Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-06-10 / 46-47. szám

2

— A szekszárdi gimnázium, a kul- Inra eme kertje ígéretének teljesedé* eében i levesebb ígéret valósult meg dr Stolpa József államtitkár nr ömél lóságának, aa iskola egyik ragyogó tehetségű tanulójának, kedves, ssére tett tanítványának magas kinevesé* sávéi. Ha eljött ó is, bogy as egykori diákok találkosóján résatvegyen, hogy lelkét megfQrössse a gyermek- és ifjúkori emlékek napsngarában. De eljött kérésünkre asért is, hogy as ó államtitkári kinevesésének téoyét Ünnepelnünk engedje. Nekünk erre as áldosatra ssUkségOnk volt. Ssttk- sége volt erre a hollámvOlgy mélyén levó fiatalabb generációnak, melynek ssemei alól a nyomornság elzárja a kilátást. Esek keservesen rászorulnak arra, hogy valakit as elóttük járók kOsOtt a csuotokon lássanak, aki re ményt ébreassen ssivttkbeo. Szüksége van erre a kifulladó, apatikns fiatal ságnak, hogy bírja as iramot, bogy abba ne hagyja a harcot.

De ssUksége van erre ss áldosatra as iskola pidjaia Ulóknek, as esőket vesetó tanároknak is. As iskola ugyanis a tisstn'tabb essméket hirdeti j éppen esért kerül ssembe gyakran a kívüle sajló életnek sokssor alpári módsaereivel, felfogásával. Stolpa államtitkár nr a maga érájából, kiváló képességeivel, ssorgalmával, jel lemesaégével kerUlt as élre. As ó példája kell nekUnk. Erre a példára akarnak hivatkosni, amikor nevelünk és a basának férfiakat akarunk aján- dékosni.

As ígéretek beteljesülésének e boldog, nagy Ünnepén as Alma Mater nevében bttsakeséggel kOssóntOm dr Stolpa Jóssef államtitkár nr Öméltóságát, vele együtt tanítványaink ssüleit és hossátartosóit, akik mentsenek abból as Unnepból reményt és erfit gyermekeik nevelésének áldoaa- tos munkájából.

Dr Tóth Béla vesényletével a gim- násiom senekara a „Bagdadi kalifa0 nyitányát adta eló igen preoisen és hatásosan. A sene hangjai után dr Stolpa Jóssef UdvOslése kOvetkesett.

Vitéz Vendel István ■ Diákszövetség elnöke

annak nevében kOssOntOite elsőnek dr Stolpa Jóssef államtitkárt, megemlítve, hogy a csonka hasában most folyik a nemset legértékesebb — esel le mi — aratása. Sok ssintiista busát megérlelt kalássi gyűjtenek a nemseti élet sseilemi oaürjóbe, hogy asután as onnét értékeait tessék min den idóben a nemset javára. Ilyen ssintiseta busát termeló po'gárt üdvösül ma a Diákssövetség Stolpa államtitkár esemélyében, akinek ké pessége és eddigi munkássága alap arra, hogy a nemset jövőjének, büss keségének vetőmagként ajánljuk as államtitkár kalássát, A nagy titkok és dolgok egyBsertt, de legfenségesebb érsésével, a sserotet hangjával ttdvöaölte asután dr Stolpa államtitkárt és kívánt neki továbbra is erőt, kitartást éB sok sserenosét — nemsetépitő munkásságából.

As érettségi telálkosóra egybegyűltek nevében

Dr Holub Jézoeff egyetemi tanár,

mint as első évben érettségit tett, kOssöntOtte, többek kötött a követ- későkét mondván:

— Hogy mit tudunk as életben, pályánkon elérni, as jó résiben kétségtelenül attól függ, hogy a Gondviseléstől mit kaptunk utravalóul képességekben és nagy réssé van másfelől abban a ssttlői háanak s as iskolának is. De asért nem oiupán •leknek a

_tény esőknek a kedvesó

TO

LNAMEGYEI ÚJSÁG

1938 junius 10.

taláJkosása, a sserenose a siker titka ésjnyitjs, mert elég tág tere marad esek mellett as egyéni akaratnak a as erők ssabad játékának is. Stolpa Jóssef barátunk egy kitűnő osztály- ban tudta as alsó helyet kivívni magának s mindvégig megtartani ssivós kitartással és komoly munkával; — tat hissem, sokssor, nagyon sokssor esengett fülében a oseng most is egyik ssigoru, ssttkssavu tanárunknak a legnagyobb elismerést éa dioséretet jelentő es a pár ssava: „Jól van Stolpa Jóssef.0 Ast hissem, est hallotta, mint öreg iskolánk dicséretét, amikor a legünnepélyesebb keretek köst avatták doktorrá, — est a harctéren, est hivatali pályáján elért si kerei alkalmával és bisooyéra es csendült meg fülében akkor is, amikor néhány éve a római egyhásjogi kong- resaauson befúj este latinnyel vü elő adását.

Dr Holub professsor esután a gim- násium ifjúságából ssólt a komoly munka éa kötelességteljesités elismerésének esen as ünnepén, amikor as öregdiákok leróják hálájukat as intését iránt, amely elókéssiti a fiatalságot as élet nagy iskolájára, megadva a tovább építés alapjait és késbe adva as iránytűt, amely helyes Útmutatást ad asokban a nagy küs- delmekben, sseilemi áramlatok éa vi- lágnésetek nagy haroaiban, amelyek a fiatalságra várnak. Végül igy fejelte be beesődét:

— Est sseretnÓk ma mi Nektek emlékül adni, Kedves Fiatal Bará taim, öreg isko.ánknak est as elismerő ssavát: „Jól van Nagy Péter0, „Jól van Kis Pál0. Adja a Mindenható, hogy minél többssör halljátok est telketekben most is és majd kint as életben is a jól véglett munka s kötelesség lelket megnyugtató s uj erőt adó érséaének viBSshangjaként; es less ennek as iskolának s öreg társaitoknak, köstük a mi kedves Stolpa Jóssef barátunknak is a leg nagyobb és a legigasibb örömére.

A 80 évvel eselőtt érettségisettek, tehát as osstálytárBak nevében dr Leopold Elemér ügyvéd adott kife jesést as osstálytáraak sseretetteljes érselmeinek. Kedves reminisseenoiá- kát élesstvén fel, többek kösött a követkesőket mondotta:

Dr Leopold Elemér üdvözlő beszéde

„Kedves régi jó Barátunk, dÍBSÜnk, büszkeségünk, vesárttnk voltál már as iskola életében és régi Barátunk maradtál ason túl is, egyaránt ások réssére, akiket a sors Tőled lokálisan távolra helyeseit es egyaránt ások réssére is, akiknek sserencsánk van beosztásunknál, pályánknál fogva Veled as életben többssör egytttt- lonni.

Esen a ssép ünnepi vasárnapon, piros pttnkösdnapján, mi — régi barátaid — most as ünneplők seregében tiastelötteljes sserény főhajtással kössöntünk. Ebben a főhajtásban benne van kiemelkedő munkásságod értékelése, példátlan kötelességtudá sódnak, fényes tehetségednek, munkabírásodnak megbecsülése és tisste lote. De kössöntünk Téged kedves barátunk a főhajtás után ssemedbe néave és férfi tekintetünkből árad a büsskeség, as élő megemlékesés as I eltöltött diákévekre, kössönet és hála, |

V

ASAT,

ASARUT

ásároljunk

hogy ssereteted velünk ssemben soha esv pillanatig sem csökkent.

Amikor itt állok Előtted, hogy üdvösöljelek a mi körünkben, bainte hagyományos orátori feladatot teljesítek, amikor idésem egy pillanatra volt professsorunknak, osstályfőnö- küokoek : Báohidy Józsefnek es elhalt direktorunknak: Wigand Jánosnak emléket. As előbbinek kötelességtudóvá, ssigoru moralitása, as utóbbinak sséleskörü nagy műveltsége, mintegy felfokosódottan világítják meg pályádnak egyes stációit. Minthogy p-dig a barátság meg nem ssünhetik a barátok elköltösésével, as emlékesés e röpke p'llanatában helyet foglalnak Körülötted asoknak emlékei is, akik itihagytak bennünket ifjan, vagy öregen a békeidők munkájának, vagy a háborúnak hősi halottaiként Itt vagyunk élők, öss- ssejöttek as ünnepre vágyók, as ábi- latosak, hogy as elhivatottak hirdessék karriéredben Isten dicsőségét. Isten diosősége, annak végtelen ke gyelme a Te jellembeni tulajdonaid eredője. Esek ások a tényesők, amelyek Téged — integer vir, scelerisque purus — a vallás és nevelésügy hivatásos legfőbb irányítójává tettek. As iv legmagasabb pontja hol less, ma még nem tudhatjuk.

A diákság

Végül a gimnásium tanulói nevében Villg Antal as önképzőkör el nöke igen kerekded ssép oessédben köszöntötte dr Stolpa Jóssef állam titkárt, aki oly fényes posioiót tudott képességeivel és akaraterejével ki- küsdeni és as ó fáradhatatlan munkásságát példaképp állította a tanuló ifjúság ele.

A rendkívül kösvetlen, meleg és nemcsak a kiváló posioiót betöltő tissteletétől, de a dolgozni tudó ób akaró kiváló ember iránti mélységes sseretettól is telített üdvöslések után dr Stolpa József államtitkár, as egy kori növendék mélyen meghatva lépett as emelvényre és a következő klasszikusan ssép beszédben köszönte meg as üdvözléseket.

Dr Stolpa József államtitkár az eszmei értékek szolgálatáról

Amikor arról értesültem, bogy a mai összejövetelen as én kedves barátaim s as én kedves vármegyém és városom ssemély szerint rólam is megemlékesni kivánnak, ast kértem, hogy minden személyi ünneplést mellőzni méltóstassanak. Elsősorban és főképpen asért, mert úgy érsem, hogy nem szolgáltam rá as ünneplésre a hogy as én érdemem sokkal csekélyebb, mint amennyire est a most elhangsott jóakaratu felszólalások feltüntetni igyekestek. Egész életem s minden erőfeszítésem egyszerűen a kötelességek teljesítésére való törekvésből állott; a magasabb állásban sem láttam soha mást, mint fokozott munkaterhét és fokozott kötelességet és felfogásom szerint nem jár elismerés annak, aki csupán kötelességét teljesítette. De még ast sem mond hatom, hogy a rámbisott feladatkört maradéktalanul betöltenem sikerült volna; életemnek és erőfessitéseim- nek állandó kisérője, mint as apokaliptikus lovas, as Önmagámmal való állandó elégedetlenség, mert nem múlik el n»p, hogy lelkiismeretem

SIKER VIKTOR

vasiizletéb

mV9wU7

számon ne kérné tőlem a betöltést követelő feladatokat és szemrebáoyáat nem tenne t nekem asért, hogy végeztem annyit és úgy, mint ast kellett volna. Megnyugvást oaak az a tudat ad, hogy Isten as embert gyarlónak és erejét fogyatékosnak teremtette, hogy alázatosságra tanítsa.

As Ünneplés mellősését kértem másrészt asért is, mert úgy érzem, hogy nekünk mindenre inkáob ssük- ségünk van, mint ssemélyek ünnep, lésére. Sseretném belekiáitani ebbe a vérző magyar életbe: ne ünnepel, jttnk annyit I Hissen olyan sok a tennivaló, csonka orsságunk eser sebe vár gyógyításra, ssenvedő népünk eser szükséglete vár kielégítésre, nogy minden erőnket lásas, ssünetnélküli megfeszitettséggel as elénk tornyo. euló súlyos feladatok megoldására kellene fordítanunk.

Mai ünnepünk személyi vonatkozásaival mégis as tudott kibékíteni, hogy érsésem szerint annak a mélyén is eszmei értékek szolgálata rejtősik. A mi közfelfogásunk sajátosképpen as essméket nehesen tudja elválasztani as ások at hirdető vagy szolgáló egyes emberektől vagy talán inkább as eszméket egyes emberekben szereti megtestesítve látni. Ha es igy van, úgy talán ssabad mai ünnepünket azoknak as eszméknek a asolgá- iatára desztillálnom, amelyeknek égési életemet szentelni kívántam s amelyeknek esek kösött a faluk között is már ismételten ssÓBsólója voltam.

Tisenöt év óta fanatikus hittel hirdetem egy nagy nemseti és társadalmi belső átalakulásnak, egy lelki regenerálódásnak a szükségességét, egy lélekfelrásó folyamat megindításának ssükségességét, amelynek uralkodó életelvei a bensőséges vallásosságon alapuló erős nemzeti érsés és faji öntudat, a fokozott kötelesség- tudás és erkölcsi felelősségérzet, a társadalmi szolidaritás s a magasabb nemseti érdekek önzetlen és odaadó szolgálata, as egyéni érdek ssükség- szerit háttérbe szorításával. Mint már e falak kösött is ismételten mondottam : egy jobb, egy tiastultabb világ után áhitosom, amelyben a nemset minden életnyilvánulása egy magasabb erkölcsi életelv uralma alatt áll, oly férfiak irányítása mellett, akik a közérdek szolgálatának önzetlen és ön- feláldozó apostolai tudnak lenni z akiknek- példaadása kiváltja a nem* set egészéből a benne rejlő sseilemi és erkölcsi erők teljességét, úgyhogy mindegyikünk — bárhova állította iz Borsa — erejének legjavát állítsa hivatása szolgálatába. S ast is mondottam, hogy elvessett as a nemset, amely lemondott erkölcsi ideáljairól s amely létének válságos óráiban nem tud magából kitermelni önfeláldozó lelkületű apostolokat.

S nekem úgy tetsaik, mélyen tisztelt Közönség, mintha valóban már derengene; mintha e magasabb eBS- mék igazságának felismerése kesdené átjárni a nemset nagy tömegeit.

A közelmúltban Magyarországnak valóban apostoli lelkületű, fanatikus hitü és bámulatos éleslátással és akaraterővel megáldott minisaterelnöke hasonló elvek alapján jelölte ki a magyar nemseti élet egyetlen járható útját. Csak néhány mondatát emelem ki látnoki erejű szózatának. Ast mondotta, hogy valamint as egyes ember életében a léleknek kell ve* aetnie a testet, úgy a nemset életében is a léleknek kell uralkodnia a teat falett. Azt mondotta, hogy á nemseti eBsme szolgálata megköveteli, hogy as egyén áldozatot hosson a köznek, áldozatot hosson nemcsak anyagiakban, hanem önrendelkeaési jogának józan korlátozásában is. Ások a feladatok, amelyek a nemzetre var-