Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-04-16 / 31-32. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG fMTápífflá lj. chaseI. , , Ebi idiTMBik, meggyilkolta őket a kiborul — kesergett a fejedelem. — Siobrot kell emelni a lének I — kiáltott fel Parkes érnegy. Együtt szenvedte régig se emberrel a háborút, együtt ástunk, fiatunk és ékeltünk, együtt verekedtünk és véres- tttnk. A lovak köst is voltak hősök. A siobrot ngy képeelem el, bogy egy haldokló busaár feksiik a földön, mellette áll a lova, elérenynitja ssép, okol fejét és nyerit. Fájdalmasan nyárit, sir... A gardáját siratja 1.«. — Te Horáoe Vemet festményére gondolas, — jegyeite meg a fejedelem — amit a trombitás lováról fes- tett... — Igen I Arra gondoltam ... — Meséld el, hadd hallják a fiatal kadétok. — Megható, siomoru történet La mont hűségei siürkéjéról —> keidte meséjét Farkas. — Lám ont trombitás volt a francia 7. husiáresredben. Volt egy sittrkéje, amely többsiör megmentette ai életét. Lsmont hálái is volt érte, jobban gondoskodott róla, mint magáról.Egy ütköietben halálos feolyó érte a trombitást. Hü lova mellette maradt, védelmeit«, nem engedett senkit a hőseiébe, rúgott, harapott. A ló körül nagy tolongás kelatkeistt, de Lamenthoi nem nyúl* hatott lénkig a ssürke nem engedte. Nspoleon meglátta a tolongást. Meg paranesolta, bogy hagyják békében a lovast, ne bántsák, de figyeljék éa majd jelentsék neki, hogy mi történt vele. Bertiér tábornok másnsp jelentette: A ló égési éjjel a holttest mellett rnarsdt. Hajnalban ai orrával • megbök döste a gardáját, ébreszt- gette, ide-oda forgatta;' Amikor fel- iimerte, bogy halott, fájdalmasan fel- nyerhet^ a Dunából vágtatott és. beleujgrott. Odavessett... — Nó fiuk í Mit sbóltok honá ? — kérdeste a fejedelem. — Siobrot a lónak 1 — -lelkesült, Ha ok órnagy. — Sierintem egy se- , " besült ló siobra volna a legkifeie •óbb I 'S — Ne feledkeztünk meg smálhás ' állatokról, a kia konyikró), —* ve- ó tette köabe Abafy. — Esek a kis, ügyes, nívóé1 állatkák a mi lovaink rokénai. A hosearr siórü mongol lo 1 vaoskák, a honfoglalók lóval is ily«' nek voltak ... Sokáig beasélttink a lovakról, a husiármultról éa elfelejtettük Gross- oraaágot, a oárt, a forradalmat... Búsultunk. t'ort ültünk. Temettünk. Temettük a biros, msgyar lovas hussárt... Tdlna vármegye küzdelmes évei áttörök hódoltság után Irta: dr Hadnagy Albert,”vm. főlevéltáros. Egy voltam véle • «• 1 As 1683. évben megindított éa ai 1699. évi karlócái békekötéssel véget ért* félssabsditó háborúk a török uralomnak Magyaroraaág nagy résiében véget vetettek,' a a orsaág' lakosságát áronban egyidejűleg éa következőleg a nyomorúság éa a saenvedések végtelen megpróbáltatásai aló állították. A bécsi kormányait által megteremtett éa aa eaaköieiben nem válogatós hadi és polgári kőiig ugatás a nyomor, ;a saenvedések és a vissaaélések bakájává - tette orsságunkat. A bécsi "Witn a magyarságnak államalkotó erejét nem ismerte fel, hivatásának döntő fontosságát nem értékelte és •sért a magyarságnak erővesatéseit a legjobb esetben is éssk kösömbö sen ssemlélte. A magyarságnak er 'kölesi és anyagi javai,; végveasólybe kerültek ée eleknek ea életet adó ^erőknek aa elvessejtéséVe a főhivatalnokok romlottságának éá ás Ugyigas- gatásában meghonosodott csalásoknak, likkaaatáaoknak éa asarolálóknak a megtúrésével a bécsi kormányait maga tsremtette meg a^lebot óságét. Jellemső aa e" korbeli viszonyokra ea a lesújtó tény,’ hogy * aa udvari kamara' msgyarorsaági bevétele ea idótéjt öt év’alatt mindössse 2,600.000 forint össieget eredményesett, holott aa orsaág -lakossága 10‘millió, sőt egyesek siámitása saerint 20 millió forintot fizetett még a behajtó köse- geknek. Ea aa akkori viszonyok köst óriási össseg nyomtalan ül eltűnt a kormányiati igasgitás beién/ — A magyarbarátsággal iglaán dem vádolható Kol Ionics Lipót esatergomi érsek, a magyar ügyek bécsi Bsak- értóje sserint Msgyar orsság lakói „egybáaiak, nemesek, polgárok és párásítók naponkint halóinkat látva maguk előtt, -remény és fóleletaí1 költ várják, mikor' less vége nyomoruknak0. Semmiféle történetskémlélet nem teheti hallatlanná éa el nem ho- mily obíi hatja ast a megdöbbentő tényt, hogy Buda várának visssa- vétele után >17, a karlóoai békekötél után pedig 4 évvel kéaóbb á nemset •a oly régóta áhitosott békesség, aa öröm éa hiáliériet helyett nyomorúságában és kétségbeesésében kénytelen volt a felkelés fegyverdhes nyúlni és II. Rákóoai Ferenc vesér- lete alatt a megsaabadulásáért a falsaiba ditókr ellen elkeseredett szabad- ságbarcot folytatni. Aa orsaág vármegyéi kőiül, egykét vármegyétől eltekintve, a legmostohább sora Tolna vármegyének jutott oastályréasül. A török hódoltság alktt ea a vármegye pusituli el a legnagyobb mértékben éi a kuruc- labsno küadelraek során es a vármegye veaatette el a legnagyobb ssámbab' lakott helyeinek népességét. A felssabsditó háborúk hadimozgal- mainak mindenkor útjába esett és lakosainak keservesen kellett tapasa- falnia, hogy mily terhet jelent életére aa idegen nemietíeégü császári katonaságnak a megjelenése és eltartása ebben a vármegyében. A bécsi kormányáét ai orsaágot a fegyver jogán mint uj saerseményt igaagatta éa as orsaág elpusatult, airalmas állapotát aa adók kivetésénél és behajtásánál, valamint aa Ugyigaagatás más ága ■ataiban is ugysióiVán r figyelemre sem méltatta. A katonaságnak oltár táaa termésaetben és k ősapán s ben a vármegyék lakosságának tétetett a kötelességévé és ha fiietni nem tudott, úgy kétségbeejtő katonai végre hajtásoknak lett ás áldosatává. A katonaság eltartására aielgáló adókát aa egyes vármegyékre portáiknak saáma saerint porciók alak jóban vetették- ki. Egy porta négy háiat jelentett és egy emberporció ‘íoralis/ 4—6 forint, egy lóporció (fquilis) pedig 3—5 forint értékkel bírt. A porták és’porbiók ssáma a meg nem ' állapítható kedvelésektől eltekintve ' megköselitően bű képét nyújtja ai egyes várniegyék gazda •ági erőinek és anyagi teljesitőképes Bégének. Tóina' térmegye nagymérvű puss tolásának jellemlésére össaehason- litás céljából ködöm a ssomseédos és a töröktől kevésbé' szenvedett Sopron és Vas1 vármegyék pártáinak és porcióinak aiámát a török hódoltság álatti és utáni időkből: Porták s x m a I Porciók száma Megye 1647-ben 1696-ban 1702 ben 1711-ben 1 1712-ben 1713 ban '1715-ben Sopron 7391/« 380 378 4522 4349 4204 7387 Vas 696*/« 396 394 4718 4533 4386 7700 Somogy 103 103 100 1197 1 1150 11117, 19547, Vési prém SllU 96 96 1150 1104 1605 1876 Baranya — 88 87 1041 íooo v, 967 ,1700 ''Fejér 51 50 599 5757, 5557, 977 Tolna 30 29 347 3337, 322 5667, Vonatablakból — tűnő pillanat ■*“ r Látta ni'egy képet kéklő ég alatt: Febrnárvégi' fagyos rög fölött Egy ember állott, fénybeöltözött... Nem' dolgozott, csak állt és álmodott...- Két karja, mint két szárny agy szálldosott- Ni holta, űzte ide éhesen ? Mi mozdult benne égő, fényesen ? Talán repült a jövendő felé ? Kaszát lendített búzarend elé? imádkozol!, kőnyörgött, esdekelt? A kelő rögön zsoltárt énekelt? Ereztem, láttam — tűnő pillanat — E percben én is nagy, szent álmokat.«. Hallottam én is csendülő kaszát, A föld, kenyér éa élet hymnuszát. A lelkem álölelte, szállt vele ..« Kezemre hullott, kérges tenyere. Egy voltam véle: testvér és magyar S anyánk e föld, mely ápol s eltakar. Kovácsié Huszár Jolii. Tolna vármegye tehát aa 1702. év ben megállapított 22 portájával aa orsiágnak majdnem a legelhagyatot tabb vármegyéjévé vált. A valóságban pedig aa ia volt, mert a kuruc- labanc büsdeímek során a vármegyének 75 faluja kőiül 39 'teljesen elnéptelenedett, a lakosságnak több mint a fele elmenekült és>igy a porták ssáma a valóságban a felére ol Vsdtle. A vármegyeesatendők hosszú során át harcolt is a porták ssámának felére való csökkentése érdekében, ea a törekvése aionban eredményre bem veaetett, sőt a porték siómét aa 1723. évben 27 V* helyett már 35 V* portában állapították meg. Aa 1723. évben a porták alapján a megye lakossága a katonaság eltartására 14.741 forint hediadót éa a megyei köaigsigatás szükségleteinek as ellátására még külön 10.230 forint báai adót volf kénytelen megfiaetni. A megye rendkívül gyér lakosságára óriási megterhelést jelentett ennek aa adónak a megfisetése, mert hissen eaenkivttl aa állandóan itt saállásoló vagy pedig átvonuló katonaság sióméra termésaetben ie rengeteget adó- sott éa a csásiári katonaságnak sas rolás, fosstogatás, testi éa lelki meg* kinoatatások képében amúgy fa subád zsákmányává vált. Aa adót csak a jobbágyok fiiették, mert a földesurak és nemesemberek aa akkori társadalmi éa világrend előjogainak birtokában a köaterbek viselésétől mentesek voltak. Aa adóterhekhei való bosaájáruláat e kiváltságos osztályok nem vállalták e), de nagyobb részükben anyagi romlásuk nélkül nem ie‘ vállalhatták volna el, mert ehhea anyagi erőik aem voltak ele gén dók. A társadalmi és gazdasági létalapjukat jelentő adómentességüknek, mint társadalmi meghatározó jogelvnek a feladását « korban még senki aem követelhette meg részükről. A lélek számban és gagdasfc: erejében megfogyatkozott, aa *aóa£ terén pedig magára maradt megy* jobbágyság a siralmai éa igen wk ' esetben megható könyörgéseknek éi 1 panassoknak is ölönével áfazstotta el a nemes vármegye akkori urait. A vármegyét és veié együtt » bir! tokos nemes oéstályt esek’ miatt sí elviselhetetlen terhek miatt'már n 1 elnéptelenedés és gazdásági romlás veszélye fenyegette. A vármegye as adókat a leg. nagyobb szigor alkalmasáBa dacirl sem tudta a lakosságtól behajtani & ennek kövétkestébeta a katonai ex«, eutio ráma állandóan rettegésben tar. tóttá e megyének nemcsak a jobbágy, lakosságát, hanem a nemes urakat ii A vármegye urai jő ssékssárdi borok küldözgetésével, teknősbékák ájiQ. dékozásával és megfelelő mődop el- kalmazott egyéb juttatisokkál igye. keitek távoltartani a megye határai, tői a csásiári katonaság alakulatait és executióit. A Vármegye eaenkivttl Bécaben állandóan fiaetett ügyvivőt ágenst is tartott, akinek as volt aa egyedüli feladata, bogy az udvari hivataloknál mégfelelő körültekintéssel és a megye ajándékainak kellő helyre való juttatásával a katonai beszállásolások éa végrehajtásék terén némi kedveléseket járjon ki a vár-1 ' megye ssámára. Aa ágensek aionban sok eredményt elérni nemigen1 tud- tak, mert a többi vármegyékbason.ó ' okokból hasonlóképpen cselekedtek éa így aa ágensek működése tulajdonképpen meddő maradt, munkásságuk pedig egymás ellensúlyozásában célját is vesztetté.7 A » egyetlen hasion, amit Tolna vármegye ásóméra ai ágensei jelentettek,- abbán Nyilvánult meg, hogy működésükkel megakadályozták a vármegye terheinek mái vármegyék javára 'Való további lényeges emelését. Ily * körülmények közt es az anyagi eszközökre épített befolyásolási törekvés alig termetté meg a maga gyümölcseit.' Ahhos, hogy a vármegye e téren nagyobb eredményekét tudjon elérni, hiányzott aa anyagi lehetősége. A vármegye ugyanis oly szegény volt anyagi javakban,' bogy főispánjának, Nesselrode Ferenc pécsi püspöknek még aa 1711. évben megállapított tisztelet- diját, valamint az évenkénti tisztelet- dijait tizenkét év leforgása blatt ia csak részben és résslétekben tudta ugyabogy megfiaetni, as 1713. évben pedig a Nagyszombatba hivatalos ügyek megtárgyalása céljából kiküldött Gyúrok Ovit s Péter alispánjának az útiköltségét csak ígéret'alakjában tudta ssámára biatositani. Mérey Mihály ssékssárdi apát as I 1698. évben 1000 forintot, aa 1704. ! évben újabb 100 forintot kölcsönzött a vármegyének, de ezekét a kölcsö- neit, miként Mérey as 1717. szeptember 19-én a vár megy éhes intézett levelében írja, nem tudta Visszakapni dacára annak/ hogy v vármegye érdekében országgyűlési és más követségekben heteken és hónapokon át a saját költségén' amUgy is sokat fáldozott. E visszafizetetlen 1 tartozások miatt Mérey apát végrendeletének végrehajtója, Spácsay Pál a vármegyét az 1723. évben már perrel is megfenyegette. A vármegye a terhek könnyítése érdekében a másik, kevésbé járható éa még kevesebb eredménnyel kecsegtető utat aem hanyagolta el/ csakhogy a jobbágyság terhein könnyi* teni ludjoD. Nem késlekedett feitárni aa nralkodó, valamint a kormányszékek vezetői «lőtt a megye eiral; más állapotát. A főispán és a megyei ágensek utján egyik -panaast a másik után küldte el Bécabo, de, tűiként es
