, a fél* keatt hadirokkant, a budapesti kőé Í ont megbisottja Arvátfalvi Négy atván oraaágos elnök éa 490 tára- egylet nevében aaélalt fel ennek a sásslóssentelő ünnepnek a vigíliáján és megható szavakkal beasélt a tár* aadelom által hamar elfelejtett hadirokkantak Borsáról, akiknek még a aaenvedéa verejtékét letörló Veronika kendót is alig nynjtják oda. Annál vigasztalóbb, — úgymond — hogy itt kigyojtották a pünkösdi tűseket ée e vármegyében a lehetőség szerint mindent elkövetnek a hadirokkantak, hadiöavegyek és hadiárvák megsegítésére. A sásslóanyák egésseégére ürítette poharát. Követy Lajos kös ponti titkár a HONSs oreságoe elnöksége nevében est emlitetette, hogy bár a háborn ntán as állam a maga nehés vissonyai köst rögtön nem törődhetett a háborn áldosataival, a HONSa felrásta a társadalom teepedt köaönyét éa tis ér munkájával már tekintélyes tábort hoaott ösose a hadirokkantak érdekeinek a védelmére. Ebben a városban és várme* gyében — úgymond — imponáló a társadalom aseretetének a megnyilvánulása, hissen itt négy anyát is kapott a sásaié ée bistos, hogy esek gyermeküknek fogják tekinteni a zoldhös ragadt hadirokkant tábort és ast istápolni is fogják, mint gyá- molitáera ssoruló gyermekeiket. Végül kihangsulyosta ast as orsságosan ismert tényt, hogy Vendel István polgármester, mint háborús bajtárs ea vitás, mennyire felkarolta est a tábort és as A üdvére ürítvén poha rát, kiránts, hogy a hadirokkantak még soká élvezhessék as A jóságát. Schneider János bankvesérigasgató, lapunk igasgatója össsefoglalva as elósA felssóiaiásokat, a kulturestély ssereplAit, különösen pedig Ss. Molnár Anna hárfamfivéssnAt éltette. A társaság jóval éjfélutánig, a legkellemesebb hangulatban maradt együtt és soká gyönyörködött a Ssekssárdi Daloskörnek vaesora kös* ben és Vaosora után énekelt pompás dalaiban. A zászlóavatás. Másnap, pünkösd hétfőjén volt a ■ásslóavatás ünnepélye, melyre a Vármegyéből ée a messzi vidékek társegyesttleteiből közel eserötssás idegen érkesett Szekssárdra. A gyönyörű nyári reggelen, ragyogó napsütésben vonult fel a katonaság a belvárosi r. k. templom elé, ahol helyet foglaltak a sásslóanyák, a különféle hatóságok, testületek egyesületek és tanintésetek. Külön hatal- mss csoportokban voltak a hadirokkantak, hadiöavegyek és hadiárvák. A templom léposős terrassán tábori oltár volt felállítva, melynél Kiss Lajos apátplebános 1/s9 órakor tábori misét mondott. Ugyanebben as időben a többi felekesetek templomaiban is istentisateletek voltak. Vités dr Thuránszky Lásslóné főispánná, vités Ben ke Jóasefné tábornokáé, Szongott Edvinné al- ispánné és vités Vendel Istvánná polgármesterné a tábori mise után as előkelőségek és a helyőrség tisstikara kíséretében a téren elhelyesett zászló- avató asztal mellett foglaltak helyet, majd pontban 9 órakor megkeadódött as ünnepély. A m. kir. 4. határőr esred zenekarának Hiszekegye után I Kaposy István hadiárva szavalta el 1 óriási hatást keltve Kiss Menyhért- { nek, a korán elhunyt költőnek I „Ferike“ c. gyönyörű költeményét. A tehetséges szavaló férfias, szép orgánumán előadott vers lélekbemarkoló ssavai mélyen megrásták a hallgatóságot. Est követően a Szekszárdi Daloskör énekelte igen szépen Vályi-Nagy Gésa és Révffy Gésa „Kárpáti fenyőből . . ** kezdetű hazafias dalát. Vités tartoikeddi Benke Jóssef tábornok, a m. kir. 4. honvéd vegyes dandár 8. gyalogsági parancsnoka tartotta meg ünnepi bessédét. Bevezetőben a sássió jelentőségét méltatta költői ssavakban, majd arra mutatott rá, hogy as as 1300 hadirokkant és hadiárva, aki két évtisede viseli a ssomoru idők nagy vesztesé- geinek a terheit, e zászló, mint élő valóság, mint égő fáklya köré gyűlve merít erőt a jövőre, as egybefogásra ás mutat példát a benefits áldosat- k'‘ességre, amely sserint nincs diosőbb dolog, mint a hasáért feláldozni as eletet és intő jel arra, hogy a magyar nemset ne feledhessék meg ss ősi katonaerényről. Es tartott meg bennünket egy ezredéven keresetül és ahol nálunk erősebb népek a lábukat megvetni sem tudták, mi itt állunk egy évesred óta. A zászló fényével kell visssavesetni a Hasát régi fényébe azoknak a példaadásá val, akik akik a zászló alatt hostak áldosatot a Hasa nagyságáért. Akik eddig visssavonultak — úgymond tartoskeddi Benke tábornok —- tegyék félre a sserénységet, álljanak as élre, tömörüljenek e zászló alá, jelenjenek meg mindenütt, hogy a háborúban adott példájukkal erőt öntsenek a nemzetbe a magyar dicsőség viassaBserzéeért. A tábornok nagy tapssal és lelkes éljenséssel fogadott hasafias beszéde után a sásslóanyák felkötötték arany- bimsésü szalagjaikat a hófehér selyem damasst zászlóra, melynek egyik oldalán as angyalos magyar oimer, két sarkában pádig Tolna vármegye és Ssekssárd oimere van hímezve, mig a másik oldalán Magyarország Védasszonyának as orsság régi határait ábrásoló töviskossorn által körülvett selyemhimséstt képe látható. Vités dr Thuránszky Lásslóné nemsetissinü szalagján ,,Istennel — Hazáért“ ssavak vannak himesve, vités tartoikeddi Benke Jóasefné fehér selyemssalagjának jelmondata: „Kötelesség utján, hősi példák nyomán, élőre J'1 Szongott Edvinné vármegyei színekből álló ssalagja „Mindent a nemzetért I" jelszót viseli, mig vités Vendel Istvánné Ssekssárd kék-fehérssinü szalagjának felirata: „Krisztus hitéből, hősök véréből lámad fel hazánk.“ A sásaiénak a sásslóanyák ssalag* jaival történt feldíszítése után kezdődött a sásslóssegek keverése. Előbb a sásslóanyák verték be s sássió nyelébe sásslóssegeiket, majd József főherceg sásslósaögét vités Benke tábornok, ezután követkeaett s hatóságok, testületek, törvényhozók stb. sásslóssegeinek beverése. As aktus alatt a határőrzenekar játssott. A szegbeverés befejeste után Vass Kálmán, a HONSs Tolnamegyei és Ssekssárdi Csoportjának elnöke vette át a sássiót formás, rövid besséd kíséretében megőrsésre, majd a Szék• szárdi Daloskor énekelte el pompás hangssineséssel Ammer Jóssef Nem I Nem I Soha l cimü irredenta dalát, végül a 4. határőrezred senekaráuak Himnusza után a katonaság, a hadirokkantak, a frontharcosok, a tűz oltók, a leventék, a Katolikus Legény- és Napsugár Leány egylet — mely utóbbinak tagjai a mise és az avatás alatt magyar ruhába öltözve vették körül a zászlót —, dissmenetben elvonultak. | Ebéd m laktanyában A zászlóavatás után az ünnepély { vidéki vendégei, sok magasrangu I tiszt és a helyi társadalmi élet ve- setóinek társaságában ünnepi ebédre gyűltek össse a ssekssárdi Gömbös Gyula laktanyában, ahol 718 vidéki egyén számára terítettek. Etek jó résst gyássba öltösött hadiözvegyek és hadiárvák, valamint hadirokkantak voltak. As ebéd folyamán vités tardos- keddi Benke Jóssef tábornok Horthy kormánysót kössöntötte fel, elmondva, hogy as otrantói tengeri csatában ő is eulyosan megsebesült, majd örffy Imre felsőhási tag, mint az egész hábo rut végigküsdött tüsérssásados tartott katonás, militarista szellemű nagy hatású beszédet a hasafias köteles- IV. ségteljesitésről, vités Sebestyén B$l* ezredes a saját harctéri tapasatalatai alapján áldozott szép ssavakban * magyar vitési erényeknek, Lótkag István a HONSs budapesti központjának kiküldötte a hazafias áldosat* késsség nagyságát méltatta, vitéz Vendel István polgármester pádig szintén mint hzdviselt emlékezett meg a szenvedésektől soha vissza nem rettenő magyar hősiességről Végül Majnay Domokos ig. tanító* emléklapos hadirokkant ssásadoi vités Sebestyén Béla esredesnek, mint házigazdának ssép beszédben köszönte meg az elősékeny vendéglátást, amely lehetővé tette a vidéki hadirokkantak és hossátartozóik ja- lányos áron való ellátását. A hasafias hangulatú ebéd közönségét a határőr- senekar játéka szórakoztatta. Magyar orvosok és újságírók útja Jugoszláviában IV. Már másodssor voltunk Ssnjben ebben as érdekes és erős horvát ér sésü városkában, asonban kevés időnk volt annak megtekintésére és csak a hajóról láthattuk néhai várromjait, s a gyönyörű plébániatemplom tornyait. Csakhamar búcsút vettünk a város vesetőségétől és elhelyesked tünk a reánk váró autóbuszokon, hogy elindulunk első szárazföldi állomásunkhoz : Piitvicára. Élénk ssi- viózás közben indultak el a kényelmes Tapred autóbuszok, hogy ssük szerpentin utakon, mesés ssép vidéken át elérkezzünk a tengerssin fölött 600 méter magasságban fekvő és vis eséseiről világhírű Plitvica nyaralóhelyre. Tisenegy óra után értünk fel hosssan haladva asen tó mellett, amely nagyréssben a felső vízesés tartánya. Gyönyörű napsütés volt és ez mérsékelte a magaslati hűvös levegőt, melyet annál is inkább éreztünk, mert bisony a bóra dühöngése fázékonnyá tett bennünket- Gyorsan elhelyezked* tünk a Grand Hotel és Bellevue mesés fekvésű s a vízesésekre gyönyörű kilátást nyújtó kényelmes szobáiban. Nagy toalettirozásra azonban nemigen volt kedvünk, mert itt pár nappal előbb még havazott és így a kályha- nélküli szobák levegője nem a legbarátságosabb volt. Egy órakor dr Ruáió Viktor bán Öméltóságának voltunk vendégei a Grand Hotelben. A jó fogások és a jó dalmát borok csakhamar feledtették velünk a tengeri utazás sokszor kissé borzalmas perceit és testünk is visszanyerte elvessitett kalóriáját. A vendéglátó bán nevében Cabass Jó ssef dr üdvösölt bennünket, dr Tassy Gábor egészségügyi főtanácsos válaszolt ss üdvöslésre és a jugoszláv—* magyar barátság minél nagyobb elmélyülésére ürített poharat. Kellemesen lepett meg bennünket, hogy a kiszolgáló személy set között igen sok magyar ssármasásu és magyarul beszélővel találkoztunk. Ebédután egyesek autóbuszon, egy hatalmas cső portunk pedig gyalog tette meg az utat a felső vízeséshez, amelynek mesés szépségével alig tudtunk betelni. Kösel három órát vett igénybe a gyalogkirándulás. Bár kissé elfáradtunk, azért senki sem bánta meg, mert a fáradságért bőven kárpótolt a vízesés elbájoló szépsége. Este ismét a bán vendégei voltunk és csakhamar nyugovóra tértünk, igyekezvén azvetterrel és takarókkal védekezni szobáink hidegsége ellen. Más- nap gyönyörű napsütésre ébredtünk, s a jó reggeli elfogyasztása után tár j saságunk egy része csónakon és gya- | logszerrel megközelítette az alsó vízesést, amelynek gyönyörű panorámájára, mint előbb említettem, hoteleink* bői is gyönyörű kilátás nyílott. Az ebéd elfogyasztása után felültünk autóbuszainkra és Vrhovinére utaztunk, hogy ott vasútra szállva meginduljunk Zágrábba, az egykori Hor- vátorsság fővárosába. Plitivioán két utitársunkat, egy szekszárdi és egy kaposvári orvost az a kellemetlenség érte, kogy a senji kihajósásnál osomagjaik a hajón rekedtek b igy a rajtuk lévőn kívül összes ruhájuk elmaradt, Bosszankodó utitársaink asonban csakhamar meg* vigasztalódtak, mert csomagjuk 500 pengőre volt biztosítva a Fonciére Bistositó Társaság pécsi fóügynök- Bégénél s igy a kellemetlenségen ki* vül nagyobb veszteség nem érhette őket. A jóssivtt utitársnők és utitár* sak ellátták őket hálóruhákkal s igy as ut hátralévő réssét csomag nélkül is sserencsésen megtették s még as az előnyük is volt, hogy a zágrábi banketthez nem kellett feketébe öl- tösködniök a az ut hátralévő részén a nem kellemes ki- és becsomagolással vessődniök. Este 7 órakor futott be vonatunk a zágrábi hatalmas pályaudvarra, ahonnan hamarosan kényelmes szál* lodáinkba érkeztünk, majd gyors át- költözködés után Zágráb város fényes berendezésű pincehelyiségében a Gradski Podrumban rövid bemutatkozás után a gyönyörűen feldissi* tett asztalainkhoz ültünk. Mesés va- csorát adott Zágráb városa tiszteletünkre. A polgármester horvát nyel* ven nagy melegséggel üdvözölt bennünket orvosokat és újságírókat. Dr Yerner István a Pécsi Napló munkatársa az újságírók nevében köszönte meg a kitüntető fogadtatást. Dr Sik Lajos lendületes beszédben Pécs város kulcsát adta át a polgármesternek, aki meghatva mondott köszönetét a figyelemért és Zágráb város albumát nyújtotta át dr Balázs főorvos vezetőnknek és egyet dr Síknek Pécs város részére. A nagy tetszést kiváltó besséd elhangsása után dr Beláss üdvözölte a kirándulás jugoszláv megsservesőit dr Horváth OBStályfőnököt, és Cabass Jóssef bánsági idegenforgalmi hivatal és dr Mayer M. a városi idegenforgalmi iroda vezetőjét. Dr Pischich egyetemi tanár a kirándulásban résztvett orvo* sokat köszöntötte, amire dr Balls Adolf pécsi főorvos válassolt. Dr RadÍ8evios apát, a jugoszláv fürdő* bisottság elnöke néhány szóval köszöntött bennünket és nagy lelkesedést kiváltva magyarul mondotta •
